Mindennek lehet kultúrája: A viselkedésnek, az állattartásnak, a nevelésnek, az írásnak, az olvasásnak, a vitának, a szexnek az evésnek az ivásnak stb. stb. Ezért ebben a topikban semmi nem off. Írhatsz bármiről, az sem baj, ha nem mindig kulturáltan.?;)) Reményeim szerint kialakul majd párbeszéd, vita, de szívesen látom a magányos farkasokat is.
Igyekszek megírni a beszámolót, de addig is belinkelem, mert csak a hónap végéig van nyitva, hátha valaki sietni akar. :-) Erről a kiállításról van szó:
A kiállítás a volt Északi Járműjavító területén van a Kőbányai úton, itt lesz majd az új Közlekedési Múzeum. Maga a kiállítás a járműjavító történetét mutatja be, pár vasúti jármű, mozdony, kocsi is ki van állítva.
Figyelni kell a nyitásra, csak déltől van nyitva. Mi nyugodtan odamentünk 11-re, mondván biztosan 10-kor nyit, aztán sétálhattunk egy órát. Mondjuk nekünk hasznos volt. :-)
Az épület mögött van egy kis vendéglő/söröző, ahol a várakozás alatt akartam inni valamit, persze az is délben nyit. Nem tudom, hogy most nyitva van-e, mert kerthelyiség.
Érdekes hírt hallottam délben: A Játékszín ma a Fővárosi törvényszéken, az esküdtek termében tart előadást. Ezt hallva a Tizenkét dühös ember jutott eszembe, de nem, a Vád tanúját adták elő. Ez sem rossz választás!
Pénteken a Szépművészeti Múzeumban tettünk látogatást, nem bántuk meg. A többesszám alatt a barátnőmet és magamat értem.
Megint csak nehéz a helyzetem, hiszen képeket szavakkal leírni elég bajos. Inkább a benyomásaimat osztom meg, aztán ki-ki eldöntheti, elolvassa-e vagy sem. Jobb esetben a képeket is megnézheti.
Elsőnek a megújult román teremben gyönyörködhettünk. Jó nagy tér, és nem zsúfoltak bele bútorokat, a falra sem aggattak képeket, A falon szép címerek ezek egy része erősen ismerős volt, pl. a kettőskereszt, no meg az Anjou-liliom. A falfestések között a páva volt a visszatérő motívum.
Időrendi sorrendben haladtunk a képek és a szobrok között, igyekeztem figyelmesen szemügyre venni őket. A témák a szokásos vallásiak, keresztrefeszítés, angyali üdvözlet, háromkirályok imádása, Mária a gyermekével, esetleg mellettük egy-két angyal ténfereg. Gondolom, Szent József éppen dolgozik.
Egy idő után kezdtem valami másra vágyódni, felüdülés volt pl. egy falusi kovácsműhelyt, esetleg a félkész Bábel tornyát megnézni.
Igaz, volt olyan, ami megragadta a figyelmemet, pl, az egyik képen a Jézust kigúnyoló tömegből az egyik férfi alakja és arca tett rám a maradandó benyomást. A gyűlöletnek és rosszindulatnak olyan elegye látható rajta, hogy fél percnél tovább nem tudtam ránézni. Ráadásul biztos, hogy Quasimodo valahol szerepelt a családfáján.
A rémségek után szinte jólesett a Bacchanália című festmény, ők szemlátomást remekül érezték magukat! Igaz, szerintem másnap már kevésbé, de ez nem túl meglepő.
Megint találtam valami újdonságot, éspedig Szent Mihály szobrait, ő éppen a sátánt győzte le, rajta taposott. Az egyik képen az ellenségnek inkább gyíkformája volt, de a másik teljesen magával ragadott. Tessék elképzelni egy pikkelyes gyíktörzset, rajta szarvas harcsafejjel, emberi, vagy majdnem emberi kézzel, és a hátsó végtagjai kakaslábak volt. No, ő nem könnyen adta meg magát, harapni ugyan nem tudott, de a hátsó lábának éles karmaival rúgni annál inkább!
Egy másik fafaragásos szobor Mária halálát ábrázolta, megszámoltam, ott volt mind a tizenkét apostol. Leginkább imádkozással voltak elfoglalva, csak az egyikük hozott egy pohár vizet. Bár nem biztos, akár bor is lehetett.
Miután most már garantáltan szentmérgezésem lett, boldogan néztem egy pénzváltó portréját, el tudom képzelni róla, hogy az ügyfeleit nem csapta be, legföljebb egy ici-picit. Nagy felfedezést is tettem: az egyik képen jegyespárt festettek le, a lány nem tartozott a nádszálkarcsú kategóriába! Na végre, és milyen jól megvoltak a fiatalemberrel, legalábbis a megörökítés idejére.
Ezek után került sor az egyiptomi részre, végre valami más! Nagyon sok szép, türkizkőből készült nyakláncot láttunk, hozzáillő karkötővel, esetleg fülbevalóval is. Bármelyiket szívesen felvettem volna! Persze, csak ünnepibb alkalmakra. Az usebti szobrocskákon egy kicsit elmosolyodtam: ők voltak azok, akik a síron túl a gazdáik helyett dolgoztak. Hát nem kiderült, hogy ott is van munkafelügyelő? Jó néhány állatszobor is látható volt, kobra, viziló (ez utóbbiból jó sok) bika, szkarabeusz, juh, sólyom, és én hiányolni kezdtem a macskát! Pont amikor k kimondtam, megláttam egy igazán jól sikerült szobrot róla!
A sok járkálást a múzeum büféjében pihentük ki, remek kávét adtak, nagyon ízléses csészében, igaz, egy pocsék bögre stílustalan lett volna.
Zsíros-kenyér falatkák :-) De mindenből csak ízelítő volt, pár nyeletnyi ...
A youtube-on fent van a pezsgőbontás karddal, ha valaki meg akarja nézni. És ha jól emlékszem, ez nem is japán hagyomány, hanem a napoleoni hadsereg "találta fel".
Hűha! :) Jó program volt és mi volt közte a snack, mert ennyi ital az átlag embert fejbe vágja. Amúgy elképzelem, ahogy tradicionális viseletben előránt egy szamuráj kardot és tűpontosan lecsapja a kupak szélét :)
Ha jól emlékszem, azt mondta a pasi, hogy valamikor az 1800-as években német hadsereg állomásozott ott, sokáig, és hát a németek meg nem lehetnek meg sör nélkül, így telepítettek Japánba sörgyárat. Így indult a japán sörgyártás.
Érdekes módon manapság már leginkább sört :-) ezen én is meglepődtem.
És még egy érdekesség, hogy a szervezetükből hiányzik az alkoholt lebontó enzim, ezért pl a mi pálinkánktól már nulla perc alatt kikészülnek.
De kóstoltunk többféle szaké-t is, meg choyá-t (ez amolyan "likőr"féle, de milliószor jobb :-), meg még wisky-t is. Ez utóbbira viszonylat nem régen álltak rá, - mármint a gyártásra, - és bizony ma már a versenyeken simán lenyomják a skótokat!
És a vége pezsgő, amit a pasi karddal nyitott ki :-)
A három óra alatt rendesen végig-ittuk a kínálatot :-)
Nem szeretem az sör ízét. Viszont amikor a lenti múzeumba voltunk, japán étterembe tértünk be, semmi fakszni, egy jó nagy tál ramen, azt nagyon szeretem autentikusan, sok ropogós zöldséggel, és hiába hozzák nekem a pálcikát a tésztához, kanállal ügyesebben és jobb ízzel megy. Elvégre enni mentem, jó ízűt :)
Budapest Október 6. utca eleje, teljesen friss és új kiállítás, még szinte ropogós. Retro Élményközpont, három szinten, hát nagyon élveztem. Kb a hatvanas évektől a rendszerváltásig gyűjtötték össze a tárgyakat, berendezéseket és ami egy picit eltérő vagy több volt az eddigiekhez képest, hogy itt már belépve is megcsap a múlt szele (ahh, boldog gyerekkor), hogy jegyváltáskor egy presszó mellett kell elhaladni, ami a teljes berendezését illetően már egy időutazás, székek, asztalok, persze a sütik és kávék nagyon is maiak. Aztán a mosdók berendezése, csempéje és minden szocreál, ezek után gyártottak lehettek, valószínű.
Nem ömlik ránk a múlt, meg nem az volt, hogy belegabalyodok a tárgyak sokszínűségébe, történetébe, kicsit próbálták interaktívvá tenni, még pedig oly módon, hogy a látogató egy lakótelep sorai közt sétálgat és különböző lakásokat lehet nyitogatni és ott tematikusan vannak elhelyezve a múlt darabja, szerintem semmi nem maradt ki, találkoztam a legegyszerűbb háztartási eszköztől kezdve a szórakoztató dolgokon át egészen az ipari termékekig.
A tévéken jönnek a kor nagyjai, szobák berendezve, ruhák bepakolva, felakasztva, nem vitrin mögött, egy sor dolgot lehet kézbe venni. Beültem egy lada 1200 rendőrségi autóba, lapozgattam a telefonkönyvet egy fülkében, nem is tudom már sorolni. Több helyen az évszámra kattintva olvasni vagy hallani lehet az adott év ismertebb eseményeit, ilyen volt pl az áremelkedések központosításának eltörlése, biztos a 3,60-as tej meg kenyér ilyen lehetett. És ami meglepett, sok fiatalt érdekelt, de hát ez nekik max. a szüleik, nagyszüleik történeteibe ágyazhatók. Távozáskor kérdezte a huszas éveiben járó pénztáros fiú, hogy hogyan tetszett, volt e hatással ránk, mondtam nagyon klassz volt, hitelesnek éreztem. Azért még egy szaloncukros doboz is a maga csúcsdíszével megjelenítette a saját karácsonyunkat.
Amúgy eddig szinten minden évben ott voltam, persze a férjemet ez jobban érdekli, de én sem szoktam rosszul járni, finomakat eszegetek, meg nyalakodom, most nem tudtam menni.
Sört. Legalábbis az előadáson azt mondták,hogy pillanatnyilag a Dreher sörgyár is japán tulajdonban van. Persze, nem viszik el odáig a magyar sört. No meg szakét. No de ezek közhelyek, és nem mindig passzolnak.
Én meg úgy röstellem magam, el vagyok maradva több beszámolóval is, de egyszerűn nincs időm (értsd: elcseszem másra :D) megírni őket, több órás projekt lenne. Az egyiket gyorsan meg kéne írni, mert úgy tudom hamarosan bezár a kiállítás... (Egy másik ilyenre, amiről szó volt, még el se jutottam.)
A Csányi féle darabot mi is láttuk, jó volt. Viszont láttam utána ugyanezt Kamarás Ivántól és nekik jobban állt ez a szerep, jobban sikerült magára húznia a karaktert.
Erről összefoglalót láttam, és az maradt meg, hogy a kiállított tárgyakat téglákra helyezték, hogy könnyen újrahasznosíthatók legyenek az installációk. Amúgy is most nagyon mennek az újrahasznosított dolgok. Az egyik sport pulcsimra is rá volt írva, hogy újrahasznosított anyagból készült.
Igegn, akad. Annyira sok akadt mostanában, hogy a vasárnap megrendezendő Terra Plasza vásárra már el sem megyek, Túl sok az ember, és bosszant, hogy a védettségi igazolványt nem csak megnézik, de valami kütyüvel olvassák be. Várnanak a kígyók-békák tavaszig!
A hét utolsó programja, aztán kipihenem az eddigieket.
A mai napon a disznótoros fesztiválon voltam. Ezt sem bántam meg, bár nem volt annyira pörgős és érdekes, mint egy évvel ezelőtt. igaz, most péntek van, akkor meg szombat volt, tehát jóval több látogató érkezett.
Sajna, működésben lévő mozdonyt nem láttam, az majd holnap-holnapután lesz esedékes.
Rengeteg kézműipari termék volt, például csodaszép bőrtáskák, hátizsákok, pénztárcák, ez utóbbiak között még egy patkópénztárca is. Kicsit arrébb karikás ostor minden mennyiségben, na de azt nem is akartam volna venni. Viszont megbámultam egy, legalább három litert befogadó csikóbőrös kulacsot, nagyon szomjas lehet a vevője!
Azt mondanom sem kell, hogy enni-innivaló volt bőven, megkóstoltam az eperbort, nagyon ízlett! Az árus elmondta, hogy tavaly három gyümölcsboruk is első díjat nyert, ez még nem fordult elő idáig. Gratuláltam neki, ha a többi bora is ilyen jó, megérdemelte.
Ami azételt illeti, hurka-kolbász-töpörtyű minden tételben, de sajt, lekvár, szörp és méz is akadt.
Rátérek a veterán autók kiállítására. Sajnos vagy sem, a legtöbb márkát nem ismertem föl, és nem mindegyik mellett volt felírás. Szeretnék mindenkit megnyugtatni, a Csajkát, a Topolinót és a kis Polskit igenis megismertem! Igen, a Trabantot is! Ezek közül az egyik Hello Kitty színre volt festve, no meg az utánfutója is, nyomasztóan hatott rám, gyorsan továbbálltam. Jó néhány túlméretes amerikai luxusautó is volt kiállítva, Isten bocsá’ a Csajka jobban tetszett!
Minden második ember vadul fényképezett, minden rendelkezésére álló eszközzel.
Viszont az egyértelmű kedvencem egy Citroen kocsi volt, csillogott-villogott (akárcsak a többi) és mellette volt a saját miniatűr mása. Még gyerekjátéknak is túl kicsi volt, de a kettő együtt elbűvölt.
Volt még néhány traktor, no meg egy dömper is, ez utóbbi magyar gyártmány, a traktorok közül is nem egy.
Ezúttal nem volt babakiállítás, volt viszont egy pár (jó pár) régi számítógép és tartozékai. Ezek mellett egy Tavasz tévé, békésen állt a négy lábán, és tíz perces időben régi hiradók részleteit adta, főleg az időjárásjelentést belőlük, jó néhány, akkoriban közismert bemondóval. No meg a jellegzetes szignálzenével. Mint kiderült, a hiradóban játszott filmtekercseket eleinte biciklivel vitték a tévé székházba, később sikerült egy oldalkocsis orosz katonai motorkerékpárt szerezni, ez javított a helyzeten. Ezt a járművet nézhettem meg, gyönyörűen helyreállítva.
Nem messze tőlük a Balassagyarmati Kerékpármúzeum néhány szép darabja volt látható, a kedvencem itt a velocipéd volt, egész addig, amíg nem kell ráülnöm.
Ami ebben a teremben a legjobban tetszett, az az autó, illetve motorlámpából átalakított olvasólámpa volt, nagyon jól nézett ki.
Háromórás nézegetés után ettem egy lángost, ittam egy sört (noná, hogy Drehert) és indultam haza.
