Keresés

"(HK rézkorongja), és két csúszóérintkezővel csatlakoztatod a hurok többi, nem mozgó részéhez (kivezetések, mérőzsinór)."

Gonoszkodok!

A korong és a csúszóérintkező marad.

Viszont ne a korongot forgassuk, hanem a csúszóérintkezőkkel együtt a mérőzsinórokat és a voltmérőt.

Az egészet feltenni egy körhintára. A korong ne forogjon, hanem az áramkör többi része.

Elvileg ugyanazt kellene kapnunk, negatív előjellel.

Ugyanis a mágnes erővolalai záródnak.

"olyan E mező keletkezik, amely gradiens vektormező, azaz minden zárt hurok integrálja nulla. Nem tudsz benne gyakorlatilag feszültséget mérni."

Nem könnyű, de megoldható. Kapcsolt kapacitásokkal.

Neked is el kellene olvasni a villámokról szóló fejezetet.

"Miért? te azt gondolod, hogy ebben a kísérletben lényeges effektus volna az elektronok kicentrifugálódása?"

Az egyik atomcsill előadó kiszámolta, hogy az elektronok miért nem esnek le mind az Eiffel-torony tetejéről.

Mármint a fémszerkezetben lévő összes mozgásképes elektron ha mind lezuhanna a telejszintre, mekkora feszültség lenne.

Elfelejtettem bevenni a csapongásgátlót. :o)

Az elektromágneses mezőt az effektív mezőelméletekben nem tekintjük összenyomhatatlan közegnek.

Nagyobb térerősségeknél azonban már nem vagyok biztos ebben.

Majd erre még visszatérek később.

OK., csak előbb vacsorázok. 🍗

Azt, hogy vágjuk el a vezető hurkot egy ponton, csak azért írtam oda, hogy ott képzeljünk el egy pici feszültségmérőt, aminek ugye ideálisan végtelen nagy a belső ellenállâsa. A mérőzsinór is a vezető hurok része. 

Van a mágnes. Van a korong a csúszógyűrűk között, és van a csúszógyűrűkhöz képest nyugvó (nem forgó) voltmérő.

Ez lenne a három szereplő.

És valóban, jogos a kérdés, hogy a tehetetlenségi és elektromágneses forgás hogyan viszonyul egymáshoz.

Az ember először rávágná, hogy ugyanaz. De ez nem biztos.

"Mivel ezt nem egyszerű méréssel eldönteni"

Olvasd el azt a részt, ahol Feynman a villámok keletkezéséről ír.

Egy hurkot mindig felvághatsz két másikra.

Hozzáadunk a gráfhoz egy új ágat. Mondjuk középen. Ez lesz fix.

Aztán a két szélét mozgatpuk. Akár úgy is, hogy a középső ág kerül a szélére.

Megpróbállak kizökkenteni a (szerintem hibás) gondolatmenetedből.

Azt mondod, a forgó mágnes mellett elhelyezett töltésre erő hat. 

Milyen irányú szerinted ez az erő?

Le tudnád nagyjából rajzolni, hogy néz ki az E vektormező? Csak egy durva vázlat kellene.

Nem titkoltan azt remélem ettől, hogy csapdába esel. :-)

megérteni

E-t Lorentz-transzformáció adja minden pontban (minden időpillanatban). Abból kell kiindulni, hogy a (egy) kis mágnesdarab ott éppen valahogyan mozog. És a kis mágnesdarab a saját rendszerében E mentes.

Nem igaz, hogy ezt az egyszerű dolgot nem lehet megéri eni. 

Ha pedig az egyenletes jelzőt elhagyod, akkor csak annyi plusz van, hogy az minden időpillanatban más lesz.

Tetszőlegesen mozgolódó vonatkoztatási rendszer minden pontja minden időpillanatban valamilyen v sebességű. Oda ott és akkor éppen azzal kell transzformálni. Vissza pedig az inverz transzformáció megy. 

Igen. De ahogy ismerlek, nem fogod beismerni a hibát, pedig már ezek alapján, amiket mondtam, egyértelműen látszik. 

Nem igaz, hogy egy ilyen balfék Hartlein Károly ekkora butítást okozott! Most már rendesen haragszok rá. 😠

>Azt állítom, hogy a terítéken levő forgó mágnesnek az álló rendszerben leírva konstans B mezője van, E meg nincs.

#Nagy tévedés!

Abból, hogy B konstans, sehogyan nem következik, hogy E nulla volna. Ezt honnan veszed? 

Nem tévedek. Akkor ne foglalkozz a forgó rendszerrel, nézzél ki csak egyetlen pontot, és ott transzformálj Lorentz! Lesz E. Ez picsa egyszerű. 

Csupán annyi van, hogy a forgó rendszer (vagy inverze abból) minden pontját külön kell számolni, mert más a v. 

Minden egyenletesen forgó rendszer lokális pontjaiban azonos egy inerciarendszerrel, melynek az adott helyen v sebessége van. A Maxvell-egyenletek ide ebbe a pontba megmondják az E-t. Vagyis Lorentz-transzformációval megkapjuk oda az E-t. És mindez inverz is megy természetesen. 

Teljesen tisztán értjük egymást, csak éppen nem értünk egyet.

Ezt úgy értettem, hogy a rézkorong meg áll. (csak ez kimaradt) 

A mágnes rendszerében

Az egy jó bonyolult dolog, nem kéne idekeverni. Mindenféle forrás nélküli tagok jelennének meg, mint a newtoni mechanikában, ha forgó rendszerekre írják fel.

Szerintem HK-nak igaza van, nem vezeti félre a hallgatókat, te pedig tévedsz.

Linkeltem annak idején kísérletet.

Francot. Maxwell egyenletei nem forgó rendszerben vannak felírva.

Azt állítom, hogy a terítéken levő forgó mágnesnek az álló rendszerben leírva konstans B mezője van, E meg nincs.

Tehát, mikor HK forgatja a mágnesét, akkor az ücsörgő félrevezetett hallgatók rendszerében (álló rendszer) van feszültség a rézkorongon: U_AB=/=0 (A a tengely, B a kerületen lévő csúszóérintkező) 

A HK mágnes rendszere vagy áll, vagy forog. A mágnes rendszerében E=0, csak B van. Minden más rendszerben E=/=0 (meg B is van). 

Most azt állítod, hogy a forgó rendszer azonos az álló rendszerrel. 

Igen, te tagadod 127-et.

"Már hogyne lehetne olyant definiálni. Persze más lenne, más egyenletekkel, de semmiképp se lehetetlen."

A fizika nem matematika. A matekban azt definiálsz, amit akarsz.

De a fizikában nem lehet össze-vissza definiálgatni, mert meg kell felelnie a valóságnak.   

Ez ok, csak éppen szerintem a forgó mágnes mezője is ilyen. :-)