A moziba megvannak az új 1600W-s Xenon dobozok, mindezt egy 2x1.5-es vászonra, kiveti a szemedet a fényerő :) A 400-as halogéntartókat meg elkobozom, ha kell valakinek egy szóljon. ...és ma ellőttem 2 m K40-est, '90párban lejártat, hehe. Jó napot!
Az eumig tok sem sokkal bonyolultabb: egy nagy plexi cső, aminek a két végére van ragasztva egy-egy plexi lap, az elülső ki van vágva, és erre egy kerettel (gondolom valami gumitömítéssel) fel lehet csavarozni a kukkantóüveget.
Ilyet bőven lehet házilag csinálni néhány egyszerű szerszámmal meg egy kisesztergával. Én is tudnék csinálni, ha valaki hajlandó lenne meg is fizetni. ;-)
Elgondolkodtam milyen összeget hajlandó lennék kifizetni egy ilyen quarz buvártokért:)
Táborban egy srác ugy csinált félvizalatti tokot, hogy egy L alaku szenyviz csönek rakott egy tökröt a belsejébe, elejére üveglapot szilikonnal, fentre meg a kamerát, amit nejlonzacskba bugyolált, szigszallaggal körbetekerte, persze az csak fröcsenővízálló volt. A csörész volt a vízben.Nem nehéz kitalálni ,hogy ezzel nem kifejezetten a halakat vizsgálta, inkább a lányokat, állitólag nagyon szép képeket tudott igy csinálni.
Márpedig elég sok veszélyes hulladékot termel a digitális technika. Igaz nem vegyszereket és egyéb löttyöket, hanem komplett berendezéseket. Azaz egy-egy a végeredmény. Ja, az emberek még mindig jobban szeretik a kézbe vehető képeket,mint a monitort bámulni.
A REMAX egy olcsó tinta kb. 700 .-/patron és nyomtatás után elég erős vegyszerszagot áraszt a nyomat.
On.Kipróbáltam a PRO8 színesfordítóst. (Ektachrome 100D). A szemcséje elfogadható, a színe túlzottan meleg.
Grant kapitány gyermekei. Tényleg jó. De van még egy csomó. Pl. az irrdatlan sok rajzfilm. Még a közismert Nu Pagagyit sem látom még véletlenül sem műsoron, nemhogy Krakogyil Gyenát... Pedig milyen aranyosak, milyen igényesek (a japán baromságokhoz képest, amivel most a gyerekeket traktálják). De voltak nagyon jó kis könnyed vígjátékaik is, faternak megvan egy csomó - de sajnos csak oroszul. Ő érti, de annyira már nem megy neki az orosz, hogy szinkron fordítani tudná. :-(
Igen, biztosan sok érdekes kincs vár még felfedezésre! :))
Talán a revü nekem sok lenne már, de nagyon jó ifjúsági filmjeik is voltak pl. Rejtelmes sziget, Nemo kapitány gyermekei (az sorozat volt ráadásul és mostanában le is vetítették) stb. stb. A Hurrá nyaralunkat pedig mindenki ismeri az már kultuszfilm.
Ráadásul sok akkoriban negligált filmet lenne érdemes szinkronizálnji, én egyedül a Duna tv kortárs orosz filmeket adó sorozatára emlékszem, hát az nagyon ütős volt. Persze a Filmmúzeum is sok érdekes filmet leadott, de sorozatokat illetően Stirlitz nagyon jó. Azok a markáns fekete-fehér képek és ahogyan az oroszok a III. birodalom bürokráciájának kegyetlenségét és mechanizmusait fel tudták fogni és ábrázolni... Hiába, örök alkotás. Egyébként egy nő rendezte!!
A szovjeteknek nagyon jó kis filmeik voltak. Mit szólnál mondjuk egy zenés-táncos-űrhajós revüfilmhez?
Asszem ilyen tényleg csak a Szovjetúnióban születhetett. :)
Ráadásul ezek mind örökjogosak, többnyire magyar szinkronos vetíthető kópia is van belőlük, ott rohadnak a Filmintézet meg a MOKÉP raktáraiban, és senki le nem vetíti őket, se tv, se mozi. Nyilván politikai okból, mást el sem tudok képzelni! Hiszen volna rájuk kereslet, lásd Szovjet Szerda sorozat a Filmmúzeumben...
Igen, erre gondoltam! Én Nemo kapitány tengeralattjáróját nagyjából így képzeltem el (egyébként pont az oroszoknak volt egy igen kíváló filmes Nemo kapitány feldolgozása). Inkább gyűjtöi darab lehet.
Szerintem felejtős. Az akkori szovjet műanyag- és gumiárú nem bír ki 40++ évet, ez tuti. Egyébként is könnyebben jutsz nyugatihoz az ebayról, mint ilyesmihez. Ha meg nem jutsz, vehetsz akár valami vidijókamerához valót is, oszt átalakíthatod.
Ugyan már, az asszony addig pont összerakja az Ikea szekrénysort idehaza. ;-)
Az élesre állítást nagyjából sehogy sem tudod megoldani. Nem azért, mert ne lehetne valami gumi-dörzskereket odatámasztani a lencséhez, aminek a tengelyét egy 100Ft-os szimmeringgel tömítve ki lehetne vezetni, hanem azért, mert a víz alatt nem tudod használni a reflex-keresőt. Nagy, drótból hajlított kerettel szoktak a békaemberek a víz alatt dolgozni. Gondolom egy nagylátószögű objektívet tesznek a gépbe, beállítják hiperfokális távolságra (hogy 1,5m-től végtelenig minden éles legyen), és részükről a fájront. Tégy te is így! Ott van pl. a chinon 722xl, gyárilag ilyen kivitelű az objektívja, és ezresért bőven szokott lenni, mert anno az ofotért forgalmazta, de most már az a kevés ember, aki 8-asozik, nem nagyon keresi, mert sokkal szuperebb gépekhez is hozzá lehet jutni fillérekért.
A különböző eumig típusokhoz készülttek mindenféle vízalatti fényképerzéshez használatos tokok. Pl. Eumig Mini Sub Zoom amely az EUumig Mini 3-hoz használható, de Submarine néven több eumighoz is használható cucc készült.
De a kedvencem természetesen - talán nem meglepetés - a cirill betű hazájában készült a Kvrac DS8 M-hez, olyan mint egy vízalatti repülő vagy naszád vagy tengeralattjáró, de inkább együtt az egész mind. :)) Bármelyik James Bond filmbe azonnal bevennék!
Minderről olvashatsz Pataki István: A Super 8-as amatőrfilm technikája című könyvben.
Egyébként pedig úgy hallottam, az Eumig nautica nevű gép a legjobban bevált erre a célra. Pl. itt is árulnak ilyet:
Hmmm... még gondolkodom rajta, mert ez amolyan nászút lesz... :) Én is azt gondoltam, hogy csinálni kellene, ha szerezni nem sikerül. Hogyan oldanád meg az élességállítást? A gép valszeg a Canon 814 autozoom lenne. Vagy az 514 xl-s.
Lehet, hogy megáld a Jóisten egy pár hetes kubai úttal, ezért elkezdtem keresni vízalatti felvételekhez kamerát, de nem nagyon van eladó. Az Elmonak találtam pl. ezt http://super8wiki.com/index.php/Elmo_Marine_EM-1
Off: Én is jobban kedvelem egyébként a fekete-fehér filmeket, fotográfiánál változó, de úgy 50-50% körül lehet.
Ami a technológiai fejlődést illeti szerintem azt kizárólag egy ennél erősebb emberi tulajdonság verheti keresztbe. A 60-as években úgy gondolták, hogy mostanra mindenki műanyag házakban, műanyag székekben és evőszeközökkel értékes neylonba burkoltan fogja élni boldog életét kockaházakban, ahol mindent az elektronika vezérel.
Tulajdonképpen lehetne így is, de ki a franc akar így élni?! A festészetet majd megöli a fotográfia, a rádiót és mozit a tévé stb. stb. aztán mégse, bár valóban átalakul a technikai környezet. Sose tudhatjuk mi lesz.
On: Az animal planet tv csatornán volt egy pasas, aki elmesélte, hogyan filmeztek először egy madár szemszögéből. A legkisebb super 8-as kamerát a madár (talán egy sas vagy más nagy ragadozómadár) hátára erősítették és így automatikusan rögzítette azt a néhány percet. Félelmetes felvételek: ahogyan egy madár látja a világot és repül. Azóta ezt már megszoktuk, de akkor forradalmi volt és ez is a super 8-hoz kötődik. Csak érdekességként írtam ide le. :)
Környezetvédelem!? Én vagyonokat költök a használt vegyszer megsemmisítésére. Minden nap felröppen egy hír, hogy ez vagy az mérgező. Valaki tudja, hogy mi található mondjuk az REMAX tintában? Esetleg okozhat-e ekcémát, gőze tüdőrákot? Nem tudjuk! Majd csak akkor fogjuk megtudni, mikor bejön egy teljesen új képmegjelenítési eljárás!
Így van, szerintem pont ez a balansz nem természetes... Szerintem szálljunk ki a témából :) Vagy jobban belemegyünk és megalapítjuk a super8 vallási felekezet topikot (persze hüjeség ezt igy kisajátítani, ugyanígy van a hangszerekkel, a motorokkal meg mittomén még mivel is)... Mindennek a magyarázata az emberi lustaság...véleményem. Üdv!
Az a baj, hogy az analóg technikák máris egy kissé túlságosan felértékelődtek. Régen még gyermekként sem okozott nekem nagy gondot venni egy 18 Ft-os forte filmet, fillérekért volt korlátlanul eltartható por alakú hívó és fixír hozzá, tartalmas szórakozást nyújtott a dolog. Ma az a helyzet, hogy aki meg tudja fizetni, annak ideje nincs csinálni, akinek meg volna ideje (mert iskolás gyerek vagy félállásban van vagy akármi) az meg megfizetni nem tudja. Színes labort fenntartani amúgy sem könnyű. Ráadásul most már az elsődleges publikálási mód a web, ahova digi kell.
Hú, nem gondoltam, hogy ebbe ilyen mélyen bele fogunk menni :) Én is csupán arra gondoltam, hogy pl. egy parkolóellenőrnek azért jobb a digitális gép, mert hopp lefotózza, hogy nincs meg a parkolójegy és már tölthetik is fel az adatbázisba, nem kell egy napot várni a kidolgozásra. Ez fontos, hiszen elméletileg valami iszonyú gyors információs társadalomban élünk, vagy mi :) A dokumentatív értékéből magyarul nem sokat veszít a dolog. Persze, nyilván, akkor ne akarjunk művészkedni. Szerintem is mindneki, aki kicsit is komolyabban veszi a fotózást az analóg techniká(ka)t is használ. Ugyanez a filmezés is. De szerintem mind a digitális fotózásnak, mind a videonak vannak olyan előnyei, amik vitathatatlanok. A világ pedig effelé halad. Ettől persze épp hogy felértékelődnek az analóg technikák, mert hamar észrevesszük az erényeit :) No, de szerintem azért megvan a természetes balansz. A fotózásnál mindneképp, de szerintem a filmezésben is éledezik a dolog.
Hát, nem tudom, én sosem tartoztam azok közé a válytfülűek közé, akik szerint érezhető különbség volt a videoton és az akai hangfal hangja közt, mert a videoton az szar, de bezzeg az akai, az egész másképp szól. (Gyk. a videoton hangszórógyárát a japók hozták, és ugyanazokat a videoton hangszórókat árulták "akai" brand alatt is - persze kizárólag nyugaton.)
Ettől persze még különbségek létezhetnek - kérdés, hogy egyáltalán érzékszerveinkkel érezhetőek-e?
Minden esetre a digitális technikának van egy nagyon nagy előnye: a sokszorosíthatóság. És ha soha a közelében sem lessz a fotokémiainak, ez akkor is dószt elég lessz ahhoz, hogy kiszorítsa a régit. Ha csak azt veszed, hogy a hollywoodi globális mozipremiereket (gyűrűk ura, starwars stb) egyszerűen föllövik műholdra, a nélkül, hogy minden egyes moziba kéne csináltatni egy-egy filmkópiát darabonként kb. másfél millió forintért, akkor nem vitathatod, hogy akár tetszik, akár nem, ez lessz a jövő útja. A hagyományos fotokémiai eljárás meg visszaszorul egy szűk területre, mint ahogy a fekete vinil lemez is létezik még - de a dj-ken kívül nagyjából senki sem használja őket, és közűlük sem mindegyik.
Szerintem nem annyira nosztalgikus játék, mert bár színesben elég szép eredményeket ért már el a digitechnika, a ff még nagy kihívásokkal küzd. Én pl. próbálkoztam a digitálissal, de őrült sok utómunka van vele, mert egyszerűen nem adja vissza rendesen a tónusokat. Már úgy rendesen, ahogy az a ff papíron látszik. Persze lehet bűvészkedni digitálisan, de az azért nem ugyanaz. Lehet, hogy elfogult vagyok a ff irányában, de filmen is jobb szeretem. Azért majd kipróbálom a színest is :)
