"Pályázat az év legjobb 35 év alatti elsõszerzõs sebészeti közlemény díjára
Ihász Mihály sebész professzor, akadémikus 2002-ben távozott az élõk sorából. Halála után özvegye 1.000.000 Ft-ot ajánlott fel a Magyar Sebész Társaságnak, hogy annak éves kamatával egy arra érdemes, valamiben kiemelkedõ munkát végzõ magyar sebészt jutalmazzanak. A Magyar Sebész Társaság alapítványi pénzbõl ezt megduplázta, és úgy határozott, hogy az így rendelkezésre álló 2.000.000 Ft kamatát minden évben az a 35 év alatti fiatal magyar sebész kapja, akinek a Magyar Sebészet c. folyóiratban elsõszerzõs közleménye jelent meg, és azt a bírálóbizottság (az MST mindenkori elnöke és fõtitkára, az MST szekciók elnökei és a Magyar Sebészet mindenkori fõszerkesztõje) a legjobbnak minõsítette."
Ismét egy övön aluli ütés a sebészlobbi részéről, hogy a hobbisebészeket kiszorítsák a támogatásból?
erről jut eszembe, egy vesekő-problémákkal küszködő ismerősömnek pár hónapja napi három buszozást írtam fel (bosnyák tér-keleti p.u. viszonylatban), és képzeljétek, a macskakőnek hála elmúlt a fájdalom!
persze, úgy is lehet, hogy az ember megveszi a legdrágább felszerelést, és akkor azzal műt, de én pont azt szeretem a hobbisebészetben, hogy van tere a kreativitásnak, a macgyverkedésnek, a barkácsolásnak. ha mindig steril, tuti eszközökkel akarnék dolgozni, orvosnak (muhaha) mentem volna.
ha hétvégén kiruccanok, szigszalagot mindig rejtek el a retikülömben. tapasztalataim szerint a leggyakrabban mindig az alkoholt tartalmazó üveg okoz balesetet.
a vágott sebet remekül össze lehet húzni a szigszalaggal, de sajnos a pohárharapás már keményebb ügy.
hétfő este a Sarkkertben kivettem egy barátom manduláját. persze nem egy bonyolult műtét, ami miatt érdekes volt a dolog, hogy nem nagyon voltak ott megfelelő eszközök. gondokodtam azon, hogy kérek valami műanyag evőeszközt, és akkor azzal. aztán rájöttem, hogy pont ez benne a kihívás, hogy azzal kell megcsinálni, ami az embernél éppen van. úgyhogy fogtam a kulcscsomómat, a legélesebb kulcsot levettem szikének, másik kettőből pedig fogót próbáltam összehozni, amolyan kínai evőpálcika fogással.
namost persze nem sokat láttam, úgyhogy az öngyújtómmal bevilágítottam a srác szájába. na persze így meg nem lehetett egyszerre használni a fogót és a szikét. persze meg lehet volna kérni valakit, hogy világítson, de egyedül akartam csinálni. úgyhogy úgy döntöttem, hogy a kulcsomómon található, amúgy párizsi négerek által felkötött úgynevezett gulu-gulu madzagot rákötöm az operált mandulára, és a levágás után annál fogva fogom kirántani, mintegy a klasszikus tampon módszert alkalmazva. persze gulu-gulu helyett cipőfűzőt is használhattam volna.
mivel a madzaggal kevésbé lehet kimerevíteni a dolgokat, mintha a fogót használtam volna, ezért a vágás kevésbé lett szép, akkurátus, úgyhogy fokozott igyelmet fordítottam az utókezelésre, és az öngyújtóval felforrósított kulccsal alaposan kauterizáltam a torkot.
most egy roppant érdekes kísérletre készülünk egy ismerősömmel, akit negyedszerre sem vettek fel pszichóra, megismételjük sperry kísérletét az elmetszett kéregtesttel, nagy marhulás van előkészületben. apropó, keresünk erre önkénteseket, jó móka lesz.
Sziasztok, gondoltam csinálok nektek egy kis háziversenyt, minél több korrekt információt le tudtok írni a képről, annál több pontot kaptok. Természetesen a helytelen adatok pontlevonást eredményeznek.
nos, a listán még mindig lukács vezet, második az m2 kultúrház c. műsora, főleg ha egy bizonyos fotóművésznő a vendég, akinek szókészlete igen gyér, így sokat használja az ö betűt, ami viszont álomba ringatja a beteget.
a harmadik a "hol az olló?" népijáték felidézése, és valóban a lmrck által idézett kérdés is meghozza a hatását.
azt azonban el kell mondani, hogy nem mindegy, ezek a mondatok milyen kontextusban hangoznak el. ez még további kutatásokat igényel
Csókolom. Ha valamelyikőtök hobbinőgyógyászként megszorul, szívesen asszisztálnék. Kecskéken már van némi klinikai tapasztalatom.
Például gátsebben kikelő légylárvákat biztos kézzel tudok kiszedegetni bélyeggyűjtő-csipesszel. Érzéstelenítés fölösleges, teljesen érzéstelenül bírom a páciens ordítását elviselni.
