Na ezért sem érdemes idehaza drága pénzen ilyen koncertekre eljárni. Ebben az országban hangosítás/színpad téren mindig büntetik a hallgatóságot átok szerűen. Én azon vagyok, hogy inkább beszerzem a cdt, dvdt a nagy nevektől, azt mikor csak kedvem szottyan, kedvenc fotelemben ülve akár a vasárnapi ebéd után lazításnak kényelmesen meghallgathatom, nézhetem! ;)
Ez valóban remek trió, de a hangosítás az igyekezett agyonütni mindent, pár méterre a Hammondtól alig hallatszott valami belöle (már a leslie bemikrofonozásának látványa is ijesztő volt). Azt pedig nem is értem, hogy miért nem ellenőrizték a Hammond táp frekijét. Valóban, a gitáros egyadta hangolásból állt, még a Dr úr meg is említette, hogy bizony baj van az orgona 440 Hzével (no meg a többivel).
Ennek ellenére nagyszerű élményt nyújtottak a muzsikusok, Lonnie Smith egyénisége mindenen átsütött.
Azért az gáz volt hogy az orgona frekiszabályzóját nem ellenőrizték 440Hz-re (60Hz). Utána szegény gitárosnak kellett hallhatóan hangolnia. Ennek az lett az eredménye, hogy ők már egy hangoláson voltak, de a szintetizátorok meg nem és azok lettek immár hamisak.
A hangosítók nem voltak a toppon, legalábbis szegény gitáros sokat mutogatott az elején, és néha eltűnt a Hammond, de nekem hatalmas élmény volt a koncert, változatos zene, játékos szólók, Lonnie Smith nagyon kedves embernek tűnik. :)
Mi már megvettük a jegyet Cocenheim-mel, ennyiért tényleg vétek lenne kihagyni! Ráadásul a Müpának kiváló koncertterme van, jó az akusztika, mindenhonnan látni a színpadot és még szép is, én imádom. :)
Amúgy múltkor befűtöttem barátokat és elvittem őket The Qualitons koncertre, de már nem volt benne Matyi... Tudom, tudom, nem követtem a fejleményeket, mea culpa! :D Azért jó volt, de nem az, ami miatt én imádtam a Qualitons-t. Hmmm, Kéknyúlra kék menni!
Ebből mi lesz? :)
