Ja, a regifaja csaladmnodellben ez egyszeubben ment, meghatak a nagyszulok, lefuggonyoztek a tukroket, tor, minden... Mara mar tobb kontinensnyie ember van aki mit sem tud kezdeni a halallal es eleg latvanyosan a kovetkezmenyek.
Banyek, mennyél már neki Szabó Magdának vagy az Ókútban vagy a Régimódi töténetben olvastam, hogy őt hogyan szoktatták vissza a szülei a húsevésre, minekután megtudta, hogy amit eszik az egy barika volt...:-)))
Szóval még csak annyit akartam mesélni, hogy nálunk ilyen probléma tényleg nem volt, igaz ilyen kérdést nem tettek fel... de pl. a nagyobbik kislányomat 4 éves korában megoperálták a szemével, mert kancsal volt (nagyon!) . Ezt már nagyjából egy éves korában tudtam, és először úgy volt, hogy 3 éves korában csinálják meg a műtétet.
És akkoriban még nemigen volt ám divat az, hogy a szülő ott legyen a kórházban meg ilyesmi! Ha egy gyerek kórházba került, akkor hetente kétszer volt látogatás 3-5-ig slussz.l Szóval én állandóan azon dilemméztam, hogy ugyan hoygan magyarázzam meg neki, hogy egyszercsak bevisszük egy ronda épületbe, ott magára hagyom, aztán mindenféle kínzást csinálnak vele... na midnegy. Szóval elkezdtem neki modnogatni mihelyst beszélni kezdett, hogy lám lám, milyen csúnya szemed, de semmi baj, egyszer majd elmegyünk egy nagy házba amit kórháznak hívnak, és ott amíg alszol, egy doktorbácsi kijavítja a szemedet és akkor majd nem kell ezt a szemüveget hordani.
Aztán egyre több kórházas mesét olvastunk, no meg ezt amondatot kibővítettem, mert azt is elkellett magyaráznom, hogy ő erőszakodan el lesz altatva... azt montam neki, hogy kell majd megszagolnod valami büdöset amitől rögtön elelszol, és mikor felébredsz addigra szépek lesznek a szemeid, később meg fel kellett készítenem, hogy mikor felébred le lesznek kötve a szemei és semmit nem fog látni , no ezt már így modntam, hogy ha felébredsz nem fogsz semmit látni, de ne ijedje meg mert én ott leszek, és majd mesélek neked, mit meséljek milyen könyvből? (Közben persze elintézte, hogy nappal ott ülhessek mellette a szemklinikán, nem is volt olyan nehéz, mert 1 ápolónő volt 40 betegre a 90 évestől az ujszülöttig bezárólag...
Közben meg valahnyszor a Delta ment a tévében (az akkori televizióban ez helyettesítette a Spectrumot) és a szemről volt szó, mindig együtt néztük, két és fél éves korára már esküszöm olyan értelmes kérdéseket tett fel a szeméről, hogy magam is ámultam...
Aztán eljött a nagy nap, nem 3 évesen hanem 4 évesen, és az én kicsi lányom nem sírt egy percig sem! Egyetlen dolgot hányt a szememre utólag, hogy azt nem mondtad, hogy előtte még egy szurit is kapok a fenekembe! (Valóban a műtét alőtti kábító injekcióról megfeledkeztem). Viszont ott voltam vele, mikor a műtét után magához tért, és az első mondata mi volt? Mama meséld a Pinokkiót! (Ebben állapodtunk meg, hogy ezt a könyvet fogom felovasni, míg nem lát.)
Szóval azóta is meggyőződésem, hogy a legokosabb, ha mindig az igazságot mondjuk a gyereknek - az ő szintjén.
nálunk is gyakran mennek természetfilmek, pl. spektrum, NGC és hasonlók
így már-már természetessé vált számukra. És inkább a valóság, mint a hülye rajzfilm-csatornák baromságai. Abból is max a minimax. Mézgáék és a pityke még elmegy :))
A cartoon network és a foxkids brrrrr, én bizonyos részeit tuti betiltanám
Amennyire én meg tudom ítélni, érzékeny gyerekeid vannak. Ahhoz, hogy valamelyest közelebb kerüljenek a való élethez, én tudom javasolni orrba szájba a népmeséket. A sárkány stb. olyanyira meseszerű, hogy nincsen is, ráadásul a népmesékben mindig az igazság győz, sőt sokszor fel is támadnak azok akik kővé váltak stb... ilyen kicsiknek még elég nehéz elmesélni a táplálékláncot, én nem világosítanám fel őket, hogy a grillcsirke eredetileg édes pelyhes kispipi volt, mert félő, hogy nem akarnak majd húst enni. (De ha már megtörtént, mondd azt - Szabó Magda regényeiből loptam az ötletet - hogy szegény kis disznó öngyilkos lett mert meghalt az anyukája vagy valami hasonló...)
Az én öcsém volt pon ilyen lázasodós. Képes volt reggel 39 fokos lázat produkálni, ha nem akart pl oviba menni. Aztán mikor látta, hogy nem kell menni, szépen elmúlt a láz.
Mikor ovisok voltunk amíg az nyáron zárva volt, levitték a csoportot Érdre "táborozni". Valami vállalati ovi volt ( Posta vagy mi ) és nem kellett a szülőknek parázni, mit csináljon nyáron a gyerekkel. No, szépen felraktak hétfőn a búszra, és pénteken hazahoztak. (Úgy emlékszem tök jó volt :)) )
Ált hétfő de jött anyunak a telefon, hogy a gyerek 40 fokos lázas. Anyu, mint állat rohant le, kikunyerálta a főnökétől, hogy a vállalati sofőr vigye le. El is hozta a gyerekt, és láss csodát, mire Érd határába értek, nem volt az öcsinek kutya baja se.
(Ez anyék válása körül volt, gondolom az zavarta meg kissé a gyereket. Voltak itthon nagy csetepaték, verekedések, stb :(( márminthogy apám vert minket )
Amíg nincs a viselkedésében extrém felesleges idő és pénzpocsékolás a pszichológus. Amiket írsz róluk, tök átlagos és normális dolgok! :))
Csak elgondolkodtam, hogy pl. a háziorvoshoz is elmegyünk különösebb panasz nélkül, csak egy általános kivizsgálásra. Meg a nagy olyan, mint egy mimóza, mindent a lelkére vesz. Kb. három-négy havonta belázasodik minden ok (mármint betegség) nélkül, legutóbb akkor, amikor nekiment a nagy kutya, anyámba meg belerúgott a gazdája. Akkor elég zaklatott voltam, üvöltöztem a nővel mint az állat, és szerintem a lányom a bennem lévő feszültséget érezhette.
Nekem most a pici van egy dac-korban ( úgy tudom többször is előjöhet ).
Szerintem az enyémek már eleve úgy születtek. :-)
Ugye ilyenkor szülő megijed, a gyerek meg hamar rájöhet, evvel lehet zsarolni palimadár szülőt!
A nagyobb mostanában előadja a Shrek 2-ből a macskát. Ő is így tud nézni a nagy fekete szemeivel (alig látni a pupilláját), meg kell zabálni. Kezd rájönni, hogy ezzel többet ér el, mint bármilyen hisztivel.
Sztem tljesen norm gyerekeid vannak az leírtak ( már korábban is ) alapján. Ezek az életkori sajátosságok, mint dac-korszak, stb. Ezen mind át kell esniül a fejlődés folyamán.
Én csak azért vittem pszichológushoz, mert spec helyzet volt, és nem elég, hogy a kicsi betegen született, mire végre kijöttünk a kórházból vele, és egy kicsit megnyugodott a család, akkor a tesóm ( együtt lakunk ) szenvedett súlyos autóbalesetet. Akkor meg mindenki miatta volt ideges, és bármennyire is próbáltuk nem muttni a gyerekeknek, igen érzékeny csápjaival uyge mindent érzékel.
És milyen igaz az a mondás, nem hülye csak kicsi. Úgy gondoltam inkább nézze meg szakember, biztos ami ziher alapon.
Nekem most a pici van egy dac-korban ( úgy tudom többször is előjöhet ). Ha nem tetszik neki valami, igen fura dolgokra képes. A barátnőm fia meg ilyenkor nem vett levegőt, és képes volt teljesen elkékülni. Ugye ilyenkor szülő megijed, a gyerek meg hamar rájöhet, evvel lehet zsarolni palimadár szülőt! Ilyenkor sztem a következetesség a legjobb recept. És van úgy, hogy semmi kedvem válaszolni hatszázadszor a de mi van akkor... kérdésre, és szoktam nekik mondogatni, hogy most fáradt vagyok, kihagy az agyam, de szívesen utánna nézek neki később. Általában megértik. Mint azt is, ha szólok, hogy tanulnék, maradjanak csöndben. Elmagyaráztam, hogy avval, hogy tanulok, és jó bizit szerzek, később jobb munkával több pénzt kereshetek. Ugye minden szentnek maga felé.... elkezdett azon agyalni, mit kér/kap majd akkor. Viszont azt már hiába magyaráztam, hogy még 1-2 év, most tekjesen jól elvan avval, hogy majd kap valamit.
Ja! Előbb utóbb hozzászokik a bölcsihez. Meg az ovihoz. Más környezet, más "szabályok". És nekem is modták a gondozónők, hogy egészen kicsit sírt, aztán tök jól elvolt. És ez jobban viseli meg a szülőket, mint a gyereket.
Amíg nincs a viselkedésében extrém felesleges idő és pénzpocsékolás a pszichológus. Amiket írsz róluk, tök átlagos és normális dolgok! :))
Ha nem csináltok semmit, akkor semmi sem történik.
Igaz, hogy nem az Oktatási Minisztérium adja a pénzt, de igenis figyelniük kellene az olyan esetekre, amikor a gyerekeknek nincs tanulásra alkalmas táblájuk vagy padjuk.
A sárkány csak max lovagot! A királylányt őrzi :))
Ja tényleg! Erről egyébként mindig eszembe jut az a vicc, hogy a fáradt sárkány lerogy a karosszékbe, és azt mondja: Jönne már valaki ezért a királylányért. Hát nem érti meg, hogy nekem csak fejből jutott hétszeresnyi? (Na ezt nem éppen gyerekmeséből vettem, talán egy Playboy lehetett....)
Van egy nagyon jó ( sztem legalábbi jó ) könyv, a címe: 1000 kérdés, 1000 válasz.
Majd megnézem akkor. A gyógyító meséket ismered? Még régebben láttam egy könyvesboltban, csak akkor még nem volt aktuális. Most olyan meséket keresek, amelyek oldják a feszültséget, testvérekről szólnak vagy felkészítenek az ovira-bölcsire. Pl. néha elmesélek egy történetet egy kisgyerekről, akit reggel elvisz az anyukája az oviba, utána elmegy dolgozni, majd elmesélem, mit csinál a kisgyerek egész nap. Nem akarom, hogy a lányom szeptemberben szembesüljön azzal, hogy hoppá, anya nem lesz ott vele egész nap, mint a játszótéren.
( Meg persze biztos ami biztos elvittem gyerekpszichológushoz, és ő se talált semmi kirívót )
Azon gondolkozom, hogy én is elvinném a lányokat egy beszélgetésre, szerinted van értelme akkor is, ha amúgy nincs különösebb baj? Szerintem sem rosszabbak, sem jobbak a többi gyereknél. A nagy néha aranyosan játszik másokkal, néha hisztériás rohamot kap egy-egy gyerektől, már ha csak ránéznek is. Egyedül is szépen elfoglalja magát hosszabb ideig. Ha valami erősebb stressz éri, éjszakára belázasodhat. A kicsinél meg félek, hogy a bölcsire elég érett-e, bár anyukámmal jól elvan akár éjszakára is, de ha a barátnőmmel sétálok, és eltűnök pl. egy WC-ben, azt végigüvölti. Vagy ha valami nem tetszik neki, szabályosan a földhöz vágja magát. Volt, hogy a nagyobb elvett tőle valamit, akkor dühében leguggolt és ököllel verte a padlót. Tudom, hogy rengeteg ilyen gyerek van, láttam én már kislányt, akivel képtelenség volt bemenni egy játszótérre, mert úgy hisztizett, mostanra aranyos kislány lett belőle, aki szívesen játszik másokkal. Van értelme pszichológushoz fordulni, vagy csak fölösleges időpocsékolás? Mondanak valami értelmeset, vagy csak a szakirodalmat szajkózzák? Mondjuk én eleve olyannal akarok beszélni, akinek legalább két saját gyereke van és otthon volt velük GYES-en. Egy olyan, aki tudja, milyen egy alvás nélküli éjszaka után felelni az ötszázadik "mit eszik a kismadár" kérdésre, és nemcsak az észt osztogatja otthon az asszonynak is, de a kakis pelenkától már fintorog. Szerintem 10 év szakmai tapasztalat ér fel 1 év GYES-sel.
A sárkány csak max lovagot! A királylányt őrzi :))
Nálunk ez a halál-téma elég korán felmerült, egy családi haláleset kapcsán. Bár előtte a rendszeres ( úgy negyedévente ) "temetőlátogatásra" velünk jött a gyerek.
Úgy másfél lehetett, mikor először kérdezte, hogy hová megyünk, miért, minek a virág, stb. SZépen az ő szintjén elmeséltük neki, hogy a dédpapájához megyünk, aki már régen nem él. Bár érdeles dolog ilyet kisgyereknek elmagyarázi, magam részéről megpróbálok mindent őszintén, minél pontosabban elmondani nekik. A nagy élénk, kíváncsi, minden részletet tudni akar, főleg mostanában. Annyi "szakkönyvünk" van ezért, hogy szintte már sok is.
És sztem az is más, hogy az állatok táplálék-lánc miatti halálát hogy mondod el nekik, és az ember halálát hogyan. Van egy nagyon jó ( sztem legalábbi jó ) könyv, a címe: 1000 kérdés, 1000 válasz. Rengeteg témát dolgoz fel, és csomó dolog elmagyarázásában segít.
Aztán a halál-téma nálunk a kicsi betegsége kapcsán is felmerült. Amikor az első műtétje volt, igen kevés %-ot adtak neki. És amikor erről beszélgettünk, megkérdezte a nagy ( akkor 2,5 éves volt ) hogy mi van akkor, ha nem tudják az orvosok megműteni. Hát nem kerteltünk, megmondtuk neki, hogy akkor nagy valószínűséggel meghal. Szerencsére nem így lett, de fel kellett készíteni az eshetőségre. És meglepően jól reagálta le a dolgokat. Pedig hónapokig alig találkoztam vele, mikor kórházban voltam a kicsivel. Annyira jól megértette a dolgot, és én nem is látom nyomát semmilyen sérülésnek. ( Meg persze biztos ami biztos elvittem gyerekpszichológushoz, és ő se talált semmi kirívót )
Nohát, van ilyen jogszabály. Kötelező, azaz az iskola pedagógiai programjában szereplő bármiért, lett légyen az osztálykirándulás, úszás, kézimunkaszakkör, nem kérhető a szülőktől pénz. A legtöbb iskola úgy védekezik ez ellen, hogy nem veszi be a fentieket a pedagógiai programba, így azonban ezek nem tehetők kötelezővé.
Ez felháborító! Nem lehet panaszt tenni pl. az Oktatási Minisztériumnál? Legalább nézzenek utána, hogy a pénzt felelősségteljesen kezelik-e. A sportpályát meg milyen cég csinálta? Lehet, hogy valami rokon, vagy haver az önkormányzatnál.
Néha meg csodát tehet a média megjelenése, pl Fókusz, Aktív, A Tv ügyvédje....
Akkor kell róla beszélni, mikor szóba kerül vagy kiváncsiság szintjén avagy - ez a jellemzőbb - a családban történt haláleset miatt.
Most csak azért jutott eszembe, mert szerintem idő kérdése, hogy felmerül, mert most a "mit eszik" kérdés megy állandóan. És mivel az oroszlán zebrát eszik, a kérdés az, mi lesz a zebrával. Amikor mondtam a lányomnak, ő ekkor felsikított: jaj, de akkor nem lesz ebra. Utána kétségbeesetten szorította magához a műanyag kis zebráját, az (addig kedvenc) oroszlán apa és anya pedig eltűntek, két napig kereshettem, úgy eldugta.
Apropó! Tudja valaki mit eszik a hétfejű sárkány? (ma esti dilemma - azt mondtam, hogy gyümölcsöket és szeretik a húslevest is) Azt mégsem mondhatom, hogy lovagokat meg királylányt. Azt már kitaláltam, hogy a manók és a tündérek azt eszik, amit a gyerekek, meg ők is szeretik a fagylaltot és a csokoládét.
mi bár nem vagyunk ateisták, de vallásosok sem,
Ugyanígy vagyunk mi is.
szóval én azt mondtam, hogy igen, mindenki meghal egyszer (anyósom halála kapcsán volt az eset, ő volt a nagymama anyám a nagyi, a kislányok ovodások voltak), de a lelke velünk marad és figyel mindket és majd segít is, még akkor sem ha nem vesszük észre.
Erős volt eddig is a sejtésem, hogy az önkormányzat a ludas a dologban, ugyanis a közösből ők kapják meg a lét, majd osztják el a kerületi okt. intézménynek, köztt, gondolom létszámtól fügően. Na de itt azért figyelembe illene venni, hogy a pad és a szék, amit a gyerekek nap mint nap használnak, enyhén szólva siralmas. Olyan reszelős a széle, és az se kizárt, hogy egy óvatlan mozdulatól szálka megy a kezébe. A ruhát meg tuti kibolyhozza.
A sulira ráaggatták s sport tagozatos iskola címet. De nem ám azért, mert emelt őrában van a tesi, hanem fakultatíve a gyerekek tanítás után sportolnak, néhány ambíciózus tanár felügyeletével, és egy csomó kerületi versenyen jól szerepelnek.
De kérdem én, amíg nem tudnak kényelmesen ülni óra alatt, tanulás közben, és a pad felülete sem alkalmas már az írásra, hát akkor fusson a földön a gyerek, és inkább a tanításra és az ehhez szükséges eszközökre koncentráljanak.
És már sajnáltam szegény tanítónénit, mert totál zavarban volt, hogy tálalja a helyzetet a szülőknek, hogy nem csak a gyereket kell felszerelni az iskolához, hanem az iskolát is bebútorozni ahhoz, hogy a gyerekek tanulni tudjanak, és ne az ölükbe tárolják a kabátjukat.
Mert az, hogy nyáron kifest egy-két apuka, rendben van. De hogy minden vackot nekünk kell állni, háát...
Különben ez az önkorm elég gázos, két éve kaptak a közösből egy felüljáró felújítására 800 millát. Mire ki volt tűzve a kezdés, seggére vertek a pénznek. Volt is botrány utánna. Aztán mégse váltották le a képviselőtestületet, hanem saját hatáskörükben megszavazták maguknak a rendes évi jutalmat ( 3 havi illetmény ).
Futópálya kapcsán elmesélném, hogy a legtöbb szülönek elképzelése nincs arról, hogy zajlanak a dolgok... Jelen esetben például egészen biztosan nem az iskola csináltatta a futópályát, hanem a fenntartó. Akinek a legtöbb esetben hiába szólsz, hogy elöbb inkább olyan tábla kellene, amire lehet írni. Az ilyen csippcsupp ügyekre egy másik kalapból vennék a pénzt, amely kalap általában üres... Erröl nem az iskola tehet, mint ahogy arról sem, hogy nincs szekrény... Az úszás viszont gyanús, de erröl késöbb...
Akkor kell róla beszélni, mikor szóba kerül vagy kiváncsiság szintjén avagy - ez a jellemzőbb - a családban történt haláleset miatt.
Hogy hogyan, az attól függ, hogy vallásos e a család avagy nem vallásos.
Vallásosoknál majd ad a pap tanácsot, mi bár nem vagyunk ateisták, de vallásosok sem, szóval én azt mondtam, hogy igen, mindenki meghal egyszer (anyósom halála kapcsán volt az eset, ő volt a nagymama anyám a nagyi, a kislányok ovodások voltak), de a lelke velünk marad és figyel mindket és majd segít is, még akkor sem ha nem vesszük észre. És akkor bizony elmondtam, hogy mindenki csak egy bizonyos ideig él ezen a földön, de mikor meghal, akkor már nagyon nagyon elfárad és nagyon nagyon vágyik arra, hogy jó hosszan eleludjon... (ovodásokat temetésre én nem vinnék, mert azért ebben a korban azzal szembesülni, hogy a nagymamát leteszik a földbe egy faládában, nagyon nehéz ám megemészteni).. .
Ez az egyik dolog.
A másik meg az elrettentő példa: a régi szomszédunk -depressziós lévén - anno egy szeles februári éjszakán kivetette magát az ablakból. Meghalt. Egy 21, egy 15 és egy 8 éves kislány marardt utána. A 8 éves kislányt megóvták a tragédiától. Nem árulták el neki hogy az apja meghalt - holott az egész környék másról sem beszélt hetekig mint erről! Állandóan azzal etette aza nyja, hogy apa kórházban van stb... ugye mondanom sem kell, hogy mástól tudta meg???
Hát ez az amit nem szabad... az, hogy kíméletesen mondjuk meg az egy dolog, de hogy hetekig titkolózni... és nem hagyni hogy az a kislány ELSIRASSA az apját... hát nekem ez a kegyetlenség. A gyászmunkánál NEM a síréstól meg a bánattól kell félni, ez egészséges! Attól kell félni, mikor valaki ezt nem teszi meg...:-(
Hogy fogadták a szülők? OK, fizetünk, vagy kötözködtek? Én tuti rákérdeznék a tanárnál, hogy ez így jogszerű-e. Ha meg nem kötelező, de a tornaóra HELYETT van, akkor mit csinál az a gyerek, aki nem tud/akar úszni járni. Akkor viszont nekik nincs meg az előírt óraszám tornából.
Hű, már látom milyen macerás, a "tanárok réme" szülő leszek.
Az unokahugom most érettségizik, ő is járt úszni, de soha nem kellett érte fizetni.
Ez nekem büdös.
Egyetértek. Nem lehet, hogy az iskola akar spórolni egy kicsit? Ha mindent a szülők fizetnek, akkor mire kell az osztálypénz?
És igen, a zebra füvet eszik, az oroszlán meg zebrát így van ez, jobb ha minél előbb tisztában vannak vele...
Hát igen, a kegyetlen valóság. Szerintetek hány éves korban érdemes beszélgetni egy gyerekkel a halálról? És mit mondjak neki? Megdöglünk és szétrágnak a kukacok? Vagy angyalkaként hárfázunk egy felhőcskén?
Kötelező úszás á' 6000 ft/fő - ezt NEM ÉRTEM AGYILAG.
Az unokahugom most érettségizik, ő is járt úszni, de soha nem kellett érte fizetni.
Ez nekem büdös.
Melyik iskoláról van szó konkrétan? Mert egyszerűen nem akarom elhinni.
Ami meg a tévét, meg a kispipi-rántott combika összefüggést illeti, hát mit mondjak... ez tipikus városi gyerek probléma, ha falun élne nem kérdezne ilyeneket. És a falusi gyerekek sem lesznek idegbajosok, mikor ezt megtudják. És igen, a zebra füvet eszik, az oroszlán meg zebrát így van ez, jobb ha minél előbb tisztában vannak vele...
