EREDITÁ : örökség ------- EREDETI/EREDÍTŐ lehet a pontos szavunk, az öröklési javak emberemlékezet óta EREDET és származás alapján kerülnek új tulajdonoshoz. Nemrég ez elém került, az angol lehetett még ez szerintem mikor feljött, csak ott H előtéttel van mindez. Ott HEREDITY változott meg.
ER+ED+ET+I , a magyar nyelv multi képzett szava ez, és a latin és a germán nyelvcsalád szereplőinél majd mindenhol különböző formákban meg is van a szó. De értelmezni és felépíteni a nyelvünk tudja, a képzés és a ragozás a magyar nyelv terméke.
APPENA : alig ------- ÉPPEN értjük ezt is hogy mi ez.)) Alig csorog a víz, vagy ÉPPEN (hogy) csorog, lényegében ugyanazt közöljük. Az "éppen" náluk viszont APPUNto, ugyanazt a szót használták fel alapnak erre a szavukra is. Ez utóbbi már az ÉPPEN most jelentéssel.
VALORE : érték ------- Ugye ez még az előző téma szava szintén, amit beváltunk valós értékére, azt VALÓRA váltjuk be ár értéken. VALUTA/VALUTO és hasonlók a latinos nyelvekben meg a VÁLTÓ szavunk kicsit másképpen.
Igen, szerencsére az olaszokat is érdekli a téma. És a székelyföldet is úgy mondják hogy "terra di/dei Siculi " , azaz szinte egyezően hangzik a sziget nevével..
A tudomány a latin nyelvet indoeurópainak tartja miközben megjegyzi:
"Az azonban bizonyos, hogy az etruszk jelentős szerepet játszott a latin nyelv fejlődésében." - Nyilvánvaló, hiszen Róma első királyai etruszkok voltak.
Majd hozzáteszi:
"A dél-itáliai és szicíliai görög gyarmatvárosok szintén fontos szerepet játszottak a rómaiak kulturális és nyelvi fejlődésében." - Ez is igaz.
Nézzük mit írnak az etruszk nyelvről. A Wiki szócikke szerint:
"Luciano Agostiniani La Lingua című tanulmányában, 2000-ben az etruszk nyelvi morfológia és más agglutináló tulajdonságok alapján agglutináló típusúnak sorolta be az etruszk nyelvet." - A többszörös toldalékolást is előszeretettel alkalmazta, és emellett kerülte a mássalhangzó torlódást...
"Az etruszk nyelv az ismert nyelvekkel rokonságban nem álló már az ókorban kihalt ún. szigetnyelv." - Éppúgy, mint a magyar.
" Fibulák és borostyánékszerek Közép-Európára utalnak, ugyanakkor néhány itáliai típusú kés és csésze nagyon emlékeztet a Magyarországon és Németországban i. e. 1800 és i. e. 1600 közötti időszakból talált tárgyakra."
Lásd még a székely-magyar, az etruszk, és a föníciai írás karaktereinek hasonlóságát.
Más források sztyeppei népekkel rokonítják őket, ami újfent lehetőséget ad a nyelvi rokonságunkra.
Mindezeket azért írtam le, hogy történelmi alapot adjak az etruszk-latin és a magyar nyelv lehetséges kapcsolatára. Ti. az általad említett szavak megfelelői még hasonló hangsorral sem találhatóak meg a görög nyelvben. Pl:
Miután az itt felsorolt szavak (és a többi általad említett sem) eredeztethető a görögből, viszont erős rokonságot mutatnak a magyarral, azt kell feltételezni, hogy vagy közvetlenül, vagy etruszk közvetítéssel kerültek a latin nyelvbe.
Hasonló a helyzet a KÖR szóval.
Latin: circus
Görög: κύκλος (kiklosz)
A görögből hiányzik a magyar és a latin szóra egyaránt jellemző R hang. Tehát ez sem görög eredetű. És még lehetne sorolni.
VERETES--VERITAS , mindenképp egy veretes ötlet.)) Ez az amit érdemes tenni, magyarul képzett és ragozott szavakat megtalálni a "külhoniban", mert igen is ott vannak elváltoztatva csak meg kell fejteni őket. És ezek kimutatása gyakorlatilag minden kérdést önmagában is eldönt hogy kinek is a szava ez.
Az ominózus szavunkon is látszik a magyar nyelv képzése, a szó végi melléknévképzés is beleértve. A "veretes" egyébként hangalaki közelségben még közelebbi is annál amit írni fogok, én a VALÓ szavunkkal fogom összekötni, a latin nyelvben van még jó pár példa a VAL dologra VER dologgal kezdeni.
Persze a latin szótárban egy "ver" mögött még többféle gyökérszavunk is lehet, őket ez nem zavarja hogy összekeverik egymással. Van rá példa mikor a VER igénkkel tényleg azonos :
VERBER : ostor, korbács, bot, ütés, csapás ------- egyértelmű, a VER igénkkel kezdünk itt.
A magyar FOR gyökerű szavak is gyakran "VER" kezdetűek a latin nyelvben. Persze felismerhetően magyarul ragozott szavakkal is találkozhatunk : VERGO : hajlik, fordul ------ FORGÓ a pontos szavunk.
Ugyanide tartozó a VORAGO : örvény ---- azaz FOROGÓ dolog amiről itt beszélünk. És magyar nyelven.
És most nézzük azokat az eseteket ahol a VALÓsággal lehetünk kapcsolatban :
Ezeknél még L hang van használva : VALID, VALIDE, olasz/portugál VALIDÓ mögött a VALÓDI szavunkat ismerhetjük fel. VALIDUS formára még egy melléknévképző is rá van dobva, és régen a magyar nyelv is használta így a szót hogy VALÓDIS/VALÓDIAS, ezeket még régi írásainkban megtaláljuk. VALEO mögött a VALÓ szavunk lehet.
És ha a VERITAS nem VERETES, akkor ezt a VALÓDIAS dolgot sejtem mögötte, persze már itt átírt hangpárokkal, mint a zöngés-zöngétlen D-T csere .
A "hivatalos" a VERUS szóra mutat vissza. VERUS : igaz, igazi, VALÓságos -------- tehát VALÓS ! Ezt írták át ilyenre.
VERIDICUS : igazmondás, igaz ------ VALÓDIAS fordíthatjuk.
VERE : igazán, VALÓban, helyesen -------- VALÓ lehet a szavunk.
VERO : VALÓban, csakugyan, VALÓsággal ------ szintén a VALÓ egy másik hangalakra írása lehet.
VERISIMILIS : VALÓSZÍNŰ, hihető--------- A pontos magyarul ragozott/képzett szavunk a VALÓSZÍNŰLŐS kifejezés lesz, amit már nem szokás így melléknévképzővel használni. A VERISIM ----VALÓSZÍN szavunk átírva, nagyon jól látszik hogy ugyanazok, csak a latin elváltoztatta a hangalakot menet közben...
A szálak messzire vezetnek, ha az átvitt értelmezéseket is figyelembe vesszük.
Ezért fontos a gyök eredeti jelentése, mely a gyököt alkotó hangok jelentéséből következtethető ki.
A VERetés szónak (és annak gyökének) jelentése nem vezethető le olyan hozzáadott (átvitt értelmű) jelentésekből, melyeket később adtak ennek a szónak.
A kérdés, melyik jelentése lehet az eredeti?
Ugye, hirtelenjében három-négy is szóba került:
- Ver (üt, vagy inkább sokszor üt) a veret szó kapcsán, ami kalapáltat, ütögetettet jelent.
- A veritas (veretés?) kapcsán az igazsággal, törvényességgel, valósággal került összefüggésbe,
- A veredés szó kapcsán a vedléssel, megtisztulással,
- Most pedig a werden jelentése került képbe: születés, létrejövés, keletkezés.
Jól látható, hogy a VER gyök jelentésének a fenti szavakban nagyon el kellene térnie egymástól ami arra utal, hogy a négyből három átvitt értelmű (hozzáadott) jelentéssel állunk szemben.
Melyik lehet az eredeti jelentése a gyöknek? Vetődik föl a kérdés...
A VER hangjait elemezve úgy látom, hogy az első változat adja az eredeti jelentésre a megoldást.
- A "V" hanggal kapcsolatban még bizonytalan vagyok mert nem igazán hangutánzó, mint sok más mássalhangzó, így a beazonosítása is meglehetősen nehézkes. Sőt, a korai kiejtésbeli bizonytalanság is gondot okoz (sokszor az "U" és más hangok alternatívája: hou-hav, jou-jav, tou-tav böü-bőv, töü-töv ...) így igen szerteágazó a jelentése.
Jó eséllyel mondható, hogy a meglepetés "U" hangjából alakult ki, sokszor megtartva ezt a jelentést, míg máskor az ezzel rokon az ember számára kellemetlen, negatív (meglepő) jelenségek hangjaként aposztrofálhatjuk. Lásd: víz - sokszor jelentett az ember számára veszélyt (meglepetést) áradások alkalmával A "visz" (elsodor) gyök is erre utal.
Ennek megfelelően nagyon fontos cselekmények hangjaként látjuk az óv, öv, vív, hív, hév, táv, érv, orv, stb. szavak végén.
A gyök elején többször jelenik meg az "U" hang "meglepetés" jelentését sejtetően erőszakos, kellemetlen, kétség (elválasztás), létezés jelentést hordozva: vad, vacog, vics(orít), vet, vita, vív, vil(-log, -lám), vez(et), vajon, vajúdik, vak, vágy, vajon, vala(-hol, -mi, -ki, -merre...) való, vág, vés, vég...
Esetünkben (VER gyök) is ez a jelentése körvonalazódik.
- Az "E" hang a közelségre, közvetlen kapcsolatra utal mint az ez, erre, ebbe, ennek, enyém, én, (innen) el, (innen) fel, -le...
- Az "R" hangot már nagyon jól sikerült körbeírni, emlékeztetőül: erőteljes, gyors, folyamatosan ismétlődő jelenség hangja.
Összeolvasva a hangokat: "erőszakos/kellemetlen, - közeli, - ismétlődő" értelmű cselekményt kapunk eredményül, ami leginkább megfelel a fenti első változatnak.
"(A szó alapja a veret: "(ver-et) önh. m. veret-tem, ~tél, ~ett. Túl a Dunán, különösen Göcsejben és Kemenesalon, am. az általánosabb vedlik, vagyis héját, szűrét, tollait elhányja; máskép szintén tájdivatosan: verdik."
Én egy kissé másképp látom.
Eleve kétféle jelentése van a VERET szónak:
Az egyik főnév (veret) s a jelentése a "patinás, ódon, régi, régies, ősi, antik, értékes" szavak jelentésével szinonim.
Ebben az esetben a -(e)t toldalék főnévképző. Lásd még ir-at, men-et, néz-et...
Veret van a régi könyveken, szíjakon, bútorokon, stb. Olyan fémből készült tárgy, amit gondos kézi munkával kalapálással (veréssel) alakítottak ki és díszítő (sokszor közlő) funkciója is volt, ezért ma a régi, míves tárgyak jelzője: veret-es.
A másik pedig műveltető ige: Valakit (meg)veret egy másik személlyel, vagy eszközzel, pl. levereti a port valamivel, mondjuk vízzel... Ez utóbbi esetben átvitt értelemben tisztító jelentést (is) hordoz. De ennek kevés köze lehet az IGAZSÁGhoz (VERITAShoz)
A szó gyöke mindkét esetben a VER (üt, ütöget), s feltehetően a latin veritas esetében is.
Mi köze a verésnek az igazsághoz? Alapjában véve semmi. Azonban azt gondolom, hogy a VERETÉS szó átvitt értelemben kapta az IGAZSÁG jelentést.
A VERITAS a VERETÉS szóval mutat alaki hasonlóságot, s ekképp az eredeti jelentésüknek is azonosnak kell lenniük azaz mindkét esetben (meg)veretés jelentésűek.
- Egyfelől az ókorban a vallatás (verés, veretés) az igazság kiderítését szolgálta, kiverték a bűnösből az "igazságot".
- Másfelől az elkövetett bűn ellentételezéseként veréssel "igazságot" szolgáltattak, a bűn mértékével hozzávetőleg azonos verést kapott az illető elkövető.
Tehát mindkét esetben szoros összefüggés van a verés és a jogi értelemben vett igazság között.
A latinban ma az IGAZ szónak elsősorban a IUSTUS felel meg, s az igazságot is ebből képezték: IUSTITIA.
A IUSTUS szó jelentése: Törvénnyel azonos, törvénnyel megegyező, elhatározott, elrendelt, parancsolt.
Persze használják az igazság másik latin megfelelőjét is: VERITAS, illetve "verum [veri]", ami a VERUS (verés?) szóból képzett.
A VERUS szó jelentése is hasonló: Igaz, jogszerű, észszerű, valóságos...
Érdekes elgondolkozni, hogy a veritas latin szó valójában honnan eredhet.
Az igazság a magyarban veretes, azaz pőre, letisztult, napvilágra került.
(A szó alapja a veret: "(ver-et) önh. m. veret-tem, ~tél, ~ett. Túl a Dunán, különösen Göcsejben és Kemenesalon, am. az általánosabb vedlik, vagyis héját, szűrét, tollait elhányja; máskép szintén tájdivatosan: verdik. Ezen veret igében a különben áthatókat képző t az önható igeképző d helyett áll, minél fogva szabályszerüleg vered volna, honnan a középige verdik (= veredik) is. Hasonló betüváltozással képződtek a viszket, reszket, ezek helyett: viszked, reszked. Hangra nézve egyezik vele némely értelemben, a latin verno, pl. angvis vernat (a kigyó bőrét hányja)." /Cz-Fo/
"A Veritas az őszinteség római erényének elnevezése , amelyet minden jó rómainak az egyik fő erényének tartottak. Az igazság görög istennője Aletheia ( ógörögül : Ἀλήθεια ). Martin Heidegger német filozófus amellett érvel, hogy az aletheia által képviselt igazság (amely lényegében „rejtetlenséget” jelent) különbözik a veritas által képviselt igazságtól , amely a helyesség római felfogásához, végül pedig a nietzschei igazságérzethez és a hatalom akaratához kapcsolódik. ."
Ezt Heidegger némileg túl gondolja.
Maradjunk az eredeti felfogásnál, a "rejtetlenségnél" ami tökéletes összhangban áll a magyar veretes jelentéssel.
Amennyiben a hamisság levedlését értjük alatta, akkor könnyen megeshet , hogy egy etruszk-magyar szó átvételéről beszélhetünk.
ZAPPA : KAPA ----- Egy K-Z csere az elején és megszületik az "idegen" szó.)) Ugye a KAPA az egy olyan szerszám ami földbe bele KAP, így a szót a nyelvünk tudja értelmezni is.
Az olaszok többfélét is felhoznak rá, ha a SKAPÁNE dolgot vesszük, akkor a KAPA szavunkról van szó, amennyiben a TSAPPA vagy SAPPU vesszük figyelembe, akkor meg a CSAPÓ szavunk lehet a megoldás.
SICURO : biztos, biztonságos, biztonság ------ Szerintem ez a SZIGORÚ szóhoz lesz köthető, a sokfelé meglévő hasonmás hangalakok még gyakran megőrizték a vélhetően eredeti G hangot a szavakban.
A SZIGORÚ biztonsági intézkedések ma is népszerű kifejezés . G-vel hangalakok: bolgár SIGUREN (SZIGORÚAN) , katalán SEGUR (SZIGOR) , spanyol/portugál SEGURO, román SIGUR, olasz SEGRETO is létezik ami a SZIGORÍTÓ képzésre hajaz, török SAGLAM is ide tartozó lehet.
Ugyanezen logikán alapulva azt hiszem ezt a SECRET (angol titok) szót is érdemes alaposan átvenni a közeljövőben, mert több mint gyanús hogy ez is ide tartozó.
ARANCIONE : narancssárga, narancsszínű ---- Vagyis ARANYSZÍNŰ lehet jó eséllyel. Az egész narancs dolognak lehet ehhez köze. A NARANCS szó világszerte megvan kezdőmássalhangzó nélkül is, és N kezdőhanggal is, mint a nyelvünkben. Ez valami pluszt vihet bele a szóba, talán a NYÁR is így már benne van, lévén hogy ez trópusi gyümölcs adna is értelmet bónusz még a szónak.
ORANJE tán ARANYJA/ARANYLÓ , a walesi OREN a színre (ARANY), spanyol NARANJA (ARANYJA) , lehet a NYÁR ARANYA összehúzva. Ősrégi szó lehet, amely eszméletlen időkön át velünk lehet már, ez amikor azt mondom világszerte megvan, akkor ez szó szerint értendő. És a magyar nyelv megint tudja értelmezni ezt a dolgot, nem beszélve a több mint gyanítható szóképzésekről/ragozásokról.
Az Óceánia Vanatu szigetén beszélt bislama nyelvén ARANIS a gyümölcs megnevezése, ARANYOS a bolygó másik oldalán. Maláj OREN ARANY, maori ARANI, tamil, szanszkrit, hindi, perzsa mindenhol különböző formákban jelen van. Mikor az olasz nyelv egy kósza gondolattá kezdett felmerülni, ez a szó már élte a ki tudja hány sok ezer éves életét már szerte a világon, és valaha ez is egy bolygószintű hangalak volt amit mindenki megértett.
GIUSTO : megfelelő, helyes, IGAZságos, méltányos -------- Ha képzem/ragozom akkor az IGAZÍTÓ a pontos szavunk, aki helyre IGAZÍT dolgokat az az igazságos.
A kezdő I hangot már elhagyták valahol. A Proto-Italic JOWOS az más dolog, az inkább már a JOGOS szavunk elbarmoltan. De a JOG szó alapja a JÓ , az IGAZ egy másik építmény. IGAZSÁG és JOGOSSÁG persze rokonértelmű, ettől még a hangalakok persze másképpen épülnek fel.
A finn nyelv az IGAZ szóból OIKEUS (igazság náluk) dolgot barmolt össze, viszont az iráni perzsa GÁZI szava még IGAZI majdnem))...
MASZK : ezt német jövevényszónak hazudják össze. Minden része érthető magyar nyelven. Mert a MASZK egy MÁS illetve MÁSIK külsőt/arcot mutat mint ami valójában van.
1793-ban még így írták le hogy X és Y MÁSKBA van, épp hogy csak szó szerint nem az van írva hogy a MÁSIKBA. Tehát a német MASKE a magyar MÁSIK elváltoztatva. A szó maga is egy maszkot vett fel.))...
Alapvetően Cz-F is ezt a két dolgot hozza fel, az egyik a "néz" kapcsolat, a másik nála is a "ne vagy nem" tagadószó. Ő leírta mindkét ötletet, de nem foglalt állást a kettő közül már hogy szerinte melyik az esélyesebb.
Nálam több dolog is a NÉMA kapcsán a NEM szóval való közvetlen kapcsolatra utal.
1: Maga a NÉMA szó nem csak a NEM beszélő embert jelenti , sokkal több ennél a szó. Bármi és akármi ami csendes, mert NEM szólnak hangok belőle. Leggyakrabban jelzőként a csendes szinonimájaként használatos egyébként is. Nem kell hozzá feltétlen bámészkodni mint a borjú.))
Az éjszaka is lehet néma, vagy egy elhagyatott táj néma csendjében is lehetünk. NEM szól semmi éppen.
2: A szláv nyelvekben több helyen pontosan még ma is NEM a konkrét szó erre. Szlovén mondjuk. Persze a magyar semmit sem vett át itt a szlávból, épp ellenkezőleg. Ők használják a "NEM" és az ebből képzett szavainkat.
3: A szláv nyelv a NEMA hangalakot többfelé használja még ma is, és ez "nem rendelkezik" és "nincs" jelentésűek. Azaz a NE és NEM szavaink vannak gyakorlatilag felhasználva erre, ami nincs az NEM van. Így is mondhatnánk, sőt nagyon rég tán így is mondtuk ezt.
4: A latin NEMO : senki ---- NEM szavunkból van ez is. Mi meg a SE tagadóból indulunk a "senki"-nél.
NEMO UNUS : egy sem---- azaz NEM egyes. Ők ezt így fejezik ki, tagadószóval.
Érdekes még a NÉMA kapcsán ezek a nemzetköziben előforduló hangalakok, amelyek már nem a tagadószavunkkal kapcsolatosak, hanem egy másikkal, fel fogjuk ismerni könnyedén :
A latin MUTUS, angol MUTE, francia MUET/MUETTE , olasz MUTO és a többi meg azonosíthatóan a MUTAT szavunk elváltoztatott formái, és logikus is hiszen aki nem beszél és így kommunikál, az MUTAT.
MUTITAS : némaság ------ azaz a MUTATÁS lehet a konkrét magyarul képzett és ragozott szavunk ebben az esetben...
Az N/Ny a nyúlós, hajlékony dolgokat jelentő hang, beleértve a hajlamot is. Lásd a feltételes mód -na-ne jelét, ahol kifejeződik az alany hajlama (hajlékonysága) a cselekvésre.
A néma szónak ez alkotja az első részét, a második pedig a MA ősgyök, aminek egyik jelentése: széteső, szétszórt (nem koncentrált) tehetetlen, tétlen, azaz cselekvésre képtelen.
A két ősgyök összeolvasva: hajlam a (beszéd) tétlenségére, azaz né-ma...
Természetesen a NÉMA szavunk NEM szláv , mindent megértünk magyarul. Mert a NÉMA az NEM beszél és szólal meg, azaz a tagadószavakhoz lesz erősen köze...
"A magyarok megértették az avarok nyelvét, de a frank, morva idegen volt tőlük. Nem értették a germánokat sem. Rajtuk is ragadt a „nyeméc” név, mivel állandóan azt hallották tőlük, hogy „nem écc magyar, nem écc!”"
----
néma = aki semmit sem szól, csak néz, bámul értetlenül. (Nem ószláv jövevény. *něm- (mint néma) ősszáv szó szerintem nincs. A szbhv. nem, -a, -o; szlk. nemý, -á, -é; or. нем(ой) - eredete magyar.
né (ni) + *-mɜnévszóképző (nészóképzőt tekintve vö.: ÚESz: élelem, álom). Az *-m névszóképző kapcsolódása attól függően "em/am/om", vagy "me/ma/om", hogy az *-m mássalhangzóhoz, vagy magánhangzóhoz kapcsolódik a szó végén.
ÚESz: ni A: 1548 ne (RMKT. 4: 127); 1583–1584 ni (MNy. 72: 314); 1604 né(Szenczi Molnár: Dict. En a.); 1863 Nė (Kriza [szerk.] Vadr. 510) J: ’nézd csak!, odanézz!
Belső keletkezésű, de keletkezésmódja vitatott. | 1 Szórövidülés. | ⌂ A ’nézd, lásd’ jelentésű nézd ~ nízd szóból, amely a →néz E/2. személyű felszólító módú alakjából jött létre; vö. →ne¹. 2 Onomatopoetikus szó. | ⌂ A csodálkozás kifejezésére szolgáló onomatopoetikus szó. Ebben az esetben a ’nézd csak’ másodlagos jelentésként alakulhatott ki. A szó gyakran kettőzött alakban fordul elő, ilyenkor leginkább nyomatékosító szerepet tölt be; vö. nene (1794: NSz.); nini (1763: NSz.); (N.) nënë (MTsz.); stb.
CzF.: "...Vagy egyeredetü azon szókkal, melyek bámulást jelentenek, minthogy kivált a siketnémaság és bámészkodó állapot között rokonság van. Különösen hasonló hozzá a baranyai muma (a székelyeknél: mumák), azaz bámész, szótlan; a szájtátás és bámulás van kifejezve a rokon má, bá a bám gyökökben is; innen kiindulva néma csekély hangváltozattal am. muma, ki szájat tát, és semmit sem szól. Figyelmet érdemel, hogy a persa nyelvben numú-den um. mutatni, s a részesülőben puma am. mutató."
"a púp : búb pont arra bizonyság, h egy nyelven belül is lehet hangzóváltás hasonló(an hangzó) hangok között, ill. a gyök amire épülnek a fogalmak/szavak nem kötöttek egy meghatározott hanghoz hanem van egy bizonyos mozgástér."
Alapvetően hamis ez az állítás, noha van valóságtartalma, de az más okra vezethető vissza. Azért hamis, mert nem általánosítható, azaz nem cserélhetők fel "bűntetlenúl" egymással ezek a hangok, mert mindkettőnek van saját, jól körülírható jelentése, amit a vele alkotott gyök jelentéséből is kiérezhetünk..
Pl: A BE- gyök hangját nem cserélheted P-re, A PATTOG hangját sem cserélheted B-re, és még hosszasan sorolhatnám.
"Fogarasi János foglalkozott a hangok jelentésével!"
- Mindenek előtt köszönöm a linket, ezt a művet nem ismertem.
- Nem azt mondtam, hogy nem foglalkozott, hanem azt, hogy felismerte:
"Lám, lám, íme egy szép példája annak, hogy C-F is felismerték a hangok jelentését."
Ugyanakkor hozzátettem:
"De sajnos nem léptek ennél tovább. Nem tettek még kísérletet sem az azonos hango(ka)t tartalmazó gyökök jelentésbeli hasonlóságának magyarázatára a hangok jelentése alapján." - A szótár etimológiai elemzései alapján ez derült ki számomra. És a citált linkből is ezt olvasom ki.
Kiemelve egy mondatot, amivel maximálisan egyet tudok érteni, s amit hónapok óta próbálok az itt fórumozókkal is megértetni:
"Mivel a hangzók első elemei a beszédnek; nagyon hihető hogy talán elsőben csak hangzókkal beszélettek az első emberek *). És igy ezeknek módosításaival ügyekeztek a mondományokat kifejezni."
És nála itt a pont... A továbbiakban, - mikor már a hangok jelentését tárgyalja - azok kiejtésbeli csoportosításából, a hangok rokonságából indul ki, s nem a hangok eredeti jelentéséből. Persze, vannak jó meglátásai, de alapvetően hiányzik a hangok jelentésének eredetére vonatkozó felismerés, történetesen azok hangutánzó szerepének meglátása, a hangok megfeleltetése valamilyen természeti hangnak, ami alapul szolgálhat a hang jelentésének körülírásához.
Nem véletlen, hogy a hangok jelentésének tárgyalásánál rendre félresiklik és olykor meglepően hibás magyarázatot ad. Tulajdonképpen soha nem próbálja megfejteni a hangok önálló jelentését, azt a jelentést, amiről a fent idézett mondatban írt. Ehelyett többnyire félreértelmezett megoldást ad, mint pl. a P hangra, amit az alappal hoz összefüggésbe:
"...olyan valaminek, mely több részekre oszol alapja;..."
Pedig a végére odaírja a természetes hang eredetét reprezentáló szavakat:
Mi köze van ezeknek a szavaknak az "ALAP"-hoz? Semmi... Ezekben minden esetben egy pillanatnyi jelenség értelmét hordozza a P hang. Ugyanis a P hang ezt a jelenséget utánozza!!! Az őseink nem foglalkoztak azzal, minek hány részre oszlik az alapja, vagy, ha igen, az a gyökér lehetett, de abban nincs P hang...
a púp : búb pont arra bizonyság, h egy nyelven belül is lehet hangzóváltás hasonló(an hangzó) hangok között, ill. a gyök amire épülnek a fogalmak/szavak nem kötöttek egy meghatározott hanghoz hanem van egy bizonyos mozgástér.
"A sémi arabban "raBaa" alakban megvan a raB szó. A "finnugor" finnben "raPPaan" alakban szintén ott van."
Ezért finnugor eredetű a mi nyelvünkben...:D
Persze, a hangváltozásokkal mindent meg lehet magyarázni... Csak azt nem, miért nem változott a mi nyelvünkben is P-re a B hang.
"...végső gyökeleme az r hang, mely általában erőt jelent (l. R betü); legközelebbi rokonai a ragad és ránt; hangáttétellel ide sorozható ármány is. Egyezik vele legközelebb a persa rabon (Beregszászi) pehlvi repha, repia (ugyanaz), a szláv nyelvekben: rob (Dankovszky); továbbá gyökökben a latin rapio, rapina, áttétellel: privo, hellén arp-ax-w, arp-ag-h, franczia ravisser, dé-rober, német: raffen, rauben, persa rub-aden, arab rabaa, finn rappaan és riöven (rabolok), raadan és raatelen (ragadok)."
Lám, lám, íme egy szép példája annak, hogy C-F is felismerték a hangok jelentését. De sajnos nem léptek ennél tovább. Nem tettek még kísérletet sem az azonos hango(ka)t tartalmazó gyökök jelentésbeli hasonlóságának magyarázatára a hangok jelentése alapján. Pedig a felsorolás adta a lehetőséget, (latin rapio, rapina, áttétellel: privo, hellén arp-ax-w, arp-ag-h, franczia ravisser, dé-rober, német: raffen,) hiszen ezek a szavak csupán jelentésükben hasonlóak, és csak az R hangjuk közös.
A nyelvészek azt gondolják, hogy a különböző nyelvekben található hasonló - de nem azonos hangsorú - gyökök valamiféle átvételek, s ezek a gyökök valamilyen hangváltozásokon estek át. (B»P»F, stb.) pedig ez egy orbitális tévedés.
@Igazság80 felsorolásában egyik helyen sincs hangváltozás:
--A zürjén és udmurt-nál is van "RAB" --Az odia nyelvben CORAIBA, olyan min a KIRABOL --egy afrikai "kabuverdianu" nyelven RABATA, REBETÁ --japán DOROBOU és a ROBA szavaik, amelyek RABOL jelentésűek... Miért nincs??? Mert nincs ilyen szabály! Ha lenne, akkor ezekben a nyelvekben is megtörtént volna egy B»P hangváltás. Vagy a németben a B»F (raffen)
De a fordítottja (P»B) sem történt meg, hiszen mindkét változat ma is "él".
Az effajta különbségeknek csak egyetlen magyarázata lehetséges:
Ugye, a mássalhangzók általában hangutánzók, s a P, B.. hangok kiejtve nagyon hasonlóak, így ugyanazt a természetes hangot mindkét hanggal lehet utánozni.
Egyik nyelvterületen B, a másikon a P hang töltötte be ugyanannak a természetes hangnak a "másolatát". A két hang jelentése ebben az esetben kvázi azonos. (más esetben már nem biztos), így érthető, miért szerepel mindkét hang (és jelentése) a hasonló jelentésű, de egymástól függetlenül alkotott gyökökben.
Megjegyzem, még a magyarban is előfordul olyan eset, mikor a gyök - noha más, de azonos jelentésű hangokból épül föl - azonos jelentésű. Lásd: PúP, BúB.
De nem azonos a P, vagy B hang jelentése sok más gyökben: Bukkan-Pukkan, Por-Bor, Pár-Bár, Pirul-Birodalom, Piros-Birka...
Ugyanis egy hangnak nem csupán egyetlen jelentése van, hanem egy fogalomkört jelölt egykor.
Jó példa erre az R hang is, mely gyorsan ismétlődő mozgást, ezen keresztül egy dinamikus cselekvést, illetve erőt jelent.
"Ősnyelvi eredetre utal, hogy a "Ro" ősgyök mindben megtalálható."
Igen, s ez az ősnyelv az a nyelv volt, amikor még csak hangok léteztek, gyökök pedig még nem.
S miután ezekből az ős-etimonokból (ősgyökökből) épültek föl a gyökök, teljesen természetes, hogy a különböző nyelvekben ugyanazzal a jelentéssel kerültek be a hasonló jelentésű gyökökbe.
A sémi arabban "rabaa" alakban megvan a rab szó. A "finnugor" finnben "rappaan" alakban szintén ott van.
"E szóban, amennyiben ,rabol' is innét ered, az erőszakos fosztás alapfogalma rejlik, s végső gyökeleme az r hang, mely általában erőt jelent (l. R betü); legközelebbi rokonai a ragad és ránt; hangáttétellel ide sorozható ármány is. Egyezik vele legközelebb a persa rabon (Beregszászi) pehlvi repha, repia (ugyanaz), a szláv nyelvekben: rob (Dankovszky); továbbá gyökökben a latin rapio, rapina, áttétellel: privo, hellén arp-ax-w, arp-ag-h, franczia ravisser, dé-rober, német: raffen, rauben, persa rub-aden, arab rabaa, finn rappaan és riöven (rabolok), raadan és raatelen (ragadok)."
(Cz-Fo)
Ősnyelvi eredetre utal, hogy a "Ro" ősgyök mindben megtalálható.
ha azt akarod bizonyítani, h a rabol nem IE eredetű, akkor más, nem IE nyelvekből kell kimutatni.
finn ryövätä
nagyon nem néztem utána, de úgy néz ki, se a törökben, se a kaukázusban, se a japánban, koreaiban nincs meg, a hindiben viszont megvan
az etimológiai szótár szerint
rabol [1512 k.] Vitatott eredetű. 1. Német jövevényszó, vö. német rauben, bajor-osztrák rôbm: ’erőszakkal elvesz, fosztogat’. A német szó germán eredetű, vö. gót bi-raub#n ’kirabol’. 2. Belső fejlemény. Származékszó, a rab főnév -l igekézővel ellátott alakja. A német eredeztetésnek hangtani nehézségei vannak, de lehet, hogy az ige hangalakja a rab főnév hangalaki fejlődésének hatására alakult.
rab [1424 tn. (?), 1536] Délszláv, közelebbről talán horvát-szerb jövevényszó, vö. horvát-szerb rob ’szolga, rabszolga’, horvát-szerb régi nyelvi rába ’szolgáló’, óegyházi szláv rab , rob ’szolga, rabszolga’, bolgár [rab] ’isten hű szolgája; akarat nélküli szolga’, [rob] ’rabszolga; leigázott ember vagy nép; rabja valakinek vagy valaminek’, szlovén rob ’rabszolga’. A szláv szavak indoeurópai eredetűek, vö. latin orbus ’árva’. Nyelvünkben a szó a török hódoltság korában honosodhatott meg, mikor sokakat rabszolgaként hurcoltak el
