Hadd ne fejtsem ki, milyen apró különbség volt a bajnok és későbbi BL-döntős Sampdoria oda-visszavágós megszorítása és a tét nélküli meccs az EL-ből és (jó eséllyel)a bajnokságból is kieső genovaiak legyőzése között, vagy a mostani bolgár, szlovák, svéd topcsapatok elleni párharcok és mondjuk a Honvédnál maradva 89-ben a jugoszláv (nem szerb vagy horvát vagy bosnyák) bajnok kiverése vagy a Fradi Real elleni döntetlenje, az Anderlecht kiverése, vagy a Newcastle legyőzése között. Attól tartok, hogy nem érdemes erről beszélgetni, mert ha szerinted a klubcsapataink olyan erőt képviselnek, mint a 90-es években, akkor nincs értelme a további diskurzusnak.
Igen, az erőnlét, a tempó nyilván sokat javult. Csak ez kicsit olyan, mint mikor nagyanyámnak kell elmagyaráznom, hogy attól, hogy a háború romjaihoz képest a kommunizmus alatt fejlődött az ország, az nem azt jelenti, hogy az klassz dolog volt, mert ha egy picit nugatabbra tekint, akkor láthatja, hogy mások, hasonló romokból a többszörösét építették fel. Tehát érdemlegesen fejlődésről beszélni csak a környezet viszonylatában lehetséges, ilyen szempontból pedig tetemes lett a lemaradásunk.
De mesélhetsz arról, hogy hol vannak most a magyar bajnokságban az épkézláb magyar csatárok (mint a 90-es évekből pl. Vincze Pilu, Horváth Feri, Fodor Imi), vagy a légiósok között - Szalait is beleértve - hol vannak Kiprich vagy Kovács Kálmán hatékonyságú csatáraink.
Azért az Izland elleni kettős vereség volt az, ami mindenkit ráébresztett arra, hogy most már bárkitől kikaphatunk. A többi buktát már sokkal nagyobb közöny kísérte -még a dicsőséges vaduzi dupla nullát is.
Lujó, ez a 3:0-s kint meccsen készült. A kínálatból ki a bánat van a képen?
Viczkó Tamás Sarlós András Tóth József Schumann Péter Zámbó Sándor (72' Bene Ferenc) Fazekas László Tóth András Törőcsik András Fekete László Nagy László
Abban a selejtezőcsoportban háromszor keserített el minket.
Érdekes, ha jól emlékszem Pintér ellenben a spanyolok ellen egyenlített idehaza, így mind Butragenio, mind Busuttil egy-egy ponttal távozott a Népstadionból.
Amúgy Málta ellen mi is csak tiziből tudtunk egyenlíteni itthon.
Kicsit idegesít, hogy olyan időkről beszéltek, ami nekem már vagy nagyon homályos, vagy nem is éltem akkor, vagy még tényleg jó volt a focink -70-es évek. Evezzünk egy kicsit sötétebb vizekre -ha már a boldog kései nyolcvanas, kilencvenes évek a téma.
Apám egy bizonyos eseménytől számítja a magyar foci igazi csődjét -pedig már akkor is füstölgött korábban, ha a németek, vagy az angolok vertek minket. No de akkor még nem tudta, hogy...piros pontot kap, aki eltalálja az alábbi játékos teljes nevét:
Jajj, nem birom ki. Hát nehogy már az a debill, Haynau fatty (sógoruk a kurva anyjuknak) konciliával, pezzey-jel, krankl-lal, degeorgival, stájnkoglerrel felálló idióta brigád kijusson arra a vébére. Igaz, a hollandoknál meg voltak emberevő, banánzabáló bantunégerek. Talán az szólt a javukra, Cocu, Zenden és Klujvert nem volt még fasorban sem. Istenem, ezeket de gyűlöltem.
Azért ott kellettek a csodálatos körbeverések, de teljesen igazad van. A kulcs az volt, talán mindenki megcsapta otthon az angolokat, mi meg mindenkitől elvettünk 3 (románok,Svájc) vagy 4 (Norvégia) pontot. Így megtehettük, hogy az uccsó meccsen leszartuk a Mikiegérfejű Keegan-nel felálló angolokat.
Hihetetlen tekintélye van még mindig Pécsen. Talán Garami Józsibának és a Dárdai családnak van hasonló. Szerintem még pakolt magára izmot az évek folyamán, olyan a keze, mint nekem a lábam.
Törő pedig legendás volt, hogy nem szerette a fagyasztást, a beinjekciózást. Félt a rásérüléstől. És mégis, ott és akkor nem volt más lehetőség, vállalnia kellett. Pedig egy szerencsésebb konstellációban bőven lehetett volna más eredmény, előtte a Dózsa úgy csapta meg az UEFA kupa nyertes Göteborgot, hogy 1 percig nem forgott veszélyben a továbbjutás. Az előzőleg vidis Kovács Józsi távoli bombájával már kint is vezettünk.
Bár egyetértek, a 82-es csapat szerintem is erősebb volt a 86-osnál, de a hazai hollandon számunkra már nem volt tétje a meccsnek, a hollandoknak annál innkább. Másnap tele is voltak az osztrák újságok, hogy lefeküdtünk a fapapucsosoknak, meg hogy eladtuk a meccset.
