Keresés

:-)))


Azt mondta egyszer a kicsi kéz a nagynak:


- Te hatalmas kéz, szükségem van terád,
mert nélküled szinte semmit sem érek.
Éreznem kell a tenyered melegét, mikor
felébredek és mellettem megjelensz.
Amikor éhezem és táplálékot adsz, és
segítesz, hogy megragadjak valamit
és felépíthetem apró ajándékaim.
Velem vagy midőn járni tanulok, s
hozzád futok, ha félelem gyötör.
Kérlek, ne hagyj el maradj velem!


S a nagy kéz így válaszolt a kicsinek:
- Te kicsi kéz, szükségem van terád,
hogy belém kapaszkodj és megragadj.
Hadd érezzem kedveskedésedet,
mert érted kell kezet fognom sokakkal,
de játszani és mosolyogni sem tudok,
csak veled együtt, mikor átölellek,
s veled együtt felfedezem újra a világot,
a csodálatos, kicsiny dolgokat.
Hadd érezzem jóságodat, azt, hogy szeretsz,
veled együtt tudok ma kérni is,
és hálát adva megköszönni dolgokat.
Légy mindig velem, erősítsd a kezem!
/Gerhard Kiefel:Két kéz/ :-)))

:-))) Szép estét:-))),sziasztok:-)))!

A szó teljes értelmében,gyerekeim felnőttek,még is...:-) gyerekek maradunk örökre!:-)))

"...három szempár...
egy pár,amelyel a csukott ajtón is átlát,miközben azt kérdezi:Mit csináltok ti ott?:-))) ...Egy másik szempárnak a tarkóján kell lennie,hogy azt is lássa amit nem szabad látnia,de tudnia kell róla.:-)))
Természetesen két szemnek elől is kell lennie,amellyel szigorúan néz rá a rakoncátlankodó gyerekre,de közben a szemei szavak nélkül is azt mondják:megértelek...:-)))..."
/H.Wenke/

Kicsi őz

Kicsi őz fuss ide,
a gyep itt szép üde,
takaró vállamon,
a felét rád adom.

Gyere már,őzike,
a mező szélire,
velem itt elleszel,
a vadász nincs közel. :-)))


Néhány ütem

Hegedűkön két lassú szólam úszik,
egyik megnyergeli a kürtöket,
vágtatni kezd,társa utána-kúszik,
hárfán föl-le futkosva integet. :-)))


Édes fáradtság

Szántáson át,toronyiránt
soká ballagni jó,
Az édes fáradtság belep,
mint forró,lágy folyó.

És este gyorsan ágyba vágysz,
nem kéne ringató.
A teljes alvás rádgurul
mint nagy sötét golyó. :-)))

/Weöres Sándor versei/ :-)))

:-))) Szép estét! :-)))

Szeretettel gratulálunk a Ghymes együttes két front egyéniségének:Szarka Tamásnak és Szarka Gyulának:-))),:-))),az együttes összes volt,és jelenleg is aktívan muzsikáló tagjának:-))), a technikai háttérben tevékenyen segítő társaknak:-)))!
Rajongóik nagy örömére, megkapták a Magyar Örökség-díjat!:-)))

Sziasztok!

Nagyon édesek a képeitek!
Igazán jót mulattam a gyerek sztorikon is. A szó jó értelmében. Nekem is van kettő és szoktak hasonlókat produkálni. Jó, hogya tieitek már Ghymesen nőnek fel. Az isaszegi koncerten úgy élvezték a gyerkőcök a zenét, ahogy csak egy gyerek képes rá. Minden gátlás nélkül, önfeledten. Az enyémek még nemigen koncerteztek, de a kazettát szépen beteszik maguknak. Ki-ki a maga kedvencét.
A két szaxis a legjobb kép!!!

A kép pótlólag:

A kisgyermek identitáskeresésében fontos szerepet játszanak a körülötte élő emberek, aztán a mesehősök, és pl. a sokféle meghallgatott vagy megnézett zenei felvétel előadói is. Régóta tudjuk, hogy a gyermek utánzással tanul. Lehet, hogy azért rak rendet a szobájában, mert Zsebibaba is így tesz; azért veszi fel a gomba-jelmezt, mert Gryllus Vilmos bácsi cd-jén is van egy Gomba c. dal, azért megy ki nyuszit keresni a rétre, mert Apa is vadász.
Ha már Ghymes-fórum: hát azért kerül a fiam az első sorba a piliscsabai Ghymes-koncerten, mert a 15 éves unokabátyja előre óhajt menni és természetesen vele tart (holott előtte azt mondta, hogy azért nem akar koncertre jönni "mejt ott Hangos van"). A karácsonyi ovis ünnepségre azért vesz fel fehér inget, mert Tamás bácsin is fehér ing van a karácsonyi dvd-n. És persze kér az angyalkától hegedűt meg kontrát is a fa alá (a többi hangszer már rendelkezésre áll). A sok karácsonyi autózás közben pedig énekelget magában a hátsó ülésen, s ismét elhangzik a már-már klasszikussá vált "hegedüljön a szemetek elé" átirat.
Végszó helyett egy kedves kép a májusi gyerekkoncertről, melyet így akart hallgatni, hiszen Gyula bácsi és Tamás bácsi is gitározik a színpadon:

Ezt most kivételesen elolvastam kíváncsiságból: ide mit tudsz kitalálni, de látom, csak a szokásos kivetítés, ami a ghymes-topikokat látogatók többsége számára - engem is beleértve - érdektelen: kár erőltetned. Itt is érdemes lesz átugrani a hsz-aidat.

"szerencsére eszembe jutott a varázsige, hogy "Andor bácsi" is nadrágtartót hord, " :)))))))))))))) !!!! Jo, hogy vannak emlékeid!!! :)))) Miről jutott eszedbe? A férjed mit hord ? Van nadrágja? :))) Édesjoistenem ezeknek a gyerekük sem szent... énistenem joistenem tisztisd meg a Földet az eszement picsáktol, akiknek már a gyerekük sem szent...aggyál eszet nekik kérlek szépen... ha már jőizláést nem adtál nekik! Ámen

:o))

Egy időben a kicsi fiam új szólást alkotott és alkalmazott: ha olyat csinált valaki (esetleg ő maga), amit huncutságnak, tiltott dolognak tartott, kópé mosollyal azt mondta: "Ne menj a búzába!"

(Aki eleget hallgatta, tudja, h a Kutyavér lemezen van ez a sor: "libuskám, ne menj a búzába".)

;))

Kösz. Most egyébként majd kölcsönkapunk egy szintetizátort, h megnézzük, akarunk-e olyat. Csak abba meg azok a fránya dallamok vannak beépítve, amit ki kéne iktatni. De úgy szereti, múltkor Borfesztivál után nem mondtam el kétszer a felsorolásnál, h szintetizátor és a kicsi fiam kijavított, h van egy másik szintetizátor is.

Alku kapcsán jut eszembe:

A kisfiam a következőképp "házasított" két dalt: "szerelmes virályfi mit gondolt magába'...". 

 

Épp gondolkodtam, h ismerem én ezt az E-ditkét. Aztán rá is jöttem, ki vagy.

Köszi, igaziból régebben csak Attila volt nem-bácsi, most meg Gyula.

Van egy olyan sztorim is, ami nem csak a Ghymeshez köthető, hanem mindenféle zenéhez, amit együtt hallgatunk (Vilmos bácsi, Sebő Feri bácsi, Kaláka stb.) És ezekben a muzsikákban a gitár igen fontos szerepet játszik, így mindkét fiam gitárbolond. Tehát:

A „kaotikus templom” előtt szoktunk a bicajjal lejtőn száguldozni, ahol áll egy Nepomuki Szent János szobor. (Elég sok van ezekből az országban, valószínűleg egy gipszformába öntik őket, mert mind egyforma.) A kinézete kb. ilyen: egy szakállas férfialak klepetusban, a mellén egy nagy, egész felsőtestét takaró, részben virággal borított keresztet tart ferdén.
A gyermek az egyik kanyar után felnéz rá és így szól: „Gitájozik a Jézusz Kjisztusz.”

:o))) Mindig mondtam én, hogy a gyerekeknél nincs bölcsebb.

Ilyen pengetős találékonyság nálunk is volt, azt hiszem cipőfűzővel, így egyből a szép Baudelaire-sor is eszembe jutott.
Műanyag hangszereket a játékboltokban, avagy hipermarketek játékosztályain szoktam találni. Igaziból az a legjobb, ha nincs is hangjuk, csak szerepjátékot játszik vele a gyerkőc, erre meg megteszi a játéklapát, vagy a fakanál is, ahogyan nálunk is kezdődött a zenélés.
Azt hiszem, az egyik kis szaxofon és kisgitár 'bontempi' névre hallgatott, a másikat nem tudom. A nagyobbik fiúnak van egy gitárja, amit a szülőfalumban a kínai boltban szereztem be: ezen fémhúrok (!) vannak. A beépített elektromos szörnyűségeket könnyű kiiktatni (pláne ha van egy rontópál kistestvér), s egész szépen szól.

:)))

Ééédesek!!! :)))

Nóri, nekem az is tetszik, ahogy a nagyfiú bácsizza őket - azazhogy mindenki bácsi, csak a Szarka Gyula nem ;))) De tényleg nem, ő "A" Gyula :)

Kisfiam kb.  2 és fél éves volt amikor egy gyerekfesztiválon búcsúzkodtunk az ismerősöktől, és mondtuk, h megyünk, erre ő jó hangosan megszólalt: "majd elmegyünk a kocsmába"...

Kedves Nóra! Gratulálok csodálatos két kis szaxisodhoz!

Látom, színpadon állnak! És Nagyfiú nem éri be a szaxival, szükség esetére ott lóg a gitár is a nyakában! Ha már így ajánlottad, hadd kérdezzem meg: a játékboltban vásárolt szaxofonok elviselhető hangot adnak? Nem csak saját magam kímélése szempontjából kérdem (bár az sem utolsó...), hanem hamis szerszámot nem szívesen adnék a kezébe.

Az én fiam is ("majdnemhárom" éves), mikor nyáron gyakran jártunk mindenféle koncertekre (Völgy, meg persze G. gyerekkoncertek), hosszú turnéba fogott. Újra és újra kitalálta, h ez most koncert (saját halandzsaszerzeményekkel, de leginkább a Kutyavérrel), és nekem tapsolni kell. Végül már attól tartottam, h nagyon "rászokik" a tapsra, ezért kitaláltam, h a közeli park egy fűvel benőtt színpadján adott koncerteknél fogok tapsolni. No, akkor aztán négyszer is végighallgathattuk a Kutyavér első vsz-át, refrénjét és részleteket a többi vsz-ból.  A legszebb az volt, ahogy a hangszerkérdést megoldotta: egyik kezébe vett egy fűszálat, a másikkal pedig pengette - az volt a gitárja. 

s egy kicsit talán jobb minőségben. A kép címe: kétszaxis. :o)

nem akarja..., pedig nagyon édi, na hátha...

tehát a kép, ha Isten és a virtualitás is úgy akarja:

Nagyfiam (4 éves) és Kisfiam (2 éves) Ghymes-rajongó IS. A zenekartól meglévő néhány koncertfelvétel és számos CD nagy hatással van zenei és zenészi fejlődésükre. Néhány kedves kis történetet megosztok Veletek:

Nagyfiam 2 éves volt, s elég kezdetlegesen beszélt még ( a szavak első szótagját ejtette ki általában). Az egyik koncertfelvételt nézte, melyen Tamás becsukott szemmel hegedült, s így kommentálta: "alsz' nimes" (= alszik a Ghymes)

Nagyfiam még nem volt három éves, mikor megkapta az első nadrágtartóját. Ő olyan fajta, hogy idegenkedik az új dolgoktól, így a hózentróger becsatolására sem volt egyszerű rábeszélni, de szerencsére eszembe jutott a varázsige, hogy "Andor bácsi" is nadrágtartót hord, s iziben meg is engedte, hogy a farmernadrágra rácsatoljam a nadrágtartót, s azóta is büszkén hordja.

Az autóban az Anonymus szól éppen, mégpedig az Átmeneti gyász, mikor a Nagyfiú felébred. A női sírást hallva a megkérdezi: " a néni szomorú?" Pár szóban próbálom megmagyarázni, de nagyon felnőttesre sikerül. Mire Ő: "Anya, kapcsoljuk ki ezt a szomorúságot!"

Általában esténként imádkozunk. Nos, az „én istenem, jó istenem” kezdetű kis gyerekimádságot szoktuk elmondani, kibővítve az egész rokonsággal, barátokkal (hogy kikre vigyázzon a Jóisten). Egyik este, úgy négyéves kora előtt valamikor, a Nagyfiú mondta egyedül, és – mindenféle ráhatás nélkül – a megszokott sorban ("vigyázz az én szüleimre, meg az én jó testvéremre, meg a nagymamára, meg a....") most újdonságként elkezdte mondani az egész rokonságunk és az összes kis barátja után, hogy „Tamás bácsija, Attilája, Andor bácsija meg a Szajka Gyulája”. Úgy látszik, ők is a "barátai".

4 éves volt már a Nagyfiú, mikor egyszer csak hallgatjuk a "...csak a világ végire" lemezt, éppen Tamás énekel egy számot, s megkérdezi: - "Ha Tamás bácsi énekel, akkor a Szarka Gyula pihen?"
Utazás közben szól az Érdem a kocsiban, mire a Nagyfiú így szól: „hagyjad máj abba Tamás bácsi!”
A Kicsiről még nem tudok idézni, mert ő még "csak" nonverbális eszközökkel tudja kifejezni magát. Azért az sem semmi, ahogyan felcsillan a szeme az ismerős dallamok hallatán, ahogyan táncolt és gitározik, meg szaxofonozik. (ajánlom minden kedves szülőnek a boltokban kapható játékhangszereket, de házilag is elkészíthetőek.) Ezért megpróbálok egy képet becsatolni, de nem biztos, hogy sikerül.

de én most láttam:)

Örülök hiogy írtál Márti! A képek már jó régiek!

Mindent kiírtam magamból:))

Szia Marci!

A képek jók lettek:)

Sziasztok!

A Hollókői koncert szuper volt! Néhány képet csináltam! Nem lettek a legjobbak de képek!