Egy thylakoid alakú izének kellene kiszámolni a sajátfrekvenciáját, ami persze elég bonyolult lenne, ezért megpróbáltam egy körpárna alakzattal közelíteni, melynek felszíne tökéletesen rugalmas.
Hogy kellene elindulnom?
Ha pl egy sűrű szövésű pókhálóval közelítem (immár másodrendben), nem esek nagy hibába?
Az inflációs tágulás megindulásának oka az a NEGATÍV NYOMÁS volt, amelynek kialakulásában minden bizonnyal a Higgs-bozonok is szerepet játszottak, de ez NEM antigravitáció!
Teljesen elzárkozom Tőle. Lehet,hogy idővel mégis találnak ilyet,de szerintem ez sohasem fog megtörténni. Néha a világegyetem inflációs tágulásának erejét antigravitácinak hívják,de ez csak jelképes megnevezés,nem gravitációs taszítás.
"Nem lehetséges,hogy az antigravitációval is ez a helyzet és csak a jelenlegi tudás hiányos még ?"
Nem hiszem,a csillagászati mérőeszközök olyan pontosak,hogy ha az eddig feltérképezett Univerzumban lenne bárhol,akkor az felbukkant volna. A gravitációs lencsehatá miatt a galaxisok elkenődése sem olyan lenne,amilyennek látszanak.
Tehát akkor teljesen elzárkózol attól,hogy lehetséges az antigravitáció ? Van olyan törvény,mely kimondja hogy ilyen nem létezhet ? Mikor felmerült valaminek a lehetősége mindig azt mondták,hogy az lehetetlen,kizárt dolog.Idővel mégis bebizonyosodott hogy létezik.Nem lehetséges,hogy az antigravitációval is ez a helyzet és csak a jelenlegi tudás hiányos még ?
Elnézést a sok "lehet/nemlehet" miatt,így tudtam a legkönnyebben megfogalmazni.
Nincs gravitációs taszítás,mert a gravitáció csak vonzásban nyilvánul meg. Nincs antigravitáció. Az űrhajókban centriguális erőkkel szimulálhatnak gravitációt,de az nem gravitáció.
Köszönöm a válaszokat! ( a nicknevem azért módosult, mert naív fejjel ezeket a kérdéseket feltettem a csillagászat topikban, ahol mocskolódáson kívül érdemi választ persze nem kaptam, de az egyik nagyfejűnek valszleg haverja lehet a moderátor, mert ebből a topikból is ki vagyok tiltva )
"A fekete lyuk grav tere a keletkezés folyamatára polarizáló hatású. Ezért a keletkező virtuális részecskék közül statisztikusan nagyobb valószínűséggel a belső oldalon a negatív, külső oldalon a pozitív tömegűek képződnek."
Mitől van potnosan ez a polarizáció?
"A megoszlás hasonló az alagút effektusra. Ha ott sem lenne polarizáció, akkor az átjutás és a visszajutás valószínűsége azonos lenne. Azaz nem lenne alagút effektus."
Nem a hullámfüggvényre vonatkozó határfeltételek megköveteléséből származik az alagúthatás? Enélkül szakadás lenne a hullámfüggvényben,ami fizikailag nem megengedett. Miféle polarizáció?
"Mivel a negatív energiájú párja az E=mc2 összefüggés alapján negatív tömeget képvisel, ezért az csökkenti a fekete lyuk tömegét, ily módon pedig a fekete lyuk szépen fogyni kezd. Minél kisebb a fekete lyuk, annál gyorsabban fogy. Én két nagy ordashibát látok az elméletben, amit viszont más meg nem lát, és szeretném tudni, hogy miért nem. 1. Ha a lyukba behulló részecske negatív tömegű, kérem magyarázza már meg valaki, hogy milyen erő húz be egy fekete lyukba negatív tömeget?!?!?!"
A Dirac-egyenletben a negatív energiájú megoldásokat is meg kell tartani,ezek vannak a Dirac-tengerben. De csak az energiája negatív, a tömege továbbra is pozitív. E2=p2c2+m2c4 az alapösszefüggés. Ebből gyökvonással
E=+/- gyök(p2c2+m2c4),az energia.Ha a negatív energiát előjelet tartod meg,akkor a negatív energiás állapotú részecskét kapod. Ha p2c2<<m2c4,akkor E~-mc2,de ebből nem következik az,hogy m negatív lenne,mert ez csak közelítő érvényű egyenlet,a teljes energiát a nyugalmi energiával helyettesítjük. Onnan is látszikhogy m pozitív,hogyha egy negatív energianívón levő részecskét valamelyik pozitív nívójára jutattod,akkor bár a negatív energianívón egy lyukat hagy(ez az antirészecske),de a pozitív energiaszinten ugyanazzal az m tömeggel rendelkezik. Az antirészecskének viszont tényleg negatív a tömege,mert az egy lyuk,ami elektromos erő hatására ellentétesen mozdul ki,mint az eredeti részecske,de ezt a negatív előjelet álatában a töltéshez szokták csatolni,és nem mint lyukként tekintenek rá,hanem mint antirészecskére(önálló keltő és eltüntető operátorral,mert negatív energiás lyukra ezek nem müködhetnének,mert az eltüntetőoperátor alapállapotnál lejebb nem léptethet).Így már az antirészecskének is pozitív tömege lesz,csak a töltése lesz ellentétes.
"Egy negatív tömegű részecske számára a fekete lyuk nem fekete lyuk, hanem fekete hegy, és a tömegvonzás törvényének megfelelően taszítja a részecskét? SOHA AZ ÉLETBEN NEM FOG BELEESNI EGY NEGATÍV TÖMEGŰ RÉSZECSKE EGY FEKETE LYUKBA!"
Ez nem igaz! Nincs olyan,hogy gravitációs taszítás.
"2. Tegyük fel, hogy mégis beleesik, valami ismeretlen mechanizmus folytán. De mivel a részecskepárok egyszerre keletkeznek, ezért annak a statisztikai valószínűsége, hogy a negatív energiájú esik bele a lyukba, ugyanakkora, mint annak, hogy a pozitív energiájú. Ergó statisztikailag a lyuk tömege nem változik."
Lehet,hoyg statisztikailag ugyanakkora,de ha egyszer bekövetkezik a fekete lyuk anyagában annihiláció,akkor a keletkező fotonok eltávoznak,ami csökkenti a feketelyuk tömegét. Az számít,hogy a részecske-antirészecske párból az antirészecske essen a feketelyuk anyagába annihilációt okozva. Lehet,hogy egy fotonnak nincs tömege,de az impulzusa a feketelyuk tömegének egy részét mégis el tudja vinni( a tömeg nem additív).
A fekete lyuk grav tere a keletkezés folyamatára polarizáló hatású. Ezért a keletkező virtuális részecskék közül statisztikusan nagyobb valószínűséggel a belső oldalon a negatív, külső oldalon a pozitív tömegűek képződnek. A megoszlás hasonló az alagút effektusra. Ha ott sem lenne polarizáció, akkor az átjutás és a visszajutás valószínűsége azonos lenne. Azaz nem lenne alagút effektus.
Na ez végre egy jó magyarázat. Viszont akkor úgy kell nézni, hogy a virtuális részecskepár két részecskéje nem pontosan ugyanott van, hanem az egyik a horizonton belül jön létre, a másik meg kívül. Oké, ezt elfogadom. Viszont statisztikailag egyforma esélye van a pozitív tömegűnek és a negatív tömegűnek is belül illetve kívül lenni az eseményhorizonton, ergó statisztikailag ez a folyamat nem okoz változást a fekete lyuk tömegében. Tehát a fekete lyuk "párolgása" nem történik meg....
Viszont én az gondolnám, hogy az eseményhorizont csakis a pozitív tömegű részecske számára eseményhorizont. A negatív tömegű részecske számára az eseményhorizont egy nagy szakadék, aminek ő a tetején van, és hátulról rugdalják a seggét, hogy ugorj ki. A szakadék alja az eseményhorizonton kívüli világ. Magyarán őt taszítja a feketelyuk belseje, merthogy negatív a tömege. Ezért ki is ugrik az eseményhorizonton keresztül. Kinn pedig boldogan egyesül az ő párjával. Viszont ha a pozitív tömegű részecske kerül az eseményhorizonton belülre, akkor őt végleg beszívja a szingularitás, és negatív tömegű párja szabad lesz. Ilyen szabadon lófráló negatív tömegű részecskét pedig nem nagyon ismerünk. Vagy igen?
Más megközelítésben, legyen egy fal és közel a falhoz egy olyan jelenség, amelyből a megszülető részecske párok helye a határozatlansági reláció következtében statisztikus. Ezzel a részecskepárok egyik tagja a fal egyik, a másik tagja a fal másik oldalán is megjelenhet. Ha ez a fal az eseményhorizont, akkor az egyik fél eleve meg sem jelenik a külső világban. A megjelenő fél pedig eleve valós nagyon nagy energiájú részecske.
Kedves Fizikusok, szeretnék kérdezni a Hawking sugárzásról. Most olvastam az illető "Az idő rövid története" című könyvét, és ott bizony igencsak pongyolán van megfogalmazva ez a feketelyukakhoz, és a nullponti energiához - pontosabban a vákum fluktuációjához kapcsolódó felfedezés. A jelenség röviden a következő: Hawking szerint a fekete lyukak párolognak. Másképpen fogalmazva folyamatosan tömeget veszítenek. Szerinte a folyamat a következőképpen megy végbe. A határozatlansági relációnak megfelelően a térben folyamatosan keletkeznek részecske és antirészecske párok, mint azt annó Dirac megálmodta. Namost Hawking szerint a pár egyik tagja negatív energiájú, a másik tagja pozitív energiájú. A fekete lyuk eseményhorizontján könnyen előfordulhat, hogy a negatív energiájú belehullik a fekete lyukba, ettől a pozitív energiájú többé már nem lesz virtuális részecske, mert nincs meg többé a párja, magyarán virtuálisból átváltozik valóssá, és kilő az űrbe. Mivel a negatív energiájú párja az E=mc2 összefüggés alapján negatív tömeget képvisel, ezért az csökkenti a fekete lyuk tömegét, ily módon pedig a fekete lyuk szépen fogyni kezd. Minél kisebb a fekete lyuk, annál gyorsabban fogy. Én két nagy ordashibát látok az elméletben, amit viszont más meg nem lát, és szeretném tudni, hogy miért nem. 1. Ha a lyukba behulló részecske negatív tömegű, kérem magyarázza már meg valaki, hogy milyen erő húz be egy fekete lyukba negatív tömeget?!?!?! Egy negatív tömegű részecske számára a fekete lyuk nem fekete lyuk, hanem fekete hegy, és a tömegvonzás törvényének megfelelően taszítja a részecskét? SOHA AZ ÉLETBEN NEM FOG BELEESNI EGY NEGATÍV TÖMEGŰ RÉSZECSKE EGY FEKETE LYUKBA! 2. Tegyük fel, hogy mégis beleesik, valami ismeretlen mechanizmus folytán. De mivel a részecskepárok egyszerre keletkeznek, ezért annak a statisztikai valószínűsége, hogy a negatív energiájú esik bele a lyukba, ugyanakkora, mint annak, hogy a pozitív energiájú. Ergó statisztikailag a lyuk tömege nem változik. Nyilván van valami hiba az érvelésemben, ha rajtam kívül másnak ezek nem fájnak, de kérem világosítson fel valaki, hogy hol tévedek?
A nyíróerőkre az érvényes, amit 990-ben írtam: a megoszló erőterhelések integrálja. Konstans megoszlásúnál lineáris, másodfokú parabola alakú megoszlásnál harmadfokú parabola. Szerkesztés alatt nem tudom, mit értesz, én kiszámolni tudnám. 1m
Először is nagyon szépen köszönöm, a segítséget, bár igazából, miután írtam még felnéztem ide, de utána már nem, mert kaptam máshonnan segítséget. Még mindig nem kellett leadni, mert nem annak a tanárnak kell adni, aki feladta, hanem másiknak, és ő sem tudja normálisan elmondani, azt amit még nem értünk. A problémánk a nyíróerő, és a nyomatéki ábrával van, azon belül is a parabola alatti résszel. A nyíróerőnél elvileg azt írtuk fel, hogy megoszló terhelésnél a nyíróerő lineáris, de nem tudom, hogy a nem egyenletesen megoszlónál is az-e (parabola alatt)? Illetve, a nyomatéki ábránál a megoszló terheléseknél elvileg parabola van, de azt hogyan kell megszerkeszteni, és a parabola alatti résznél, pedig már harmadfokú függvény lesz? Ha valaki még ezekre a kérdéseimre válaszolna azt nagyon megköszönném!!!
Amúgy műszaki menedzser szakra járok a DF-re, de az egyik tanár a BME-ről a másik meg a BMF-ről (azt hiszem) jár ide órát adni. Tényleg köszönöm a segítséget!
De elakadtam egy kicsit, hiányosak az előismereteim. Tanácsodra azóta beszereztem az Arnold könyvet (angolul, mert magyarul nem kapható itthon), és abból próbálom az alapokat megszerezni.
Kedves tőled, hogy érdeklődsz, lehet, hogy később majd kérek segítséget, de most még elemi dolgokban nem akarom "égetni" magam.
Az a jó, ha a számítás leolvasható a szerkesztésről.
Így van.
Magam is akartam írni, hogy ha az A csuklóból indulva (az ottani reakcióerő ismeretében) megszerkesztjük az igénybevételi görbéket, akkor a B csuklóba érve az ottani reakcióerőket kell megkapjuk, és annak is ki kell jönnie, hogy a csuklópontokban a nyomatékok nullák.
Még egy dolgot lehetne beírni:
A belső csukló feletti függőleges rúdszakaszon ható erőt át lehet tolni a belső csuklópontba, kiegészítve annak nyomatékával, így világosabban megszerkeszthetők a nyomatéki görbék az x függvényében.
