ÉTTERMI ÉLMÉNYEK PÁRIZSBAN 2007. JÚLIUS
Öt teljes napot töltöttünk Párizsban, ez – kissé a gasztronómiai túrává átalakult városlátogatás jegyében - majdnem napi két éttermi étkezést jelentett.
Röviden összefoglalom éttermi élményeinket.
Itthon az internet és Bajomi Lázár Dávid kiváló Párizs utikönyve („Hol együnk” fejezetének) segítségével már jóelőre felderítettem a terepet, azt képzelve, hogy lesz idő és türelem megkeresni az előre kinézett éttermeket…
Ehelyett valóban lépten nyomon kisvendéglő, bisztró, söröző, utcai árusító gyorsbüfé került a szemünk elé, így pár kivételtől eltekintve oda mentünk, ami megtetszett…
És mily meglepő, mindegyik ízletes, bőséges és megfelelő minőségű ételeket kínált, udvaias és (az előre híresztelt lassúnál) gyorsabb kiszolgálással.
Amilyen éttermekhez szerencsénk volt:
- Indiai étterem (Passage Brady-ban)
- Kínai étterem (ismerősökkel Montreuil külvárosban)
- Japán sushi étterem Marais negyedben (Rest. Kiccho)
- Leon hálózat egyik étterme (belga kagyló étterem)
- Török étterem (Montreuil-ban – Rest. Mélody)
- Chez Clement hálózat egyik egysége:
- Benoit - 1 Michelin csillagos étterem
- La Regalade (lsd. Gusto 2006/8.)
A Benoit és a La Regalade kivételével tulajdonképpen no-name étteremek voltak, igen ízletes és változatos ételekkel, amelyek - amennyire laikusként meg tudom ítélni - frissen és gondosan elkészítettek voltak.
Említést érdemel, hogy az utcáról bementünk egy közönséges pékségbe, ahol olyan eclert és creme brulee-t ettünk, amilyet itthon még soha.
Ugyanígy „jártunk” egy szintén köznapi (bár azért forgalmas és nagy) cukrászdával, ahol kiváló, zaftos húsos szendvicset és szinte kompozíció-szerű tortaszeleteket ehettünk.
(Szeretjük és talán legjobbnak tartjuk a Szamos cukrászsüteményeit, de nem tudom hogy Párizsban megélnének-e…)
Egyszóval nemcsak étteremben lehet jókat enni!
Megemlítendő, hogy láttuk a Lenotre cukrászdát, néhány fotó is készült kívülről, látvány és ár (és gondolom az íz is) összhangban vannak…
Viszont: elmentünk az Aoki nevű cukrász Lafayette áruházban lévő boltjába, (Gusto 2006/10. szám), ahol két sütit vettünk, de talán a másik ismeretlen cukrászda sütijei jobbak voltak…, igaz, hogy itt nem azokat kóstoltam, amiket az újság írt, mert nem voltak nálam a feljegyzéseim.
Aoki (rám szóltak, hogy ne fotózzak, úgyhogy csak kézből, dugi fényképek készültek az üzletben):
Benoit étterem (1 frissen szerzett! Michelin csillag)
És most a Benoitról, amelyik a maga módján és az elvárásaimhoz képest kissé csalódás volt.
Lehet, hogy ez is a csillagok fokmérője, de mondjuk ki nyiltan, egy „sznob”-nak tűnő hely volt (legalábbis nem illett össze az étterem maga a „körítéssel”…)
Tényleg kis étterem, jóelőre foglaltam helyet, vissza is igazolták.
A bejáratnál egy szikár visszafogottan elegáns 60-as úrihölgy fogadott, aki kis mágnestáblácskán kikereste a helyünket, és odavezetett. (Megjegyzendő, hogy talán elsőként érkeztünk, de kb. 15 percen belül zsúfolásig telt az étterem, ½ 9-re.)
Ahogy számoltam, két helyiségben kb 40-50-en férnek el, és van fent egy különterem. Ja és a WC az emeleten van, pl. alig tudtak felmászni a kövér amerikai vacsorázók a vékony magas lépcsőkön!
A személyzet: Az említett hölgy, két fiatal sommelier (egy lány egy fiú), két öltönyös – a rendelést felvevő, majd ott fontossága tudatában ide oda vonulgató fősznob, a megfelelő „kecses” kéztartással és finomkodással.
Ezzel élesen ellentétben állt a felszolgáló személyzet, amelyik fekete nadrágot, fekete mellényt, gyűrött, feltűrt ujjú inget viselt, legalább 6-8 fő, ők hordták ki és be az ételeket, és talán hivatottak voltak enyhíteni némi kedélyességgel, enyhe mosolygással az étterem kimért és túl udvarias voltát.
/Bár a vendégkör lehet, hogy elvárja ezt, mert rajtunk és 4 fiatal francián kívül csupa 50-60-as megállapodott öltönyös úriemberek voltak. Egyénként van és lehet is elegáns egy hely, de ez az étterem nem „elegáns” jellegű volt, csak a személyzet és az általuk generált környezet volt hivatott elegánssá tenni, mert ránézésre kívülről (és belülről is) egy volt a sok párizsi étterem között. – Talán leginkább ez volt zavaró, hogy úgy próbált nagystílű lenni, hogy látszólag nem volt az - vagy kicsit „beképzeltnek” tűnt az étterem, ha lehet ilyen szót alkalmazni egy étteremre./
Tény, hogy nagyon figyelmes volt a személyzet, egyszer pár centire felemeltem a kezemet, máris ott termett egy pincér, és várta, hogy „parancsolok” valamit, én meg nem tudtam, hogy mi a baja… De: kétszer is láttam pofákat vágni a pincéreket, egyszer, mikor odajött volna hozzám, hogy elvigye az üres tányért, de közben felemeltem a poharam és ittam, erre egy grimasszal visszafordult, másik alkalommal, amikor egy neki nem tetsző (vagy nagyon is tetsző?) külsejű lány-hölgy ment el előtte.
De sorjában: Jött a borosfiú egy vastag könyvvel… Utána a fősznob öltönyös egy marha nagy fa táblával, (mely utána nem fért el az asztalon) rajta nyomtatott étlappal, amely érthetetlen módon csak franciául volt megírva. Már ott elvágtam magam nála, hogy megkérdeztem nincs-e menü, (gondoltam létezik pl. degusztációs menűsoruk) udvariasan, de határozottan és magában kissé sajnálva ezt a hülyét, aki az ő éttermükben menüt kérne, mondta, hogy nincs…Ez egyébként azért furcsa, mert az internetes leírásuk szerint pl. délben van menüsoruk.
Borválasztás, ásványvízválasztás, majd ételválasztás következett. Ciki, de be kell vallom, elszúrtam, mert az étlap felépítése miatt az előételek után leragadtam a halaknál, így nem próbáltunk ki húsételt csak halételeket főfogásként. (Bár a 15 cm-re mellettünk lévő asztalnál ülő japán és francia vendégek közül a japán addig-addig nyiszálta a vastag, igen gusztusos bélszínt, amig otthagyta felét.)
Bemelegítő üdvözlő falat kettőnknek 4 db kis juhtúrós pogácsa, amelyik jó volt, de már az anyósom is csinált ilyeneket egy egész tepsivel…, ha tudom, viszek nekik.
Szóval előétel: igazán kiváló (talán a vacsora csúcsa) 9 db csiga, fenséges petrezselymes vajjal leöntve, mennyei volt. Kissé féltem, hogy a csigafogóval és villácskával kilövöm a szomszédokhoz a csigákat, de végül sikerült megoldanom…
Ugyancsak jó volt a másik előétel, de semmi különös, „füstölt lazac, krumpisalátával”.
Főételek:
Egyik rombuszhal mini párolt zöldségekkel, a hal mérete kb. 6x6 cm volt, vastagsága 2 cm.
A másik nem sokkal nagyobb adagban szintén valami egzotikus hal, mellé 2 gombafej, melyben darált hús és paradicsomkockák voltak (szégyellem, de a húst csak akkor vettem észre, mikor egy „nagy” (0,3 cm3-es) mócsingot találtam benne. Ugyanakkor különleges ízhatást adott a rá frissen őrölt bors és az általam csak „lapka-só”-nak nevezett fleur de sol (?).
Nem volt rossz, de egyik sem robbant a szájamban, mint olyan étel, amelyre évek óta várok és elvárok egy csillagos étteremtől.
Meg kell említeni a kenyerüket és sózott vajukat, ez dícséretet érdemel.
Ezek után hozták a desszert lapot, szintén franciául. Így nem akarva feszíteni a húrt a kérdezgetéssel, és nagyjából megértve a választékot, két desszertet rendeltünk, talán ezt jól választottuk.
Egyik egy igen magas kehelyben volt, még nekem is az állam aljáig ért (hát még a feleségemnek). Igen jó kreáció, hideg-meleg fagylalt-tejkrém, vanilia, lime, karamell ízekkel, benne kompótszerű állagú őszibarack darabokkal. Sajnos meglepetést is okozott a desszert, mert egy a helyhez nem illően igen méretes, átlátszó nylonzacskó darab volt benne (1 cm x 0,5 cm): - az is lehet, hogy ez egy különleges gyomorban oldódó ízbomba lett volna, mintegy az étkezést megkoronázandó, de azért nem gondolnám. Látványosan odatettük a tányér szélére.
Másik desszert még finomabb volt: fagylalt, körülötte kiváló eper és sárgadinnye darabok, öntettel és portói esszenciával (infúzióval?) leöntve.
Ezek az élmények értek, összesen csekély 170 euróért, de ki kellett próbálni!!!
Egyébként van még több egycsillagos étterem Párizsban, lehet, hogy azok jobbak és nem csak Alain Ducasse név miatt kaptak csillagot???
(Lehet, hogy szentségtörés, de a Csalogány 26-ban 40 euróért ettünk legalább ilyen finom ételeket, úgy hogy nem éreztük kínosan magunkat. Ezennel adok a Csalogány 26-nak egy Michelin csillagot!)
Az ételeket fotózni meg sem próbáltam, szerintem ki is dobtak volna minket…
Elnézést kérek a Benoit rajongóktól, szeretnék más véleményt is hallani, aki volt ott!!! Hátha csak nekem nem tetszett, vagy ilyennek kell lennie?!
De még nincs vége a beszámolónak!!
Írnom kell a
La Regalade étteremről, amely viszont felülmúlta a várakozásomat, bár olvastam a Gusto cikkét róla, és igaza van… Azért ezt választottam a 3-5 ott írt bisztro közül, mert ennek találtam e-mail címet a foglaláshoz…
Erről már rövidebben, mert ez szinte tökéletes volt, melyet fényképek is tanúsítanak.
Üdvözlésnek házi pástétom, kiváló kenyérrel, amennyit akarsz. Érdekes, hogy tányért nem adtak hozzá!
(Előre elnézést, de direkt leírom franciául is az ételneveket, már amit megjegyeztem és feljegyeztem belőle, mert ha hibásan írom, köszönöm ha kijavítjátok ill. magyarra lefordítjátok!!)
Előétel:
lényegében különlegesen finom gombaleves volt, fantasztikus vajpuha libamájjal (Royal frois grase et verenux der petit plat?) libamájból aszpikos szelet készítve, zöldfűszerekkel, valamilyen kiváló „öntettel” (pressede volaillas au foi gras gorondas au gelléé de volaille au poirre noir?)
Főétel:
félig átsütve kért fél galambsült, szintén libamájjal, grillezve (supréme de pignon roti surpas fois grase?) Fenséges! vékony-bőrös malacsült, zöldségekkel, (poitrem de caramellisé fermier ?)
mindkettőhöz kis tálban mennyei mustármagos krumplipüré
Desszert:
Querell de chokolat noir anglise crem ? – szénfekete (ét)csokoládékrém, angolkrémmel, rajta karamellhártya petit pot de creme vanille flambois ? …kis edényben vaniliakrém málnával, hozzá 4 db kis babapiskóta
Kértem még egy desszertet, de amit (francia étlapról ismét) választottam, az valamilyen sajtkreáció volt, és a hölgy volt olyan figyelmes és mondta, hogy ez sajt, mire persze mást kértem, (fraisse de flamboisse rafréche ?)… eperfagyi málnával és eperrel, és öntettel, és karamellhártyával. Fenséges desszertek voltak. Annyira tetszett nekik, hogy még egy desszertet kértem, hogy azt nem is számították fel, rajta volt a számlán, hogy free dessert!
A személyzet laza, de figyelmes és gyors volt a szintén 10 perc alatt megtelő étteremben (itt is kb 40-50 fő fér el). Össz ár: kb.80,- EUR
Szerintem mindkét helyen egy asztal egy este, tehát két szériára nem jut idő egy este, mindkét helyen közel 2 órát maradtunk, és mi még hamar mentünk el…
„Röviden” ennyi az éttermi kalandokról Párizsban.
