A jelenlegi modern fizika több mint 100 éves. Ma már inkább gátja, mint segítője a tudomány fejlődésnek. Szükség van tehát egy új fizikára. De milyen is lesz ez az új fizika? Erre keressük a választ.
Miert a fenéért kellene centrifuga? Ez NEM is igaz!
A testek sùlyos és a tehetetlen tömege ezreléknyi nagyságrendü különbsége kiméréséhez ejtökísérleteket van szükség vákuumban, különbôzö anyagokkal és elegendö a 10-5-ös mérési pontosság.
Galilei csak egy feltevést tett a szabadesés egyetemességéröl. Newton a számára rendelkezésre állo pontossággal NEM tudta kimérni a kétfajta tömeg különbségét.
Nekem sikerül Galilei feltevését Brémàban cáfolni és magyarázatot is találni az atomisztikus elméleten belül. A gravitációt is elemi töltêsek okozzák és a gravitáciòs mezö is c-vel terjed. www.atomsz.com és a könyvem "Physics of Elementary Processes; Basic Approach in Physics and Astronomy".
"Mindenesetre fényközvetitö közegnek nyoma sincs és a fénysebességfeletti mozgásánál sem."
A te fizikádban nincs nyoma. Mert nem tudsz vele semmit sem kezdeni, ugyanúgy, mint Einstein fizikája sem tudja értelmezni a fénysebesség feletti mozgást. A fényközeget meg száműzte a fizikából.
Talán megtértél az einsteini fizikához?
Vagy el sem hagytad?
Gyula az új fizika tudja kezelni a fénysebesség feletti mozgást, és meg tudja mondani, hogy mi a fény közvetítő közege. Neked ezeket mát felesleges tudni. 15 éve ismételgeted a butaságaidat, és hová jutottál vele? (a vízmotorig).
A testek szabadesése nem egyetemes, mert a testek sùlyos tömege és a tehetetlen tomege több ezreléknyi negysagrendben különbözik és ez mar 10-5-ös mérési pontossággal ejtökísérletekkel kimérhetö!
Ez tehàt egy mérésekkel ellenörizhetö, megkülönböztetö állitás az efogadott fizikával szemben!
Biztosan nem, mert a fizika nem alapul biztos mérések eredményeire.
Hiszen már a testek mozgàsa kimérése és leírasa a gravitációban sem stimmel.
Az elektromosan töltött testek mozgásáról meg a fizikusoknak halvány dunsztjuk sincs. Hogyan mozog az elektron a proton körul?
A fizika ugyan ismeri az elektromágneses mezö elméleti leirását (Maxwell egyenlet a Minkowski térben) de ezt NEM tudta levezetni mint egy mozgás egyenletet (egy hatásintegrálból a Lagrange formalizmuson belül).
Az atomisztikus fizika ezt potolta, még pedig a négy kisérletekböl ismert megmaradó elemi részecskékre e, p, P, E, épitve, amiknek kétfajta elemi töltêse van, és ezek a töltêsek egyben a részecskék és a mezök csatolási állandói.
Ez a gravitációra vonatkoztatva egy újdonság, mert a gravitációt is elemi töltesekböl vezet le, nem a tömegekböl. Az elemi tömegek, me és mP, fellépnek a hatás integralban, mint a kinematkus leirását meghatározó egységek és az elemi gravitáciòs töltesek összefuggese az elemi tömegekkel is ismert (a Newtoni érö törvényböl). Evvel be van épitve a gravitàció is a részecskefizikába és egyesítve van az elektromágnesességgel. Az atomisztikus fizika prognózisai nagyon sokoldaluak és eddig megfelelnek a megfígyeléseknek. Pl. A testek szabadesése NEM egyetemes, ahogy ejtökísérlet ki is mutatta. www.atomsz.com
Mindenesetre fényközvetitö közegnek nyoma sincs és a fénysebességfeletti mozgásánál sem.
Az előző vitához, a fényközeg kérdéséhez szeretnék egy kis adalékot adni.
Mikor került képbe a fényközeg?
Akkor, amikor felismerték, hogy a fény hullámmozgás.
Miből jöttek rá, hogy a fény hullámmozgás?
Amikor felfedezték az interferencia jelenségét. Valamint azt, hogy a fényhullám sebessége nem függ a fényforrás sebességétől. Mindkét jelenség csakis a hullámok jellemzője.
Igen ám, de hullám a semmiben nem terjedhet, ezért feltételezték, hogy a világmindenséget kitölti egy láthatatlan közeg, amit fényéternek, vagy röviden éternek neveztek el.
Tehát eleinte az éter szó csupán azt a fényközeget jelentette, amelyben a fény terjed. Anélkül, hogy konkrét elképzelésük lett volna, hogy miféle anyag lehet az éter.
Később konkrét formát kezdett ölteni az éter. Először a levegőhöz hasonló gáznak képzelték, majd szuperfolyékony folyadéknak. Legutóbb pedig kocsonyaszerű átlátszó anyagnak, amely mozdulatlanul tölti ki az univerzumot. (Maxwell-Lozentz éter).
Azonban a Michelson-Morley kísérlet cáfolta az abszolút nyugvó éter létezését. Ekkor követték el azt a nagy hibát, amely zsákutcába vitte a fizikát. Nem azt mondták, hogy ha a nyugvó kocsonyaszerű éter nem vált be, akkor keressünk másfajta fényközeget, hanem elfogadták Einstein hibás javaslatát, hogy semmiféle fényközeg sincs.
Erre a hibára Einstein rájött idősebb korában, de már későn, mert ekkorára már a vezető tudósok nagy része elfogadta, hogy nem létezik fényközeg. Még az sem változtatott ezen, hogy a későbbi kísérletek már ki is mutatták a fényközeg létezését. (Michelson-Gale kísérlet, Sagnac forgótükrös kísérlete).
Ezeket a kísérleteket elhallgatják, vagy félremagyarázzák.
Az új fizikának vissza kell térnie a valósághoz, és abból kell kiindulnia, hogy fényközeg igenis létezik, és azt kell kikutatnia, hogy mi is valójában a fényközeg. Ha ez megvan, akkor a fizika visszatérhet a helyes útra, és újra képes lesz ugrásszerű fejlődésre.
Mint már korábban írtam, voltak és vannak tudósok, akik tudták, és vannak akik mai tudják, hogy mi a fényközeg. Én legalább 10 ilyen emberről tudok.
A témához visszatérve (s most nem viccelek), mi a helyzet azzal az elmélettel, amelyben valaki évekkel ezelőtt, rendkívül kitartóan érvelt az atommagon belüli elképzeléseiről? Azaz a "hamburgeres"-ről lenne szó. Nála az atommagon belül csak proton és elektron(!!) van, mégpedig tóruszok(!!!) formájában, egymás mellett (mint a hamburgerben egymáson az alkotóelemek). A fotonja pedig valamilyen forgó izé volt, amely így megfelelő irányokban keltette szinuszosan a mágneses és elektromos tereket.
Ez is egy ígéretes elgondolás volt, de mintha valamikor eltűnt volna a szürkeségben.
Bár nem ez a topik témája, ám ha ennyire érdekel, akkor bevallom, hogy erre én személy szerint nem vagyok hivatott. Erre pontos szakmai kritériumok vannak, s óvakodni kell attól is, hogy egyfajta magánvéleményt rögzítsünk. Ám azt is tudnunk kell erről, hogy a különféle zavarok - köztük a személyiségzavarok is - NEM betegségek, és súlyos hiba lenne ezek szerint megbélyegezni bárkit is (bár a laikusok nagyon hajlanak rá). Sokkal inkább érdekes az összefüggés a zavarok és az emberiség nagyjai közt. Mintha éppen, hogy elősegítik a haladást, felrúgván néhány begyepesedett gondolkodási sémát.
Talán közismert Einstein esete is. A mai vélemény az, hogy ő Asperger spektrumzavaros volt, a magasan funkcionáló változatával. Ez utóbbi azt jelenti, hogy a zavarhoz tartozó jelenségek mellett ő nagyon jól kezelte az állapotát, és nem szorult hozzá külső segítségre. Valószínűleg igen magas IQ-ja lehetett. Ezzel ellentétben az alacsony funkcionalitásúak életvitelükben önállóan nehezen boldogulnak, s mindenképp kell, hogy legyen hozzájuk segítőtárs. Ez utóbbiakat nevezzük autistáknak. Sajnos a megnevezések országonként, intézményenként különbözőek lehetnek, és keveredhetnek, és félreértésekre adhatnak okot. (A Rain Man c. film egy alacsony funkcionalitásúról szól).
Ma nagyon divatosak az ezekkel kapcsolatos megfigyelések, ismertetők (a YouTube tele van velük), ám egyfajta visszaélést (megbélyegezettségre hajlást) is lehet tapasztalni. Mindenesetre az utóbbi időkben kiderült, hogy a világon pl. rengeteg magasan funkcionáló Aspergeres van, sokan komoly, magas képzettséget igénylő szakmákban. Talán nem véletlen, hogy ez a gyermekeknél is a figyelem középpontjába került, s félő, hogy egy ilyen magas IQ-jú egyént erőszakosan kiemelhetik, s gyakorlatilag visszaélnek a vélt okosságával.
Az általam elkövetett pamfletemben (3689) azonban inkább egy karikatúrát igyekeztem ábrázolni (kiemelve egy másfajta zavar - az NPD - néhány jellemzőit). Ám ez utóbbinál sem lenne megengedhető a negatív megítélés (noha sokak életét keserítik meg), mert ők személyesen ezt másként élik meg, sőt egyik ismert alakja (Sam Vaknin - NPD-s, sőt APD-s is!) 190-es IQ-jával az életét tette fel arra, hogy ezt a jelenségcsoportot a teljes mélységében megérthessük, s abban a témacsoportban 25 év munkájával hatalmas előrelépés is történt.
Valahol máshol jeleztem már, hogy a világunk komoly gondokkal küzd, és egyébként rendkívül értékes emberek egyfajta - egyébként törvényszerűen megjelenő - önszórakoztatásból kiesnek azok közül, akik sok segítséget tudnának máshol - mint szakértők - nyújtani. Természetesen fontos lehet a jövő fizikája, de csak akkor, ha a jövő felé tartunk, s nem pedig az egyre sötétebb középkort hozzák vissza a fejünkre. A jelen történések szinte megjósolhatók voltak abból a tényből, hogy a fejlett nyugat szakértőgárdája olyannyira fogyatkozóban van, hogy önmagát sem lesz képes menedzselni, hát még a túlnépesedő területekét. Megoldásként azonban nem biztos, hogy helyes döntés született arról, hogy a lassan működtetésre képtelenné váló hatalmas infrastruktúrát kellene leépíteni, és egy ősibb állapotra visszatérni, amelyben feltehetőleg a ma fizikája is a fiókok mélyére kerül, valamikor (száz év múlva?) újra elővehetően.
Ezért - bár el tudom fogadni a jelen vitát - sokkal inkább érdekelne, hogy meg tudjuk-e őrizni a ma fizikáját, vagy anélkül, s mellette a jövő fizikája nélkül kell majd az életünket átrendezni.
24 órája még úgy láttam, hogy 4 elmélet van, amely esélyes a jövő fizikája címre.
Mostanra kiderült, hogy:
- Gyula elmélete nem új, mert Einstein nyomdokain halad.
- Okos Árnyék pedig egy "elméleti fizikus", vagyis egy fantáziadús álmodozó, akinek semmi köze a fizikához
Maradt tehát két elmélet a ringben:
1. Cseik egyesítő elmélete
A Kettős Elemű Univerzum hipotézise (Dual Element Universe) egységes rendbe foglalja az összes alapkölcsönhatást és folyamatot. Alapja az éter létezése és a fizikai jelenségeket egy alap részecske két megjelenési formájának a kölcsönhatása hozza létre. A folyamatok a Newtoni fizika szabályai szerint írhatóak le.
2. Az én Szuperfizikám
Ez a fény és a gravitáció új elmélete. Eszerint a fény tiszta hullám, amely fényközegben terjed. De nem folyamatos, hanem szakaszos (impulzusos) hullám, mivel az atomok nem folyamatosan sugározzák a fényt, hanem szakaszosan.
A fénysebesség nem függ a fényforrás mozgásától, csak a fényközeg villamos és mágneses tulajdonságaitól, amelyek hely szerint változnak az univerzumban, tehát a fénysebesség is helyfüggő.
A fénysebességet nem tekintem felső határsebességnek, így az átléphető.
A fénysebesség a mozgó megfigyelők számára más és más érték, tehát nem tekintem igaznak a fénysebesség einsteini állandóságát.
A gravitációt nem a téridőgörbület okozza, hanem a tömeggel rendelkező testek (égitestek) hoznak létre maguk körül gravitációs mezőt, amelyek összefolynak és ezáltal egyetlen nagy közös mezőt képeznek. A gravitációs mező együtt halad az égitestekkel, az égitestek közelében.
Ebben a két elméletben több közös vonás is akad.
- a fényt hullámnak tekintjük, amely közegben halad
- Az MM kísérlet negatív eredményének az oka az, hogy a Föld magával viszi a fénközeget a keringése során, ezért nem mértek sebességkülönbséget a Föld és a fényközeg között
- a gravitációt nem a "téridőgörbület" okozza
Bizonyára lesznek még más közös vonások is, ha jobban megismerjük az elméleteket.
