JANI BÁ
Van egy öreg bácsi, úgy hívják, hogy Jani,
88 éves barátja a Laci.
Janibá bizony hiper kedves csávó,
minden este ott van fején a csákó.
Szereti a papírt, általában eszi,
papírboltban veszi, majd a szájába teszi.
Finom kis étel – gondolja Janibá,
ha nem tesz a levesbe, Lacinak kiabál.
A papírevés művészete nem nehéz dolog,
bele lehet halni, de finomnak gondolod.
Fogyasztó nincs sok, ezért nem is nagyon veszik,
kevés ember van, aki papírt is eszik.
Janibá tudja, hogy elég furcsa,
olyan furcsa, mint New York-ban a szarka.
Torta helyett is etikettet zabál,
mint ahogy a levesnél, itt is kiabál.
A krétát már annál jobban veszik,
de ő krétát csak vacsira eszik.
Pirosat, sárgát, kéket, zöldet,
meg tudna enni 20 kg földet.
De nem eszik ennyit, csak 15 kg-ot,
bárhogyan nézzük, minden sorból kilóg.
Szereti a követ, de fát is rág,
ezzel együtt pofákat is vág.
Laci, a barátja is nagyon furcsa egyén,
Ő kb. olyan, mint egy betanított tehén.
Ő a füvet legeli, a focipályáról is leszedi.
Ő 98 éves, jót tesz neki a fű,
de egyszer sajnos belekerült egy tű.
Laci ezzel meghalt, Jani nagyon szomorú,
és Laci sírja elé bőgve leborult.
Csak ennyi volt a versem, mert Janibá megette,
majd az összerágott papírt a kukába betette.
|
