"Szegény "izék" nem is sejtik, hogy rajta vannak ugyanazon fókuszú hiperboloidokon. Attól függően hogy lapos vagy nyújtott szferoid koordinátarendszert használunk. Na de milyeneken vannak?"
Pontosan nem emlékszem,de utána fogok nézni. De a rendszer szimmetriái okozzák ezt a geometriát.
"2. Továbbá a hullámok miért kellenek? (Anyagegyenlet megadására alkalmas módszer lehet egyébként az anyagban keltett állóhullámok.)"
Mert a Schrödinger-egyenletet használjuk,amik az elektronhullámokra vonatkozó hullámegyenlet. És a molekula különböző állapotait az elektronhullámok különböző stacionárius módusaiból lehet kikeverni.
Van a hidrogén egypozitív molekula(ez a létező legegyszerűbb molekula). Ebben két proton van és közte egy elektron. Az elektron távolsága az egyik protontól r1,a másiktól r2,két centruma van az elektronnak,ezek fókuszok. Ez már nem olyan,mint az atomok egyszerűbb esete,amikor csak egyetlen r távolság van. A hidrogénmolekulának van forgásszimmetriája(a fi szögtől nem függ). És át érdemes térni elliptikus koordinátákra. Tök jól kilehet számolni a molekula tulajdonságait. És megjelenik a lazítópálya,ami a semleges hidrogénmolekulánál a Pauli elv miatt hiányzik. Emiatt instabil a hidrogén molekulaion,és stabil a semleges hidrogén molekula.
Köszi, a hemoglobinnal is foglalkozhatsz, hiszen az is elnyeli a vörös szín komplementereit, csak ott nincsenek csatolások.
Tehát, ami igazán fontos lenne, hogy rájöjjek a thylakoid alakzat mennyire befolyásolja a pigmentrendszerek közötti csatolást, azaz a létrejött longitudinális hullámok a sajátfrekvenciától függően milyen interferencia képet idéznek elő a thylakoid membrán felszínében.
Ennek a kiszámításához adhatsz tippeket, először is azzal, hogy leírod milyen kapcsolat van a konjugált kettős kötések és az abszorbált fény hatására bekövetkező emisszió-koncentrálás között, s hogy miért csattan mindig az ostor vége a metil-gyökön, azaz miért ott szakad le a redoxireakciók révén majd vándorló elektron.
A segítséget köszönöm, s a biológiai összefoglalását el is fogom küldeni az újévig.
(e-mailben is elküldöm, sőt a legközelebbi találkozásban arról is beszélhetünk, hogy esetleg beléphetnél a kutatócsoportba, persze ez esetben onnantól számítunk a diszkréciódra is)
Szerintem a gömbi eset hullámmegoldásai sokban hasonlíthatnak a forgásellipszoid hullámmegoldásaira. Egy egyszerűbb probléma vizsgálata sokat segíthet a nehezebb probléma átlátásához.
Az ellipszoidnak van két fókuszpontja,ezek távolsága R.Ha az ellipszoid felületén veszünk egy P pontot,annak a távolsága az egyik fókuszponttól r1,a másik fókuszponttól r2. A fókuszpontokat összekötő szakasz felező pontjától pedig a P pont r távolságra van.
Vezessük be a következő koordinátákat:
khi=(r1+r2)/R
éta=(r1-r2)/R
fi: a z-tengely körüli forgás,a harmadik koordináta.
A gömbi polárkoordinátánál csak egy centrum volt,a gömb középpontja,de itt a forgásellipszoidnál két centrum lesz,ezek a fókuszpontok.
Elöször az R távolságot és az,r1,r2,fi koordinátákat kell kifejezni a derékszögű koordinátákból. Ezután át kell térni a khi,éta,fi koordinátákra,és ezek alapján kell megalkotni a Laplace operátort.
Új valamiféle polárváltozókra kell térni,ami a görbe geometrikájához illeszkedik,és erre a változóra vonatkozó nabla2 operátort(ez a Laplace operátor) kell megalkotni. Aztán a differenciálegyenletet rekurziós módszerrel kell meghatározni.
Ha pedig paraméteresen akarjuk megadni, két független paramétert kell vennünk, melyektől függni fognak az x, y, z koordináták:
x = 2 Cos[Phi]* Cos[Theta] y = 2 Sin[Phi] *Cos[Theta] z = 0.7* Sin[Theta]}
ÉT.: {Phi, 0, 2, Pi}, {Theta, -Pi/2), Pi/2}
A valóságban tömöttek, így az egyenlőségjelekhez a precíz számoló képzelje oda a kacsacsőröket, és utána tömegközéppontba képzelje el az alábbiakat.
Úgy gondolom, hogy a gitárhúr megpendítésénél megjelenő állóhullámok modelljét kell 3D-s esetre kiterjeszteni, s mivel ott a rugalmasság miatt megjelenő zörejek előtt egy egyenlő szárú háromszöget alkotnak a csatolt rezgésben résztvevő elemek.
F = D *x Ennek a cos(alfa) irányú komponensei kiegyenlítik egymást, elég a sin(alfa)-kal foglalkozni.
Ha körpárnával probálkozol,akkor használj Bessel-függvényeket,úgy hogy a hullámegyenletet hengerkoordintákban írod fel. Ha ellipszissel közelíted,akkor két fókuszt bevezetve elliptikus koordinátákat használva probáld felírni.
Egy thylakoid alakú izének kellene kiszámolni a sajátfrekvenciáját, ami persze elég bonyolult lenne, ezért megpróbáltam egy körpárna alakzattal közelíteni, melynek felszíne tökéletesen rugalmas.
Hogy kellene elindulnom?
Ha pl egy sűrű szövésű pókhálóval közelítem (immár másodrendben), nem esek nagy hibába?
Az inflációs tágulás megindulásának oka az a NEGATÍV NYOMÁS volt, amelynek kialakulásában minden bizonnyal a Higgs-bozonok is szerepet játszottak, de ez NEM antigravitáció!
Teljesen elzárkozom Tőle. Lehet,hogy idővel mégis találnak ilyet,de szerintem ez sohasem fog megtörténni. Néha a világegyetem inflációs tágulásának erejét antigravitácinak hívják,de ez csak jelképes megnevezés,nem gravitációs taszítás.
"Nem lehetséges,hogy az antigravitációval is ez a helyzet és csak a jelenlegi tudás hiányos még ?"
Nem hiszem,a csillagászati mérőeszközök olyan pontosak,hogy ha az eddig feltérképezett Univerzumban lenne bárhol,akkor az felbukkant volna. A gravitációs lencsehatá miatt a galaxisok elkenődése sem olyan lenne,amilyennek látszanak.
Tehát akkor teljesen elzárkózol attól,hogy lehetséges az antigravitáció ? Van olyan törvény,mely kimondja hogy ilyen nem létezhet ? Mikor felmerült valaminek a lehetősége mindig azt mondták,hogy az lehetetlen,kizárt dolog.Idővel mégis bebizonyosodott hogy létezik.Nem lehetséges,hogy az antigravitációval is ez a helyzet és csak a jelenlegi tudás hiányos még ?
Elnézést a sok "lehet/nemlehet" miatt,így tudtam a legkönnyebben megfogalmazni.
Nincs gravitációs taszítás,mert a gravitáció csak vonzásban nyilvánul meg. Nincs antigravitáció. Az űrhajókban centriguális erőkkel szimulálhatnak gravitációt,de az nem gravitáció.
Köszönöm a válaszokat! ( a nicknevem azért módosult, mert naív fejjel ezeket a kérdéseket feltettem a csillagászat topikban, ahol mocskolódáson kívül érdemi választ persze nem kaptam, de az egyik nagyfejűnek valszleg haverja lehet a moderátor, mert ebből a topikból is ki vagyok tiltva )
"A fekete lyuk grav tere a keletkezés folyamatára polarizáló hatású. Ezért a keletkező virtuális részecskék közül statisztikusan nagyobb valószínűséggel a belső oldalon a negatív, külső oldalon a pozitív tömegűek képződnek."
Mitől van potnosan ez a polarizáció?
"A megoszlás hasonló az alagút effektusra. Ha ott sem lenne polarizáció, akkor az átjutás és a visszajutás valószínűsége azonos lenne. Azaz nem lenne alagút effektus."
Nem a hullámfüggvényre vonatkozó határfeltételek megköveteléséből származik az alagúthatás? Enélkül szakadás lenne a hullámfüggvényben,ami fizikailag nem megengedett. Miféle polarizáció?
"Mivel a negatív energiájú párja az E=mc2 összefüggés alapján negatív tömeget képvisel, ezért az csökkenti a fekete lyuk tömegét, ily módon pedig a fekete lyuk szépen fogyni kezd. Minél kisebb a fekete lyuk, annál gyorsabban fogy. Én két nagy ordashibát látok az elméletben, amit viszont más meg nem lát, és szeretném tudni, hogy miért nem. 1. Ha a lyukba behulló részecske negatív tömegű, kérem magyarázza már meg valaki, hogy milyen erő húz be egy fekete lyukba negatív tömeget?!?!?!"
A Dirac-egyenletben a negatív energiájú megoldásokat is meg kell tartani,ezek vannak a Dirac-tengerben. De csak az energiája negatív, a tömege továbbra is pozitív. E2=p2c2+m2c4 az alapösszefüggés. Ebből gyökvonással
E=+/- gyök(p2c2+m2c4),az energia.Ha a negatív energiát előjelet tartod meg,akkor a negatív energiás állapotú részecskét kapod. Ha p2c2<<m2c4,akkor E~-mc2,de ebből nem következik az,hogy m negatív lenne,mert ez csak közelítő érvényű egyenlet,a teljes energiát a nyugalmi energiával helyettesítjük. Onnan is látszikhogy m pozitív,hogyha egy negatív energianívón levő részecskét valamelyik pozitív nívójára jutattod,akkor bár a negatív energianívón egy lyukat hagy(ez az antirészecske),de a pozitív energiaszinten ugyanazzal az m tömeggel rendelkezik. Az antirészecskének viszont tényleg negatív a tömege,mert az egy lyuk,ami elektromos erő hatására ellentétesen mozdul ki,mint az eredeti részecske,de ezt a negatív előjelet álatában a töltéshez szokták csatolni,és nem mint lyukként tekintenek rá,hanem mint antirészecskére(önálló keltő és eltüntető operátorral,mert negatív energiás lyukra ezek nem müködhetnének,mert az eltüntetőoperátor alapállapotnál lejebb nem léptethet).Így már az antirészecskének is pozitív tömege lesz,csak a töltése lesz ellentétes.
"Egy negatív tömegű részecske számára a fekete lyuk nem fekete lyuk, hanem fekete hegy, és a tömegvonzás törvényének megfelelően taszítja a részecskét? SOHA AZ ÉLETBEN NEM FOG BELEESNI EGY NEGATÍV TÖMEGŰ RÉSZECSKE EGY FEKETE LYUKBA!"
Ez nem igaz! Nincs olyan,hogy gravitációs taszítás.
"2. Tegyük fel, hogy mégis beleesik, valami ismeretlen mechanizmus folytán. De mivel a részecskepárok egyszerre keletkeznek, ezért annak a statisztikai valószínűsége, hogy a negatív energiájú esik bele a lyukba, ugyanakkora, mint annak, hogy a pozitív energiájú. Ergó statisztikailag a lyuk tömege nem változik."
Lehet,hoyg statisztikailag ugyanakkora,de ha egyszer bekövetkezik a fekete lyuk anyagában annihiláció,akkor a keletkező fotonok eltávoznak,ami csökkenti a feketelyuk tömegét. Az számít,hogy a részecske-antirészecske párból az antirészecske essen a feketelyuk anyagába annihilációt okozva. Lehet,hogy egy fotonnak nincs tömege,de az impulzusa a feketelyuk tömegének egy részét mégis el tudja vinni( a tömeg nem additív).
A fekete lyuk grav tere a keletkezés folyamatára polarizáló hatású. Ezért a keletkező virtuális részecskék közül statisztikusan nagyobb valószínűséggel a belső oldalon a negatív, külső oldalon a pozitív tömegűek képződnek. A megoszlás hasonló az alagút effektusra. Ha ott sem lenne polarizáció, akkor az átjutás és a visszajutás valószínűsége azonos lenne. Azaz nem lenne alagút effektus.
Na ez végre egy jó magyarázat. Viszont akkor úgy kell nézni, hogy a virtuális részecskepár két részecskéje nem pontosan ugyanott van, hanem az egyik a horizonton belül jön létre, a másik meg kívül. Oké, ezt elfogadom. Viszont statisztikailag egyforma esélye van a pozitív tömegűnek és a negatív tömegűnek is belül illetve kívül lenni az eseményhorizonton, ergó statisztikailag ez a folyamat nem okoz változást a fekete lyuk tömegében. Tehát a fekete lyuk "párolgása" nem történik meg....
