"annyira vagy képes szeretni másokat (felismerni magad másokban) "
Az elv hibáját talán rögtön megvilágítja az az egyszerű tény, hogy nem vagyunk egyformák, ennélfogva önmagadat szeretni másban és nem mást önmagáért eleve hibás. A szeresd felebarátod mint önmagad, nem azt mondja ki, hogy szeresd önmagadat másokban, hanam cselekvésbeli hozzáállásról beszél. A szeretet lényegét alkotva az ember egyéniségére vonatkozik, ezért mindenkinél attól függően lehet korlátolva, hogy mennyire bújik társadalmilag meghatározott szerepek mögé. Mivel lehetetlen önmagunkat anélkül szeretni másokban, hogy ez önmagunk és mások merő félrevezetését ne jelentené, első dolog egy kapcsolat megalakulásában a felek őszintesége. Ez lehet csak a valódi szeretet alapja, amelyet erővel tud a lélek alátámasztani.
"Isten nem a mi szintünkön van, hogy akarjon bármit is. "
Ez nem szint kérdése, hanem élet kérdése. Minden élő törekszik valamire, amit akár az akarásának is nevezheted, függetlenül attól, hogy ezt meg tudja szavakban fogalmazni vagy nem. Isten pedig meg tudja. Hogy mennyire akarja azt, hogy emberek közötti kapcsolat alapja a szeretet és megértés legyen, ennek talán az tud egyedül bizonyságul lenni, hogy a szeretetet parancsolatként fogalmazta meg. Ez természetesen nem olyan parancsolat, mint amilyeneket a törvényben látsz, mert a törvényben a törvényszegésért megszabott büntetés kijár, hanem inkább ebbeli széndékának igen nagy mélységéről és erejéről próbál érthető megfogalmazást adni az embernek.
Ezenkívül Isten és ember közötti különbség nem szint kérdése, amelyek egymás alá vagy fölé vannak helyezve. Közé természetszerűleg helyezik azokat a (önmagunk magasabb szintjét valamilyen formai megnevezéssel - buddha, apostol, pápa, lelki pásztor, sámán stb megkjelölő) képviselőket, akik ennek a szintkülönbségnek hirdetésével az alacsonyabb szintre minősített emberek kihasználását erővel és hitetéssel szorgalmasan és tudós munkával végzik.
"Ennek semmi köze istenhez. Az elme-egóhoz van köze. "
Persze akkor nincs köze, ha elvárásoknak felelünk meg és elfogadott elvekhez alkalmazkodunk, amelyek lényegében az ego termékei. De az evangélium nem arról beszél, a szeretet lényege nem az ego fölérendelése mindenki más törekvésének és elképzelésének, hanem egy közös valóság megértése, amelyből nem hiányozhat az Isten.
A kárhoztatás lényege pontosan az a sikertelen élet felismerése, amely egy pontosan meghatározott életvitel elvetése után lett kudarcosan kialakítva. Meg lett mondva, hogy ne menj a falnak, ha mégis belevágtad a fejed, akkor már hiába akarsz hallgatni arra aki az igazat megjelentette, egy késő, már a fáj a fejed, kettő, attól még nem fog elmúlni a fejfájásod.
Te csak azt hiszed el amit látsz és megtapasztalsz,pedig a dolgoknak van ok-okozati viszonya is ez a tény,nem pedig az elme ego gondolsz amit jónak érzel dolog.Az ember a harmóniát keresi és ehhez útmutatás kell ha eszerint cselekszik élni fog ha nem akkor mindent felemészt a káosz.
A "szeresd felebarátod, mint önmagadat" nálam ezt jelenti:
Amilyen szinten szólva szereted (ismered) magad (és nem csak az elme-rétegeket), annyira vagy képes szeretni másokat (felismerni magad másokban) (bármilyen kényszer nélkül).
"Isten akaratáról" Ez még mindig erős képzavar, erőszakos képzetkeltés, akárki is találta ki. Isten nem a mi szintünkön van, hogy akarjon bármit is. Csak az elme-egó akarhat bármit is. Az pedig nem isten-szint...ugye.
"..kapsz egy térképet hogy menjél át egyik városból a másikba, mégis valaki ostoba tanácsa alapjáén nem figyelsz a térképre és eltévedsz. Ilyenkor szokta volt mondani az ember és kárhoztatni saját döntését, miért nem hallgattam a nyílvánvaló útmutatásra."
Ennek semmi köze istenhez. Az elme-egóhoz van köze. AZ tett valamit, aminek lett egy eredménye, de az nem felelt meg az elvárásainak. Isten sosem fog minket "kárhoztatni" semmiért... Erre csak az elme-ego képes...
Van egy gondolat az evangéliumban, amelyből kérdéseidre a válaszok megadhatóak, az pedig szeresd felebarátod, mint önmagadat. Nyílván a hétköznapi életben ez azt jelenti, hogy amennyire elvárom önmagam megértését, odafigyelést és a segítséget másoktól, ugyanazt képes legyek feléjük megtenni. Feltéve, hogy nem a magány és bezárkózás embere vagy, bár ennek megértését és segítségét a többiek felől ugyanúgy szeretheted te is.
Ebben az életben tudatlanságunk és érzéketlenségünk szüli azt a jó kövér káoszt és zavart amely szenvedéseink és boldogtalanságunk otthona. Pontosan ez a holt, szolgai és semmitmondó környezet az, amit senki nem kívánna önmagának ha örökké élne. Nos megértéssel és érzékenységgel ezen forradalmian lehet változtatni, a megértés, az öröm, a békesség és a szeretet olyan körülményeket teremtenek a kapcsolatokhoz, amelyek között akár örökké is elélne az ember.
Úgy látom, hogy egyellőre az bőven elég, ha ebben az életben meg tudjuk valósítani azt, hogy értetlenségünk, és érzéketlenségünk változására törekedve ne legyünk terhére környezetünknek és ne teremtsünk lépten nyomon káoszt amerre haladunk.
Az evangélium komoly beszédeket tartalmaz, amely az élet megértéséről és az Isten akaratáról is bizonyságot tesz. Ezekneik a beszédeknek a megértése akár kősziklát is tud nyújtani egy ember életének megalapozásához, ha tehát kárhoztatásról tud az evangélium beszélni az csakis az, hogy amikor ezek láttán mégis fövenyre épít az ember, amikor összedől az élete a kudarcért saját magát okolhatja, amiért nem vett figyelembe néhány őszinte tanácsot egy valóban boldogabb élethez.
Az evangéliumi kárhoztatás tehát olyan, mint amikor kapsz egy térképet hogy menjél át egyik városból a másikba, mégis valaki ostoba tanácsa alapjáén nem figyelsz a térképre és eltévedsz. Ilyenkor szokta volt mondani az ember és kárhoztatni saját döntését, miért nem hallgattam a nyílvánvaló útmutatásra.
"..az örök élet feltétele a tisztességes emberi élet, amelyben nincs terhére, kárára az ember másoknak."
1. Ez pontosan mit jelent a hétköznapi életben? 2. Mondj példát, ezt hogyan valósítod meg. 3. Arra is, mennyivel lett örökebb az életed tőle. 4. Az emberi élet lesz örök, vagy úgy általában, valami?
"tanításaiba vetett bizalomra."
5. 1.,2.,3. pontok.
"Az evangéliumból kiolvasható kárhoztatás" "gonosz cselekedetei ismertté ne legyenek, gonosz szándékaira fény ne derüljön."
MI az a "kárhoztatás"? MI és KI az a "gonosz" ? Ezeket valahogy senki se határozta még meg nekem...
"Nem azonosítható azzal az ítélettel, amely halálbüntetést helyez kilátásba annak, aki az uralkodó törvénytől és szabályaitól meghatározott módon eltér."
Látom, Jób keserédes történetével szeretnéd alátámasztani szavaid. Miközben Isten mindenhatósága nem hat egy ember életének minden mozzanatára. Sőt, semmi értelme sem lenne megkísérteni, ha tudjuk sikerül vagy éppen nem.
Valójában az összes vallás és főleg a kereszténység a modern világban elfelejti lényegi mondandóját: van túlvilág és a földi élet erre készít fel.
Amennyiben nem így lenne egész életünk nem más, pusztán pillanatnyi villanás az évmilliárdok mellett, értelmetlen harc a mulandósággal, maroknyi ( még annyi sem, ha figyelembe vesszük az atomi világot ) anyag biológiai folyamata. Értelmetlenség és hiábavalóság az egész, ha nem hiszünk és reméljük azt, hogy van más és az ott vár a földi élet után.
Végül idézetedről: semmit sem látok, semmi sem úgy történt, ahogy le van írva, senki sem ítélhet. Szerintem csak félreértelmeznek dolgokat. A mottód viszont jól megfogalmazza a lényeget.
"az embernek jogában áll dönteni, eldönteni, hogy higyjen é a hazugságokba, avagy nem"
Jogában áll.
"Istennek semmi köze ahhoz, így joga nincsen, jogi alapja nincsen arra, hogy az én döntésemet megbosszűlja"
Felvetésed azért mutatja értetlenségedet, mert nincs is szó bosszúról. Az életet lehet tönkretenni, és lehet felvirágoztatni, vannak ezekhez egyáltalán nem érthetetlen utak. A döntés, hogy valaki a saját életét tönkre akarja tenni, természetesen az övé. Ne nevezd azt akkor az Isten bosszújának.
"A tisztességes emberi élet nem Jézussal, ... kezdődik"
Természetesen nem. Pusztán attól függ, hogy az ember mások életének tönkre tételét vagy épülését segíti elő.
Jézus szerepe ebben azonban azért nagy, mert világosan tud rámutatni azokra a tévutakra, amelyek nem vezetik az embert és kapcsolatait épülésre. A te szereped is nagy lehetne, ha KÉPES lennél ilyesmire rávilágítani, nem pedig azokat is elzavarni, akik megpróbálnak - veled ellentétben - kísérletezni.
Nos én úgy gondolom, hogy az embernek jogában áll dönteni, eldönteni, hogy higyjen é a hazugságokba, avagy nem, sőt Istennek semmi köze ahhoz, így joga nincsen, jogi alapja nincsen arra, hogy az én döntésemet megbosszűlja, ha nem hiszek Jézusban és a meséikben!
A tisztességes emberi élet nem Jézussal, nem a kereszténységgel, de nem is a vallásokkal kezdődik, folytatódik és nem is azzal fejeződik be! A tisztesség nem istenfüggő, sem nem Jézusfüggő, de a szeretet sem és a jóság, hanem nagyon is emberfüggő, hisz isteneidnek még emberi érzelmei sincsennek, Jézus megmár fusztrálttá vált 2000 éve alatt!
Ez nem így van. Kifejezetten megemlíti, hogy az örök élet feltétele a tisztességes emberi élet, amelyben nincs terhére, kárára az ember másoknak.
A hit és üdvösség közötti összefüggés nem istenségére vagy megváltói funkciójára vonatkozik, amit Pál apostol alakított ki a leveleiben őróla, hanem tanításaiba vetett bizalomra.
Az evangéliumból kiolvasható kárhoztatás az ember saját választására vonatkozik, amikor dönt a sötétségben járás mellett, hogy gonosz cselekedetei ismertté ne legyenek, gonosz szándékaira fény ne derüljön.
Nem azonosítható azzal az ítélettel, amely halálbüntetést helyez kilátásba annak, aki az uralkodó törvénytől és szabályaitól meghatározott módon eltér.
Jézus még rosszab, mint egy bosszűálló, mert mlg azoknak sem enged esélyt az állítólagos üdvre, az örök életre, akik nem hisznek benne, sem kiszólgálóiban......, akár jók, kedvesek és szeretetreméltó emberbarátról is van szó! A keresztény predestinációról ne is beszéljünk, az már eleve gyilkosság egyesek részére!
Tehát nem attól függ az emberek életében minden szenvedés. gonoszság és kegyetlenség, hogy Isten a szeretet és élet fejedelme, vagy attól, hogy szigorúan egy törvénynek való engedelmeskedést megkövetelő és a törvényszegésért bosszúálló lenne.
Nem akadályozlak meg abban, hogy kutassál hiteles dokumentumok után. Ha találsz, engem fog legjobban érdekelni. Amíg azonban nincs, a bírált alapom a létező dokumentumok maradnak.
Érdekes ezekre a kérdésekre is lehetne válaszfélét keresni egy kis kutatás által, de te elfogulttá váltál egy fantom névvel szembe....., no felejtsd el amit mondtam a kutatásról!
Nem igazán érdekel, hogy Marcion mit fogadott el, mivel Pál leveleiből egyet nem tudok felmutatni, amelyet maradék nélkül el lehetne fogadni.
Pál leveleivel szemben elvi kifogásaim vannak, nem pedig származásbeli. A hit általi megigazulás, a törvény és a kegyelem szembeállítása, az eredendő bűn tana, az engesztelő áldozat elve, a megváltás, a test és lélek ellenségeskedése, az egyház alapítására és szervezetére vonatkozó rendelkezései egyik sem gyökerezik Jézus tanításaiban, és mindegyikbő dől a tévedés.
Figyelj. Annak tévedéseit vagy igazságait kell felismerni, amit megismerhetsz a rendelkezésre álló anyagból. Ennek vonatkozásából igen kis fontossága van annak, hogy végül ki írta le, mert a levelek keresztény felfogást meghatározó jelentősége nagyobb, mint eredetének kérdése. A levelek tévedése AKKOR IS tévedés, ha azt Pál írta le, és ha igaz, AKKOR IS igaz, ha mégsem Pál írta le.
Majd annak boncolgatásánál érdemes megvitatni az eredet kérdést, ha az író személye mint érdekesség egyáltalán felmerül.
Tehát te azt mondod, hogy Mózes rakta istenét a nép fölé......, és Jézust ki rakta istenné, királlyá, pappá, messiássá? Isten? A keresztény hívők? Bélabá?
Hogy beetessék a tudatlanokat azzal, hogy amilyen sok érthetetlen szenvedést, bajt és nyomort kapnak környezetüktől, mert hirtelen nem látják át annak forrását, olyan érthetetlenül matadjanak nyugton a lyukaikban, arról tesz, hogy lebeszélje a kutatásról, a megoldás kereséséről a nyomorultakat, és hogy kiderítsék a bajok igazi tettesének az okozóit, belenyugodva abba a HITBE, hogy ez náluk az Istentől küldött próba, ha pedig megmaradnak saját balgaságukban, akkor Istentől sokszorosát fogják majd jutalmul megkapni szenvedéseiknek.
A hatalom fényezéséből áll az egész történet, a teljes alávetés magasztalásából, az Isten nem ismeréséről szól, aki avval büszkélkedik, hogy az embert milyen totálisan tudja saját zsarnoki ösztöneinek alávetni. Ha ezt valaki meg meri kérdőjelezni, akkor annál inkább be akarja bizonyítani. Jób példája nem hogy köze van Istenhez, hanem kifejezetten hamis Istenképet rajzol meg.
Aha. A Mózes ÚrIstene mellett, a könyörtelen, irgalmatlan, törvényeskedő, és szigorúan bosszúálló Isten mellett nem halnak meg ártatlan csecsemők, nincsenek árvák és gyötrő betegségek; nincs keresztényüldözés és inkvizíció; nincsenek legyilkolt hutuk és tuszik; nincs holokauszt és nincsenek szülőfödjüről elűzöttek.
eleve nem az írtam, amit te levontál, de amúgy sem helytálló az okoskodásod de még ha az lenne, még mindig ott van az "öröm" amiről írsz, ami épp elég OK arra, hogy ezt az ún. "önzetlenséget" válasszuk
