Simán működik. Először kicsit nehezebb beleilleszkedni a rendszerbe (epochafüzet stb.), van aki ellötyög, és utána kapaszkodnia kell, de azért sikerülni szokott.
Tulajdonképpen nem az én problémám, de másokkal való beszélgetés során merült fel: mindig arról beszélünk, hogy a W-ból átjárható-e a rendszer a normál iskolába. Az én kérdésem viszont az lenne, hogy ez fordítva is lehetséges-e, előfordule-e? Például, hogy valaki valahol kijár 8 normál osztályt és utána döntenek úgy, hogy talán a W. jobban bejön neki. Vagy ez lehetetlen?
Sajnos nincs annyi, hogy lehessen válogatni. Az iskolák között azt hiszem, leginkább a körülmények határozzák meg, melyik a "jó". Vagyis, hogy mennyire nehéz a suli helyzete, pénzügyi, "helyügyi" (épület, termek, stb.). A pedagógia elvileg mindenütt ugyanolyan, jó és kevésbé jó tanárok pedig mindenhol vannak (bármilyen iskolatípusban), és az, hogy milyet fogunk ki, leginkább a "szerencsénken" múlik.
Hát ez az, melyik a JÓ w iskola? Meg lehet ezt mondani egzakt módon? Pár napja olvasgatom a topikot, messze nem értem még a végére, de azt hiszem, majd mindegyik állásponttal találkoztam már pro és kontra. A gödöllői egyébként a jobb iskolák közé számít? Gyerekem kimondottan jó képességű, kreatív, jó fantáziájú és talpraesett, de a művészetekhez kétségkívül vonzódó lélek. Ilyen jó gyereknek csak jó iskolát szeretnék;-)))!
Én még nem hallottam olyan w iskoláról, ahol a suliban dohányozni lehetne, és erősen gyanítom, hogy ez elvi lehetetlenség, mert törvény garantálja, hogy közintézményekben ne lehessen mérgezni a nem-dohányzókat, még felnőtteket sem, nemhogy gyerekeket márpedig egy alapítványi iskola közintézmény.
Az más kérdés, hogy nem hallottam még olyan gimnáziumról sem, ahol gyakorlatilag ne lehetne dohányozni. Általában a wc-ben szoktak dohányozni a gyerekek, természetesen "titokban", de mindnyájan tudjuk, mennyire titok ez. Csak a szag után kell menni... Én a magam részéről azt gondolom, ennél sokkal jobb, ahol kijelölt dohányzóhely van -- mint pl. a Lauderben --; mert ott legalább nem kénytelen füstölni magát, akinek mondjuk csak pisilnie kell. A mi w iskolánkban egyébként egyáltalán nem szabad dohányozni -- se tanárnak, se diáknak. Aki nem tud nikotin nélkül meglenni, annak el kell hagynia az iskola területét, azaz kimenni az utcára. Dohányos tanárok és diákok egyaránt ezt teszik. Én még sosem éreztem füstszagot a wc-ben, nem bukkantam csikkekre. Ezzel szemben több állami gimnáziumban voltak ilyen élményeim.
igen, ezek a félelmek bennem is bennem vannak, hogy annyira de annyira sok múlik az osztálytanítón! (persze ez más suliknál is így van, de azért ott valóban könnyebb váltani) de egyébként meg annyira tetszik a módszer, hogy ha én mégegyszer iskolás lehetnék, biztos, hogy egy JÓ waldorf suliba szeretnék járni:) Kisfiam ráadásul kicsit "csodabogár", szerintem ő az a típus, aki nagyon könnyen megszenvedné az állami suli, úgyhogy én úgy vagyok vele, hogy csak nyerhetek a waldorffal:) Azt hallottam, hogy vannak w-sulik(gimik), ahol a diákok a suliban dohányozhatnak, ez igaz? mert ha így van, az engem eléggé aggaszt...
A waldorfból is át lehet menni másik iskolába. Valóban, ha erre kerül a sor, a gyereknek nem könnyű, de nincs röghöz kötés sehol. (De ez bármilyen iskolaváltásnál igaz.) Vannak a waldorfnál is átjárhatósági pontok, azt hiszem a 3. az 5. meg még egy osztály után, ekkor a waldorfosok ugyanott tartanak a tananyagban, mint az állami iskolások. Ha ettől eltérő időben kell valami miatt váltani, akkor meg rászánható az idő a rákészülésre. Nagy rizikó és nagy felelősség, tényleg. Én is parázok, hogy mi van ha megszűnik a suli, mi van ha kihal a tanári kar, mi van,ha...De úgy gondolkodom, hogy a gyerekem még akkor is jobban jár a waldorffal, ha esetleg menet közben váltani kell valami miatt. Ha csak az első pár évét nem az állami rendszerben tölti, már megérte. (És legalább rajtam is múlik, hogy egy w intézmény fennmarad-e vagy nem, ellentétben az állami iskolával.) Persze értem én, hogy nem csak a tananyga, hanem a tanulás módja is új egy volt waldorfos gyereknek. De azt hiszem, hogy megbízhatok annyira a kölköm képességeiben, hogy ha netán arra kerül a sor, támogatásommal, segítségemmel képes lesz venni az akadályt, még ha nem is esik majd jól neki. Nem nagyobb az a váltás sem, mint pl az oviból kimenni a "rendes" iskolába...csak éppen nem 7 évesen hanem jóval később kerül rá sor, amikor a gyerek már kevésbé sérülékeny. Talán még önbizalmat is szedett fel a w-ban annyit, hogy nem reccsenti nagyon meg, ha egy évig gyengébb lesz pár tárgyból. De ezen a hídon majd akkor megyünk át, ha odaérünk. Ne kerüljön rá sor. --Csak egy másik nézőpont.
A szellemiséget pedig egyszerűen túlliheged Alice. Nem lebegnek lila ködben ezek a gyerekek egész nap, éppen ellenkezőleg, én úgy látom sokkal talpraesettebbek és gyakorlatiasabbak, mint mondjuk én voltam az ő korukban az elméleti okatásommal... Látom a bazáron, látom a hétköznapokban, látom a színielőadásokban, A waldorf nem csak egyoldalúan az agyat tágítja, hanem a lélekkel is foglalkozik, ez tény-de ideológiamentesen olyan értelemben, hogy nincsenek egyetlen utak, meg igazságok. És én eddig úgy látom, hogy nagyon a maga helyén teszi, nem mindent áthatva. Például az oviban karácsony körül megy a betlehemes játék: (ez némileg hasonló a gyerek-bibliodrámához, amely egy terápiás módszer és vaskos pénzeket is fizethetnék érte). Ennek megvan a maga tere és ideje. Ha vége, akkor meg mennek cipót sütni, vagy bungit építeni, vagy más, hasonlóan fontos dolgot csinálni. Minden spirituális bizé átvitt értelemben is érthető, sőt , leginkább úgy értendő. Ez az odafordulás, az egyéniség figyelembe vétele, a megítélés nélküli hozzáállás a módszer része, tehát nemigen választható le róla. Az olyan lenne, mint ha mondjuk a rogers-i iskolából kivennéd a személyközpontúságot. Ha csak az élményalapú tanításra gondolsz, mint módszerre, akkor az persze mindenkinek jobb lenne, és pont ez az állami oktatás feloldhatatlan ellentmondása: minden normális pedagógus tudja és törekszik rá, hogy élményszerűvé tegye a tananyagot, ezért kisérletezünk kémián, ezért csinálunk angol nyelvű színdarabot stb, de mivel rengeteg az anyag, a megtanulni bebiflázni való információ, erre egy idő után nincs idő, mert a frontális tanítás (tanár elmondja, gyerek leírja, otthon bemagolja, lefelel, majd elfelejti) gyorsabb, bár nem tartósabb. A jó pedagógus meg erőlködik és őrlődik.
Én hagynám szívesen, nekem sincs időm, csak nem nagyon bírom, amikor szándékosan romboló bejegyzéseivel félrevezeti azokat, akik valóban érdeklődnének a Waldorf iskolák iránt. És mivel nem tudják (mert általában nem úgy érkeznek, hogy végigolvassák a topikot), hogy milyen szánalmas szerencsétlen, azt hihetik hogy számít, amit ír, hiszen mindig jól becsomagolja a maszlagot, amit feltálal. Persze, én is csak egy topiklakó vagyok a frissen érkező szemében, de szeretem, ha a pro mellett megjelenik a kontra, és nem is muszáj nekem megjelenítenem, de ha éppen nincs más, akkor megteszem. Szívesen ignorálnám én is, de akkor a teleszemetelhetné a topikot, azt meg talán mégse.
alíz sose járt egy waldorf iskolában sem, nem is fog. van egy unokája, akit szerencsére nem ő, hanem annak szülei fognak beiskolázni, majd 3-4 év múlva, ezen kívül semmi, de semmi köze nincs ehhez a témához.
sztem ennek a fórumnak az az értelme, hogy értelmes kérdésekre találjon választ a waldorf iránt érdeklődő szülő. ez alíz estében nem áll fenn, úgyhogy részemről ignore.
Szimplán fogalmad sincs az oktatási rendszerről, nem csak a Waldorfról, és osztod itt az észt, ha kell, ha nem. És unalmas ám, de nagyon. Mert ha legalább képben lennél és értelmes dolgokat írnál. De nem, sajnos.
Nem az ördög ügyvédje vagy, hanem alattomosan beszólogatsz. A Waldorf módszer egyes elemeinek beépítése folyamatos az állami oktatásban, általában vagy sikeres, vagy nem. Ha kicsit is képben lennél, ezt is tudnád, és nem szajkóznád ugyanazt a mondatot,, amivel azt akarod bizonygatni mennyire jónak tartod a Waldorfot (amiről egyébként lövésed sincs).
Az állami iskolákban ha nem válik be a tanitónő, akkor át lehet menni egy másik osztályba vagy egy másik iskolába, és a gyerek tudja, hogy hol tartanak a tanulásban, hamar bekapcsolódik. (MÉg ha nem is tetszik neki az új környezet...)
De egy waldorfnál, ahol ugye szellemiség van (v.ö. gyereknevelés a szellemtudoményom tükrében) , valamint egyedi a tanterv, ott a szülő vagy talál pármérföldes körzetben egy másik w. iskolát vagy kénytelen átvinni a gyereket az állami oktatásba.
Nem érdekelnek a sértegetéseid, én igensi az ördög ügyvédje leszek a rózsaszín felhőben... a leendő elsősök szüleinek az ilyeneket is tudni kell.
És nem a w. módszer ellen vagyok (mint már millimodszor írom, mert az nagyon jó szerintem) , hanem amiatt mert nem szabad a szülőket áltatni azzal, hogy ha waldrf akkor minden happy meg rózsás. Nem. Attól függ, milyen waldorf iskolát/osztálytanítót/ környéket/közösséget fognak ki. Vannak w. iskolák, ahol a gyerekek szuperek, és vannak olyanok, ahol egy életre elvágják amgukat, mert nem jött össze jól a pedagógusi gárda...
A megoldás szvsz. az lenne, ha a w. pedagógia nagyrészét átvenné az állami oktatás, és a féynevés megmaradna az eredeti w. iskoláknál szellemiségestül.
Bizony, megannyi lutri. És ez csak a Waldorfra jellemző ám! Mert az állami iskolában tuti előregyártott tanítónénit kap a kis elsős csemete, akit, ha véletlenül félévkor elhagyja az osztályt, egy pontosan ugyanolyan, megbízható stb. tanerő vált. Semmi lutri, semmi bizonytalanság. És ez a többi iskolában is így van, legyen alapítványi, vagy egyházi: semmi bizonytalanság, egyformán teljesítő, kiváló tanerők állnak sorban, és csak arra várnak, hogy bevessék őket, és akkor aztán teljesítsenek. Kizárólag a Waldorfban lutri, hogy milyen lesz a tanító.
(Alice szerint a világ. Alcím: amikor süt a jóindulat.)
A kamaraerdei elsősök februárban osztálytanítót váltanak, és most keresnek a szeptemberben belépő elsősöknek is osztálytanítót. Meganyi lutri ugye... milyen lesz.
Többet is ismerek (felületesen), az egyikben meg dolgozom (nem az említettek közül). Mindenképpen a legkönnyebben megközelíthető ovit válasszátok, kicsi gyerek nem utazással töltse a napját.
igazad van, tényleg sok minden változhat ennyi idő alatt...sajna w-ovi sincs közelebb, csak az említett intézményekhez tartozó (a kerületünkben most még van egy, de szeptembertől sajnos elköltözik a rákosmenti w-suli mellé) Te melyik sulit ismered?
Akkor keressetek először egy jó Waldorf ovit, ami közel van. Megismeritek belülről az egészet, aztán hallotok ezt-azt a sulikról is, és meg fogjátok tudni, mi a jó döntés. 3-4 év alatt rengeteg dolog változhat, még iskolák is. Tehát lehet, hogy egy most nem olyan jónak tartott suli 4 év múlva nagyon jó lesz, vagy akár fordítva. Amúgy meg az sem nagy dolog, ha esetleg váltani kell, Waldorfok között könnyű az "átjárás".
szia, köszi a választ. persze, én sem versenyistállót keresek(sőt), de sok helyről hallottam, hogy van nagyon jó, de nagyon rossz waldorf suli is (pl Vekerdytől is olvastam ilyen kijelentést, de azt nem írta, hogy melyik sulikra gondol), és ha már lehet választani, akkor olyat szeretnék, ahol jól csinálják a dolgokat.;) Mert bár nagyon tetszik a w-módszer, de szerintem nagyon nagy a hibalehetőség a dologban, rengeteg függ a suli és a tanító hozzáállásán, hogy ő maga hogy értelmezi az "elveket", és feltételezem, hogy az egész iskola szemlélete is tükröződik a tanítók személyiségén, ilyenmódon nem csak jobb vagy rosszabb waldorfos tanító van, hanem jobb vagy rosszabb waldorf suli is. A nagyfiam egyébként 3 éves:))) vagyis az érettségi tényleg messze van még, csak gondolkozunk, hogy már oviba is esetleg waldorfba járna, és jó lenne egy helyen maradni érettségiig is akár:)
Erre lennék kiváncsi. Hogy ha válogatás nélkül különféle gyerekanyaggal egyszerűen csak magát a módszert vezetnék be, akkor az eredményes lenne e? (Tegyük fel, hogy a waldorf tanítók képzettek, és nem afféle nyron megtanulom a következő évi tananyagot féle, mint amit Derszu Uzala írt.)
Ha áhitatok, és hasonlók nélkül csak ilyen módon tanítanának akkor az valóban eredményesebb lenne mint ahogyan Vekerdy írta a könyveiben vagy ÍGY már nem működne?
Szia! Elsőre azt mondanám, hogy a legközelebbit válasszátok. Ha három is viszonylag közel van, az szerencsés helyzet. Nem tudom, mekkorák a gyerekek, de ha még most mennek elsőbe, akkor a sikeres érettségi még kicsit odébb van, úgyhogy ez ne legyen szempont. :) Waldorfot amúgy se "eredmény" alapján válassz, ez nem versenyistálló.
Szerintem mindenhol mostanában kezdődnek a jövendő elsősöknek szóló előadások, ott kb. bemutatkozik az egész iskola. Menj el a legközelebbiben ezekre az előadásokra, ott kérdezhetsz is, meg megismered a sulit, amennyire lehet. Aztán, ha tetszik, nem is kell vacakolni tovább. Ha nem tetszik lehet tájékozódni a következőnél.
bocsánat, hogy rátok török, de nagyon szimpatikus a waldorf módszer, és örülök, hogy rátaláltam a topikra, ha nem haragszotok, lenne kérdésem:) Szeretném, ha gyerekeim waldorfosok lennének, próbáltam infókat gyűjteni a dologról, és úgy látom, hogy szuper a módszer, de nagy gondban vagyok, hogy melyik intézményt válasszam, mert csak általánosságban olvasok a waldorfról pozitív/negatív kritikát, de csak nagyon elvétve találok konkrét iskolákra való utalást. Nekünk 3 suli jöhet szóba ( Bp-en a 17. kerületben lakunk) a Rákosmenti, a Kispesti és esetleg a Gödöllői Waldorf Iskola. Tudnátok ezekről az iskolákról véleményt/ajánlást mondani? Nagyon érdekelnének a konkrét tapasztalatok vagy esetleg közzétett eredmények. A gödöllői suli oldalán olvastam, hogy milyen sikeres volt ott az állami érettségi, ez elég meggyőző, de sajnos a gödöllőit tudnánk a legnehezebben megoldani.
Nem ,valóban, lenne egy csomó szülő meg gyerek, akinek "nem jön be". Ahogy nekem meg például a hagyományos iskola "nem jön be". Senki nem akarja a waldorfot általánosan bevezetni, ez nem is lenne szerencsés, de kivitelezhető sem. Az oktatás liberalizációja nekem azt jelenti, hogy van alternatíva -most ugyan a tendencia nem erre megy, de én bízom benne, hogy csak átmenetileg. A választási lehetőség a lényeg. Az, hogy mindenki olyan oktatási intézménybe küldhesse a gyerekét, amilyenbe szívesen járatja. Lehet ez waldorf, sporttagozatos, ének-zenei, katolikus vagy egyéb egyházi típusú, sima városi-lakótelepi, Montessori .....amilyen csak létezik. Isten őrizzen attól, hogy megint csak egyféle oktatás legyen! Hiszen pont ennek az alternatívájaként jött létre az ún "alternatív" intézmények egy része.
A spiritualitással való ellenérzésed lehetne egy érv azellen, hogy a gyerekeidet oda küldd. Ez így rendben is van. Ne küldd oda. Nekem nincs bajom vele, bár mint ahogy írtam nem vagyok hívő. Lehet, hogy pont azért nem zavar. Nem érzem fenyegetve magam ettől. Viszont nem gondolom, hogy egy gyereket materialistának lehet nevelni. Nem úgy vannak tervezve.
Szerintem egyrészről nagyon helyes, hogy kettéválasztod a tantervet és a szellemiségget. Szerintem egy eredményes oktatás az ha a "több komponensből" álló részeket, a lehető legjobban hangolja össze. A több komponens pedig az itt már elhangzottak: tanterv, jó pegagógus, a gyerek egyéni temperamentuma, a szülői háttér, módszer, szellemiség, stb. Azt már talán mindannyian tapasztaltuk, hogy a "komponensek" önmagukban külön-külön nem elegendők, az eredményes oktatáshoz. A waldorf talán abban modern és emberközeli hogy nem adatokkal teletömött diákokat akar kitermelni, (akik 16 évesen már a tőzsdét tanulmányozzák nehogy lemaradjanak) hanem segítsen összehangolni ezeket a területeket.
Voltak olyan oktatási eszmék hogy a történelem, művészet, tudomány stb. nem más mint az osztályharcoknak a "bizonyítékai". Vannak olyan eszmék is amelyek ezekben szellemiséget lát nem pedig osztályharcot. Egy olyan világkép amely nem látja az egész embert, csak testi funkciójit, nem tud létrehozni valós megoldásokat a társadalomnak. Pl: ha nincs magántulajdon akkor nem lesz kabzsiság, meg hatalom éhség. Csak azt tényt nem vette észre, hogy ezek az emberi jellemben, tudatban gyökereznek nem pedig a magántulajdonban.
Nem tudom hogy miért kéne félni a spiritualitástól. Akik a tankönyvekbe bekerültek mint jó példa azok mind a szellemiségből merítettek. Ha valaki nagyon fél a szellemiségtől akkor például ne olvasson a gyerekének Weöres Sándor mondókákat, mert ha felnő a végén még elolvassa a "Teljesség felé" kötetét és ott találkozik a szellemiséggel. Ilyen félelemből kiindulva be kéne tiltani, Zrínyit, Babitsot, Gárdonyit, Janus Pannoniust, Shakespeare-t, Homéroszt....stb Sőt a Chartes-i kadedrálist is, mert az akarták kifejezni, hogy az Isten (a fény) hogy jelenik meg a teremtésben, a színes üvegablakokon (színek) keresztül.
Arra szerettem volna utalni, hogy amit kultúrának nevezünk az mind spiritualitásból származik.
Tökéletesen igazad van, és alátámasztod a kérdésemet, miszerint a waldorf módszer általános bevezetése nem lenne életképes. Ha az iskolákban az osztályfőnök vagy a tanitónéni bácsi stb össszeválogathatná magának azokat a gyerekeket akik nekik szimpatikusak, akkor ne emlegetnék őket maguk között kis patkényoknak (egy részük jelzem rá is szolgál néha erre a jelzőre).
De mi lenne azokkal, akik egyiküknek sem szimpatikusak?
MINDEN tanítási szituáció egyénfüggő. Minden iskolában lehet rossz tanár. Minden tanárnál elképzelhető, hogy valamelyik szülővel nem jön ki jól, és ez befolyásolja a gyerekkel való kapcsolatát. Sőt, továbbmegyek: vannak olyan tanárok, akik kimondottan utálják a gyerekeket, akiket tanítanak, én ismerek olyan tanárt, aki "magunk közt" csak "kis patkányok"ként emlegette a gyerekeket. Ezekből is azt a következtetést vonod le, hogy nem életképes a dolog?
Egy waldorfos tanárnál nem tudom elképzelni, hogy durván, utálattal viszonyuljon a tanítványaihoz.
