Mocsaihoz: az EHFTV-nek nyilatkozott éppen az izlandi balszélső, hogy kimondottan a nehézkes/nehéz magyar játékosok kicselezésére meg fárasztására játszottak és örültek, hogy sikerült.
Szita közben arról elmélkedik, hogy milyen csodálatos dolog magyarnak lenni (ezt Máthé is elmondta vasárnap), egyébként meg egyszerűen túl sokat hibáztak.
Elhiszem neki, hogy nagyon-nagyon sajnálja. Ő se játszott jól elvégre is. Ő is túlzottan akart, sokan mások is.
Mintha a végén Lékai nem tudta volna, hogy az iksz is jobb, mint a vereség, mert akkor még bízhattunk volna a portugál győzelemben. Minek lőtte el a labdát előkészítetlenül? Végig lehetett volna támadni, de ennyi hibával, meggondolatlansággal nem lehet...
Ez egy óriási pofon. És megint bent maradt az időkérés...
Talán ideje lenne a teljes magyar kézilabdázást új alapokra helyezni. Szakítani a mostani nomenklaturával és legfőképp a Mocsai hagyományokkal.
Amíg nem tudunk olyan játékosokat kinevelni akiknek többsége elfogadhatóan tud védekezni jó támadójáték mellett addig ne reménykedjünk. De ezt már a női vb után is leírtam. De mitől lenne más a férfi mezőny mint a női ha ugyan úgy semmi modern dolgot nem tudunk megtanítani nekik.
Ez a három balfasz nem tudja, hogy három időkérés van egy meccsen? Lékai is el ehet a picsába, Máthé meg vegyen vissza az árából. Mert ez igen gyenge produkció volt három mécs alatt.