“Egy bácsikám, ki csősz volt s egész évben a Varjúdomi kunyhóban lakott olyan mesét mesélt, amilyen éppen abban a percben eszébe jutott. Az volt a jó, hogy élni kellett, élni a sok szeszélyes mesét. Így csinált nékem hosszú orrot, kedvet ahhoz, hogy éljek úgy, ahogyan ő élt. Mert ő volt, ő meséje minden hőse, a hónapok és magok ismerője, kinek a nap volt kalendáriuma, szél a nagyapja, parázs meg a húga”
Az ember azt gondolná, hozzászokhattak az évek során. Érdekes, hogy a kutyák idegrendszere ezt nem tudja elviselni, más megvadult állatokról nem szoktak hírt adni (és nem is látok idegesen rohangáló macskákat). Mifelénk mondjuk nemcsak szilveszterkor durrogtatják a petárdákat, hanem nyáron van, hogy hetente. Ez a mostani szitu kicsit emlékeztet arra, hogy Nyugat-Európában mondjon le a karácsony, mert zavarja a sok muszlimot.
Picit én is mérges vagyok most, mert mindenkihez el kell menni, közben meg most kapott el az ihlet a "szakdolgozat" témáihoz, és egyrészt megakaszt az írásban, másrészt nagyon ketyeg az óra, épphogy készen leszek vele... És most mindent abba kell hagyni, áááááá.....
Kellemes ünnepeket mindannyiótoknak!
Jöjjön el hozzátok a Kisjézuska, meg a család, és legyen sok bejgli! :)))
Ja, és még annyi, hogy ha már a gyerekvállaláshoz nem kell engedély meg tanfolyam, a kutyákhoz kéne. Eleve a kutya szocializációjához sokat ad hozzá, ha elviszik kiskorában kutyaiskolába, ahol a gazda is sokat tanul a kutyák viselkedéséről, és a kiskutya is megtanulja, hogy értelmezze más kutyák jelzéseit és hogy szót fogadjon a gazdának. És itt már eleve el lehetne venni attól, akiről egyértelmű, hogy nem lesz alkalmas gazdinak annál a fajtánál (bár én ezt a fajtakutyaságot is marhaságnak tartom, pláne, ahol a kutya kvázi nyomorék vagy beteges lesz).
Az rendben van, hogy a kutya fél a szokatlan ricsajtól, elvégre ő honnan tudná, hogy mit jelent a szilveszter. :) De valóban, a gazda felelőssége és kötelessége, hogy megnyugtassa az állatot és vigyázzon rá. Pl. ilyenkor ne a gyerekkel meg a negyvenkilós nagymamával küldje le pisilni a nagytestű kutyát, ne engedje le a pórázról. Vagy éppenhogy vigyék el nyugis, erdei sétára, olyan helyre, ahol száz százalék nincs durrogtatás.
Amikor nézem a sok elveszett bodri kiíirást másnap, mindig eszembe jut a barátnőm, akinek egy ideggyenge, viharparás mentett kutyája volt, szegény már az esőradarral kelt és feküdt, mert ha leesett a légnyomás, a kutyájának nyugtatót kellett beadnia, és még úgy se volt biztos, hogy nem fog tombolni félelmében. Na, ő minden évben, amíg a kutya megvolt, az apukája irodájában, egy kihalt ipartelep közepén a pusztaságban szilveszterezett. Nekem ez az etalon kutyatartásból.
Amúgy is: az életben a legtöbb problémára szokott megoldás lenni, és akkor azzal élni kéne ahelyett, hogy másokat "nevelgetünk", ami szvsz amúgy is reménytelen és ritkán hoz megoldást. Mondom ezt úgy, hogy életemben petárdához, tüzijátékhoz vagy hasonlókhoz nem nyúltam, kivéve a szülinapi tüzijátékgyertyát és a csillagszórót.
Asszem, jó ha öt-hat petárdát hajítottam el életemben. De ezzel együtt rühellem a magukat "állatvédőnek" felszopó embergyűlölőket.
Egy normálisan nevelt, egészséges kutya NEM fog szívszélhűdést kapni évi egyszeri durrogtatástól. Akinek a kutyája ennyitől idegrotty lesz, attól szerintem egyszerűen el kell venni az állatot.
Ez megint olyan téma, ami arról szól, hogy a világ pár nyomorékhoz alkalmazkodjon, mert nekik "előjogaik" vannak az egészségesekkel szemben.