De inkább áttérnék a forgásról az egyenes vonalú egyenletes mozgásra.
Legyen egy végtelen kiterjedésű homogén mágneses mező.
Mozogjon az erővonalakra merőleges vezeték.
A végtelen kiterjedésű mágnest vesszük nyugvónak.
Ez ugyebár a Lorentz-erő, mozgási insukció.
Most változtatok egy kicsit.
A mágnes ne legyen végtelen, csak nagy méretű. A vezeték átmérőjéhez képest.
(A végtelent nem tudnánk mozgatni, mert kondenzátum.)
Először mozgassul a drótot a nyugvó mágnes közelében.
Aztán pedig a mágnest mozgassuk a vezeték alatt.
Probléma: nincs kitüntetett inerciarendszer.
Ki mondja meg, hogy a vezeték mozog vagy a mágnes mozog?
Most jön a harmadik szereplő, egy külső megfigyelő.
Neki tetszőleges a sebessége.
Vegyünk három esetet:
1. A külső megfigyelő a mágnessel együtt mozog.
2. A külső megfigyelő a vezetékkel együtt mozog.
3. A mágnes és a vezeték sebességének átlagával mozog.
Mi itt a probléma?
Egy valóságos (nem végtelen) mágnes erővonalai záródnak, és nem a végtelenben. Szórt mező.
Nekem errő a Mach-vödör jut eszembe.
Mert ha a vezeték a nagy kiterjedésű mágnes homogén részében mozog, vagyis inkább a vezeték nyugszik ebben a tartományban és a mágnes mozog. Valami nekem azt súgja, hogy az indukciót a szórt mező okozza, a záródó erővonalak.
Azt, hogy vágjuk el a vezető hurkot egy ponton, csak azért írtam oda, hogy ott képzeljünk el egy pici feszültségmérőt, aminek ugye ideálisan végtelen nagy a belső ellenállâsa. A mérőzsinór is a vezető hurok része.
E-t Lorentz-transzformáció adja minden pontban (minden időpillanatban). Abból kell kiindulni, hogy a (egy) kis mágnesdarab ott éppen valahogyan mozog. És a kis mágnesdarab a saját rendszerében E mentes.
Nem igaz, hogy ezt az egyszerű dolgot nem lehet megéri eni.
Ha pedig az egyenletes jelzőt elhagyod, akkor csak annyi plusz van, hogy az minden időpillanatban más lesz.
Tetszőlegesen mozgolódó vonatkoztatási rendszer minden pontja minden időpillanatban valamilyen v sebességű. Oda ott és akkor éppen azzal kell transzformálni. Vissza pedig az inverz transzformáció megy.
Minden egyenletesen forgó rendszer lokális pontjaiban azonos egy inerciarendszerrel, melynek az adott helyen v sebessége van. A Maxvell-egyenletek ide ebbe a pontba megmondják az E-t. Vagyis Lorentz-transzformációval megkapjuk oda az E-t. És mindez inverz is megy természetesen.
Az egy jó bonyolult dolog, nem kéne idekeverni. Mindenféle forrás nélküli tagok jelennének meg, mint a newtoni mechanikában, ha forgó rendszerekre írják fel.
