Kelt tésztát fél kiló lisztből szoktam készíteni, a mennyiség látszik a zacskón, úgyhogy az ki van mérve. A folyadékot már úgy öntöm hozzá, hogy jó legyen az állaga, sose mérem, mennyit. Ha édes a tészta, a cukrot is úgy valamennyit teszek bele.
A piskótaszerű kevert tésztáknál is van egy kiindulási recept, amiben 30 dkg (azt hiszem) liszthez kell 20 dkg vaj, 3 tojás, 30 dkg cukor és 30 dkg reszelt alma. Múltkor csak 1 vaj volt itthon, így annyi lett benne. A tojás se mindig pont annyi, a cukrot is van, hogy szűkebben mérem. Ha hígabbra sikerül a tészta, legfeljebb tovább sütöm.
Omlós tésztáknál keresztanyám almás pitéjének a tésztája a kiindulás, aztán a rendelkezésre álló hozzávalóktól függően variálom.
Néha viszont számít, erre ott egy történet.
A konyhai mérlegemet apai nagyanyámtól örököltem, ahogy a sajtos puffancs receptjét is. Ez egy képviselőfánk jellegű, fazékból tepsire kanalazott, nagyon finom sós sütemény, nagyanyám mindig ezt sütötte, ha mentünk, nem is nagyon kértem mást. Itt a receptben 16 dkg liszthez kell 9 dkg reszelt sajt, 3 tojás, 10 dkg vaj, 2,5 dl víz. A mérleg tolósúlyos, végül is kimérhető a 16 meg a 9 dkg, de azért van benne egy kis bizonytalanság.
Egyszer megsütöttem a szokásos puffancsot, és szokatlanul lapos lett. Ettől még mindenkinek nagyon ízlett, de nem volt szép. Utána vallotta be a férjem, hogy előtte bekalibrálta a mérleget, mert nem mért jól. Szóval az a recept annak a mérlegnek a korábbi állapotára vonatkozott. Utána a férjem visszaállította az eredeti állapotot. Azóta is azzal mérek mindent, a többi süteménynek és egyebeknek úgy tűnik, mindegy.
Nemrég láttam a tavalyi naptáramban, hogy július elején tettem el. Akkor valamivel fejlettebb volt, mint az idén.
Most nem fogok eltenni, mert elérhető helyen nem látok a fán termést, csak onnan tudom, hogy valamennyi van rajta, hogy potyog. Az megfordult a fejemben, hogy ezeket a zsenge hullottakat lehetne hasznosítani, de mivel még nem bontottuk ki a tavalyi befőtteket sem, inkább nem foglalkozom vele.
A likőr jó lett. Mikor kora tavasszal megkóstoltuk, nem ízlett, és most már igen. Érdekes, mintha azóta összeérett volna.
Ami céklasalátát eddig ettem, mindben víz, ecet, cukor és köménymag volt, a nagyanyáméban vékony csíkokra szelt torma is. Van ízük, az ecet mennyiségétől függ, hogy ízlik-e, vagy túl savanyúnak találom. Ha készítenék, megkóstolnám a levet, mielőtt a céklára öntöm, és megpróbálnám megjegyezni, mi az az arány, ahogy ízlik, hogy legközelebb ne kelljen ecetes levet kóstolgatnom. (A krumplisalátánál még nem sikerült, minden alkalommal kóstolgatom, és nem esik jól.) Aztán betenném a befőző automatába.
Persze ez csak egy nagyon laikus vélemény, nyersen, pincében tároljuk a céklát, és inkább másképp készítem el.
Majd a 7 végén begépelem ide a receptet ami persze nem igazán különbözik a már megadottól. Ami biztos hogy arra vigyázni kell hogy ne romoljon meg ill ne legyen túl puha se. Az ízesítés már ízlés dolga.
Egyébként meg pofon egyszerű a receptje, legalábbis az, amit mi szoktunk:
céklát megmosva, de héjastól megfőzzük. Mikor puha kihűtjük és szeleteljük.
A szeletek mennek az üvegekbe.
Felöntőlé ízlés szerinti cukros-sós-ecetes hagyományos. Lehet kóstolgatni. Ami még kell bele az a köménymag egészben, vagy porítva... és mi szoktunk tormát is beletenni.
Ha nincs kerti, akkor a bolti kisüveges reszelttorma is megteszi, abból egy kiskanálnyi/üveg.
Azzal rögtön adsz is hozzá tartósítót.. :) Egyébként az opcionális. Aki nem bízik a sterilizációjában, az tegyen egy kis Na-benzoátot...
Ha ez megvan, akkor fedő rácsavar és nedvesdunszt. Forrás után tíz perc hőntartás és kihűtés a vízfürdőben, vagy párnák közt. Vagy befőzőautomata, ami a lusta emberek sportja...
Míg tart az eperszezon, gyorsan leírom, mit ettünk tegnap:
Egy tál aljába leraktam egy csomag babapiskótát, gyengén meglocsoltam rummal. Villával összenyomkodtam valamennyi epret, megcukroztam (ízlés szerint, most annyi került rá, amennyi a zacskóban még volt), tettem bele szűk fél csomag vaníliás cukrot, és összekevertem fél liter tejföllel. Ráöntöttem a piskótára, a tetejét kiraktam fél eprekkel, és hagytam állni. Két óra még kevés (kóstoltuk, nem szívta meg magát a piskóta), egy nap a hűtőben már tökéletes, gondolom, már fél nap is elég lehet.
Ki fogom próbálni málnával, esetleg fekete ribizlivel is. Nyilván mézes tortalapba is lehetne tölteni vagy házi piskótára merni, de ebben a melegben így a legpraktikusabb.
Miután kettőnknek megint több lett a termett cékla (bár eleve keveset ültetek), mint ami savanyúságnak kellett, a maradékból ma megint csináltunk céklatócsnit. A reszelt céklába kell tojás, bőven fűszerek, liszt a kellő sűrűséghez, s lehet szaggatni a forró olajba. Nagyon finom lett. Csináltunk már céklából köretet is, az is bevált. Szeretünk kísérletezni...
Szia, a Facebookon van egy olyan csoport, hogy: Befőzési, lekvár- és szörpkészítési tanácsok, ötletek, jelentkezz be oda, ott mindenféle présekről, egyéb gépekről tudsz infót kérni.
Én is meglepődtem egy kicsit az idei mennyiségen, de megoldottuk... (Fekete szeder, ribizli, josta, többféle egres, bodza, fekete berkenye, áfonya ment a szörpbe, nagyon finom lett!)
