"Mikor mindkettő odaért az eredeti gondolatkísérlet kiindulási helyére"
Nem arról volt szó, hogy vagy A-hoz, vagy B-hez rögzített rendszert használunk? Tehát csak az egyik mozog, a másik eleve ott van, odaérésről nála nem beszélhetünk.
Igazad van, valóban pongyolán fogalmaztam. A „látja” helyett helyesen: „tudja”. Mert ha az egyik azt látja, hogy a másik d/(c+2v) idővel később indult, akkor tudja, hogy egyszerre indultak.
Erről meggyőződhetünk abból is, ha a gondolatkísérletet visszafelé játszuk le. Ekkor A és B indulása kétséget kizáróan egyhelyű és egyidejű esemény. Mikor mindkettő odaért az eredeti gondolatkísérlet kiindulási helyére, lefényképezik óráikon az eltelt időt. Azt állítom, hogy a szimmetriából következően az a specrel szerint is egyenlő lesz. Tehát nem érzékelnek „idő relativitást”. qed…
Az inerciarendszerekre a specrelben sokat hivatkozott vonatos példa:
Egyenletes sebességgel haladó vasúti kocsi ablakánál állunk, és követ ejtünk le a vasúti töltésre anélkül, hogy hajítanánk. Úgy látjuk (eltekintve a légellenállás hatásától), hogy a kő egyenes vonalban esik a pályatestre. Egy gyalogos, aki ezt a gyalogútról nézi, úgy látja, hogy a kő parabolaívben esik a földre.
Ma már a matek által kreált képletekből is tudnak vizuális képet alkotni. Kérdés, hogy mennyire passzol a valósággal? A foton a fény kvantuma, tehát egy „gázrózsa” fotója is egy kvantuma a látványnak. De a gázlángról már többet tudunk, még kulturális szempontból is, mint a fotonról.:-)
"Így aztán csak és kizárólag a befutott jelekből VISSZASZÁMOLVA lehet valamikről UTÓLAG megállapítani, hogy azok a MÚLTBAN egyidejűek voltak."
És mi akadálya van annak, hogy visszaszámold?
Nem tudsz számolni?
"A relativitáselmélet lényege, hogy minden egyes mérés (látszat) egyformán a valóság."
Így van, éppen ettől baromság a relativitáselmélet.
"És persze, hogy nincsen kitüntetett vonatkoztatási rendszer, amihez mérve a dolgok "valóságosabbak" lennének mint bármely random vonatkoztatási rendszerhez mérve. Az összes reális vonatkoztatási rendszer egyenértékű."
Az elcseszett relativitáselméletben így van, de a valóság mást mutat.
A valóságban létezik tényleges egyidejűség, csak vissza kell számolni a látszat alapján az információ hordozó jel sebességéből és a távolságból.
Mi ebben a bonyolult? Minden csillagász ezt csinálja.
Ha egy 10 fényévre lévő csillagon lát egy eseményt a csillagész, akkor tudja, hogy az esemény 10 évvel ezelőtt történt.
"A indulása pillanatában azt látja, hogy B is ugyanabban a pillanatban indul és fordítva."
Na, ez az, ami nem stimmel. Ha A helyben maradna, csak d/c idővel később venné észre B indulását. Mivel 2v-vel eléje siet, kissé hamarabb, d/(c+2v) idő múlva veszi észre. És fordítva.
Ha A figyelemmel követi B óráját, akkor azt látja, hogy d/c időt késik hozzá képest. És B is, ez a látszólagos késés kölcsönös. Miután B indulásának fényjele A-hoz ér, onnantól B óráját gyorsabb üteműnek látja, és pont a találkozásig hozza be a késést.
És mi van az időlassulással?
Az is megvolt, de A B elé sietésének hatása, az, hogy a fényjeleknek (vagy akár gravitációs jeleknek) egyre kevesebb utat kellett megtennie B-től A-ig, egy siető óra látványát eredményezte A számára. A "jé, de lelassult ez a B!" élmény elmaradt, az időlassulás nem mindig látványos.
Én azt mondom, elegendő két rendszer: Ka ahol A a vonatkoztatási test és Kb, ahol B a vonatkoztatási test. Kezdetben a 2 rendszer egymáshoz képest nyugalomban van, tehát mindegyikük sebessége a másik rendszerében 0.
Ekkor az indulásuk pillanata a specrel szerint is egyidejű, azaz nem lép föl az általad leírt „egyidejűség paradoxona”. Vagyis A indulása pillanatában azt látja, hogy B is ugyanabban a pillanatban indul és fordítva.
A specrel szerinti sajátidejük csak onnantól különbözne, amikor már mozognak egymáshoz képest. De mivel mindegyikük 2v-vel mozog a másik rendszerében, ezért találkozáskor mindkettőjük órája ugyanazt az eltelt időtartamot fogja mutatni. Az én értelmezésemben ez azt jelenti, hogy óráik szinkronban jártak az egymáshoz viszonyított mozgásuk alatt is. Hétköznapian fogalmazva, ugyanúgy telt az idejük.
Feltéve, hogy neked van igazad az „egyidejűség paradoxonjában”, a szimmetriából következően az óráikon eltelt időtartamok akkor is egyenlőek. Tehát ekkor sem juthatnak arra az eredményre, hogy másképp telt az idejük.
Várom a kritikádat.
A nagykutyának meg üzenem, hogy most meg P.Mobil koncertre megyek. :)
Mindegyikben ugyanabban az alakban írhatók le a fizikai törvények. Pl. nem kell nekem fizikát váltanom, ha forogni kezdek. Így egyenértékűek. Természetesen vannak speciális rendszerek, melyekben egyes mennyiségek értéke nulla, az ilyeneket különösen szeressük.
„az emberi gondolkodásmódot az evolúció farigcsálta, akkor gyakorlati értelemben végtelen sebességűnek vette ezeket, így alakítva ki azt a hamis képet a gondolkodásunkban, hogy tapasztaljuk az egyidejűséget, és hogy a teljes környező világ a mi elménkkel együtt éppen most van a múltat a jövőtől elválasztó Most pillanatában.”
„Az összes reális vonatkoztatási rendszer egyenértékű.”
Nem azért egyenértékű, mert minden tapasztalás most van? A most-nak egyidejűségében élő tapasztalók, csak abban egyenértékűek, hogy vonatkoztatási rendszerek?
"Ez jó, mert az egyidejűségek relativitása baromság."
Nem az.
Valójában a relativitáselmélet fundamentuma. Az az alapkő ami szögesen ellentmond az evolúciósan a szavannai dolgok kezelésére létrehozott emberi gondolkodásmódnak.
"Az a tény, hogy nem egyidejűnek érzékelsz két eseményt,"
Valójában nem lehet "egyidejűnek érzékelni" semmit. Ugyanis minden információhordozó dolog ebben a búvalb@szott realitásban véges sebességgel halad. Így aztán csak és kizárólag a befutott jelekből VISSZASZÁMOLVA lehet valamikről UTÓLAG megállapítani, hogy azok a MÚLTBAN egyidejűek voltak.
Csakhát a hang is (pláne a fény) olyan qrvagyors információhordozó az emberi érzékelés és reagálás sebességéhez képest, hogy amikor az emberi gondolkodásmódot az evolúció farigcsálta, akkor gyakorlati értelemben végtelen sebességűnek vette ezeket, így alakítva ki azt a hamis képet a gondolkodásunkban, hogy tapasztaljuk az egyidejűséget, és hogy a teljes környező világ a mi elménkkel együtt éppen most van a múltat a jövőtől elválasztó Most pillanatában.
De egy fenét.
"Összetéveszted a látszatot a valósággal.
Persze éppen ez a relativitás lényege."
Pont fordítva!
A relativitáselmélet lényege, hogy minden egyes mérés (látszat) egyformán a valóság. Csak más-más vonatkoztatási rendszerhez (relatíve) hozzámérve.
És persze, hogy nincsen kitüntetett vonatkoztatási rendszer, amihez mérve a dolgok "valóságosabbak" lennének mint bármely random vonatkoztatási rendszerhez mérve. Az összes reális vonatkoztatási rendszer egyenértékű.
"Annyi volt a kérdés, hogy mihez viszonyítod ezt a sebességet."
Továbbá ahogy @pk1 elmagyarázta: mihez viszonyítja az "egyszerré"-t?
Korábban már magam is észrevettem, hogy Specrelcáfoló Lacink nem igazán van képben az egyidejűségek relativitása tárgykörében. Ami amúgy egy jól ismert "szavannamajom" ösztönös emberi képzet: mivel a köznapokban fel sem merül a kérdés, ezért az emberi elme úgy kezeli az időbeliséget, hogy van egy "abszolút" idő, és soha nem kérdéses hogy mi történik egyszerre.
egyszerre indulva állandó v sebességgel közelednek egymáshoz
Annyi volt a kérdés, hogy mihez viszonyítod ezt a sebességet. Erre azóta sem voltál képes válaszolni, hablatyoltál, hogy hát egymáshoz képest 2v, meg a Földön v lenne, de nincs ott a Föld, meg ilyen hülyeségeket.
Egyébként mindegy is, pk1 kartács közben megválaszolta a dilemmádat.
Azt, amelyben az A-t és a B-t összekötő szakasz középpontja nyugalomban van. Lehet, hogy a sebesség jelöléseim zavaróak abból a szempontból, hogy én is másképpen jelöltem. Talán nevezzük ezt a "középrendszert" K-nak. K rendszerben A és B egymás felé közeledik, K origója legyen a találkozási pont.
"Vonatkoztatási rendszerünkben az induláskor egymástól d távolságban levő A és B állandó v sebességgel (A: +v, B: -v) közelednek egymáshoz az őket összekötő egyenes szakasz mentén. Találkozáskor melyikük órája mér kevesebbet?"
Ugyanazt mutatják, hiszen szimmetria. Mi a helyzet A rendszeréből? Természetesen itt is ugyanazt az időt mutatják találkozáskor. De A rendszerében B órája lassabb, tehát korábban kellett indulnia, hogy "teljesítse idejét". Így is van, mert A és B indulása csak a mi rendszerünkben egyidejű. A rendszerében B korábban indult. A szimmetria rendben, mert B rendszerében meg A indult korábban. Ez az egyidejűség "paradoxonának" egy esete, mely az "egymagasságúság paradoxonával" analóg [ami szerint pl. Bécs és Budapest kölcsönösen egymás síkja alatt van].
