" A zsidó érzékenység mint végtelen háló futja be az országot,ha egy helyen megütik,az egész hálózat csörög, reszket,vonaglik.Ma különösen. Aki ennek a hálónak az ura ,annak hatalmas eszköz van a kezébe,hogy sérelmeit megbosszulhatja. Ezek az urak részben személyes bosszúból,részben hatalmi okokból rázták meg a hálót,azzal a jól bevált kétszínűséggel, amellyel az "üldözöttek" szokták nálunk az"üldözőket" proskribálni." Németh László:Sorskérdések Magvető 1989. p.99
Mert miért? Zsidónak lenni rang? Elég sok több ezer éves történelemmel rendelkező nép van. Bár az tény, hogy senki nem bírta megtartani önmagát ország nélkül....
Hiába na, kiválasztott nép..;)
Csak azt nem értem, ha már ilyen büszkék a zsidőságukra -jogosan- akkor miért rántank pajzsot a fejükra ha valahol kiejtik a nevüket???
Gyalázat ami holokauszt alatt történt! De könyörgöm, ne ebből éljenek még kétezer évig!!!
Szóval maradjon a nemzeti zászló csak a nemzeti ünnepekre akkor csak a Kossuth téren?
Szerintem az a baj, hogy a "magyar" kifejezés feltűnik a közéletben azonnal valahonnan mellé bújik a "szélsőjobbos" és "antiszemita" jelző.
Az USA-ban minden farmer udvarán ott leng a nemzeti zászlajuk és úton-útféenn lehet vele találkozni. Nem csupán az állami intézményekben, iskolákban, templomokban...stb, hanem akár ruhadarabokat is alkotnak belőle.
Ha valamely nemzet "nacionalista" akkor az "amerikaiak" azok. És mégsem sütnek rájuk mindenféle bélyegeket....
Kis magyar valóság....:( Miért kell festegetni itt a dolgokat? A zsidó az zsidó, nincs ebben semmi. A cigány meg cigány. A magyar meg magyar.
Kéretik a jogok mellett a kötelességeket is vállalni és nem lesz semmi baj.
Ha néhány lökött "orrhossz" és bőrszín miatt hőbörög azzal nem kell törődni, mert nincs semmi tömegbázisuk és legalább tisztul a fejük....
Tessék nyiltan beszélni a cigánybűnözésről. az okairól és a különféle jogvédő szervezetek és kisebbségi önk.-ok ne csak a jogokkal dobálózzanak, hanem megoldásokat keressenek.
Miért nncs az én gyerekemnek joga ahhoz, hogy a tanórán figyelhessen és tanulhasson, nem pedig az cigánygyerekek fegyelmezését kelljen figyelnie? Miért a "hátrányos helyzetűek".hez igazítják a tanórákat? Miért nincs tehetséggondozás?Miért kell az én adómból eltartani azokat akik semmit nem tesznek? Miért kell az én TB-mből potyautaztatni???Miért nem mehetek nyugodtan éjszaka az utcán mondjuk a 8. ker.-ben??? Ha esetleg balesetbe keveredek meg merjek állni? Vagy kockáztassam az agyonverést? Vagy olcsóbban úszom meg cserbenhagyással??
Szóval jobb lenne nem mondvacsinált, hanem valóságos problémákkal foglalkozni...előbbre jutnánk....
"Megköthetjük -e a lelkeknek békéjét a magyar zsidóság nagy belső forradalma nélkül?Bizonyára nem.Magának a zsidóságnak kell elszánnia magát,hogy véget vet felemás helyzetének,s minden egyes tagja előtt felveti a kérdést:Jeruzsálem vagy Magyarország,az apák vagy a befogadók.Sajnos a zsidóság semmitől sem fél sem fél annyira, mint,hogy helyzetébe belenézzen. Sok erénye van, amely belőlünk hiányzik,de van egy, amelyet a magyarságtól kellene megtanulnia, s ez az önkritika."
Nem vagyok vallásos zsidó. És azért maradtam zsidó, mert elveimmel ellenkezett volna, hogy megtagadjam azt, ami rám méretett, és azokat, akiktől származom, és akik oly kegyetlenül megszenvedtek ugyanezért.
Ugyanezért nem szabatom át az orrom, ezért nem festem a hajam, nem töltetem fel a hímtagomat stb..
És úgy neveltem a gyerekeimet, hogy vállalják fel önmagukat, mert mentálisan ez a "leggazdaságosabb" megoldás. És ne legyenek büszkék semmire sem, amit nem saját erejükből értek el. De ne is szégyeljék azt, ami adatott nekik.
Ilyen egyszerű.
Ugyanígy vagyok a magyarságommal is. Soha, semmilyen körülmények között nem tagadnám meg, mert ide születtem, apám is, anyám is, nagyapáim is nagyanyáim is (úgy a 7 éves háborúig sikerült visszavezetnem).
Adottságom a magyarságom, akkor is, ha egyesek ezt elvitatják tőlem. Sem nem szégyellem, sem büszke nem vagyok rá. Nem tőlem függött, nem én választottam (mint ahogy a zsidóságomat sem).
"A zsidóságot a nagy zsidó gondolkodók hasonlították az asszonyhoz. Ha van kihez alkalmazkodnia , kezes élettárs,ha a férj pipogya,követelődzik,s lábosokat vagdos, felforgatja a házat." Németh László: A zsidóság és kapitalizmus.-Sosrkérdések Magvető 1989.p.111.
Ha megvalósulna formailag is az a különbségtétel, ami tartalmilag most is ott lappang az antiszemitázó felszín alatt, akkor az lenne a legkevesebb, hogy mindegyik nemzeti etnikum határozottan elvárná a másiktól a saját nemzeti szimbólumaik, kultúrájuk tiszteletét. Ezért is figyelemreméltó az a kezdeményezés, ami azt javasolja, hogy az egyes nemzeti etnikumok váljanak láthatóvá, vállalják fel saját önnön nemzeti mivoltukat az országon belül.
Van ennek a kérdésnek egy másik vetülete is (ami nem feltétlenül passzol a hozzászólásodhoz, csak most jutott - újra - eszembe):
Az, hogy valakik a közbeszéd szintjén és politikai értelemben erős hangsúllyal kiállnak a magyar nemzettudat egy-egy szimbóluma mellett, az óhatlanul kivált bizonyos szélsőségességet, sőt primitív megnyilvánulásokat is. Ez utóbbi aztán visszahat arra a többségre is, amely értékrendjében szintén magyar nemzettudatú, de szélsőséges indulatok nélkül. Ez a visszahatás végeredményben negatív kisugárzású és egyáltalán nem vet jó fényt az erőszak nélküli többségre.
Mi ennek a kis eszmefuttatásnak a konklúziója? Az, hogy tessék csínján bánni a nemzeti szimbólumokkal, nem elővenni azokat a napi életben.
Így igaz. A palesztínok esetében ez már majdnem megtörtént. Szorgalmazom, hogy legyen meg a diszkrimináció eltörlése a katonai szolgálat esetében is, amint megalakul az önálló Palesztína.
Egyetértek, szerintem is így van. Kérdés, miért jön elő ötpercenként az az érvelés, hogy "azok nem is mi voltunk, a másik oldal beépített emberei tették".
Sajnos egy csomó ember olyan régóta gyakorolja a bűnbakkeresést és a saját hibák másra vetítését, hogy már képtelen a problémák okát másban látni, mint az ellenségeiben.
Persze, ha kínomban nem tudom, hogy röhögjek vagy sírjak azon, hogy itthon "a" magyarok rettegnek, mert esetleg odébb kell menniük egy másik jegyirodába, akkor nyilván Tel-Avivból érkeztem. Magyar ember nem csodálkozhat rá az ilyesmire, csak a zsidók. Ha az adóm 1%-át a látássérülteknek ajánlom, akkor meg vak vagyok, ugye?
Nem természetesen. Mint ahogy az sem természetes, hogy a gyújtogatók a jegyvásárlót ért sérelem miatt, azt megbosszúlván dobták a bolt kirakatába a molotov-koktélt.
