Keresés

Részletes keresés

dauca Creative Commons License 2007.10.30 0 0 1097

VJACSESZLAV IVANOV

 

ŐSZ

 


A földre hullt levél ajándék,
Körötted bíbor verssorok...
Tündöklő-csöndes a halál még,
Ezüstbrokátja rád ragyog.

 

Az alkonyat arany porán át
A távol épp így senyvedez;
S hegyek fölé terítve szárnyát
Kék-szürke búd így lengedez.

 

S a mennyeken sziromlik, ég a
Holdfény - oly tiszta és fehér!...
És imaként szállong a néma
Fákról a lángoló levél...

dauca Creative Commons License 2007.10.30 0 0 1096

Somlyó Zoltán

 

NOVEMBER


Ó, november, fütött szobák szüretje!
Ó, bús szivem: novemberi vidék!
Ó, téli ablak ködös köntösében
ti ráncos vállú szőllővenyigék.
Ó, fehér kéz! húga orkideáknak,
ó, parfőmterhes téli délután!
Ó, teaillat lomha gyöngyözése,
ó, mély utak, sötétek, kint Budán...

 

Vakító hósikokra gondolok ma:
volt egy telem, szerelmes, szép telem.
Szívem ezüstös csendjének vizébe
e tél színeit belétördelem.
Hadd ússzanak rajt, mint az anyatéjben,
az élet forró gyöngyei: a szók.
... Vakító hósikokra hullva, fekszem,
mint szökő őz nyomában a bozót.

dauca Creative Commons License 2007.10.30 0 0 1095

Nagy István Attila

 

Amikor eljön

 

 

amikor eljön az este
messze szökik veled valami
furcsa szellem:
nem talállak
bejárom utánad a várost
megállok a szélárnyékos csendben
végigjárom az ismerős utcákat
amelyeken nemrég még együtt
sétáltunk faggattuk egymás arcát

 

nem tudom miért
de elrabol tőlem az éjszaka
magamban faggatom
a magányt: miért
mikor engedtem hogy eljöjjön az este
s ne találjalak
csak kétségbeesett gondolataimban
visszatérő leszámolásaimban
az összezáró falak között
ahol egyetlen lámpa világít
nem elég nekem ennyi fény
hogy a sötétséget elűzzem

dauca Creative Commons License 2007.10.30 0 0 1094

Nagy István Attila


Tenyeremben maradt

 

 

Tenyeremben maradt az arcod,
magammal viszem az éjszakákba,
amikor útjukra indulnak a félelem
reggelig érő árnyékai,
amikor nincs más,
csak a visszhangzó
szívverések.

 

Tenyeremben maradt az arcod,
imára fonom az ujjaimat,
s vigyázok, össze ne gyűrjék
a nappalok,
amikor már csak egyetlen
vissza nem vonható pillanatot
áldoz fel a hallgatás,

 

amikor sötét éjszakát virágzik
a tekinteted.

stilly Creative Commons License 2007.10.30 0 0 1093
stilly Creative Commons License 2007.10.30 0 0 1092
stilly Creative Commons License 2007.10.30 0 0 1091

Nagy István Attila


Időhiányban

 

 

ha annyi időm lenne, amennyit szeretnék,
hogy elmúljon belőlem a félelem,
s a várakozás fájdalmát
felváltsa a megelégedettség,
most nem születne ez a vers sem,
mert élhetném a jövőt is,
amely nem távolodna,
hanem fészket rakna a tenyeremben

 

ha annyi időm lenne, amennyit szeretnék,
kifutnék a bánat ódivatú házából,
megfürödnék a tavaszi fényben,
könnyű fuvallat szárítaná a bőrömet,
eszembe se jutna az elmúlás,
amely jelenvalóan él a dolgainkban,
mert ott állnál előttem és mellettem,
beszívhatnám a bőröd illatát

stilly Creative Commons License 2007.10.30 0 0 1090

Nagy István Attila


Fogság

 

 

Bezártál ebbe a szobába -
egyetlen érzés mámorába.

stilly Creative Commons License 2007.10.30 0 0 1089
dauca Creative Commons License 2007.10.30 0 0 1088
dauca Creative Commons License 2007.10.30 0 0 1087
dauca Creative Commons License 2007.10.30 0 0 1086

FJODOR SZOLOGUB

 

A HANGULATOK JÓSKÖDÉBEN

 

 

A hangulatok jósködében
Eljössz te hozzám napra-nap,
S rajzolják az ismétlődések
Ugyanazon vonásokat.

 

Ugyanazt szeretjük örökre,
És ugyanazok álmaink,
S az élő lélek végtelenbe
Is ugyanúgy kívánkozik,

 

És földi álmodon elárad,
Mit ihleted öröme ad,
S ugyanazon aranykupába
Tölt mérgeket a hangulat.

 

1920. augusztus 3. Knyazsino

dauca Creative Commons License 2007.10.30 0 0 1085
dauca Creative Commons License 2007.10.30 0 0 1084
dauca Creative Commons License 2007.10.30 0 0 1083
stilly Creative Commons License 2007.10.29 0 0 1082

Jó éjt! :)

 

stilly Creative Commons License 2007.10.29 0 0 1081
stilly Creative Commons License 2007.10.29 0 0 1080
stilly Creative Commons License 2007.10.29 0 0 1079
stilly Creative Commons License 2007.10.29 0 0 1078
dauca Creative Commons License 2007.10.28 0 0 1077
Bocsánat: Erroll Garner
Előzmény: dauca (1075)
dauca Creative Commons License 2007.10.28 0 0 1076

Ősz van...

 

dauca Creative Commons License 2007.10.28 0 0 1075

Errol Garner tényleg istenien játszik, bár a dzsesszhez nem nagyon értek.

Megkerestem, belehallgattam, nagyon jó. :)

 

Köszi a verset - különösen az utolsó két sorát! :)

Fuss máskor is erre, ha kedved van!

Jó éjt! :)

Előzmény: originalqszi (1073)
originalqszi Creative Commons License 2007.10.28 0 0 1073

Itt ülök a Kuckóban, hallgatom Garnert,

Mint klasszikus fülnek Wagner!!!!!!!!

Istenien játszik a nigger, pedig autodidakta,

Meghalt, Isten nyugosztalja!!!!!!!

 

Ősz van, abasszam, megint ősz, mint Yesterdays:((((((((((

Esik, szél fú, hideg, a nap ide alig ér!!!!!!

Hiába nézem a nagyseggű nőket

A jó kis topicban, hagyom a francba őket:DDDDDDDDDD

 

Vissza Garnerhez, aki ráadásul Erroll,

Van valakinek fogalma erről?????????????:DDDDDDDDDDD

No szép képeket, gondolatokat a kuckóban,

Csak benéztem jártamba, erre futóban:)))))))))))))))))))))))))))))))))))

dauca Creative Commons License 2007.10.28 0 0 1071
Előzmény: dauca (1070)
dauca Creative Commons License 2007.10.28 0 0 1070

További szép estét! :)

 

 

dauca Creative Commons License 2007.10.28 0 0 1069

Balla D. Károly


A KÖLTŐI SZABADSÁGRÓL
Egy költő sem tehet meg bármit.
Csak amit megenged magának.

 

VALAMI ÚJAT
Minél több könyvet olvasol el,
annál kevésbé bízhatsz abban,
hogy valami újat
még megtudhatsz a világról.

 

VIHAR
Isten, a vak,
fehérbot-villámaival
motozza a világot,
nehogy elbotoljon benne,
ha majd földreszállna.


ELÉGEDETTSÉG
Kedvemre van
a magam-torzította világ.


KÖVETELÉS
A szótlannak legyen hallgatásszabadsága.

 

 

 

/Fabatkák/

dauca Creative Commons License 2007.10.28 0 0 1068

Ady Endre


SZEGÉNY LEGÉNY BOTJA    

 

 

A szegény legénynek
Furcsa az õ botja,
Nem oda üt vele,
Ahova gondolja,

Szegény az õ dolga.

 

 

A szegény legénynek
Benn a kalodában
Nótaságos, nagy dühe jön.
De minden hiában:
Dühe, botja kárban.

dauca Creative Commons License 2007.10.28 0 0 1067


Bálint Lea:

 

Boldogságom erdeje


55.

 

 

Emberek
és egyik sem te vagy

 

annyira várlak
hogy mindenkiben
téged látlak

Mindenkire
rámosolygok


nem jössz
és lesújt a bánat

 

Tovább várlak

 

1968

dauca Creative Commons License 2007.10.28 0 0 1066

Bálint Lea:

 

Boldogságom erdeje


70.

 

 

Mulandóságom múltával
te húzz nádszálat nekem
Halandóságom holtával
rád csukódjék a szemem

 

Kezedben vitt nádszállal hirdess
utoljára meg a falunak
útilapu jöjjön tanúnak
a szájtátó árok partjáról.

 

1970

 

(Nádudvaron, ha meghal valaki, az ereszből húzott náddal
mérik le a hosszát, és ezt a nádszálat viszik végig a falun a
koporsókészítőhöz.)

Ha kedveled azért, ha nem azért nyomj egy lájkot a Fórumért!