Sajna a megfizethetőbbség gyakran párosul sokszoros kompromisszumokkal, de tényleg érdemes lehet kivárni a végét. Ettől függetlenül jelenleg szerintem továbbra is a Roland VR09 most a best buy kategória minden téren a klónok között.
A napokban ért haza Paks-rol a Jazz Kaláka, hatalmas sikereket maguk mogott hagyva a fiam első szava az volt hogy találkozott avval a bácsival akinek meg néztuk a hammond orgonáját ,és udvozol. Ezek után olvasva az alabi általad leirt és magasra minositett gyerek zenekar munkáját,nagyon boldog vagyok .És koszonom azt a kedvességet amit a fiam és zenekara irant nyujtottál .A gyerekeknek hatalmas támaszt jelent az amikor valaki egy kis helyen ,röviden szépet mond vagy ír . Mindig a legnagyobb tisztelettel
A videót is!:) Ilyen Yamahám is van, igaz lehelletnyi eltérések vannak, de az is beépített Leslie-s. Bár azt hiszem valamivel többet tud. Legalábbis a hangja jobban tetszik, de amit játszik a fiatalember, az jó!!
Azért gondolom akkortájt még ez sem lehetett túl olcsó...
Én úgy érzem, nem az a baj, hogy kevéssé ismertek, hanem inkább az, hogy nehezebben emészthető (bizonyos embereknek). Ráadásul kell egyfajta zenei nyitottság, hogy tudd értékelni és befogadni ezeket a dolgokat. Én azt vallom, és a barátaim ezt tudják rólam, ha 5-10 évig csak dzsessz menne az összes rádióban, akkor az lenne a sláger, mert az lenne belegyalulva az emberek fülébe. De az emberek nagy része passzív zenehallgató, tehát háttérzajra, és könnyen érthető témákra vágyik, nem többre. Nem szégyellem, a Collegium Musicum először nekem is nagy falat volt, kb 15 évesen, majd 4-5 év múlva újra belehallgattam a lemezbe, akkor már másként néztem rá, és minél többet hallgattam, annál inkább kinyílt előttem ez a világ. Az a szép ebben, hogy meg kell érte dolgozni, (nekem legalábbis meg kellett) és egy kis zenei érettség, kíváncsiság kell, hogy élvezni tudd.:))
És most már csak annyit! Most látom, miket hallgattok. SBB, Collegium Musicum, Ekseption, ezek mind nagy kedvenceim!!:)) Bár a CM-ot inkább akkor szeretem, amikor nem énekelnek.:)) Nagy bánatom, hogy nem láthattam Marián Vargát::(((( Ha felemlítem őket, még a zenészek nagy része sem tudja, miről beszélek, pedig ezek hatalmas zenék. Csak itthon hallgatgatom őket bakeliten, aki meghallja, 100-ból 99 csak áll értetlenül és vágja a pofákat, hogy hülye vagyok, hogy ilyen elmebeteg zenéket hallgatok, de szerintem nem én vagyok megőrülve!:))
Ami ennek a feltétele, az az, hogy akkor el kellene passzolni a b200-ast, úgy esetleg el lehetne kezdeni kaparászni, láttam, hogy egy l100-ast is hirdettek, szintén 160-ért, de ennyit egyben nem tudnék sajna rászánni, csak ha a másik elmenne, arra esetleg rápótolni. Amúgy leslie-vel bőven el vagyok látva, a próbateremben van egy Solton, nekem meg egy dc200 dynacord, és egy anconai super x10-es kályhacsöves egyrotoros. De az ajánlat amúgy tetszene, csak hirtelen nem tudom megszponzorálni:)) Köszi!!!!!
Pécsett van egy m-102-es Hammond eladó azt hiszem nagyon elérhető áron. Van hozzá egy solton laci is. Mindez együtt 160 000. A Hammondra ráfér egy átnézés, de a TG rendben van, csendes megbízható. Nos???
Szia. Ne tégy semmit. Fogadd el amid van, vagy cserélj. Egy L100 azért szintén lehet költséghatékony, de némely feljavított T széria is sokkal másképp szól a maga mechanikus hanggenerátorával. A drágábbakat a költségek miatt nem említem.
Még van egy olcsó megoldás, B4-féle program PC-n és midi mesterbillentyűzet.
A gondom az lenne, hogy rendelkezem egy B200-as orgonával, és egy Dynacord DC200-as leslie-vel, amikre ha azt nézem, hogy mennyibe kerülnek, akkor nem panaszkodhatom, ár-érték arányba nem olyan rosszak, de ezek mégis a tranzisztoros világ gyermekei. Egy ismert zenész azt mondta, adjam el az egészet, és vegyek egy csöves, hanggenerátoros USA Hammondot, de ez anyagilag nem kivitelezhető sajnos.
Mégis mit lehetne költséghatékony megoldásként tenni, hogy valamit még javítsak a hangképen? Érdemes-e egyáltalán küzdeni? Első körben a csöves előfok ugrott be, nem tudom ér-e itt valamit. Szerintetek mit tehetnék?
Tök jó ez a kis beszámoló, nekem sajnos csak a Wurlim látogatott idén a Gastro Blues fesztiválra, ezzel egyidőben a VOLT fesztiválon léptünk fel a Kéknyúl zenekarral, ahol az apropó kedvéért történt némi kiegészülés a tagokban:
Mivel Andy otthonában nyaral, ezért Tóth Vera és Big John volt a vendégünk! Ha minden igaz, lesz róla videó beszámoló, de többen lesápadtak az öreg énekétől!! Verát meg nem kell bemutatni :)
A C.M. előtt kettővel játszott a Jazz Kaláka. Attól szintén lementem hídba.
A kávézó kivetítőjéhez menekültünk korábban a rettenetes hangerő elől. Aztán láttuka képernyőn hogy nagyon fiatalos képű zenészek kezdik el nyomni egy nagyon igényes, olyan Syrius jellegű progresszív zenét.
Hogy tisztázzuk a látottakat, beálltunk a színpad elé. A zenészek gyerekek voltak. Egy aprócska basszer srác, aki úgy nyomta hogy sok felnőtt jazzbasszer csak szeretné úgy kezelni a hanxerét. A dobossal félelmetes alapot adott. Az énekes lány aranyosan énekelt, fuvola, gitár elment.
Baloldalt egy pici, kockásinges gyerkőc ült a Korg X5 mögött. Olyan ügyesfélének tűnt, rutinosan járt a keze. De aztán Hammond hangzásra váltott. Vagy 5 olyan szólót lenyomott hogy leesett az állunk! A fordulatok a glisszandók, stb. nagyon helyén voltak. Meg minden hang, mert ezek túl nagyon precízen, pontosan játszott. A koncert után kiderült, 12 éves!!!
A csapat kézdivásárhelyi. A basszusgitáros fiú annak a Pál Zakariásnak a fia, akinek itt a fórumban láthattuk a piros Nord C2-jét, szép piros B3 szerű lábakkal, húzóregiszterrel.
Később, a végefelé bejött egy hozzájuk képest öreg gitáros "gyerek" aki az igényes progresszív zenét sajnos nagyterpeszben elvitte kommersz AcDc, Purple, Clapton irányba, de azt is pazarul kísérték a gyerekek. Le a kalappal előttök!
Csakis szuperlatívuszokban. Hatalmas zene, pazar előadás, félelmetes váltások, dinamika, tempók, szólók.
Marián Varga (Norbi, nem rokon? :-) a saját hanxerét hozta, érthető okokból. X77 122XB lacival.
Igencsak eltérő a hangzása és a kezelése. A sok extra 1' fölötti regisztert is használta, meg a nyelvkapcsolókat, motorkapcsolgatással. A hangzás meg egy L100 és sípos orgona keveréke, úgyhogy ezt a műsort lehetlen lett volna egy B3/122-n eljátszani.
Zseniális, hiteles játék, visszavitte a közönségét 1971-be egy The Nice jellegű muzsikával.
Sajnos azonban Marián Varga fizikai állapota is félelmetes, rendkívüli aggodalomra ad okot, legalábbis szerintem. Az orgona mögé beülnie is nehezére esett. Azonban ahogy odakerült, a világ kikapcsolt és félelmetes játékot nyomott le a maga egyedi, kicsavart kéztechnikájával. Gitáros társai fiatalos vitalitással dolgoztak vele, a kor nem fogott rajtuk. A dobos fiatal, de állat! Történelmi jelentőségű előadás volt. Csak remélem hogy jobbra fordul fizikai állapota és a Picibával kb. egyidős Varga még soxor megmutathatja játékát viláxerte.
