Sok a helyi tortenethamisitas ,a nagy globalis ferditesek mellett.Mindket reszrol sot mind harmadik reszrol is ertem a mi ottani szaszainkat,a svaboknal konyebb a dolog.
De a nagyon nagyon élesen beállitott globalis kuzdelmeknel is.A magyarfaló es a 48 as harcokba a magyar nemzeti erokel szembe állo Avram Iancu,allitolagos parasztvezer,magyar nyelven jogot tanult ugyved volt.Felesege Farkas Johannaval boldog 17 evet elt egyutt.Johanna csak magyarul tudott...satobbi
Biztosan mas a holgyek temaja ilyenkor mint a mienk..A holgyek lecsekkoljak egymast egyes dolgok tabuk maradnaka.Nalunk tobnyire az elso mondatokba nagyon vilagosan kitunnek az essencialis reszek
Az ott folytattuk ahol abba hagytuk, itt nem működött, miután mégis eltelt 70 év, amikor semmit nem tudtunk egymásról, illetve én nem tudtam róluk és viszont. Ma már mások a témák, ők is sok mindenen átmentek, férjek és felnőtt gyerekek elvesztése stb. de ezekről csak érintőlegesen volt szó. Remélem lesz majd folytatás is egyszer.
Nem csak leirtam hanem volt velem a West Tv be egy 52 perces interju ahol elmondhattam egy par dolgot..pesze varos tortenetrol is.Talakoztam olyan roman fiatalal aki masokkal egyutt kerte a varos tortenetenek teljes feltarasat es magyar polgarmesterek szamara utca neveket.Ezt jo volt halllani es tenni hozza egyes dolgot..Meglepoen keveset tudnak a fiatalok a varosukrol. Most peldaul megjellent egy info aminek az anyagat en adhattam es pedig arrol hogy a hires Frida Kahlo mexikoi festono (volt film is rola) nagyszullei aradiak voltak..vagy hogy Edward Lutvac az osszes amerikai elnokok elsorangu haborusstrategia tanacsadoja-a legismertebb munkaja "Az allamcsiny" - szinten varosom gyermeke ..es meg mennyien vannak...
nem a banyan van a hangsuly (ha nem sexrol van szo..)
nagy dolog...tavakly volt egy iylen lehetosegem.az egyik jobaratom osztalytarsam akoinek en szerveztem be annak idejen utanam az alberletet,most gyermekpszihiatriat tanit meg mindig,felkeresett a szallodavba..Ott hagytuk abba ahol pont 40 éve kezdtuk..Ö volt az utolso baratom akivel talakoztam menekulesem elottes persze nem tudott semmit a celomrol..
A helytörténeti sroryaidat emlékeidet a szülővárosodról az utodoknak írd le. Biztos van rá érdeklődés! Amit nem írunk le azt magunkkal visszük a sírba!!!
Nekem tegnap kellemes élményem volt, mert 6 elemi iskolai osztálytársnővel találkoztam, akikkel 70 éve semmi kapcsolatom nem volt. Nagyon pozitiv benyomásaim voltak, semmi olyan nem volt amitől féltem. Vérnyomás, koleszterin stb. szóba se került, gyerekek unokák és dédunokák is csak mellesleg. Nem is politizáltunk, ki tudja ki merre húz és mégis rengeteg, több órányi, beszélgetni valónk volt. Képzelj el 7 darab éleseszű banyát többé kevésbé jó állapotban!
Megélem szullovarosomba.Veletlen folytan mar tavaly informacioskozpont lettem a varosrol,regi erdekesegekrol kerdeznek igy miutan Tv ben is tavaly sokaig voltam felismernek de barataim nincsenek ..Vagy meghaltak vagy otthon ulnek betegen vagy szegeelnek kijonni penztelenul lerongyolva.Ok mar legalabb 10-15 eve elvezik az ottani nyugdijakat amelyek nem kell mondjam legalbb 50% al kisebbek ugyanolyan arak mellett mint amelyek MO n vannak..
Masok,igaz csak 3 - an utcak lettek,ha atmegyk rajtuk elfog a tortenelmi ahitat..
Perszem hogy megbeszeljuk az jo.Hogy oszinte legyek az oregseg nem jelent szamomra olyan nagy terhet.Tudatosan zarok egy fejezetet es kivancsian is (de felelemmel is ) nyitok egy masikat .Az en felfogasomban az elet egy nagy kaland es most érem el a befeje zo szakaszt.A termeszet oltja sorba a lampakat de én mit csinalok ?
A hiany- a legnagyobb- az a teny hogy nem mindenkepen te halsz meg,meghal koruloted a kornyezeted.A szokasok,a gepek,a mentalitas mas es te kivul vagy.Nem vagy már "céltömeg" snehezen talalkozol az utcan mashol ismeros arcokkal.
Sajnos a barátok elfogynak körülöttem is, újakat pedig ebben a korban már nehéz találni. Nekem sok, nálam idősebb barátnőm volt. Nagyon figyeltem, hogyan öregszenek és most igyekszem elkerülni azt amit ők, szerintem, nem jól csináltak. Az én példaképeim a jelenleg 100 éves és a 95 éves. Utóbbi egy energia bomba, hihetetlen pozitiv energiával. Olyan soha nem leszek mint ő, arra születni kell, de igyekszem.
Ha vissza jöttél majd találkozunk és jól megbeszéljük a nyűgjeinket.:-)
Egyszerüen tudomásul veszem, mert ez van ezt kell szeretni. Amig más bajom nincs, mit izgassam magam. Itthon a megszokott környezetben ez nem fordul elő. Az Andrássy út ma is pont olyan hosszú, mint ifju koromban. Ma hajlamosabb vagyok gyalogolni rajta, mint régen. Igaz manapság ráérek, ifjan meg mindig sietni kellett valahova, leginkább dolgozni.:-( Ez pl. egy hatalams plusz pontja az öregségnek, hogy ráérek.
A szokott népibölcseség...sokat arul el egy egy mondat amit idezunk es talan cak aztan ertjuk meg mennyire mélyen igaz. De néha egy csak magyarul ajsznált fogalom valoszinuéleg irodalmar forditasa a hasonlonak példaul " semmirekelö","teszi-tosza"
Ha és amennyiben az ember látása beszűkül és rövidlátóbb lesz, nyilván a terek egyre nagyobbnak tűnnek, hisz kisebb területeket lát be. Volt az a mese Mátyás királyról, hogy megkérdezi az öreg parasztot, hogy " messzi-e még a messzi? " és a válasz az, hogy az ökröm szarváig tart a messzi...
Ez egy érdekes megfigyelés..Nalam a tavolsag máskép ertetndo en szellemileg helyezkedek megfigyelo statuszba..kevesebb dologba szolok bele es mindent conjunktivba gondolok..
Tegnap azt mondtam a 95 eves baratnömnek, hogy a meglatogatott aruhaz mintha sokkal nagyobb lenne most mint evekkel ezelött volt. A kerdesem az volt, hogy hozzaepitettek? Azt valaszolta, hogy nem az aruhaz lett nagyobb, hanem en lettem oregebb. :-))
Sajnos az oregedes nem jar regeneralasal mert nem erre ad parancsot a termeszet...A megszulletes (akarattal fogalmazom igy hogy altalanosabb legyen nem csak emberre vonatkozva) a fejlodes,a megtartas es a hanyatlas no meg a vég az elore programalt kikerulni meg az égitestek sem tudjak.Valahol ebben es hasonlo torvenyekbe kell keresnunk Istent...
Miutan Te az oregedessel szemben vehoztad az örömmet jelentö szüllest is,tehat egybe véve mint két aspektust azt mondanám hogy a TUDATOSág itt a közös... A dolgok nem csak véletlennek valo megélése teszi azt hoyg valamiylenlathatatlan gombokat megnyomva a szervezet" helyesen" viselkedik:regeneralt a Te esetedben, "megtart" az öregedesnel vagy inkabb lelasit egy nem elkerulheto foylamtot. Hogyan kell bennunk ezt meginditani ? Nem tudom..de fiatalabb koromban mikor megugy ereztem kepes vagyoka bennem lévö energiát egy pontos helyre irányitani akkor eltuntettem tudatosan,magamba parancsot adva a genyet egy fofam alol...en csak erosen koncentraltam a foggamra ottelkpzeltem amint jon egy "hatalom" es elpusztit minden idegen anyagot.. Ez van
Én egyelőre azért harcolok a testemmel, hogy ne hízzak meg, mostanában elég rosszul teljesítek e téren.
Kicsit azt is gondolom, hogy az öregedés is alkat kérdése. Vannak, akiknek legalább a szellemi frissességet sikerül megőrizni, és biztos, hogy van ebben saját rész is, hogy az ember nem hagyja el magát és kicsit feladatként is tekint arra, hogy minél jobban élje meg a dolgot. De tartok attól, hogy azért nagyrészt tőlünk függetlenül, irányíthatatlanul folynak a dolgok, és tényleg csak annyit tehetünk, ahogy írod is, hogy úgy ülünk a kocsin, hogy ne zötyögjön.
Nekem nagy tapasztalat a szülés volt, vagyis tulajdonképpen egyszer sem szültem, mindhárom gyerekem császárral jött a világra, de a műtétek utáni felépülésem mindig rendkívül gyors volt, és más műtétek kapcsán is mondták azt orvosok, hogy nem láttak még ilyen gyors regenerálódást. Én sose hagytam el magam műtétek után, nem feküdtem vissza "pihenni", összeszedni magam, nekem a mozgás volt az összeszedés, és nem tudom megmondani, hogy azért épültem fel olyan gyorsan, mert nem hagytam el magam, vagy pont azért tudtam nem elhagyni magam, mert gyorsabb a regenerálódásom, mint másoké, kevésbé fáj, stb. Esetleg a kettő együtt, valamiféle finomanhangolt visszacsatolási rendszerben? Mindenesetre, a szülés is, regenerálódás is valahogy alkat kérdése, lehet, hogy az öregedés is.
A lényeg-szerintem,legalább is-atudatos megélése mindenk ami velünk történik.Ha már nem mi vezetjuk a kocsit akkorlegalabb ugy üljünk rajta hogy ne zötyögjön...
A tudatos megélés a bizoynitása hoyg személyiséged egyben van...
Nem egeszen, sajnos. Pl. eszre vettem, hogy sokkal ovatosabban jarok, nezem a lepcsöket es idönkent felötlik bennem, hogy jajjj csak el ne essek. Regebben nagyokat tudtam esni, mert mindig a hazakat nezem, es közben beleleptem egy lukba pl. No es a leguggolas, az nagyon hianyzik, mert mar nemigen megy. Neha elfelejtem es akkor a terdeim figyelmeztetnek.:-(
Magas sarku cuipökröl is leszokom lassan, mert nem erzem magam igazan biztonsagosan. Aprosagogk, de vannak. Lehet -meg- velük eleg normalisan elni.
