Ez a rovat az Írástörténeti Kutatóintézet baráti körének a szélesebb nyilvánosság felé történő megnyitása kíván lenni. Be akarunk számolni az itt végzett munkáról, meg akarunk vitatni nyitott kérdéseket az előrelépés érdekében.
A székely rovásírás eredetét kutatva ugyanis sok új felismerésre jutottunk a kutatótársakkal, amelyeket érdemes megbeszélni. Azt is tapasztaltuk, hogy nagyon sok segítséget kaphatunk a nyilvánosságtól.
Így jutottunk például egy hun tárgyhoz, amelyiken székely betűs, magyar nyelvű rovásfelirat van. Így kaptuk a most bemutatandó honfoglaláskori keresztet is, amelyiken szintén van egy magyar nyelvű rovásfelirat. Az akadémikus "tudomány" mindezekről még - tudtunkkal - semmit sem tud, vagy nem foglalkozik vele.
Így találtunk egymásra és újabb segítőtársakra is, akik fordításokkal, nyomdai előkészítéssel és millió más módon segítettek nekünk, meg a tudományos kutatásnak. Illik valamit közreadni ezekből az eredményekből és érdemes a nyilvánosságnak ezt a formáját is kihasználni a továbblépés érdekében.
A rovat címében megfogalmazott állítást is megvitathatjuk (a google-ba beütött "Az Éden írása" keresőszövegre megjelenik a tanulmány), de van ezer más írástörténeti tárgyú megbeszélnivalónk is.
A rovatot rovó nyitja, de ezen a fedőnéven több munkatársunk is közreadhatja a véleményét.
erre írtam ide neked egy kisebb értekezést, de a technika ördöge miatt elszállt...
A lényeg, hogy a székely írást sem isten teremtette, hanem a mindenkori emberek a nyelvük rögzítésére,
Ezért nem látok benne semmi rosszat, ha alkotunk X,Y,Q,Wszékelyjeleket,hamáregyszeranyelvrészeilettek.
Egy évezred alatt két-három új betű egy természetes változás.
De igen, van szabály! Az, hogy a hangokat, amiket hallunk, le kell írni a hangokat jelölő betűkkel.
Az rendben van, hogy eredetileg nem volt alkalmas a latin ábécé a magyar nyelvhez (sem), sőt szigorúan véve ma sem az. DE.. Közben ennek is kialakult a hagyománya!
Nem kéne már a személyneveket is megbecsteleníteni, nem vagyunk mi tótok. Nem mászhatunk vissza a fára sem, hogy meghallgassuk, hogy hívták egymást az őseink, nem tudjuk mi volt az eredeti. Illene tiszteletben tartani azt, ahogy azt az illető írta, vagy írja, és az átiratban se módosítani ha nem muszáj. Hogy jövünk mi ahhoz? Mondjuk az Sz/S az egy dilemma, de egyébként nem kéne.
De igen, van szabály! Az, hogy a hangokat, amiket hallunk, le kell írni a hangokat jelölő betűkkel.
A történelmi nevek írása csak azt jelzi, hogy a korabeli latin ábécénk erre nem volt képes, mert nem volt minden magyar hangra latin betű.
Ha most valaki a létező rovásbetűk használata és a normális fonetikus írásunk helyett a latinbetűs írásunk hibáit akarja visszaadni a rovásban, akkor az nagyon nem érti a dolgot.
ha nincs szabály, akkor ezt a kijelentést sincs mire alapozni
idegen szavak, illetve főleg személynevek esetében nem jobb úgy írni, mint ahogy latinbetűs magyarral is írjuk? ...mert ott sincs ebben rend, minek hát cifrázni ami egyszer már meghonosodott?
laikus szemmel a rovás lényege épp az, hogy ismerni kell hozzá a nyelvet, önmagában nem állja meg a helyét.
A klasszikus székely írásanyagban is van hasonló ligatúra (ami látszólag fordítva áll, de rendes sorrendben kell olvasni) - azaz kár gúnyolódnod, mert csak azt bizonyítod, hogy nem ismered a székely írást. Ilyet Forrai Sanyi bácsi is közölt Marsigli után.
Ha elolvasod a cikket, akkor azonnal megértheted. Ez persze csak egy jog, egy lehetőség.
Ugyanis a cirill betűkkel ugyanolyan logika alapján kell átírni, mint a rovásbetűkkel.
Vagyis az "idegen" és "történelmi" nevek írásának a mai magyar latin betűs íráűsunkban kialakult hagyománya csak ennek a latin betűs írásunknak a hibája. Aki ezt át akarja tenni a rovásbetűs írűsunkba, vagy akár a cirill írásban is, az csak a hozzá nem értését bizonyítja.
Igen! A nikolsburgi ábécében az st ligatúra jobbról balra van olvasva, azért lett st. Ha egy balról jobbra haladó szövegben szerepel, akkor elvileg valóban ts-nek kellene olvasni.
(Hasonló a helyzet az "nt/tn" (Ten) ligatúra esetében is, amit érdemes megemészteni, mert különös tanulsággal jár a sorvezetés régi irányát illetően.)
Azonban erre nincs szabály, ezt csak mi alkotjuk most meg.
Ha másképpen állapodnánk meg, akkor más lenne a szabály.
Egyébként ez a ligatúrákkal túlságosan is teletűzdelt felirat valóban nem jó. Inkább csak egy kísérlet, vagy játék volt. Azonban ennek ellenére mégis mindenki elolvasta, aki kíváncsi volt rá, mi is van oda írva.
A kevés helyre sokat kellett írni, ezért aztán nem lett rokonszenves az eredmény.
Ezt még akkor írtam, amikor te még meg sem születtél, s hallani sem hallottál a rovásírás ligatúráiról - ezért aztán nem tudtam tőled tanácsot kérni. Legközelebb azonban meg fogom tárgyalni veled a dolgot.
Mellesleg te kitől tanultad a ligatúraképzés szabályait? Ha végső soron Forrai sanyi bácsitól, hát ő akkoriban fogalmazta azt meg, amikor én ezeket a ligatúrákat rajzoltam.
Mert hogy ilyen szabály nem maradt ránk, s csak az a biztos, hogy sem te, sem a tanárod nem ismertek minden ligatúrát, amiből kifolyólag azt sem tudhatja senki biztosan, hogy mi a ligatúraképzés valódi szabálya.
Visszatérve Varga Géza borítójára, ha az összerótt (fordított) betűket balról(!) "szabályosan", tehát szigorú betűsorrendben olvasom: ÍRÁTSŐRTENTI TANULMÁONYK.
....hát még egyszer gratuláloka kiváló" Kutatóintézetnek"...
-Az egyiptomi hieroglifák szövegét a figurális jellel szemben kell olvasni (ECKSCHMITT)
- Héber, arab, görög-latin, brámi, dévagánari sőt ótürk róvások ökörszántásos (busztrofedon) módon készültek (KÉKI), ahol a sor végén a betűk alakja az olvasás irányának megfelelően megfordul.
A székely írás sorvezetése az írástechnológiától függően változik. Legkorábbi ismert emlékein (például az afrászijábi "Jóma szár/úr földje" ligatúrán) egyértelműen balról jobbra halad. A sopronkőhidai avar sótartón a szimmetria kedvéért jobbról balra és balról jobbra menő sorvezetés egyaránt előfordul. Az égig érő fát ábrázoló jelmontázsok (például az énlakai "Egy Usten" ligatúra ) függőleges sorvezetésűek. Jobbára csak a rovásbotok hatását tükröző emlékeken mennek jobbról balra a betűk. A papírra történő átmenet idején azonban szaporodnak a balról jobbra menő sorvezetés példái is. Azaz a székely írás ugyanazt az utat járta be (járná be, ha hagynák), mint a görög és a latin írás, csak megkésve. Mivel a székelyek sokáig kitartottak a fába rovás mellett, náluk sokáig fennmaradt a jobbról balra menő sorvezetés is. A papírhasználat térhódítása után azonban ugyanúgy elkezdtek áttérni (s a természetes változásnak engedve át is kell térni) a balról jobbra menő sorvezetésre, amint az a görögöknél és a rómaiaknál is bekövetkezett. Az írással most ismerkedők (helyesen) balról jobbra kezdik papírra vetni a rovásbetűket. Megbocsáthatatlan hibát követnek el azok a "mesterek", akik egy sohasem volt "örök érvényű hagyományt" kitalálva finnugrista téveszméket terjesztenek ebben a kérdésben a gyanútlan és jóhiszemű közönség körében.
