Ez a rovat az Írástörténeti Kutatóintézet baráti körének a szélesebb nyilvánosság felé történő megnyitása kíván lenni. Be akarunk számolni az itt végzett munkáról, meg akarunk vitatni nyitott kérdéseket az előrelépés érdekében.
A székely rovásírás eredetét kutatva ugyanis sok új felismerésre jutottunk a kutatótársakkal, amelyeket érdemes megbeszélni. Azt is tapasztaltuk, hogy nagyon sok segítséget kaphatunk a nyilvánosságtól.
Így jutottunk például egy hun tárgyhoz, amelyiken székely betűs, magyar nyelvű rovásfelirat van. Így kaptuk a most bemutatandó honfoglaláskori keresztet is, amelyiken szintén van egy magyar nyelvű rovásfelirat. Az akadémikus "tudomány" mindezekről még - tudtunkkal - semmit sem tud, vagy nem foglalkozik vele.
Így találtunk egymásra és újabb segítőtársakra is, akik fordításokkal, nyomdai előkészítéssel és millió más módon segítettek nekünk, meg a tudományos kutatásnak. Illik valamit közreadni ezekből az eredményekből és érdemes a nyilvánosságnak ezt a formáját is kihasználni a továbblépés érdekében.
A rovat címében megfogalmazott állítást is megvitathatjuk (a google-ba beütött "Az Éden írása" keresőszövegre megjelenik a tanulmány), de van ezer más írástörténeti tárgyú megbeszélnivalónk is.
A rovatot rovó nyitja, de ezen a fedőnéven több munkatársunk is közreadhatja a véleményét.
38 db-os betűkészletünkkel bármely, a huszonvalahány latinkarakterből álló idegen szót minden nehézség nélkül le tudunk írni
Igen, de akkor már nem használtuk az eredeti megkülönböztető írásjeleket, pl a német un. 13-as sz esetében, vagy szintén német ä, a cseh č, vagy a spnyol ñ, - és még sokáig lehetne sorolni átírásánál.
Nem kell az eredetileg magánhangzót nem jelölő arabra vagy a mesterségesen kitalált cirill gyakorlatra hivatkozni.
Szerintem ezzel talán még fontosabb foglalkozni, mert sokkal nehezebb ilyenkor az átírás, mintha azt hozzávetőleg azonos jelkészlet-területről tennénk.
Arról nem is beszélve, hogy valamiféle egységes, következetes módszert kellene alkalmazni.
A leírt szöveget először is érteni kell. Aztán kiejtheted, ahogy akarod.
Ez is lehet egy szempont, bár neveket nem szükséges megérteni, mert semmi jelentősége. Azonban mégiscsak a kiejtett hangokat jegyezzük le az írás által. Szerintem ez az írás lényege. Megjegyzem, első sorban beszélt nyelvvel értetjük meg magunkat, s csak másodlagos az írás szerepe.
Az is teljesen másodlagos, hogy az egyes hangok lejegyzése milyen geometriai forma segítségével történik.
Abban igazat adok, hogy a betű szerinti átirat tartalmazza a legtöbb információt, de ez - szerintem - csak akkor lehetséges, ha mindkét jelkészlet tartalmazza azokat a beazonosítható jeleket.
Például hogyan írjuk a spanyol señor szót a magyar latin ABC-vel,? Egy angol pl hogyan írja le, hogy Sárközi Özséb?
Nem hiszem, hogy az a célravezető, ha minden egyes idegen jelre készítünk egy rovás megfelelőt, mert akkor az már nem (rovás)írás lesz, hanem egy soktucat, vagy sokszáz betűs szinte kezelhetetlen valami.
Ha meg annyira fontos a pontos információ-hordozás, akkor egyszerűen eredeti formában kell leírni.
(Csak nem a szokásos "magyar" érdekcsoportok hagyományos veszekedése?)
Biztosítalak, nem tartozom egyik érdekcsoporthoz sem.
38 db-os betűkészletünkkel bármely, a huszonvalahány latinkarakterből álló idegen szót minden nehézség nélkül le tudunk írni. Nem kell az eredetileg magánhangzót nem jelölő arabra vagy a mesterségesen kitalált cirill gyakorlatra hivatkozni. (PETyEFI SANDOR) Nézzétek, mit csináltak az oroszok, törökök, kínaiak, albánok, koreaiak stb. a "hivatalos" latin ábécéjükkel! Fenjan=Pjongjang, Hodzsa=Hoxa, Peking=Bejing, Gorbacsov= Gorbatchew stb.
Két malomban őrlünk. A leírt szöveget először is érteni kell. Aztán kiejtheted, ahogy akarod.
Rovással: B O R D Ó T vagy B O R D E A U K Sz T választottam, az nem mindegy.
Kiejtéskor viszont legföljebb a szövegkörnyezetből derülhet ki, hogy mire gondolsz.
Tehát az információ egyértelművé tételét szolgálja a betű szerinti átírás. Mi lehet ennél fontosabb? (Csak nem a szokásos "magyar" érdekcsoportok hagyományos veszekedése?)
Nem vagyok szakértő, csak megpróbálok következetesen gondolkodni
A különböző átírásoknál abból kell kiindulni, hogy az írás a kiejtett hangok képi rögzítése, és nem fordítva.
Következésképp, ha egy szót, vagy nevet egy másmilyen jelkészlettel próbálunk leírni, akkor csak egyetlen lehetséges ésszerű megoldás kínálkozik, s ez a fonetikus megfeleltetés. Más szóval: A kiejtésnek leginkább megfelelő betűsorral kell az illető szót/nevet leírni.
A (sajátos/speciális) betűsorhoz csakis abban az esetben kell/lehet ragaszkodni, ha a leíró jelrendszer azonos!
Pl: A Bordeaux-ot a bordó hangsornak megfelelő ciril betűkkel fogja leírni az orosz, és minden bizonnyal hasonlóképp fog cselekedni az arab is, meg a görög is. Viszont akik latin betűkkel írnak, azok nem hangsor szerint rögzítenek, hanem követniük kell az eredeti betűkombináció használatát
Az egyszerű rovás szabályt Koricsánszky 2004-ben fogalmazta meg: Idegen szavakátírásánálX helyett: K/Sz, Y helyett: I, Q helyett: K/V, W helyett: V írandó. Ez tök logikus.
Ez vonatkozik minden - így magyar - családnévre is. Török Aurél nem azonos Ponori Thewrek
Auréllal (rovással:T H E V R E K); Vörös Sándor Weöres Sándorral (rovással: V E Ö R E S)
Erről az eszmecseréről az jutott eszembe, hogy állítólag Arany János első francianyelvű versválogatása Jean D'Or szerzői név alatt jelent meg... A viccet félretéve, azért a családnevet mi soha nem változtattuk meg:
NEM: Marksz Károly, Vern Gyula, Maj Károly, Engelsz(!) Frigyes, Hóhencollern Frigyes stb.
A leírt név nem logó, nem cégér, nem jelkép, hanem személyi azonosító. Nem is feltétlenül ejtik úgy ahogy írják. Egyszer le lett írva, egy bizonyos szabály szerint, ebből kellene kiindulni.
Szerintem ez az interneten nagyon jól meg van oldva. Mindenki válasszon magának nicknevet. Aki billognak érzi, írja át, ez szerintem a személyes joga. Akár rovásírással is, ha módja van beilleszteni.
Ez addig mind rendben van, amíg a saját nevedet irogatod át. Azt úgy írod át, vonod össze, frappánsan logósítod, ahogy akarod.
A másét meg elsősorban bízd rá arra, akié. Ennyi. Én például nem szeretném, ha átirogatnák az enyémet.
Persze az életben a nevet nem választjuk, hanem örököljük, illetve mások adják nekünk... de akkor is.
Ha például a kockasajt ma azt mondaná nekem, hogy mától hívjam szögletes rohadtejnek, akkor én tiszteletben tartanám a kérését. Persze mivel nem személy, hát nehezen tudna ilyet kérni.
Szerintem nem rombolunk szét semmit azzal, ha gazdagítjuk két-három jellel a korhoz igazodva. Ennyi év után csoda, hogy ez elég.
(Mondjuk eredetileg magánhangzók sem voltak a székely írásban ha jól tudom)
Az meg, hogy esetleg mire használnánk az új hangzókat, azt a nyelv természetes fejlődésére bíznám. A latinbetűs leiratban sem nagyon használjuk ezeket, mert a nyelv nem fogadja be. De ugye ennek ellenére nem azt írjuk, hogy Féliksz meg Kszénia, pedig írhatná.
Szerintem akit latin betűkkel anyakönyveztek, pláne ha magyar nyelvű latin ábécé szerint, akkor azt egy az egyben át lehet írni, ...és ha egy mód van rá, át is kell, mert az az ő neve, ejtéssel és latinbetűs írással együtt. Mindegy mennyire egyezik az ejtés az írással. A név az egy hivatalos dolog, vagy ha nem is tartjuk hivatalosnak, akkor is a név szentsége szerintem a székely ábécé szentsége felett áll. Ez az én véleményem. (Más dolog, ha valaki önként, saját nevét írja át, és megint más, ha eleve nem is lehet betű szerint átírni.)
Egyéb köznyelvi szavak esetén, ahol a kiejtés meg a megértés is többesélyes eredményhez vezet, legyen szent a székely ábécé. Legfeljebb ugyanaz többféleképpen lesz leírva, attól függően, raccsol vagy selypít-e az illető, esetleg kimosta -e a fülét.
Mondjuk a mai világban ezt sem tudom elképzelni.
Ha át akarjuk menteni a rovásírást, élővé tenni, akkor igenis egységesíteni kell, esetleg új hangzókat is bevezetni. Értem én, hogy ez szentséget sért, de ez a fennmaradás ára. Ezzel tulajdonképpen nem csinálnánk mást, mint amit a régiek is tettek.
Eszem ágában sincs, hogy "magyarosíttassam" a nevét bárkinek is. Attól, hogy régiesen vagy külföldiül írja az senkit sem zavar, amíg latin betűkkel írja.
Kettőnk között ott a különbség, hogy én a székely ABC-t különneműként kezelem, míg te meg akarod feleltetni a latin ABC -vel.
Egyszerűen másként értékeljük a két ABC-t.
Én úgy látom, hogy a székely ABC eredeti találmány és tökéletesen megfelel a magyar nyelvnek.
Mint ilyen nem vonatkoznak rá a latinos magyar ABC-nek semmiféle kötelmei. Meg vannak a saját szabályai.
A két ABC nem átjárható ilyen szempontból és ha átválthatóvá, tehát latinossá akarjuk formálni, akkor semmi értelme az egész székely ABC-nek.
Ne haragudj, de én továbbra sem értem, hogy mi ebben a sértő.
Ez a mai magyar helyesírás szabálya is. A nem latin ABC-s neveket kiejtés szerint KELL leírni.
Na persze, és te fogod eldönteni, hogy kell ejteni, illetve azt is, kinek mit kell hallani? Ha pedig már el van döntve, akkor ezt felül akarod bírálni? Vagy hogy kell ezt érteni?
Ha ismersz ilyen nevű embert, és az illető nem akar magyarosítani, akkor te ezt miért nem tartod tiszteletben? Miért akarod átkeresztelni? (Ha pedig nem Magyarországon anyakönyvezték így, akkor megint csak mellébeszélés a részedről.)
Mi most ugye itt elsősorban magyar nyelvet írunk át magyarra, ebben kellene rendet tenni, ne gyere megint a kínaiakkal.
Igen, ismerek ilyen nevű embert akit így anyakönyveztek.
Tiltakozhatnál a távolkeleti és arab nevűek nevében is. Milyen jogcímen íratják át a nevüket latin betűkkel?
A cirillbetűs és a görög neveket is átírják. A latin talán fennköltebb ABC mint a többi?
Közel keleti kérdést kár ebből csinálni.
Pofonegyszerű az egész.
A latinbetűs írásnál a latinbetűs ABC szabályait és adott esetben régi hagyományait kell követni a név leírásakor.
Más rendszerű írásnál meg annak az ABC-nek a szabályai szerint KELL írni, amelyiket használjuk, különben NEM AZT kell használni.
A kínaitól is elvárod, hogy a saját írása szerint kövesse a latin iratú nevek lejegyzését? Mégis, hogyan szeretnéd ezt elérni? Új jeleket fogsz tőlük követelni?
amúgy rossz példát hoztál fel, a W betű egy speciális eset, mert a latinban sincs hangértéke, mert van V betűjük, (amit viszont korábban U hangjelre használtak)
Szerintem elképzelhető, hogy a latinok valaha idegen, (ki tudja, talán épp magyar hatásra) alkották a W betűt Ö hangértékkel, csak nem tudták ejteni. Most meg mi akarjuk kidobni, mert a latinból kikopott, vagy sosem volt a W-nek külön hangértéke.
Mellébeszélsz, az archaikus Dessewffy ma már leíható latin betűkkel is, mert azokat is hozzábütyköltük a nyelvhez
Amikor a zs, ő, stb hangzókat szabványosították, akkor miért nem tiltakoztál a latin ábécé megszentségtelenítése ellen?
Te csak ne akard átirogatni mások neveit mondvacsinált nemzeti érdekből, főleg az ő megkérdezésük nélkül, pláne ne élő személyekét. Ezt a tótok csinálják, te is olyan akarsz lenni?
A Dessewffy pedig mint említettem már egyszer át lett írva újmagyarra, azt pedig egy az egyben átírhatod rovással is. Mivel ma nem így írjuk, nincs rajta kutyabőr régisége. Sosem volt.
(Ismersz talán valakit, akit ma így anyakönyveztek?)
Bizonyos történelmi nevekkel, pláne az idegen nevekkel más a helyzet, de az egy másik téma. Például Kolumbusz Kristóf nevét nyilvánvalóan nem fogod az eredeti spanyol nevéből rovásírással átírni. Stb.
Értem, hogy tiszteled a latinos hagyományokat. Tiszteljük is a maga helyén, mert ez már a miénk.
De mindkét oldal megérdemli ezt a tiszteletet:
"Ezért nem látok benne semmi rosszat, ha alkotunk X,Y,Q,Wszékelyjeleket,hamáregyszeranyelvrészeilettek."
Szerintem ezek a betűk nem a mi nyelvünk részei. Semmiféle egyedi hangértékük nincsen. Ezek kizárólag a latin írásunk részei; pl. Dessewffy.
A székely írás ma is tökéletesen alkalmas a nyelvünk lejegyzésére. A mássalhangzós vázszerkezete sziklaszilárd, a magyánhangzóit tekintve meg
a legteljesebb mértékben alkalmazkodik a használói ízléséhez. Tudnillik elég, de egyben elengedhetetlen a hangrendi megjelölés az érthetőséghez. További túlpontosításra
semmi szükség sincsen. Nincs értelme mert nincsen információs értéke.
már miér kéne? Ha a német rovásírásul fogja olvasni, akkor akkor nem úgy kell írni? A magyarnak pedig már a latinbetűs is cö hö, ha nem tudja hogy kell ejteni. Szerintem a neveket nem kéne bántani. Majd ha esetleg rovásírással úgy lesz valaki anyakönyvezve, akkor majd. De akkor meg a latinbetűst igazítjuk hozzá, és kész.
