Nem kötözködés volt, csak kíváncsi voltam, hogy az általam ismert fizikai és műszaki magyarázaton túl van.e más magyarázat a késleltetés fontosságára.
A csőárakon azonban vitatkoznék. Az 1963-as "Rádióamatőrök zsebkönyve" szerint az árak:
- EABC80: 80,-
- EBF2: 81,-
- ECH3: 92,-
- ECL80: 70,-
- EF42: 105,-
- OS1: 131,-
- PCF82: 75,5,-
- PL81: 85,-
- UBL21: 70,-
- UCH21: 82,-
- 6AL5: 70,-
- 6AK5: 84,-
- 807: 162,-
- PV200/1000: 140,-
- 3KP1: 951,-
Sajnos nem vagyok tisztában a 63-as keresetekkel, de ha 1500 Ft-ot feltételezek, akkor az a mai 150 eFt-os fizetéshez 1/100.
Ha a csőárakat beszorzom, akkor a 80Ft-os cső most kb. 8000-nek felel meg, ami nem semmi.
Ennyiért párbaválogatott EL34-eket kapok.
Szerintem nagyon is vigyáztak akkoriban a lámpákra, ezért is került a soros fűtőkörbe sokszor NTC, stb...
Ez a megoldás pont ellene szólna a katódfoltosodásnak, mégsem késleltették az anódot (eltekintve a csöves egyenirányítástól).
Az erősítőknél, és a komoly műszereknél (EMG szkóp) szerintem más oka volt a késleltetésnek.
A sokfokozatú DC csatolt erősítőknél a felfűtés időszaka alatt latch-up jelentkezhetett, amelyet meg lehetett szüntetni a táp felfűtés utáni, hirtelen megjelenése alatt lefutó tranziens jelenséggel, és a csőparaméterek változása esetén is stabilan indultak a fokozatok. De persze lehet, hogy tévedek.
A zenekari erősítőknél inkább csak a zenészek türelmetlensége lehetett a mérvadó, High-end felhasználóknál elektronikus placebo.
PS. Van olyan gyűjtő barátom, akinél 10-15 éve be vannak kapcsolva a ritkább rádiók, elmondása szerint a csövek termikus egyensúlya érdekében, és csöveket sem cserélt azóta...
(villanyórát, feleséget, autót többet is :-))
Valami lehet benne, mert nálunk egy energiaspór-égő az ötödik évét teljesíti kikapcsolás nélkül.
Szerintem ez azóta lett divat, mióta egyre drágábbak lettek a csövek. Azelőtt egy normál műsorvevő teljes csőgarnitúráját 5-6 x 16-20 Ft-ból meg lehetett úszni, nem volt zsebbevágó a dolog. A zenekari erősítőknél (Marshall, Selmer, VOX..) viszont már beépítették a standby-kapcsolót az anódfesz szünetek alatti kikapcsolásához, de a fűtés továbbra is ment. A drágább végcsöveknél ez már indokolt volt, az élettartamuk is észrevehetően hosszabbodott. Jól írtad, hogy a felfűtés kezdetekor már ki akar alakulni a teljes anódáram és jól megszívja a langyos katód felületét, ami csökkenő emisszióhoz vezet. Más : a régi bakelit néprádió VY 2-es egyenirányító csöve hamar elszenderedett, ha a lelkes restaurátor az eredeti szűrőkondit a kisebb brumm reményében nagyobb értékűre cserélte, és a kondi induló töltőárama leégette (!) belül a katód-bekötőszálat. Többen végeztek így a csövekkel, holott az egyenirányítóknál a tiszteséges gyártók a katalógusokban megadták a maximálisan használható elkó-értéket, pont a kezdeti max. töltőáram miatt. A nagyáramú 20-40 A-es trafós hálózati tápegységeknél (ahol 80-100000 mikrós pufferek vannak) viszont kötelező a bekapcsolási késleltetés.
Úgy gondolom Te is sejted, mire gondolok de látom, amíg nem konkrétan teszem fel a kérdést nem kapok választ (bár a válaszokban eddig nem szerepelt konkrétan a nem károsítja kifejezés).
Szoval.
Mi szükség van az anódfeszültség késleltetett bekapcsolására?
Hogy lehet, hogy csöves készülékek évtizedekig (sokszor eredeti csőgarnitúrával) tökéletesen működtek félvezetős egyenirányítás mellett úgy, hogy az anódfeszültség azonnal megjelent a csövön és nem volt szükség annak késleltetett bekapcsolására?
Feltételezem az a magyarázat, hogy a cső felfűtésének ideje aéatt a katód nem teljes felületén emittál, (eleinte a katód nem teljes felületén lépnek ki elektronok) ezért katódfoltok keletkeznek, stb...
Csakhogy!
Ez a cső teljes élettartalmának valószínűleg töredékét teszi ki, tehát jelentősen nem befolyásolhatja az élettartalmát, akkor meg mi szükség van rá?
Látom, hogy manapság marha nagy divat ez a késleltetés, de konkrétan miért?
És az egyenirányító diódára (csőre) nem kell vigyázni?
Köszönöm szépen, az oldalt én is ismerem, sőt építettem is néhány csövese készüléket, tehát nem a cső működése a kérdés hanem, hogy mi károsodik, mi változik meg benne ha fűtés nálkül kap anódot.
Nagyfater padláson talált cuccai között volt ez is, egy 1930-as Vateás csőkatalógusba beragasztva pár egyéb beragasztott katalóguslap társaságában . Tegnap aztán szépen leáztattam a beragasztásokat, mert ezt a címlapot be szerettem voolna szkennelni.
Nagyon szép Art Deco munka, amellett, hogy hasznos infókat is tartalmaz.
Nemrég jött a házhoz egy DX 106-os kétrácsos, rendkívül kisfogyasztású vevőlámpa. Kiválóan alkalmas lesz egy audion építésére, csak vártam a nagy téli estéket :-))
Tetőjavítási munkálatok előkészítése gyanánt az egész padlást át kell bogarásznom,és rendet kell rakjak. Két hete fent szívom a port, mert a nagy- és dédapám könyvhagyatéka javarészt fenn van, rettenet poros állapotban, amit sűrített levegővel próbálok orvosolni.
A lényeg a lényeg, hogy kábé fél köbméter rádiós szaklapot találtam, a kezdetek kábé 1926-28, a vége olyan 1942 körül.
Iszonyat mennyiségű rádióújság, szóval ha szeretnétek tudni, hogy 1936 május 20-án este Bruxelles mit sugárzott, csak szóljatok! :)))
Elképesztő, de minden héten leadták a teljes európai rádióműsort! Most még a magyar adók műsora is csak 10 sor, ha az a Kossuth-é, akkor is.
Naszóval van egyfajta rádióújság, amiben közölnek csőadatokat is, meg kapcsolásokat, esetleg elvi leírásokat műszerekről, beszabályozásról.
Ha egyszer annyi időm lenne, mint amennyi nincs, az egészet beszkennelném nektek, hogy csámcsoghassatok rajta!
