az ösztöneik voltak a kiindulópont, h mennyire megérzik "ösztönösen", ki a jóember ...
nos, engem le akarnak uralni, a menyedet meg kerülik ...
ennyike ...
nem fogok macskaháborút indítani, mikor kössztudott, h rühellem őket ... ésmégmielőtt bárki fantáziája elterjengene a végtelen téridőben, nem, még nem basztam falhoz rám bízott makkát, másmilyet sem, és ha meg vagyok bízva a gondozásukkal (amíg nem kell hozzájuk érnem), tisztességgel ellátom a bajukat! nyahh, ennyike ...
A macska ugyanúgy szeret az ember közelében élni , mint a kutya .
.... és ha teheti , ő választ , és nem te őt .
Meséltem már , de elmondok két saját példát :
- mikor még családiban laktam , a szembe szomszéddal sokat dumáltunk . Tizen macskája volt , mind szabadon mászkálhatott a kertben , sőt az erdőben is , mert a házuk mögött kezdődött az erdő . Egy vörös macsek kinézett magának engem , és simán átköltözött hozzám . Pedig nem volt beteg , jó bőrben volt , és mégis otthagyta a régi otthonát , meg a testvéreit . Itt a lakótelepen már úgy aludtunk , hogy odanyújtotta a mellső lábát , hogy fognom kellett , míg el nem aludt .
Ugyanott , a lábszomszédból egy anyamacska hozzám kísérte a menni szinte még alig bíró két picikéjét (Micit és Sacit) , pedig látszott rajta , hogy egészséges anya , és szintén jól tartott jószág .
Miért ? Én nem hívtam egyiket sem , és volt is már két macskám . Nem zavarta őket .... beilleszkedtek . Ha a kertben dolgoztam , mind ott volt a közelemben , mintha kötelező lenne . Kijárósok voltak , de volt bent alom rendszeresítve , és képesek voltak bejönni , ha otthon voltam . Pedig csak egyszer mutattam meg a jövevényeknek , hogy hol az alom .... és soha , semmit nem piszkítottak össze (sem akkoriban , sem mostanában) .
... és okosak . Könnyen tanulnak , a rutin meg a vérükké válik . Tudják mikor van a vacsi (óra van a hasukban) , kb. mikor megyünk aludni ... itt sündörögnek körülöttem , épp csak nem szólnak rám . Bár Saci arra is képes .:-)) Volt , hogy elfelejtettem kitakarítani reggel az alomtálcát , és ideült mellém , fikszírozott , rám nyávogott és indult kifelé az alomtálca felé . Szinte hívott , mutatta mi a baja . Amíg rendbe raktam az almot , ott figyelt , és már nyargalt is a dolgát végezni mikor kész voltam .
Amióta nem járok melózni , többet alszanak a nappaliban , mint addig . Mert szeretnek szemmel tartani .
Ha jövök a boltból , meg kell nézniük mit hoztam , mert kíváncsiak . Pedig sose adok nekik olyankor semmit . Ha virágot locsolok az erkélyen , oda-vissza kísérgetnek , hogy addig is velem legyenek . Rengeteg dolgot lehetne még mesélni róluk , de minek , ha rühelled őket ?
Pedig ha tudnád ... és értenéd ..... kölcsönös a haszon .
a makkát soha nem domesztikálta a zember! egerészésre, kártevőirtásra van, és haszonállat, nem pedig "kedvenc" ...
a rasszista nem én vagyok, hanem azok a rabszolgatartók, akik szerencsétleneket elzárják a természeti környezetüktől, hozzáférésüket az egerészéshez (a legnagyobb öröme a makkának a vadászat!) elzárják, és plasztik egerekkel, mütyürökkel, soha meg nem fogható lézerpoint heccelőkkel kergetik az őrületbe szerencsétleneket valódi egerek helyett ... ez mind macskaszadizmus! az ilyen lelkiekben kifosztott szabad állatokat bírnak aztán mesterséges hízelkedésre, tulképpen prostituálják őket ... az imprialsta tőke pedig függőséget okozó szerekkel dúsítja méregdrága eledeleiket ...
szóval igen, éÉn nem zárom őket koncentrációs táborba ... szemben másokkal ugye ... az aranykalitka is kalitka ...
Ugyanolyan tapintatlanok és tolakodóak tudnak lenni, látnád a keresztfiamék idióta vizsláját, aki a nadrágodra csorgatja a nyálát, vereget a farkával, és evés közben feltolakszik a lábaid közt az asztalra. Állatok, állati önzéssel. És hazudni is tudnak ők is. Hány szinte könnyesen bámuló "éhes" kutya koldul az asztalnál? Minden állat, amit megszelidít az ember vagy állatkertbe zár, az megtanul hazudni: https://www.vice.com/en/article/gyxv7j/dogs-will-lie-to-get-what-they-want-new-study-says
Feleslegesek az ilyen különbségtételek, szerintem minden állat megérdemli, hogy szeressék. Amit csinálsz: színtiszta macskákra irányuló rasszizmus. Csak te nem zárod őket koncentrációs táborba, hanem gyenge elméleteket gyártasz rá, hogy miért jogos az ellenérzésed. ;P
na, ez meg a másik, amitől agyf.szt kapok, amikor rám van bízva egy ilyen deg! amikor megkérdőjelezik, h adtam-e neki enni-inni ... mert "szegényke" hogy törleszkedik ... nahh ... ez mindennek a teteje!
úgyh. mindig minden alutasakos, meg konzerves trutyi dobozát gyűjtöm egy dobozba!
nem! hatalmat akarnak, és elvarázsolni. egyértelműen a tudtukra adom, h nem érdekelnek, de tolakodnak tovább. addig, ameddig le nem spriccelem, vagy a kutyariasztóval rájuk nem nyomok egyet ... akkor elkerülnek pár napig, de utána újra próbálkoznak, mint a levakarhatatlan pasik! hízelegnek, riszálnak, tetszelegnek ... (am megsúgom, a hízelgés bántalmazás!)
nahh, a lényeg, h nem jobbak az ösztöneik ... ha jobbak lennének, tudnák, h én vok a világ legrosszindulatúbb embere, és a menyed, pedig cuki ... szóval buták na!
Nem tudják , hogy utálod őket .... nem látnak a fejedbe .:-)
Az orrukra hagyatkoznak , és olyan a szaganyagod , ami számukra kedvező . Továbbá nagyon kíváncsiak , ezért ami nem taszító nekik , vagy nem félnek tőle , azt megkörnyékezik .
hozzám minden egyes kurva macska dörgölőzni akar, felugrani az ölembe!!! sztem heccből csinálják, és pontosan tudják, hogy mi a véleményem róluk ... ki akarnak jelölni, dorombolnak, hunyorognak a rohadékok ...
nem mondtam, h minden vegyes gyerekes szülő ilyen ... azt állítottam, hogy sok helyen jobban preferálják a fiúgyereket.
uez lehet lányban is, ahol pl. sok a fiúgyerek, ott lehetséges, h a lány lesz a királylány, de a fiúgyerek nimbusza még sokáig fog ragyogni ...
és ahogyan eltűnt a köztudatból a "né", meg a zabigyerek, lányanya, stb, uúgy fog kikopni a fiúgyerek nimbusza, csak ez nehezebb, mert ugye patriarchátus van ... de lassan, de biztosan megtörténik ez is ...
Az emberiség (pontosabban a műszerszervizes része) hálás eme felfedezésért, a SERVINTERN-nél kecskerágó fából készült, hegyes pálcikákkal tisztították a lengőtekercses műszerek csaphegyeinek a fészkét ami valami drágakőből készült mint óráknál a balanszkerék rubint csapágyazása.
Ezen kívül kecske találta fel a merevkecskeséget is, ami hatékony védekező eszköz lehet ha még mindég nem ment ki a divatból. :))))
A kapcsolatukra ráéreztél . Valami nem stimmel szerintem sem , de őszintén nem érdekel .... hiszen nekem vér rokonom a bratyó , no meg a korom is ugye . Szóval hülyeség ezen agyalni .
A csaj viszont féltékeny rám , pedig nem is tud arról , hogy esetleg oda költöznék . Nem mulasztotta el , hogy telefonon közölje velem , ők szoktak összebújni . Kérdezem tőle , hogy ezt miért mondja el nekem , hisz nem tartozik rám . Mire ő : hámercsak' beszélgetünk nem ? Fura .
Bratyót kérdezem , mi a bánatos közöm van nekem ehhez , és miért mondja a csaj ? Mert olyan féltékeny rád , hogy majd megeszi az ideg .... és persze nem is igaz , mert nekem nem kellene , meg egyébként is 77 éves vagyok .... mégis mit gondolsz meddig bírja egy hapsi ?
Egyébként rendes ember a bratyó , ő jár bevásárolni (és természetesen ő finanszíroz mindent) , de mert az 50 év házasságuk alatt anyu volt az irányító az életvitelben , megszokta , viszont a csajtól nem fogadja el . No és dolgozik .... kisbusszal hordja a melósokat váltásra valami gyárba .
Komolyan nemtom' gyerekek . Valami azt súgja , hogy nem lenne rossz , eltámogatnánk egymást még ha betegek lennénk is (én se lennék egyedül , se a gyerekek terhére) , de azt is érzem , hogy rövid időn belül én lennék a "kisfőnök" . Csak nem bírná el a lelkem , ha a csaj képes lenne valami állatságra .
A macskák nem mérvadók . Ezek beszarik . A menyem minden héten jön , néha kétszer is , és képtelenek megszokni 9 év alatt . Mindig elbújnak . Pedig ha valaki békésebb embert látott még nála , az lehet hazudik .:-) Nem én szültem , de ő a harmadik gyerekem .
Akkor vagy a saját albérlet vagy a lányodhoz költözés opció szerintem. Ezekkel tudod valamelyest megtartani a függetlenségedet.
A lányod lakásával jobban járnál, fizeted helyettük a rezsit, az is könnyebbség és neked meg megmarad a havi lakbér összege a pénztárcádban. A három emelet ijesztően hangozhat, de az én 80 éves nagymamám is lejárta. Az elején biztos kell majd pihenned a lépcsőfordulókban, de amúgy meg az egészségednek nagy hozadék lehet, hogy ha hozzászoktatod a testedet. Sok kicsi, sokra megy. Próbáltál már felmenni, biztos, hogy nem bírnád vagy nem tudnád megszokni? Plusz ha aztán vesz egy másik lakást neked, akkor visszamehetsz a megszokott környezetedbe is, ha akarsz.
Az unokabátyhoz költözés szerintem túl sok lenne. Egyedül élsz és megszokni akár egy rokon napirendjét is nem olyan könnyű, szerintem rejt buktatókat a balkézről tartott csaj nélkül is. Plusz Pestről könnyebben odaérsz a fiadékhoz, ha kell vagy az unokák Pesten könnyebben meglátogatnak, mintha az Alföldet kéne megközelítsék, hogy lássanak. Viszont a gyerekektől így is független maradsz. Csak nekem valami rossz előérzetem van ezzel a mukival meg a "bejárónőjével", akit elhoz hozzád látogatóba?! Egyre furább a viszonyuk az én szememben.
Meg ezért is sajnálom, hogy olyan nagy a korkülönbség a gyerekeink között és távoli a kapcsolat az öcsémmel. A sógornőm meg a férjem enyhén szólva se spanok, ez se segít a dolgon. :)
Amikor még csak jártak, ott dolgozott a közelben a sógornőm, beugrottunk csomószor dumálni, meg amíg egész kicsi volt az első unokaöcsém, vigyáztam is rá, amíg a sógornőm suliban volt, öcsém meg dolgozott. Aztán valahogy elhidegültek a dolog. Anyám meg a tesója sokkal bensőségesebb kapcsolatban maradtak mindig is, szóval anyámnál az unokatesóim is szerelnek meg én is meg az öcsém is. Meg a mindenfele összeszedett haverjai is. Ha ők ketten már nem lesznek, talán sose fogok többé hallani az unokatesóimról se, pedig szinte együtt nőttünk fel, minden nyarat együtt bandáztunk keresztanyáméknál a kertben vagy nagyanyáméknál a lakásban. Ugyanígy a kecskeméti rokonainkkal is mindig szoros volt a kapcsolat, a nagymamám testvéreinek a leszármazottaival, különösen az idősebb bátyja családjával (ahol az SM-es férj van). Hozzájuk szoktam még menni, ha Mo-ra megyek.
Dehogy haragszom meg ! Kifejezetten jól esik , hogy őszinte vagy . Minden szavad igaz , de én nem tudok ennyire kívül álló lenni .... és nyilván elfogult is vagyok a beteg kölkömmel szemben .
Abban meg ezer százalékos vagyok , hogy ha bajban lennék , nem hagynának cserben a gyerekeim .
... és ezt (hogy adjuk el a lakásom és találjunk valami átmeneti megoldást ) a lányommal együtt találták ki . Lányom felajánlotta azt is , hogy ha áprilisban lejár a bankban a lekötése , vesz fel hitelt mellé , és ott vesz egy 1,5-2 szobás lakást , ahol akarom , amiben életem végéig lakhatok . Így megmarad neki a zuglói , amivel ha akar , bármit kezdhet .
Azt meg azért nem nagyon szeretném , ha a fiamék adnák el a házukat , mert ott szinte nincs rezsijük . Napelemmel fűtenek/világítanak , közös költség ugye nincs , vízdíj és semmi egyéb . A kertben meg rengeteg mindent megtermel a kölök . Azt betegen is képes még csinálni . Két gyerekkel lakótelepiben sokkal nagyobb költségeik lennének , és ugye .... egyenlőre csak a menyem tud elhelyezkedni .
No és az is tuti , hogy idő kérdése , és valahogy lábra állnak ... és megoldjuk az én lakásom is , ha kell .
Nagyon képlékeny ez még .... és nagyon akarok segíteni . Bármelyik gyerekemért a Földről is lemennék , ha a szükség úgy hozná .
Én is ezt a megoldást támogatom, ha szadad ilyet leirni.
A bútorok elhelyezése mindenképp nehéz ügy. Ha a tesónak teccik, kössél vele alkut, hogy átadod egy részüket, és cserébe odaköltözöl, de csak mint lakótárs, ha alakul vmi az idő kérdése.
A másik nő mivel dolgozik ezért fiatalabb , vmi gondozóként maradhatna, ha esetleg valamelyikőtök lerobban.
Logikus az lenne hogy a fiadhoz költözöl ha már az ő üzletük megmentése a cél.
Mindenképp ragaszkodj hozzá, hogy vagy az üzletben, vagy a házban legyen vmi tulajdonrészed a nagy összegért cserébe.
Nálunk anyu mindig az öcsémnek kedvezett, de szerintem nem azért, mert fiú volt, olyanból sok van a mi családunkban, szóval inkább én érzem magam kivételezettnek egyszem lányként. :)
Egyszerűen anyu is kistesó volt, és jobban tud kapcsolódni a kistesó dolgokhoz, másrészt anyu is töketlen meg az öcsém is. Én sokkal talpraesettebb voltam mindig is mindkettőjüknél. Volt idő, amikor rosszul esett, de alapvetően kiskorunkban láttam, hogy a kicsi málészájú, és megértettem. Az zavart, amikor az öcséméknél is lett gyerek, és ők voltak a nagybetűs Unokák. Az én gyerekem kémiaversenyt nyert, de bezzeg az öcsém gyereke be tudja kötni egyedül a cipőfűzőjét, szóval ügyes vagy, kisunokám, képzeld a másik kisunokám is nagyon ügyes. :)
Ma meg már látom, hogy egyszerűen az én gyerekeimnél még fiatal volt nagymamának, dolgozott stb., nem tudta kiélni magát úgy, ahogy az öcsém gyerekeivel. Plusz én magam se bíztam rá annyit, mert én meg nem akartam úgy robotoltatni az anyámat, ahogy a nagynéném és az anyám robotoltatták az én nagymamámat. A mai napig, nem kérek tőle max. 1-2 olcsó kaját, amivel tudom, hogy nem veri magát költségbe, meg pl. rászoktattam, hogy cicás zoknit vegyen minden eseményre ajándékként, mert neki nem magas a nyugdíja, és beosztani se szokta tudni rendesen. Pont azért, mert a nagymamám mindig ki tudta segíteni, ha túlköltött, és persze megadta, de nem tanult meg rendesen gazdálkodni, amíg ő élt, és igazából most se megy még neki flottul, bár már rákényszerül, de legalább nem fut ki a pénzből és nem kér kölcsön senkitől.
A jelzálognál is, amikor elmondta, csak forgattam a szemem, és megkérdeztem, hogy miért az ő lakására kell felvenni, mikor az öcséméknek két lakásuk van, meg ott a másik nagyi lakása is, amire felvegyék. Erre magyarázta, amit beadtak neki, én meg mondtam neki, hogy élete munkájával nem kéne kaszinózni, mert ha öcsémet éri valami, a felesége nem fogja tudni fizetni a hiteleket, de talán még a lakásokat se önerőből. Meg, hogy üzlet nem barátság, az a lakás az övé. Ha eladja, és elkölti az árát chipendale fiúkra, akkor rendben van, az ő pénze volt, de hogy más miatt ő vállaljon kockázatot a vagyonával, az marhaság. Neki semmi haszna se lesz belőle, kára viszont annál nagyobb lehet. Aztán azt mondtam neki, hogy azt csinál, amit akar a lakásával, az övé, én nem tartok rá igényt amúgy se. De ha elveszti, akkor lakhat nálam a fiúk lakásában, nem hagyom az utcára kerülni. Azt hiszem, ez volt a legmeggyőzőbb érvem. :)
másik ... láttam én már sok csudát, láttam olyan asszonyt, akiért a lánya eret vágott, természetes volt, ha vmi műszaki izé volt a kecóban, azt a veje szerelte meg. a lány heti 3-4x ott volt mellette munka, és család mellett, vitte az unokát, bevásárolt, professzorokhoz cipelte melegkiütéssel 70 K-ért, stb ... és a nyannyernek 1(!) gyereke volt!!
a drágalátos pici fia, akit nem látott három éve ... napi szinten verklizte az 50+-s kölyköt, akit felvettek az orvosira, de otthagyta, míg a lányának két valódi diplomája volt , és 3 nyelven beszélt, de az nem volt neki senkije ... szerencsétlen nő picit bele is őrült ...
én nem mondom, h A. hasonlóan érez, és nyilván nem ilyen sarkos, a távolság is nyilván más dimenzióba helyezi a külföldön élő kölyökkel való kapcsolatot, de amikor a gyerekeiről beszél bennem mindig felmerül, h a fiú a kedvenc ... ő volt "átokrossz", amivel nem panaszkodik, sőt!, és hát ő is a beteg, stb ...
