Hivatalos etimológia: "A szó a görög martüsz, martürosz "tanú" és martürion "tanúságtétel" szó nyomán, a latin martyr és martyrium formák közvetítésével jött létre; a "vértanú" jelentéskör az újtestamentumi görög szövegek alapján alakult ki."
Nyilvánvalóa az a mártír, akit vadállati szét-MAR-cangolással végeztek ki, áldoztak fel. Testükbe vadállatok éles fogai MÁRTATTAK, vagy éppen szúró vágó fegyverek. A latinok nem teketóriáztak, minden halát az erőszakos halál szóval jelöltek: mortuus. Az ie.: nyelvekbe innen származott át a gyilkos morder jelentés.
Jó, hogy beidézted az angol etimológiát is, ahol még véletlenül sem említik sem az uráli, sem a finnugor eredetet... Vajon miért?
--
Az ősnyelvi eredetet csípőből tagadják.
A Mart mint meredek fal, jól értelmezhető a beMARódás ugyanis MER-edek, a medencéből pedig vizet MERhetünk, vagy bele MERülhet valami. A MAR és MER így rokonok.
Történelmileg pedig a morva - marót/maróc szavunk magyarázata is összefügghet. Földművelés, halászat és egy pejoratív elnevezés is képbe kerülhet, ami összefügg a durvasággal, álatti pofával, egyes nyelvkben pedig a gyilkolással.
Egy biztos, mindegyik etimológia a magyarul ősnyelvi értelemben megmaradt, mar-merül szóval van kapcsolatban.
morva - muroma - mordvin - merya - mari népnevek etimológiája is inkább a korszakban nemzetözileg érthető földrajzi helyekre vonatkozhatott, nincs etnikai vonatkozása. Ezeknek az etimológiájára több lehetőség is adott:
1. Lásd morotva szavunk: holt ág (szláv: mrtva)
morotva: "morda" szóból ered, ami régi magyar nyelven azt jelentette, hogy a földet felássák és megforgatják. Ezután alakult ki a "morotva" szó, ami arra utal, hogy az irtás után a földön maradt növényi részeket összegyűjtik és eltávolítják.
A magyarban a murcos szavunk a nyomravezető: murcos × A: 1560 k. mwrchos (GyöngySzt. 1067.); 1810 k. mortzos (NSz.); 1838 Mortyos (Tsz.); 1872 morcsos (NSz.) J: ‹mn› 1560 k. ’sáros, piszkos
- tehát mocsárral, földmunkával kapcsolatotos.
2.
Morda [Morda]: a ruszin morda ’pofa (állaté)’ szó tulajdonnevesülése, nyilván a csúnya arcra vonatkozott.
morda ’1. pofa 2.vesszőből font varsa, vejsze’ (HADROVICS-GÁLDI 1951)
Halmozott képzt tartalmaz: mor (mo + -r) + -da: képz.
--
Jusson eszünkbe a mordály szó eredete is: középfelnémet mordar, mordär ('gyilkos, gonosztevő')
De a part az a mart szó változata, ami nem ezt jelenti.
--
Nagyon érdekes a két szóból képzett további szóalakok párhuzamai. A Partból csak a földhöz köthető törmelék (por) képezhető, még a Martból szinte mindenre alkalmazható törmelék képezhető, biológiai, tárgyi, földrajzi. A mart tehát egy bemaródás következtében keletkezett meredek fal.
part - por - porlik
mart - morzsa - morzsalék - martalék
( Látható, hogy o-betűs változattal is használták- ÚESz: mar¹A:1138/Morau [sz.] [szn.])
Dehogy, két különböző alapfogalomból két szó. PÁR, illetve MAR szavakból. Mindkét szavunknak igen tekintélyes méretű szóbokra van önállóan egymástól függetlenül. A MART szó másképpen/más logikával van megközelítve.
A MART hosszabban MARKOLT voltaképpen, a szó eredetileg egy meredek kapaszkodó bárhol, MARNI/MARKOLNI kell hogy feljussunk. Gyakorlatilag a múlt idő T-je a szó végén. A parton még a víz is plusz MART az idők során. De ez egy másik szó mint a PÁR-ból alkotott PART. Az angol PART szó is "elválaszt" "szétválaszt" "kettéoszt" "valamelyik oldal", sőt PÁRT jelentésű is.
Ezeknél az alapfogalom az hogy így/úgy/ de egy PÁRT alkotunk meg, azaz PÁRosítunk.
PARTAGE : rész valamiből, felosztás, elosztás ---- azaz PÁRÍTÓS , vagyis ma PÁROSÍTÁS .
Vagy amikor "egyik rész" illetve "fél" jelentésű, akkor ott az egyik PÁRT jelenti a PART történet...
Egyik szó alapja a MAR, míg a másiké meg a PÁR . Viszont a nyelvekben sokfelé a tenger van megnevezve MAR, MARE, MARO, vagy épp MORJA neveken is. MAR szavunk alapján persze, viszont MORAJlik is ez a tenger.
De folyóvizet ugyanúgy találunk, elég csak a MAROS dologra gondolni. A folyóvizeknek rendszerint bal és jobb PÁR szárazföldje van, PÁRÍT-hatóak , ezért lesz PART a part. A szóképzés módja egyező a PÁRT szóval , ott is valaki pártjára (partjára) állunk. Természetesen a világ PORTO/PORT/PORTUS és hasonló hangalakjai a PARTI és PARTOS megfelelői, nem véletlen ilyen földrajzi neveket rendszerint a part menti területeken neveznek meg jellemzően.
Persze a "hivatalos" etimológia ezt sem értette meg...
Azért lássuk be, hazudni csak orbitális nagyot érdemes.
---
Egyetértek orbitális hazugság, hiszen ez a szavunk is bizonyíték az egykori közös ősnyelvre.
mart-part (a víz mossa a partot, az az marja ez a meredek fal, a mart.)
„Duna martján két szép nádszál, Mind a kettő szépen talál.“
CzF.: "Néhutt azonban a ,mart’ inkább a kisebb folyókról, a ,part’ a nagyobbakról van szokásban. Ellenben némelyek szerént partja a tengernek van, s megegyezik vele a latin portus, a müncheni codex irója is ez értelemben használja. 2) Szélesb ért. nemcsak a víznek van martja, hanem akármely térségnek vagy hegynek, hol a föld kisebb-nagyobb mértékben fölmagasodik, és meredek, honnan a székelyeknél hallani: föl akartam menni a hegyre, de nagy martra akadtam. Ezenértelem rejlik a Magasmart, Vörösmart, Martos helynevekben is."
Nyilvánvalóan a marcona szóhoz is köze van, az ÚESz csak a morgáshoz köti, ám leleplező, hogy a morcos és murcos szavaink formai változataiban van megegyező: a morcsos
Igen, és elég például a MARcangol vagy a MARtalék szavainkra is gondolni. A MURDER/MORTAL meg annyit tesz hogy hogy MARDAL, tehát nem is csak a szótő van meg, hanem az egész magyarul képzett/ragozott szó átírt alakjai ezek.
MORDAC/MORDAX szintén MARDOS . MORDACITAS -----MARDOSÍTÁS/MARDÓSÍTÓS kicsit túlragozva.
MORDERE ---MARDALÓ MERCOR---MARKOL MARCUS -----MARKOS , igen ilyen a kalapács, és nálunk is családnév.
Ezek épp a latin nyelvből, az angolban is ott vannak a "murdere" dolgon felül a továbbiak :
MORDACIOUS : csípős, metsző --------- MARDOSÓ(S) , nagyszerűen kivehető belőle a nyelvünk toldalékolása.
MORDACITY : csípősség ------------ Ez meg a pontos MARDOSÍT szavunk átírva. A szó nagyobbik része nyelvünk ragozása. Persze ma már a magyar egy igen erős paprika esetén a MARDOSÓ rövidebb formát használja, de pár ezer éve képezhettük ÍT véggel is, sőt a mellékelt ábra szerint ez meg is történhetett.
MORTISE : hornyol, kivés, rovátkol -------- Szintén a MARDOS(Ó) van előttünk, csak most másképp van megírva és átírva, most épp a közepén T-vel.
MORTISED : vésett (valami) ---------- Így már MARDOSOTT a szavunk, csodásan látszik az alapszó +ragok is amelyek persze mind-mind a nyelvünknek a terméke. Csak persze egy átváltoztatott hangalakba felöltöztetve mindezek...
ÚESz: "Valószínűleg örökség az uráli korból. | ≡ Vog. (AK.) mor- ’tör, eltör, összetör ‹tárgyatlan›’; osztj. (V.) mɔri̮- ’elreped, elhasad, kettétörik, széttörik’; finn muru ’darabka, törmelék’, murta- ’(össze)tör’; ? lp. (norv.) mǫrre ’morzsa; falat, harapás ‹pl. kenyér›’, moarrâ- ’darabokra tör’; – jur. mardā- ’kettétör, széttör ‹tárgyas›’; szelk. morru ’darab, falat’, morna- ’széttör, összetör’; kam. bǝ̑rujdābə- ’(össze)tör, szétfeszít’; stb. [uráli *murɜ (valószínűleg mura) ’darab, morzsa; széttördel, szétmorzsol, széttör, összetör’; feltehetőleg hangutánzó-hangfestő eredetű]. ≋ Megfelelői: óind mor̥ṇāti ’összezúz, szétnyom, széttör’; lat. molere ’őröl; szétdörzsöl, szétmorzsol, darabol’. ⌂ A magyarban az igenévszó igei értékű tagja él tovább, ahol az uráli alapjelentés ’foggal, körömmel szétszaggat’ jelentésárnyalata a ’beleharap vmibe, megrág vmit’ jelentésből keletkezett. Az eredeti jelentés is megőrződött; vö. →töremora. Az első személynévi adat mind a négy korábbi jelentésre vonatkozhat."
Ősnyelvi szó. A magyar nyelv még őrzi az őskori vadállati brutalítással való szétmarcangolás értelmet, ami konkrétan ragadozó állatok tulajdonságához kapcsolódhat, az angolban már konkrétan gyilkolást jelent. Nyilvánvalóan ebből van az angol murderer gyilkos szó.
"c. 1200 mortheren, "to kill, slay; kill criminally, kill with premeditated malice," from Old English myrðrian, from Proto-Germanic *murthjan (source also of Old High German murdran, German mördren, Gothic maurþjan, from Proto-Germanic *murthra- (see murder (n.)). But OED doubts the Old English verb survived into Middle English and thinks the modern word perhaps from the noun. Forms with -d- begin mid-14c. Meaning "spoil by bad execution" is from 1640s. Related: Murdered; murdering."
TARDO és hasonlók : későn , lassan, elkésett stb... -------- TARTÓ lehet a szavunk, ami késik az sokáig TARTÓ esemény. Az angol épp TARDY használja ezt. A portugál TARDIO mondja . A TARDIVO mögött meg a TARTVA ragozású forma lehet.
A latin TARDO : hátráltat, TARTÓztat, késleltet, gátol jelentésű, jól látszik a TARTÓ szavunk belőle.
A másik idevágó szavuk (van még bőven) a TARDUS : lassú, késedelmes -------- Nagyon jól látszik hogy ez meg a TARTÓS szavunk lesz pontos magyar képzéssel/toldással.
DURO : kemény , nehéz, súlyos, szilárd -------- Vagyis DURVA de ez is egy magyar szó.)) A képzés/ragozás minden természetesen eredetileg a nyelvünké. Ők csak átváltoztatták a hangalakot.
CHIASURA : berekesztés, lezárás, felszámolás, elzáródás --------- KIZÁRÓ a pontos szavunk, és nem a "CLAUS" dologból ered mint ahogy itt-ott írják ezt. Utóbbi szó nem egyszer inkább a KULCS lesz amihez köthető gyakorta, itt meg az utótagról kismillió szóval bizonyítható hogy a ZÁR(ni) igéhez lesz köze.
De csak a latin lakatos kétféleképpen : CLAUSTRARIUS ------- azaz KULCSÁRUS , nálunk rövidebben már KULCSÁR a szó, ez ugye igen jól ismert családnevekben is. A másik szó meg SERARIUS , amit meg ZÁRÁRUS fordíthatjuk le magyar nyelvre jól érthetően...
ETÁ : kor, életkor --------- Vagyis az IDŐ szó módosult el durva mértékben. A latin nyelvben két idevágó szó is található, AEVUM és az AETAS. Azaz ÉVEM és IDŐ(S) a szavaink. Megvan D hanggal is a szavunk, például EDAT vagy IDADE formákban is, az IDŐ szó alapján.
CHE ORA : mikor , mennyi az idő... ------------- mivel a CHE a KI és AKI megfelelői is, így úgy lehet ezt fordítani hogy KI ÓRA ?... Mert "quanti" arrafelé a menyiségi kérdés.
C'ERA UNA VOLTA : egyszer volt..., volt egyszer egy.... --------------- Szerintem láthatjuk amit itt kell.))
EGYSZER szavunk is tökéletesen kiolvasható, egyszerűen lemetélték a szavunk elejét. A VOLTA meg egyenlő a létigénk múlt idejével, a VOLT dologgal. Magyarul képzett és ragozott szavak az "olasz" kifejezésben újfent...
NIENTE : semmi, semmiség ------- Ez bizony a NINCS(EN) szavunknak az átírt alakja. Van NEANCHE is szinonima szóként, ez még sokkal jobban hasonlít az amúgy már magyarul képzett/ragozott szavunkra.
SOLLECITO : sürgetés ------------ Eléggé át van szerkesztve, de azért nagyon jól meglátszik hogy ez a magyarul pontos SÜR(Ö)GETŐ szavunk lesz. Pedig először a "szól" igére gyanakodtam. A magyar ragozás több esetben felismerhető a régi latin szavak esetén is. Az angol úgy próbálta elrejteni a SÜRGET nyelvünkön már amúgy ragozott szavunkat hogy lehagyta a kezdőhangot és a biztonság kedvéért azért még a befejezőt is.)) Így született meg az URGE történet.
COPIARE : lemásol, utánoz, leír --------- Ismerős lehet még nekünk a KOPÍROZ szó is ugye. A magyar nyelv eredeti és már képzett/ragozott szava a KÉPRE/KÉPÉRE lesz, és igen ha bármit másolunk akkor valami mintadarab KÉPÉRE hozunk bármit létre...
MIGLIORE/MEGLIO : jobb (a jó fokozása) ------------------- A "JÓ" szót felismerhetjük itt már rögtön a "LIO" mögött kezdésképpen. Az előtag MIG/MEG mögött megállapíthatjuk a MEG igekötőnket.
Tehát a második szó MEG+JÓ/MÉGJÓ, az első viszont a szó végén plusz magyar ragozást visel, így MEGJÓRA/MÉGJÓRA fordíthatjuk le. Hiszen MÉGJÓ(BB) lesz az amúgy is jó.
SAPORE : íz , zamat SAPORITO : ízletes, finom ------------ Felismerhető a SZAPORA és a magyar nyelven készre toldalékolt SZAPORÍTÓ szavunk is. A nyál az ami összefuthat a szánkban és az lesz SZAPORA a jó ízek esetében, így meg is van neki az értelme.
A KIMENŐ és a KIMENET lehetnek itt a pontos szavaink és ezzel jó néhány hasonló szó is megoldódik a különböző ---mondjuk germán--- nyelvekben. COME angolul COMEN volt régen, a német/holland KOMMEN ma is létezik. A "Proto-Germanic" KWEMANA hangalakból csodálatosan kiolvashatjuk a nyelvünkön felépített és ragozott KIMENŐ szavunkat, amelyet már ott elváltoztattak ilyenre.
COME HERE : gyere ide ! ----- KIME(NJ) HELYRE . Az érkező is kijön valahonnan, csak a MENNI ige használatával van, kimenve jön. Persze a németben elmenetel is lehet. Olasz CAMMINARE elmegy.
TERMALE/TERMO : hő, hőforrás/gyógyvíz előtagja ------------- Nem latin, nem német és nem is ógörög.
Magyarul megértjük hogy TERMŐ és TERMELŐ(DŐ) , a hő is termelődik, és hévizek is ilyenek hogy folyamatosan termelődnek. Minden megmagyarázható a magyar, már képzett/ragozott szavakkal.
Antik görög THÉRMÉ a TERMŐ . A latin THERMALES meg a TERMELÉS. A hő termelése, vagy a hévíz TERMELÉSE, erről van itt szó, értelmezni tudjuk hogy mi ez, de mindezt magyar nyelven könnyedén lehetséges...
ADDIO ! : Isten veled ! ---------- Sokfelé megvan a hasonló hangalak különböző formákban. Magyarul úgy volt szokás ezt mondani hogy Isten ADJON vagy ÁLDJON , azaz a mintaszavak magyar nyelven képzett/ragozott kifejezések eleve.
A spanyol ADIOS mögött leginkább a pontos ÁLDÁS szavunk lehet. Az ADIJO formák lehetnek egyaránt az ADJA vagy az ÁLDJA megfelelői is. Egy bizonyos : Az AD fogalmából rengeteg szó született meg, és jelentős részük mögött még a nyelvünk ragozásai is megállapíthatóak. Önállóan is megérne a téma egy több részes cikksorozatot.
SOLO : egyedül, csupán, egyedülálló, egy maga -------- Ez utóbbit mi úgy mondjuk hogy egy SZÁL maga, és ez lesz itt a mi pontos megoldásunk. A nemzetközi "hivatalos" etimológia összekeveri (hibásan) a hangalakot a naphoz kapcsolódó "SOL" dolgokkal. Persze ez utóbbi teljesen más dolog és szintén értjük magyarul, mert itt a SÜL a szavunk, mi úgy mondjuk a napra hogy SÜT és a legjobban meg
gyakran délben süt, ezért is vannak SÜD meg SOUTH formák, mert a SÜT szóból van minden.
Viszont a SOLO alapja meg a SZÁL lehet. Két külön történet.
SALITA : emelkedő, kapaszkodó, feljáró, és most kell nagyon figyelni mert "IL SALITA" az meg beszállás lesz . ----------- Képezzük szépen magyarul a SZÁLL szavunkat és megkapjuk hogy SZÁLLÍTÓ ! Ez a szavunk pontosan. A SALIRE alapja szintén a SZÁLL igénk.
És most érdekességképp egy másról szóló szó a fenti hangalakkal szintén : A filippinók tagalog nyelvében a beszélésre olyan kifejezések vannak mint NAGSALITA vagy MAGSALITA . Mindent értünk belőle, ha elővesszük a MEGSZÓLÍT(Ó) kifejezésünket. )) Csak egy kicsit átalakult a hangalak és ennyi ez.
DOTE : hozomány ------ Ami egy ADOTT dolog lesz.)) A kezdőhangot valahol elhagyták itt menet közben, de azt még (ez esetben) jó régen megették a nyelvek. És bizonyosan ADOTT lehet a szavunk mert a hozományon kívül mondják ezt még gyakran a "tehetség" dologra is ami szintén ADOTT , és mi az adottság szót szoktuk gyakran rá használni.
Persze lehagyott kezdő A nélkül is rengeteg ADÁS-hoz köthető szó van még, elég csak az ADOTTARE kifejezést elővennünk pusztán, vagy épp a PADRE ADDOTIVO kifejezést említeni ami meg a "nevelőapa" jelenti, ebben az esetben az apa ADATVA van, magyar nyelven képzünk/ragozunk újfent...
"Minden eges K_V egyéni vizsgálat tárgya kell hogy legyen, mert alapvető és meghatározó kéthangos szavaink vannak K+ (magánhangzó) hangokkal."
Igen, ezek még megmaradtak, mint ősgyökök. Ugyanakkor a háromhangú gyökök egyik alkotói is.
"Azaz szerintem nem tudunk általánosítani, nincs jobb mint minden egyes idevágó szónál egyéni vizsgálat tűnik szükségesnek."
Nem vitatom, a helyzet tényleg nem egyszerű... De nem is teljesen reménytelen...
A lent felsorolt példákban egyértelműen látszik, hogy a V hang eredetileg U, ill. Ü lehetett. Ha ez igaz, - márpedig igaz - akkor ennek a két magánhangzónak a jelentését örökölte meg.
Valószínűsítem, hogy a V hanggal kezdődő gyökökben is hasonló a helyzet. Ezeknél a szavaknál a V hangot simán kicserélhetjük U-ra, nem fog megváltozni a szó jelentése, és még csak nem is zavaró.
Ugyanakkor rengeteg szavunk kezdődik U hanggal, de ott a második hang mássalhangzó, ezért ezekben a szavakban nem lehetett - és ma sem lehet a mi nyelvünkben - felcserélni V-re.
"Ja és ne feledjük a V nagyon sokszor Vendéghang a nyelvünkben. Amolyan beszédkönnyítő elem is lehet. Mint mondjuk LÓ és nem LOAS vagy LÓS hanem LOVAS . Azaz még ezzel a tényezővel is számolnunk kell..."
Nem vendéghang, hanem az U hangot váltja ki: LOU. Ez az az U hang, amiről korábban írtam, ezt váltja ki a V: LOUAS » LOVAS. Ha a LOUVAS szót megpróbálod gyorsan kiejteni máris LOVAS lesz belőle.
Sok olyan gyökszavunk van, amelyek végén régies, vagy tájjellegű kiejtéssel OU (ÖÜ) magánhangzó-pár található:
tó: TOU » TOU-AS » TAVAS,
hó: HOU » » HOU-AS » HAVAS,
jó: JOU » JOU-AS » JAVAS
JOU » JOU-ÍT » JAVÍT
tő: TÖÜ » TÖÜ-E » TÖVE
TÖÜ » TÖÜ-IS » TÖVIS
kő: KÖÜ » KÖÜ-ES » KÖVES
ró: ROU » ROU-ÁS » ROVÁS
Alább a hosszú magánhangzó egykor két rövid lehetett, s a második magánhangzóból lett a V hang:
szú: SZUU » SZUU-AS » SZUVAS
fű: FÜÜ » FÜÜ-ES » FÜVES
A következőkben még ma is megmaradt a gyökben az U hang, de toldalékkal kiejtve V hanggá módosult pont úgy, mint a fentiekben.
Hát szerintem ez összetett dolog, nem gondolkodhatunk csak egy dologban.
Minden eges K_V egyéni vizsgálat tárgya kell hogy legyen, mert alapvető és meghatározó kéthangos szavaink vannak K+ (magánhangzó) hangokkal.
KI mint személy, KI mint irány azaz bentről kintre. Aztán ott van az alapvető KŐ szavunk, ami sok további szavunk építőeleme a szó kezdéseként. És még ott van a kicsinyítőképzőnk is, ami általában ugyan a szó végein jelentkezik , de simán lehet szókezdő is akár.
KICSI, KEVÉS szavaink ugye...
Azaz szerintem nem tudunk általánosítani, nincs jobb mint minden egyes idevágó szónál egyéni vizsgálat tűnik szükségesnek. Mert a K_V váz mögött a fenti alapszavak rengetegszer ott lehetnek. És ilyenkor már összetett szavunk lesz.
A felsorolt szavak túlnyomó részét le is tudjuk vezetni a K+magánh. és a rátétből. Eleve kérdés van é K_V egység önmagában. Lehet van, de ebből sokat elvesz a kéthangos K+alapszó akkor is.
Ja és ne feledjük a V nagyon sokszor Vendéghang a nyelvünkben. Amolyan beszédkönnyítő elem is lehet.
Mint mondjuk LÓ és nem LOAS vagy LÓS hanem LOVAS . Azaz még ezzel a tényezővel is számolnunk kell...
"Nem általánosságban írtam a V hangról hanem csak kizárólag a CURVE "
Ok, rendben...
Viszont van egy érdekes szóbokor a K_V gyökkel: kávé, káva, kevély, kéve, kevés, kever, kíván, kívül, kova, kovács, kovász, kóvályog, kövér, köves, követ, köveszt.
Szerintem félreértetted a mondatom. Vagy félreérthető volt, mindegy. Nem általánosságban írtam a V hangról hanem csak kizárólag a CURVE és hasonmásai viszonylatában mondjuk a CURBA dologgal szemben.
Már hogy az egyik szó a KÖRÍV kifejezésünkből jött létre, míg a másik B hangot viselők meg a KÖRBE vagy a GÖRBE szavunkból eredeztettek...
"Ami a V hangot viseli, azok a "köríves" dolgok jobbára."
Attól, mert az ÍV gyökben benne van a V hang még egyáltalán nem biztos (nem igaz) hogy ez a hang az íves dolgok jellemző hangja. Lásd ver, verem, var, vár, vir(-ul, -ág, rad), víz, von, vér, vas, vás, vis(ít), vés, vész, vő, tav (tó), hav (hó), jav (jó), töv (tő), táv, hév, sav, sáv, üdv, kedv, elv, nyelv, név...
Csak az ÍV szó jelent (kör)ívet, a többi nem.
Az általad felsorolt szavakban valóban szerepel az ÍV gyök, így ezek ténylegesen íves dolgokra vonatkoznak, de a V hang százával fordul elő más jelentésű szavakban, így nem lehet egyetlen esetből általános érvényű szabályt levonni.
A "V" hang jelentésének beazonosítása elég nehéz, mert - szerintem - nem utánoz semmilyen természetes hangot a képzése valószínűleg késő alakult ki, így a helyén alkalmazott hangok lehetnek a jelentésének hordozói. Eredetileg az "U" ("Ü") és/vagy az "F" hang szerepelhetett a helyén. Erre számos példa hozható: tau-tav (tó) jau-jav (jó)...
Valamint más nyelvekben - különösen az angolban - a W betűvel jelölt hang inkább "U"-nak felel meg . (well, we, de pl. az egy megfelelőjét még ma is úgy írják, ONE, a kiejtése pedig fonetikus írással: wʌn.)
A világszerte meglévő hasonló alakú szavaknál szerintem többféle kifejezés is használatos. Ami a V hangot viseli, azok a "köríves" dolgok jobbára. Ami viszont jól látszódik hogy mindegyik esetén még a nyelvünk képzése/ragozása is megfejthető "könnyen" belőlük.
A CURVE formát a latin CURVUS vezetik vissza, ez minden bizonnyal a KÖRÍVES szavunk eredetileg.
A koreai nyelv GUBUREOJIDA szavának első fele a GÖRBÉRE lehet. A román CURBA/CURBATA az a GÖRBE és GÖRBÍTŐ szavaink lehetnek jól látható magyar ragozással.
A katalán CORBA és a francia COURBE mögött szintén jó eséllyel a GÖRBE vagy a KÖRBE szavunk van.
A baszk KURBA a leírása okán már inkább a KÖRBE fogalmával lehet egyenlő. De a GÖRBE is megállhat.
A finn KAARRE és az ír CUAR vagy COR az csak simán annyi mint KÖR .
A német KURVE a KÖRÍVE . Spanyol CURVAS KÖRÍVES . Bolgár KRIVA a KÖRÍVE . Cseh KRIVKA a KÖRÍVKE . Az orosz KRIVÁJA mögött a KÖRÍV(J)E kifejezésünk lehet birtokossal írva. Lengyel KRZYWA KÖRÖZVE megfelelője.
Olasz és részben nemzetközi szavak, magyar nyelven :
PUZZOLA : görény --------- BŰZÖLŐ a pontos már nyelvünk által készre ragozott szó. Ez van átírva olaszosra. A "puzza di gas" pedig a bűze a gáz(nak) . A PUZZLE játék az már teljesen másról szól persze, ott inkább arra kell figyelni hogy a PASSZOLÓ elemek a helyükre kerüljenek.
ALTRO : egyéb, más, másik ------- Ez az ELTÉRŐ szavunk pontosan, a latinnál már volt téma hosszabban az "alter" esetén bővebben kifejtve. ALTERO : másít, változtat ------ ELTÉRŐ , az olasz szó már rövidült. De a lényeg hogy egy igekötős összetett majd ragozott szavunkból van itt minden.
Egy igazi nemzetközi szó jön, ez egy darabig rejtélyes volt hogy micsoda pontosan, de a hangszer őse látványra megmagyaráz mindent.
CHITARRA : gitár ----- GITÁR a szavunk, és világszerte mindenhol megvannak a hasonló hangalakok. Na de vajon melyik nyelv tud értelmet adni ennek... A görög nem nagyon, pedig rájuk szokás hivatkozni az antik KYTHARA szóra rámutatva, csak a magyarázat nincs meg miért is ez a hangalakja és mi az értelme.
A szó világszerte használatos, és hol épp G a kezdőhang, míg máshol meg a K a kezdőhang. Tamil például KITTAR , és a hangszer őse a testéből kiálló két tartórúdja okán a kitárt karú emberre emlékeztet. Tehát az eredeti szavunk a KITÁRÓ lehet.
A folyóbeszédben egymással sokszor hasonuló (K-G) kezdőhang indokolhatja a kétféle írást. KITÁR(Ó) dolgot tovább erősíti hogy a nyelvünk egy fúvós hangszer esetén már felhasználta ezt a TÁRNI igénket, méghozzá a TÁROGATÓ nevű történetnél. Tehát még létező minta is van erre másik hangszerünk esetében...
BIRO : golyóstoll -------- BÍRÓ a pontos szavunk. Feltaláló népként is vagyunk ismertek, a kiötlő családneve a szó, sokfelé megvan ez még a nyelvekben.
CARRELLO : bevásárlókocsi, targonca is ----------- Ez voltaképp ugyanaz a pontos már magyar nyelven készre képzett/ragozott GURULÓ szavunk, mint amelyet nemrég írtam is "talicska" megfelelőjénél a CARRIOLA szó esetén.
Mindkettő a GURULÓ szavunkat változtatta el erre a formára, és valóban mind kerekekkel rendelkező guruló/gördülő eszköz.
ADATTO : alkalmas, célszerű, illő és főnévként való ---------- A pontos szavunk ADOTT szerintem.))
Hogy véletlenül se legyen kétségünk az egyik szinonimája ennek az ADEGUATO , igen ez az ADOGATÓ szavunk lehet pontosan, esetleg az ADAG kezdéssel mivel ez már arányost is jelent. Nyelvünkön képzett és toldalékolt/ragozott szavak ezek.
CURVARE : hajlít, görbít és behajlik ------ Szinte kedvünk lenne káromkodni, de nem ennek van itt most az ideje.)) Sokkal inkább KÖRÍVRE/KÖRÍVÉRE hajlít az az olasz civil, összetett magyar kifejezésünk helyhatározóval felszerelve...
"Az ősmagyar nyelv nem az időszámításunk kezdete körül alakult ki, hanem legalább 500 évvel korábban."
Ehhez hozzátennék még legalább három db. nullát... Ugyanis egy ősi nyelv - a magyar (is) ilyen - nem a "semmiből" alakul ki, hanem sok-százezer/millió év alatt fejlődik beszéddé.
Mikortól beszélhetünk magyar nyelvről? - Tehetnénk föl a kérdést...
Akkortól, mikor a nyelv kezdett a különböző területeken, embercsoportok körében sajátos, önálló fejlődésnek indulni, s egyre több jellemzőjében kezdett különbözni más régiók nyelvétől.
A nyelv (a világ nyelvei) éppen olyan evolúciós fejlődésen ment keresztül, mint az élővilág. Az idő múlásával a kezdeti egységesnek mondható állapotból egyre több különböző úton fejlődő nyelvi sajátosságok ágaztak szét köszönhetően az emberi gondolkodás megjelenésének és differenciáltságának. (különböző területeken eltérő ötletek alapján alakították ki a szavakat.)
A beszéd elemi alkotói a hangok, melyek már önmagukban is önálló jelentéssel bírtak, eredetük már a főemlősöknél kimutatható: Egyes hangok érzelmi állapotot, szándékot fejeznek ki. Ezek többnyire "magánhangzók". Ma sincs ez másképp, a fájdalmat az Í, a mutatást az A, a meglepődést, csodálkozást az Ú, a visszahőkölést az Ő, a figyelemfelhívást az E hanggal hozzuk mások tudomására.
Azonban a társas tevékenységben szükségessé vált tárgyak, események megnevezése. Ennek legjobban az adott dolog által kibocsájtott hang rendszerint mássalhangzóval történő utánzása volt a legmegfelelőbb eszköz. Pl a repülő rovarok, zizegő, zörgő tárgyak (és vele együtt az esemény) jelölésére a Z hang kínálkozott. A kopogó, tehát kicsi, kemény dolgokat a K hang jelentette, stb...
Persze, a hangokat még nem olyan tisztán ejtettük, mint manapság, de jó közelítéssel azonosnak kellett lenniük, hiszen nagyon eltérő hanggal nem lehetett ugyan azt a természetes jelenséget utánozni. Így a kommunikáció kezdetleges formája gyakorlatilag egységesnek tekinthető.
Az agy növekedése, fejlődése és a kezdetleges "beszéd" kölcsönösen hatottak egymásra.
A következő lépés a meglévő hangok - és azok jelentésének - kombinálása volt, hasonlóan ahhoz, miként ma az összetett szavakat alkotjuk. Így alakultak ki a többhangú, általában három hangot tartalmazó gyökök, melyek már valami új jelentést hordoztak, megtartva a hangok eredeti jelentését.
Ebben a fázisban jelent meg a nyelvek szétválása, hiszen a gondolkodó ember már nem ösztönösen utánzott valamit, hanem a saját elgondolása alapján válogatott a meglévő szóelemekből (ősgyökökből), és eszerint építette föl a gyököket (összetett "szavakat").
Ezért nem véletlen, hogy különböző nyelvterületeken is hasonló hangok fordulnak elő a hasonló jelentésű gyökökben, szavakban, ugyanakkor számos ellenpélda is van, ha más logikát követve, más jelentésű hangokból rakták össze ugyan azon jelentésű gyököt. Jó példa erre a teljesen azonos jelentésű, mégis merőben más hangokból felépülő tűz és a pir gyökök, vagy a rokonértelmű szavak sokasága.
Ezután további ősgyököket, gyököket ragasztottunk egymáshoz (toldalékoltunk), míg mások más utat is választottak az új jelentések jelölésére. (ragozó és flektáló nyelvek kialakulása).
Ezzel a módszerrel el is érkeztünk a mai beszéd kialakulásához, hiszen készen álltak a feltételek mondatok szerkesztésére, elvontabb gondolatok kifejezésére.
Egy nyelv kialakulása nem köthető határozott időponthoz mivel a fejlődése folyamatos, ma is tart, kivéve a mesterséges nyelvet (eszperantó), illetve azokat, melyek jelentős változáson estek át valamilyen külső hatás (keveredés) következtében.
"Szívesen olvasnám azokat a valódi nyelvészeti érveket, amelyek ezt az állítást igazolják."
A fent dióhéjban vázolt nyelvfejlődés történetéből és a topik eddigi hozzászólásaiból magad is összerakhatod a választ.
