Akkor azt gondolod, hogy a lasnagy által megadott weblapon vehető gesztenye magonc, és nem oltott(azaz tök mindegy, hogy a saját magoncaimat ültetem el?)?
Ősszel vettem két kis szelídgesztenye csemetét, 50 cm körüliek.
Tanácsot kérnék, hogy mennyire metszem vissza őket? Olvastam hogy a gyökeret kéne erősíteni először.
Ezek is csak jó pár év után válhatnak termőre? Pár száz forintos tétel volt.
Lehet hogy nem is fognak teremni?
A faluban ahol lakom, tudok egy öreg szelídgesztenye fát, ami minden évben terem. Érdemes lenne kérni pár ágacskát és rá oltani, vagy inkább pár év múlva?
- Nem az Alföldön tevékenykedem. :( Érsekvadkerten, a Nógrádi-medence déli peremén.
- A télállóság nem jellemezhető az abszolút hideg tűrésével. Befolyásoló tényező: a hideg tartóssága, páratartalom, napsütés, előtte felmelegedés, stb.
- Apám 1983-ban ültetett először kiwit. Az a három tő (1fiu, 2 lány) idén pl. 9 almás rekesznyi termést hozott.
- Kaposváron a Sarkpont Rt. is kísérletezget, a debreceni DAC is, meg én is.
Már gondolkodtam, hogy telepíteni kéne egy pár hibrid fajtát és megfigyelni, hogyan viselkednek nálunk.
Megpróbálom megkérdezni egy moderációs topikon, hogy ilyen esetben mi a teendő, gondolom, összevonják, bár én személy szerint megkérdezném a topiknyitókat is természetesen.
Igen, ha jól értelmeztem, az Alföldön tevékenykedsz, így nagyon fontos, hogy jó téltűrésű fajtákkal foglalkozzunk, ugyanakkor nem fosztanám meg dombvidékeink megfelelő fekvéseit egyes ígéretesnek tűnő fajtáktól. Ami valahol nem marad meg, az még egészen nagy terülteteken megmaradhat. Személy szerint nem beszélnék helyi "mikro"-klímáról sem, lévén óriási területeket kedvezményez az ún. éjszakai inverziós jelenség, aminek következtében a leghidegebb téli éjszakákon általában a síksági és völgyi értékekhez képest 3-5-7-12 fokkal is magasabban marad a legalacsonyabb hőmérséklet a "szőlőhegyi" fekvésekben. A síkságon, völgyekben, az ún. "fagyzugokban" tapasztalt -20-25-30 fokos minimumok szinte mindig egy erős hidegbetörés utáni derült, szélcsendes éjszakákon alakulnak ki. Ilyenkor a legalsó légrétegekben nagy hangsúlyt kap a levegő súlya. Mivel a hideg levegő sűrűbb, nehezebb, ezért ez az adott terep legmélyebb pontjaira süllyed. Ennél a főleg 200-300 m tengerszint feletti magasságban lévő légrétegben jóval enyhébb értékekkel találkozhatunk ilyen éjszakákon. Ha egy földterület úgy ér bele ebbe a magasságba, hogy a terepnek jó a lefolyása, akkor beszélhetünk az abszolút minimumhőmérséklet szempontjából legkedvezőbb tereppontokról. Elsősorban nem is az abszolút magasság, hanem a relatív szintkülönbség számít, azonban alapvetően elmondható, hogy a mi medencénk viszonyai között, 90-150 méteres völgytalp, vagy síkság esetén ilyen abszolút magasságokhoz rendelhetjük hozzá a megfelelő lefolyású, domború felületű tereppontokat. Egy 90 m tszf. magasságú síkság fölött persze már egy 160 m-es domb is jó fekvést képviselhet. A kb. 300 m-es felső határ pedig azért fontos, mert az ilyen derült, szélcsendes éjszakákon, amikor a légoszlop nyugalomban marad, akkor a melegebben maradó levegő csak olyan magasságig terjeszkedik fölfelé, amilyen magasság fölött még nincs annál hidegebb, ám a földfelszíntől lévő távolság miatt mégis ritkább, tehát könnyebb levegő. Ilyen magasság fölött már a széllel, időjárási eseményekkel áramló levegő is gyakrabban lehet például a füge számára kritikus -15 fok alatti hőmérsékletű, valamint felfelé haladva a hőmérséklet általános menete is egyre csökken, hiszen a nappali besugárzás a földfelszínt és a felszínközeli sűrűbb légrétegeket melegíti fel jobban. Ez úgy értelmezhető, hogy egy 300 m-en lévő dombon általában már veszítünk másfél-két fokot a síkságon mért napi maximumból, de egy derült, szélcsendes napon a nap 12-15 órájában nyerünk mondjuk 3-10 fokot. 900 m-en viszont már 6-8 fokot veszítünk a maximumból és alig, vagy semmit nem nyerünk a minimumokból, a kritikus időjárási helyzetben pedig már áramolhat akár -25 fokos levegő is ilyen magasságban. Egy 100 méteres szintkülönbséggel 200 m-en még egy fokon belül veszítünk csak a maximumból és szintén nyerhetünk 3-7 fokot a minimumból, így ilyen magasságban (minél nagyobb relatív szintkülönbség megvalósulása nem túl magas abszolút magassági érték mellett) általában a középhőmérséklet is magasabb a síkságinál. Mivel a fentebb írtak mind érvényesek a szintén ún. "kisugárzásos" késő tavaszi fagyokra is, ezért ebben az esetben úgy értelmezhető, hogy a 300-400 m-es magasság fölött már ismét kezdenek megjelenni a kései fagyok a széllel áramló levegővel. Mivel a legtöbb fajtájú gesztenye a fügénél fagytűrőbb, ezért fölfele és lefele is szélesebb értéket adnék meg mind az abszolút magasságot, mind a relatív szintkülönbséget illetően. Ezen kívül a városi hősziget jelenségének, az emberi épületekből, tevékenységekből eredő hulladékhőnek van ugyanilyen eredményre vezető klímaalakító szerepe. Sajnos a köztudat nem igazán ismeri ezt a klímaalakító tényezőt és bizony a szakmák sem teljesen, így egyes kiemelkedő "mikro"-klímatapasztalatokat helytelenül térségi és nem domborzati elven gondolnak érvényesnek.
Ebből adódhat az a megfigyelésed is, hogy Magyarországon sem mindenhol marad meg a magyar fajtájú gesztenye sem, persze a talaj kémhatása és állapota is nagyon jeletős tényező ebben. Nem tudom, milyen fajtákat hozhattak be Romániából, román fajtákat, vagy külföldi fajtákat, de ezen mondjuk meglepődtem. Hollandia az persze más, gyenge fagyok vannak csak télen és sok a csapadék, hűvös a nyár. Az a francia fajta, amit én vettem, elvileg -23 fokot is kibír, ilyen hideg már egy viszonylag kedvezó adottságú területen nagyon ritka, persze az igaz, hogy az Alföld legnagyobb része domborzatilag nem "lóg bele" a kedvezőbb légrétegekbe. A szőlő és az őszibarack is károsodik ezalatti tartományokban, ezzel számolnak is az alföldi szőlősökben.
"Sajnos a szakma nem törődik a gesztenyével."
Fölvetődik bennem is a keserű kérdés: Miért? Miért? Miért? Ugyanezzel találkozom pl. a kivivel kapcsolatban is. Nagyon ígéretes lenne akár nagyüzemileg is termeszteni jó vízgazdálkodású, nem erősen meszes talajokon, fagytűrése az ellenállóbb szőlőfajtákkal egyezik meg, növényvédelmet nem igényel még ültevényi szinten sem, a tizedik évre egy tő akár egy mázsa fölötti évi mennyiséget is teremhet. Komoly kitörés lehetne a magyar mezőgazdaságnak is. Ha elhagyjuk a magyar határt Szlovénia felé, akkor Maribor környékén hatalmas szelídgesztenye ültetvényekkel találkozhatunk. Ott már 10-15 éve elkezdtek saját nemesítésű euro-ázsiai rezisztens hibrid gesztenyékkel foglalkozni. Igazán sajnálatos, hogy erről is lemaradunk, mint annyi minden másról. Szomorúnak találom, hogy nem nyertétek meg a pályázatot, azt hiszem, eléggé hasonlóan látjuk az itthoni helyzetet. Talán érdemes volna addig is kipróbálni ezeket a szlovén fajtákat is, hátha kedvező tapasztalatok lesznek, ha már saját nemesítési programra kevés a remény. Ugyanakkor már a jelenlegi korlátozott lehetőségekhez képest is nagyon dicséretesnek és előrevivő dolognak tartom a jelenlegi munkádat!
vettem egy oltvány szelídgesztenyét, állítólag Nagymarosi 41 a neve. Nem találok erről a fajtáról információt a neten - tud valaki linket, vagy esetleg megosztani egy fajtaleírást? A kertészetben azt állították, hogy nem kell neki másik porzófa: ez tetszene, de még máshol nem olvastam önporzó gesztenyéről.
Sziasztok!A gesztenyémben egyre több /most úgy 20%/ az olyan aminek a belseje bebarnul. Ez tárolásból vagy nem megfelelő növényvédelemből ered? Egyébként az én lakóhelyem szőlőhegyén található az ország talán legnagyobb gesztenyefája. 500 évesre becsülik és 787cm a kerülete. Köszönom a választ.
Úgy értem, hogy ha jön egy igazán hideg tél, egy igazi aszályos nyár, egy januári felmelegedés utáni februári fagyok, akkor csúnyán károsodik. Ez diónál bebizonyosodott. Nagy reményű fajtának tartották a kaliforniai Pedro fajtát. Aztán jött egy kemény tél, és több mint a fele kifagyott, a többi csúnyán visszafagyott. Gesztenyéből kb. 20-22 éve hoztak be Romániából 3000 oltványt. Tudtommal egy sem él már közülük. Én Hollandiából hoztam be 7 díszváltozatot (7000ft/db) Az anyatövek, és a leszaporított anyag is kifagyott. 100ezer forintom bánta. :( Még a magyar fajták sem élnek meg mindenhol. Ez nem azt jelenti, hogy egy helyi mikroklíma nem felelhet meg egy külföldi oltványnak. De nagy esély van rá, hogy nem éli meg az öregkort. Sajnos a szakma nem törődik a gesztenyével. Az érdi kutató feladata lenne. Nagymaroson van a génbank, de nem egy olyan év volt, hogy az OMMI zárolta, mert olyan állapotban volt. Próbálkoztunk a Sarkpont Rt-vel és a Debreceni Agrártudományi Egyetemmel közösen pályázni a Jedlik Ányos programban. A szelídgesztenye biotermesztését a szaporítástól a feldolgozott késztermékig, szerettük volna kidolgozni. Ebben benne lett volna a rezisztencia is. De sajnos nem nyertünk. :( Pedig a kéregrák megtámadja a tölgyet is, ami, ha elkezd terjedni, akkor óriási károkat fog okozni. Majd akkor elkezdenek kapkodni. Többszörös pénzért töredék eredmény.
Két napja találtam a gyümölcsösömtől nem messze, egy elvadult telken két szép gesztenyefát. Volt alattuk rengeteg tüskés héj, meg néhány még a fán is, de bennük csak üres, lapos, 1 cm körüli gesztenyécskék. Ez mitől van, hogy nem terem? Gondolom, ha nem porzódtak volna meg a virágok, akkor a terméshéjak lepotyogtak volna már régen, nem neveli ki őket a fa. De hát akkor?
Egyébként nem lehetne a két teljes mértékben azonos című szelídgesztenye topikot összevonatni a moderátorokkal? Új hozzászólóként nem akarok beleszólni, de szerintem praktikus volna. Úgy szokott ez zajlani, hogy megkérdezik a topiknyitókat, vagy a topikban szereplőket erről.
Elnézést, hogy hívatlanul beleszólok, de hogy érted azt, hogy "Külföldi fajták, mivel tájspecifikius a gesztenye, nem maradnak meg nálunk.? Miért ne maradnának? Egy rokonomnak van Zalaegerszeg mellett egy Spanyolországban vásárolt, szépen termő rezisztens hibrid gesztenyefája és én is vásároltam egy itthoni kertészetből két éve egy francia fajtájú, 'Bouche de Betizac' nevű fajtát (oltványt!). Idén már 7 db fondort hozott a nővirágokból a pici fa, bár még csak egyetlen egy szép nagy darab gesztenye volt az egyikben, a többi üres volt, illetve csak teljesen üres kis gesztenyehéjak voltak bennük. Azzal teljes mértékben azonosulni tudok, hogy Magyarországon is intenzíven kellene foglalkoznia a szakmának a C. sativa és C. mollissima, C. crenata fajok közötti euro-ázsiai rezisztens hibridekkel, saját fajtákat létrehozva. Egyébként nálunk is számos helyen, ahol nagy tömegben fordult elő a szelídgesztenye, megfigyelhető, hogy egyes példányok túlélték a kéregrák pusztítását, számos idős fa sarjakról újult meg. Így talán ezeket a hazai példányokat is be lehetne vonni az ázsiai fajokkal történő nemesítési programba.
Valószínűleg magoncokat kaptál. A lerakatok 90%-ában az van.
Oltott gesztenyét kell venni!
A magonc nem tudni mikor, és nem tudni milyet terem. Ráadásul a termékenyülési viszonyok sem tisztázottak.
Az oltvány 3-5 év múlva terem, de már most tudni, hogy milyet.
Az országban egyetlen gesztenye faiskola van, ami erre szakosodott. Hosszú évekig (13) tartott míg a nagyobb buktatókat sikerült kikerülni, de most már egyre nagyobb volumenben történik a szaporítás.
