Ne állj át a sötét oldalra! Nekem van igazam. Tegnap kicsit elvette az eszem a csaj. Majdnem megtévedtem utána, de aztán újra átgondoltam, és be tudom bizonyítani. Mindjárt.
Amúgy "véletlen" itthagyta a farmerkabátját, és este azt szagolgattam... xd
"Egyébként ha az EM mezők mozgó dolgok lennének..."
Van a Földnek egy mágneses mezeje. Amikor a Föld halad a Nap körüli pályán, akkor a mágneses mezeje mindig ott található, ahol a Föld.
A Föld mozog, halad, de szerinted a mágneses mező nem mozog. Mégis valami fatális véletlen folytán mindig éppen ott van, ahol a Föld. Vagyis a mező követi a Földet, de nem mozog?
Az árnyékod is mindig követ téged ha sétálsz, de az árnyék sem mozog szerinted?
"És ha nem úgy definiálod, akkor már tudnak mozogni? Nem nevettess!
A természet nem tudja, hogy te mit hogyan definiálsz."
Fordítva ülsz a lovon.
Nem a természetnek kell tudnia a mi definícióinkról, hanem nekünk kell úgy definiálnunk a fogalmainkat, hogy azokkal, és a rájuk felállított egyenletekkel adekvát leírást tudjunk adni a természetről. Márpedig ez nekünk (Maxwell nyomán) olyan mezőfogalmakkal sikerült, amelyeket minden vonatkoztatási rendszerben a rendszer pontjaihoz kötötten definiáltunk. A Maxwell egyenletek ilyen mezőkről szólnak, ilyenek segítségével tudják nagy pontossággal leírni az elektromágneses jelenségekről szóló kísérletek számszerű eredményeit.
Ha az így definiált EM mezők helyett valaki valami más fogalmakkal akarja leírni az észlelt jelenségeket, akkor azokra valami más egyenleteket kell találnia. Sok sikert hozzá!
Egyébként ha az EM mezők mozgó dolgok lennének, akkor az EM hullámok kétszeresen is mozognának, egyrészt együtt utaznának a mező mozgásával, másrészt haladnának magában a mezőben is, s ez a két mozgási sebesség valamilyen módon összeadódna. Hasonlóan, mint az áramló közegek (pl. víz, levegő) hullámai. De hát ilyen jelenséget senki nem tapasztalt, az EM mező nem valamiféle közeg.
Az megtévesztő hasonlat amikor az átlátszó anyagban terjedő fényt úgy képzeljük el, mint annak a közegnek valamiféle hullámait. Ez már abból is látszik, hogy egy v sebességgel mozgó, n törésmutatójú közegben a fény eredő sebessége nem c/n+v lesz, hanem ettől kevesebb. Ott egészen más dolog történik, amit csak a kvantumfizika tudott megérteni. Az EM energia, ami belép az anyagi közegbe, rögtön elnyelődik benne, majd az általa létrehozott atomi gerjesztések újra EM energiává alakulnak, de a következő atomokban ismét elnyelődnek, majd ezek a gerjesztett atomok megint EM energiát emittálnak, és így tovább. Hogy a belépő energiából végül mennyi lép ki a túloldalon, mennyi marad az anyagban, s mennyi jön ki visszafelé, az a közeg anyagától függ. Mint ahogy az előre meg a visszafelé kilépő EM energiák spektrumszerkezete is más lehet, mint a belépőé volt, s ezek a számok is függenek az anyagtól. Maguk az EM hullámok a közeg belsejében is az EM mezőben terjednek, nem pedig a közegben. A közeg csak ezt a csilióni belső elnyelődést és újraemittálódást befolyásolja. A dolog részleteit nem feltáró klasszikus effektív közelítésben mindezeket csak olyan egyszerű tapasztalati tényezőkkel tudjuk leírni, mint pl. a törésmutató, a reflexiós tényező, a transzmissziós tényező, s ezek frekvenciafüggései.
"Szerinted nem valódi, mások szerint meg az."
Ez nem vélemény kérdése, hanem az elektrodinamika ismeretének vagy nem ismeretének kérdése.
"A zseblámpa fénye mozog a falon? Persze, hogy mozog."
A zseblámpa fénye a falra merőlegesen mozog. A fal síkjában nem mozog semmiféle fény. Ilyen irányban csak az EM energia elnyelődési pontjai mozognak. Épp ugyanúgy, mintha sorban egymás után szegeket vernél a falba. Ott se mozognak a szegek a fal síkjában. S a szögelési sebességed nem is fizikai kérdés, hanem termelékenységi kérdés, teljesen független a fény vagy a szögek mozgási sebességétől.
"a mágneses mező . . . haladó mozgáskor együtt halad a mágnessel."
Természetesen nem. Se forgó se haladó mozgással. Nincs semmiféle ilyen megkülönböztetés.
Csak a mező értékei változnak, akár forog akár halad a mágnes.
A mezők nem mennek egyik helyről a másikra, hanem mindig és mindenütt jelen vannak. Csak bizonyos helyeken nulla az értékük, más helyeken pedig nem nulla, s ezek az értékek vándorolnak. E különböző jellegű vándorlások a mezők különböző hullámai. Vannak pl. hosszú periodikus vándorlások, és vannak rövid egyszeri tranziens vándorlások, meg ezek mindenféle keverékei.
Hát ehhez fel kell bontani a forgó teljes mágnest sok kis részre, és ezek mind különbözőképpen mozognak pillanatnyilag a forgás miatt. Ezek összhatása kell a mellette lévő töltés pontjában.
Ki mondja meg, hogy a vezeték mozog vagy a mágnes mozog?
Megfigyelő függő. A vezetékben folyó áram persze ugyanakkora, de hogy mi hozza létre, az már megfigyelő függő. A mágneshez képest álló megfigyelő rendszerében csak B van, a mozgóéban meg E is.
De inkább áttérnék a forgásról az egyenes vonalú egyenletes mozgásra.
Legyen egy végtelen kiterjedésű homogén mágneses mező.
Mozogjon az erővonalakra merőleges vezeték.
A végtelen kiterjedésű mágnest vesszük nyugvónak.
Ez ugyebár a Lorentz-erő, mozgási insukció.
Most változtatok egy kicsit.
A mágnes ne legyen végtelen, csak nagy méretű. A vezeték átmérőjéhez képest.
(A végtelent nem tudnánk mozgatni, mert kondenzátum.)
Először mozgassul a drótot a nyugvó mágnes közelében.
Aztán pedig a mágnest mozgassuk a vezeték alatt.
Probléma: nincs kitüntetett inerciarendszer.
Ki mondja meg, hogy a vezeték mozog vagy a mágnes mozog?
Most jön a harmadik szereplő, egy külső megfigyelő.
Neki tetszőleges a sebessége.
Vegyünk három esetet:
1. A külső megfigyelő a mágnessel együtt mozog.
2. A külső megfigyelő a vezetékkel együtt mozog.
3. A mágnes és a vezeték sebességének átlagával mozog.
Mi itt a probléma?
Egy valóságos (nem végtelen) mágnes erővonalai záródnak, és nem a végtelenben. Szórt mező.
Nekem errő a Mach-vödör jut eszembe.
Mert ha a vezeték a nagy kiterjedésű mágnes homogén részében mozog, vagyis inkább a vezeték nyugszik ebben a tartományban és a mágnes mozog. Valami nekem azt súgja, hogy az indukciót a szórt mező okozza, a záródó erővonalak.
Azt, hogy vágjuk el a vezető hurkot egy ponton, csak azért írtam oda, hogy ott képzeljünk el egy pici feszültségmérőt, aminek ugye ideálisan végtelen nagy a belső ellenállâsa. A mérőzsinór is a vezető hurok része.
