"Jelképes erejű, hogy a feltámadás ünnepén, húsvéthétfőn, hagyományos húsvéti ifjúsági futballtornánk, a Puskás-Suzuki-kupa döntőjével felavatjuk új centerpályánkat, akadémiánk gyönyörű ministadionját, a Váli-völgyi katlant, hivatalos nevén a Puskás Akadémia Pancho Arénát."
Na az nagyon érdekes. Sokak rajonganak érte, de nagyon. Mi annó elmentünk megnézni a moziba az első részt. Nagyon kevés film van aminél menetközben kimentünk. Úgy a 2/3-ánál nem bírtuk tovább. (OOO-k ura) Később a tv-s újrajátszások sem tettek hívévé.
Egy óra volt megtalálni ebben a kuplerájban a könyvet, és még fél óra, míg a neves perzsa költő említését is megleltem, persze a történet legvégén. Szóval a falon fekve nem tudni, mit olvas, viszont az esernyő mellett egy Omar Khajjám-kötet a rejtély kulcsa: abba ragasztottak egy leírást vagy térképet, ami a kincshez vezet, és ezt a kötetet szerezte meg Poéta Anatol, a léha és langaléta lírikus.
Nna.
Ahhoz képest, hogy legalább harmincöt éve olvastam utoljára, meglepő, hogy bármire is emlékeztem.
Biztosan függ az élethelyzettől is. A 22-es csapdáját fiatalon olvastam.
A HP ugye természeténél fogva sokkal későbbi, és nem akartam nagyon lemaradni a család ifjabb tagjai mögött :) Megpróbáltam, nem ment. Valószínűleg nem tudtam olyan felhőtlen nyugalommal átadni magam a történetnek, más témák jobban érdekeltek, és mostanában sem tudok zavartalanul hosszabb időt tölteni egy könyv fölött. Szemüvegben olvasni meg mindenképpen bonyolultabb
"Tom előszedett egy palavesszőt,és Becky kezét vezetve egy újabb megdöbbentő házat alkotott. Mikor a rajzművészet irántilelkesedés lelohadt, beszélgetni kezdtek, ami boldogsággal töltötte el Tomot. Megkérdezte akislányt: - Szeretnél egy patkányt? - Pfuj! Utálom a patkányokat. - Én is utálom a patkányokat, de döglött patkányra gondoltam, amit madzagra kötve a fejed fölött lóbázhatnál! "
Nézd, anyám meg, akit a világon leginkább becsülök, képtelen volt elolvasni A 22-es csapdáját. Ennek ellenére szeretem. :-)))
A HP-t eszemben sem volt kézbe venni addig, amikor is egy hasonkorú (nem gyermek) kolléganőm azt nem mondta, hogy még egy szót írok a gyermekirodalomról anélkül, hogy ezt olvastam volna, mindenkinek beárul. Akkor a harmadik kötet táján tartott a sorozat, gondoltam, belenézek, legyen boldog. Aztán amikor Rowling asszony a gyermekáldásra tekintettel megszakította a publikálást, kis ingerültséget éreztem, az uccsó kötetet pedig megvettem angolul, mert a fene bírja ezt a feszültséget. Olvasás után nagy keletje volt a hasonképp érett korú kollégák között.
Szóval csak azt akarom mondani, fura ez az egész. Van, amire rákattan az ember, mást meg tisztel, ámde nem szeret. Én A gyűrűk urával vagyok pl. úgy, hogy szeretném szeretni, de az ötvenedik oldalon mindig belealszom. És ha megérem, regényes nyugdíjas korom lesz, mert a leggazdagabb könyvespolcom az, amelyiken a "majd" könyvek sorakoznak.
Na jó. Szóval én képtelen voltam a Harry Potter -t elolvasni. Cirka kétszer próbáltam, de nem .
Amúgy szinte mindegyik felsorolt könyv az én kedvenceim listáján is fent van, talán Verne hangsúlyosabban, és egy időben legfőképpen Tom Sawyer kalandjai. Most nézem, hogy abban Karinthynak is volt némi része , akkoriban persze nem érdekelt ilyesmi :)
Nekem már be van tervezve a Coniston Water egy kenus, családi nyaralásra. Egy menetben letudod a Micimackót, a Péter nyulat és a Fecskék és Fruskákat. :-)
Ááááááá... Biztos meséltem már, de egyszer (91 őszén történt), majdnem kiestem egy kirándulóhajóból az észak-angol Tóvidéken, amikor egész váratlanul rájöttem, hogy _OTT_ vagyok. Windermere vidéke volt. A hajó kifutott a kikötőből, és ott volt minden. A táborsziget, a Kormoránok szigete, a bennszülöttek városa... Tök olyan volt, csak kisebb, mint képzeltem.
Azt olvas?! Az olvasásra emlékszem... Nagyon szerettem, pedig az egész elég ködös volt. Olyan, mint a Vakáció a halott utcában. Az ember kicsi volt és a kalandra koncentrált, de érezte, hogy az író bácsit valami egészen más foglalkoztatta írás közben. :-)
A láthatatlan professzor? A legeslegjobb. És megvan, ellenőriztem. Meg az Ezüst-tó kincse is. Ahogy elnézem, az unokaöcsök-húgok erősen lerabolták az állományt, de azért még van ez-az. :)
Az Ezüst-tó kincse a legjobb. Nekem is az volt az első, de az filmen is nagyon zsír. Ahogy kergetőznek a Plitvicei-tavak körül a jugoszláv indiánokkal... :-)
