Félő, hogy Orbán megválasztja a leendő ellenfelét -"Százezer tudatos fideszes résztvevő az ellenzéki előválasztáson elég lehet ahhoz, hogy megváltoztassa akár kétmillió valódi ellenzéki szavazó akaratát!"
Én nem így látom, hanem fordítva: úgy vannak kiválasztva a képviselők (hiszen személyesen is választja ki őket), hogy ne mondjanak ellent és mindenképpen Orbánhívek legyenek.
"Éppenséggel az a gond, hogy most a miniszterelnök maga dönt mindenről, az ő szava határoz meg sok mindent, a jövőben pedig egy hatpárti koalíció sok-sok politikusa teszi ezt, egymással egyeztetve, a különböző érdekeiket képviselve, kompromisszumos megoldások útján."
Vedd figyelembe, hogy ezt az teszi lehetővé, hogy elegendő számú képviselő áll mögötte. Nem a miniszterelnök személye a mérvadó, hanem a mögötte álló parlamenti támogatás mértéke (frakció fegyelem).
Hiába lenne pl. Semjén a miniszterelnök, akkor is annak a szava döntene, akit a fideszes képviselők támogatnak.
"Van helyi egyfordulós és van miniszterelnök-jelölti kétfordulós előválasztás. Mintha itt összefolyna a kettő.
Én úgy gondolom, hogy az egyéni választókerületekben nem annyira izgalmas kérdés az előválasztás, kivéve néhány helyet (mint pl. Zuglóban), ott miért ne dönthetnék el a pártok azt, hogy kivel akarnak majd együtt dolgozni a jövendő parlamentben."
Pedig épp fordított a helyzet. A miniszterelnök jelölti választás igazából tét nélküli, mert bárki lesz parlameti hátország nélkül nem sok lehetősége van. Bárminkor lecserélhető, ha a képviselők többsége úgy gondolja (konstruktív bizalmatlansági indítvány).
Az egyéni választókerületi indulók kérdése jóval izgalmasabb, mert ez fogja meghatározni a parlamenti erővizsonyokat. Amely párt sok jelöltje nyeri az előválasztás az erős képviselettel fog rendelkezni, aki alig-alig annak csak néhány képviselőjét tudja bejuttani az országházba.
Az volna logikus, ha az ellenzéki lista nyerő helyeit is az előválasztáson nyertesek arányában osztanák szét. Ez utóbbi azért lényeges kérdés, mert pl. egy körzetben alul maradó pl. MSZP jelölt töredék szavazatai - a közös lista miatt - könnyen másik pártot jutatnak parlamenti helyhez.
A választásnak igazából nem nyerünk/vesztünk eredménye van, hanem a képviselői helyek elosztását jelenti és csak ennek következménye lesz egy nyertes vagy vesztes választás.
Az előválasztás választókerületi eredménye erősen befolyásolja a parlamenti erőviszonyokat, addig a miniszterelnök jelölt, csak egy kampány arcot ad az ellenzéknek.
tudod, te szegény, szerencsétlen, rettegő és szenvedő, megfélemlített fideszes, az összes demokrácia úgy működik, hogy vitatkoznak benne a döntéshozók. és mégse dűlnek össze. (bár jónéhányan ezért imádkoznak, de ez legyen az ő dolguk.)
Akkor értelmetlen az ilyen vita, ha a működőképességet kizárod a szempontok közül.
Nekem pontosan ez a bajom a baloldallal. Igazságos, egyenlő meg minden, az egyetlen probléma, hogy ha ezeket túltolják, nem működik rendesen. Mindig túltolják. Aztán jön a gond.
Vannak érvek, ellenérvek, aztán dönteni kell. Ha nincs többség a döntéshez, akkor elhúzódó viták jönnek, és a nem döntés is döntés, rendszerint rosszabb mint a felvetett lehetőségek. Ez egy sok pártból összehozott többség esetén várhatóan gyakori lesz.
szóval beugrottak karácsony látszatvilágának, nem túl ikeresen.
és nem, nem baromság a tiborcz-adó, még ha nem is úgy fogják hívni hivatalosan a mostani bírósági ítélet miatt. de akinek számtalan luxusingatlana van, az ne sírjon. nem kell kastélyokat, hegyvidéki csodaházakat meg egyebeket behappolni, és rögtön nincs ilyen gond.
a vita nem döntésképtelenséget jelent. érvek és ellenérvek ütköztetését jelenti, amiből kijön valami kompromisszumos eredmény. ez utóbbi mondatból a fideszes nem érti az érv, az ellenérv és a kompromisszum szavakat. náluk olyan nincs.
Ezek szerint nem ismerted a néhai Tiborcz-adó kivetésének alapját. Semmi köze nem volt büntetőjogi kérdésekhez (ezzel csak te kevered össze folyamatosan). A Tiborcz-adó félmilliárd forintot meghaladó értékű ingatlanokra vonatkozott volna. Csak.
Akkor sem, mivel a DK csak az egyik párt a hatpárti koalícióból. Az egyik párt vezetője nem jelentéktelen személy ugyan, de messze nem ő dönt egyszemélyben, és még akkor sem lesz ez így, ha netán közülük kerülne ki a miniszterelnök.
Éppenséggel az a gond, hogy most a miniszterelnök maga dönt mindenről, az ő szava határoz meg sok mindent, a jövőben pedig egy hatpárti koalíció sok-sok politikusa teszi ezt, egymással egyeztetve, a különböző érdekeiket képviselve, kompromisszumos megoldások útján.
