Helyenként egész szürreális, de annyira nem, hogy lekösse őket. Pedig lekötné, mert az Alice Csodaországbant szeretik filmen. (A Whoopi Goldberg, Ben Kingsley félét vettem meg valami 300 Ft-ért, papírtokos DVD-n.)
A legjobb Delfinek lent figyelnek anyámék pincéjében, és szép sorban jönnek át, köszi! A Robin Hood (na, az egy gyereknek is iól olvasható Mándy) már itt van, és a Sátán kutyáján is gondolkodom, a Harry Potternél az sem durvább. :-) A kisebbiknek meg Adam Bahdajt akarok adni, mert az helyes. De azért köszi, lehet, hogy élek az ajánlattal!
A Hahó, öcsit meg imádtam, megvolt könyvben is, és aztán pár éve megnéztem a tévében, hát nagy csalódás volt. Mit ettem én azon? De a gyerekeim is kihúztak az első tíz perc után a kertbe játszani, hogy ez dögunalom.
Pedig vannak benne aljas poénok. Például mikor Öcsi besétál egy Egyemre, ahol megtudja, hogy "Itt nincs idő, itt csak órák vannak".
Harisnyás Pippi rulez, de az ugyancsak a fiús-lány kategória. És Arthur Ransome-ot ne feledjük! Javában felnőtt koromban álltam a Foyles-nál, nulla fonttal a zsebemben, és erősen koncentráltam, hogy éhen halsz, öregem, ha most megveszed a vitorlás sorozat mindazon részeit, amelyek nincsenek meg magyarul, egyébként is, ki a nyavalya olvas viktoriánus fiúregényt az ezredfordulón?!
Hát én. :)
A Csilicsala és vidéke, bevallom, nekem gyerekként is irtó nyomasztó volt. De mondjuk a Vakáció a halott utcában bejött, pláne idősödvén, amikor elkezdtem kitalálni, hol is járunk Óbudán... Mert a tájleírás pazar, a cselekményt viszont elfelejtette kitalálni az alkotó. :)
Nejem azt mondja, hogy ő sosem olvasott delfint, mert nem kapott. Viszont pöttyös-csíkosból volt neki jó pár. És szerintem volt abból is jó. A Harisnyás Pippit gyerekként is imádtam, és a lányaim is hasonlóképp vannak vele, de az Abigél is alap volt szerintem mindenkinek, hisz' épp akkor ment a sorozat. Viszont Fehér Klárától világ életemben lábrázást kaptam, talán azért, mert a tévében egy időben a csapból is ő folyt, és kölyökként nézve rém ellenszenves volt. Amit sosem értette, hogy miért gyerekkönyv, az Mándy, meg ...., szóval a Csilicsala könyvek. A Hahó, öcsit meg imádtam, megvolt könyvben is, és aztán pár éve megnéztem a tévében, hát nagy csalódás volt. Mit ettem én azon? De a gyerekeim is kihúztak az első tíz perc után a kertbe játszani, hogy ez dögunalom.
Akinek nincs ilyenje, de szereti Józsefvárost, annak ajánlom. Régi, de nagyon jó. Utcanévlexikonnal prímán használható, és 590 forintért nemzeti ajándék.
Na ez az. Már gyerekkoromban erősen csodálkoztam azon, hogy egyáltalán _írnak_ lányos könyveket. Minek? A fiúsak sokkal, de sokkal érdekesebbek. Indiános, Verne, Dékány, az összes Delfin... Minek a pöttyös, meg a csíkos? Aztán megismerkedtem G. Szabó Judit művészetével: ő az, aki megteremtette a fiús könyvet lányoknak. (Rengeteget írt, egyik jobb, mint a másik, de a csúcs klasszikus: Hárman a szekrény tetején.) Isteni, szívem minden melegével ajánlom a lányodnak.
Valószínűleg igen. De jól sikerült. :-) (Én is jobb szerettem, mint Coopert. Az olyan fene romantikus volt, hogy lefolyt a lapról a sztori.) A lányom -9,5 éves- most olvasta a Robinsont, és egész meglepődtem rajta, milyen tempósan halad, és hogy tetszik neki. Aztán kiderült, hogy abból is van átdolgozott kiadás a mai kölköknek. Én bizony nem bánom, az is elég nyögvenyelős egy gyereknek. Talán még az Északnyugati átjárót tudja egy mai gyerek eredetiben elviselni, de ez csak pár év múlva derül ki, a Dékányokkal és Rónaszegikkel együtt. Már ha olvasnak majd fiús könyveket.
Az a változat, amelyet a rendszerváltás környékén láttam, tuti gyomlálatlan volt. Egy kábé egykorú fordítás újranyomása lehetett, tele konkrét rasszista ostobaságokkal. (Eszerint) Szinnai Tivadar gyakorlatilag másik könyvet írt helyette.
A HP tényleg jó eredetiben is, Tóth Tamás Boldizsár zsenialitása abban rejlett, hogy az angol szószüleményeket delikát magyar szószüleményekkel helyettesítette, de úgy, hogy a közeg mégis brit maradt. Tényleg telitalálat, különösen az első kötetek - aztán amikor Rowling asszony elhajította a kalapácsot, és elkezdte túlírni a részeket, érthető módon a határidőhöz kötött munka minősége is romlott kissé. ("Gyűlöllek, J. K. Rowling, gyűlöllek" - TTB szíves szóbeli közlése úgy az ötödik kötet környékén.)
A -mi gyerekkorunkban készült- Karl May átdolgozásokat Szinnai Tivadar követte el. Erre, valamint arra, hogy magyar nyelven Karl May sosem jelent meg "átdolgozatlanul", a Winnetou utószavában külön fel is hívják a figyelmet. Földrajzi, etnográfiai tévedések javítása, rasszista felhangok kigyomlálása, leíró részek meghúzása volt a munka nagyja. Hogy manapság ki csinálja, az nem tudom, de pár hónapja a sarki közértben(!) megvettem a Sivatag szelleme című könyvet, ami a Medveölő fia folytatása. Majd megnézem.
Szóval ahogy a Frédibéniben Romhányi, úgy a May Károly könyveket is feldobta valaki hazai tehetség? Mert tényleg lényegesen olvashatóbb volt Coopernél.
A közelmúltban a Harry Pottert sikerült följavítania magyar fordítónak talán hasonlóan.
:)) De jó, hogy látlak, már tegnap szerettem volna kérdezni: miért Cooper?
A válaszra van egy elméletem, de nem tudom, igazam van-e. Amikor másodikos voltam, akkor jött ki új kiadásban a Winnetou (73-74 körül), és azt hiszem, az egy új fordítás, de inkább egy egészen új változat (ifjúság számára készült átdolgozás) lehetett. Magyarán valaki újraírta és -szerkesztette a regényt. A Nagy indián könyv viszont megmaradt a régi formájában, és ezért nekünk hihetetlenül ósdinak és vontatottnak tűnt Karl Mayhoz képest. Viszont a rendszerváltáskor a kezembe került a Winnetou "eredeti" fordítása - abban a tébolyban valamelyik kiadó azzal jött ki a piacra, biztos rájött, hogy már lejártak a szerzői jogok -, és majd leestem a székről, hogy milyen emészthetetlen nyelvezetű, pompózus rettenet. Eszembe jutott a régi dilemmám, és arra gondoltam, Cooper ehhez képest Rejtő Jenő. Hm?
