A jelenlegi modern fizika több mint 100 éves. Ma már inkább gátja, mint segítője a tudomány fejlődésnek. Szükség van tehát egy új fizikára. De milyen is lesz ez az új fizika? Erre keressük a választ.
Ha ezt egy orákulum mondja nekem, aki már sok mindent előre jelzett, akkor elhiszem. De te még Einstein orákulumnak sem hiszel, a téridőt illetően. Állj elő most, a fényközegeddel, és hiszek neked!
Az atomok, már a keltett téridőben állnak össze, testalkotó korpuszkulákká. Az elemi részecskék azonban még nem számítanak testnek, a pontszerűségük miatt. Ők képezik a „rácspontokat”a térhálózatban, a közegben amit alkotnak. Így megfelel?
A töltésekből kiinduló transzverzális hullám, a haladási irányra merőlegesen kelt hullámokat a közegben. Az elektromágneses hullám, ezek szerint a megmaradó töltések eredménye, amit akár a tér, a közeg keltésének is nevezhetnénk. A gravitációs töltéssel ugyan ez a helyzet, a gravitációs töltések is transzverzális, polarizált hullámokat keltenek, amik szintén térkeltőek. Tulajdonképpen a négy féle elemi részecske,(e; p; P; E) kelti maga körül a teret. Mivel állandó mozgásban vannak, az időt is „produkálják”, ha a sebességükre is kíváncsiak vagyunk. Mivel a mezőket c sebességűnek tekintjük (vagy mérjük?), az idő és a tér, vagyis a téridő az elemi töltések következménye, megmaradó létük eredménye. Ennél fogva nincs szükség olyan „közeg” feltételezésére, amiben a gravitációs és elektromágneses hullámok haladhatnak.
Na de mi van akkor, ha a hullámok kiegyenesednek, vagy kisimulnak? (egydimenziós lesz a tér?)
Meg kell mérni egy centrifugában a tehetetlen tömegeket egy elektromos precíziós mérlegen, majd a gravitációs térben a súlyos tömegeket ugyanavval az elektromos precíziós mérleggel .
