Az ön által letölteni kívánt tartalom olyan elemeket tartalmaz, amelyek Mttv.
által rögzített besorolás szerinti V. vagy VI. kategóriába tartoznak, és a
kiskorúakra káros hatással lehetnek. Ha szeretné, hogy az ilyen tartalmakhoz
kiskorú ne férhessen hozzá, használjon
szűrőprogramot!
Hiánypótló topiknak szánom, a megnevezni nem kívánt itteni komoly szellemi pezsgésű topik utáni űr betöltésének a kísérleteként. Itt lehetne kultúráráról, picit óvatosan politikáról, macskákról, jó interjúkról, szellemi érdekességekről és értékekről, nőkről beszélgetni, picit filozofálni is, vigalmira hangolt módon. Nem kívánom elvenni a részbeni jogelődtől a topikját, vagy annak utódlását -sőt őt is szívesen látnám itt-, de jelenleg egyszerűen nincs hová írnom ezekről, és hátha másnak is vannak ilyen érzései vagy érzetei. Komolyabb moderáció-elemzést, és főleg ezzel kapcsolatos csatározást nem szeretnék itt látni, a diliről jó lenne, ha nem mászkálnának át ide semmilyen figurák, és azokat is szívesen látom, akiket nem kedvelek, ők maradnak, ahol vannak, státuszbelileg, de mindenki azt ír ide a régi gárdából és az esetleges újak is, a szabályok keretei között, amit akar. Meglátjuk, mi lesz belőle, nekem már legalább 3 hete nincs hová írnom. Jó lenne, ha fennmaradna, és esetleg tényleges topikélet is lenne benne. Vitorlák felhúzva, meglátjuk fúj-e a szél és hogy melyik irányból.:)
90ben érdekesebb volt szdszre szavazni, tán csak 150-160ezerrel kapott többet a győztes mdf, millió felett volt az szdsz is.(egy liberális párt, ami mindenhol kis rétegpárt volt nyugaton is)
Fogalmunk sem volt, hogy ki kicsoda, mit akar kezdeni velünk.
Mégis büszkén, boldogan szökdécseltünk a szavazóhelyekre.
Basszus, ha akkor valaki elmondja, hogy mi lesz az egészből 34 évvel később, agyonütöm.
Ezzel én is így vagyok, csak a karácsony helyett nekem a szilveszter a kedvencem, emlékeim szerint ott mindkettő összejöhetett, pláne, ha jó buli volt. Mostanában a gyerekekkel társasozunk, de ennek is megvan a maga szépsége: együtt a család. :)
Újabban nekem is nagy fejtörést okozott a szavazás. Az utóbbi szavazásokon már az volt a menetrend, hogy melyikkel okozom a legnagyobb kárt a fidesznek. Még akkor is, ha nem volt teljesen szimpi a választott párt.
Jesszus, megnéztem a töritanáromat, hogy mikor születhetett és anyukámmal egyidős (bár nála akkor öregebbnek gondoltam), és a rendszerváltáskor csak 33-34 éves lehetett. :)
SZDSZ-re is szavaztam, az az egyik kispárt, aki bejutott, bár utóbb -- be kell valljam -- nem voltam elégedett a döntésemmel azért. Jobb olyan pártra szavazni, aki nem jut be vagy nem kormánytényező, nem hoz szégyent az emberre. :) Az elsőn én még nem is szavazhattam. Egyébként egy nagyon jó történelemtanára volt a sulinknak, és a rendszerváltást néztük szinte minden tanórában a tévéken. Ő mondta, hogy ha valaki nem talál olyan pártot, amivel egyetért és jó szívvel adja le a szavazatát, akkor protest-szavazatot kell leadni a legszimpatikusabb kis pártra (tehát nem a legesélyesebb ellenfelére). Így legalább a rendszerváltás legfontosabb pontja életben marad: plurális demokrácia lesz, a sok kis párt ellenőrző hatalomként funkcionálhat és esélyt kap megerősödni. Még akkor is, ha a küszöböt se éri el, mert akkor is kap állami pénzt. Az egy dolog, hogy én ezt 14 évesen beszoptam és menthetetlen idealista lettem, de ez a töritanár már ősöreg volt, lehet 40 (!) is elmúlt és akkor ő is adja az idealistát?! ;P A magyar politikai elit aztán bebizonyította, hogy más az elmélet és más a gyakorlat... Mindegy, én már nem változom meg. Idekinn is kispártokra szavaztam. Nem a zöldekre, pedig fontosnak tartom a környezetvédelmet, de nem kizárólagosan fontosnak és nem is tetszettek az ötleteik, amiket a kampányban bevetettek. :)
Az utolsón, amin szavaztam, az én választókerületem volt a "melyik ujjamba harapjak" választókerület: Juhász és Fekete-Győr, akik visszaléptek V. Naszályi Márta javára, aztán végül valahogy Csárdi Antal lett belőle, aki végeredményben nyert is. De nem tudom, hogy amúgy jól tettem-e viszont nem volt mit tenni, ezt döntötték az okosok a választók feje felett. Amúgy Juhászra szavaztam volna, legfeljebb Fekete-Győrre, és utaltam is az Együttnek, hogy vissza tudják fizetni a kampánypénzt. Meg listán a Kutyákra, nem érdekel, hogy őket mindenki utálja, jót tennének a parlamentnek, legalább vidámabb lenne a hangulat. Egy kis borstörés a té Ház orra alá, a magamfajta anarchistákhoz illő döntés, nem? ;P
Van egy barátom, aki 70 körül disszidált Ausztráliába. Azt mesélte, hogy barátként fogadták Sidney-ben. Befogadták, segítettek neki, munkája, lakása lett, majd Ausztrál felesége. Gyereke, kettő is. Mostanra tehetős vállalkozó. Fiai menő éttermet nyitottak Sidny-ben, neki szerszámkészítő vállalkozása van, 50 alkalmazottal. De elérzékenyülten beszélt arról, hogy ő magyar. És bármennyire is jó neki odakinn, itt akar meghalni.
Hát eszembe jutott, hogy nem meghalni nehéz itthon, hanem élni.
Ebben igazad van. De sajnos tovább öregszik a társadalom, mert a fiatalok dobbantanak. És nem csak a fiatalok. A közvetlen családomból is hárman mentek külföldre. Igaz, egyelőre csak dolgozni és hazajárnak. De 50-60 köztiek.
Én is csak azért maradok, mert már nem érzem magam hozzá fiatalnak. Meg mert szeretem ezt a meggyötört országot. És hátha még tehetek érte valamit.
Így a politikába is már a 70es években belebotlottam, amikor ELTE-s diákként nem értettem, mért kötelező minden március 15.e tájékán 3 napra kirándulni mennünk a radványi sötét erdők közepére.
Aztán az ÉS-ben megjelent apró kis hírecskékből gyanút fogtam: rendőrségi hír volt, hogy Solt Ottíliát, Demszky Gábort, Kőszeg Ferencet és még pár számomra ismeretlen alakot pár napra vendégül láttak a fogdán ugyanakkor. (persze érdeklődtem utánuk, és nagyon tetszett, amit hallottam)
Az első szabad választáson így lettem szabad madár szavazó.:)
Amióta kimúltak, azóta kis pártok, LMP, Momentum, sőt 2018ban a Vona-féle Jobbik is befigyelt, de akkor már az ördögre is szavaztam volna.
Az akkor esély volt, és mai napig hiszem, hogy azt a választást elcsalták.
Olyan ismerősök is rájuk szavaztak, akikről soha fel nem tételeztem volna.
No mindegy, én már nem megyek sehová, itt maradok nyugger mammerként a nyakatokon.:)
Persze, azért én is puskaporos hordón ülök, meglehetősen elképzelhető, hogy az AfD nagyot kaszál az elkövetkező választásokon. Nem azért, mert a németek "náczik", hanem mert tényleg vannak józan ésszel megkérdőjelezhető döntések, amik ellen csak az AfD szól (klímavédelem, menekültek). Nekem nem szimpatikusak, de nem dugom a fejem a homokba: kapni fognak meglehetősen sok szimpátia- és protest-szavazatot is. Ez van.
Mentségemre, akkor még nem lehetett látni, hogy micsoda társaság lesz ez.
Mondjuk 2002-re számomra is egyértelművé vált.
Akik viszont 2022-re sem látták, 12 év után, azokkal gyakorlatilag minden kapcsolatot megszakítottam. Nyilván rokonokkal nem, de barátokkal gyakorlatilag igen. Felszínes, kerülgetős beszélgetésre nincs idő. "Térítéssel" próbálkoztam, de áthatolhatatlan falakba ütköztem. És megmondom őszintén, már szégyellem is, hogy ilyen emberekkel barátkoztam. Mert, amíg "térítgettem", felvilágosítottam, addig nagyon sok gondolkodásbeli métely hullott ki a fejükből. Úgy mint: előítélet, korlátoltság, szűklátókörűség, rasszizmus, fasizmus. Mintha megragadtak volna a középkorban. :(
Én optimistább vagyok, el tudok képzelni olyan forgatókönyvet, hogy megbékéljenek a csatázó felek. Mi sem tartunk már haragot a családom fideszes felével, rövid az élet. Talán egyszer mindenki megenyhül és felébred és akkor a szép emlékek fontosabbak lesznek, mint az ideológiák.
A politika amúgy sem ér ennyit, nem volna szabad, hogy politikai lózungokkal megoszthassák a társadalmat. Csak hát egy megbetegített társadalomnak nincs meg az az immunrendszere, ami ezt kivédené. De egyszer majd felépül és akkor másképp lesznek a dolgok. Most ne lovagoljunk a szavakon, de a "diktatúrák" és megdönthetetlennek hitt rezsimek is megbuknak egyszer. Mind. Kivétel nélkül. Ez is meg fog. Csak idő, és kérdés, mekkora kár lesz utána. Például a második világháború után is csodák történtek, de azért remélem, hogy mi már "okosabbak" vagyunk és háború nélkül is felébredünk.
