Egy nagy rét kellős közepén éldegélt a tücsök és szomszédja, a hangya. A hangya szorgalmasan dolgozott, hisz tudta jól, hogy munkájának gyümölcsét élvezheti majd szabadidejében.
A tücsök? Ő ugyan nem! Táncolt, dalolt, mulatozott. Aztán, egyszer csak beköszöntött az ínséges idő. A hangyának megvolt mindene, hiszen megteremtette létbiztonságát. A tücsök, hogy ne kopjon fel kicsiny álla, a hangyák vezetőihez fordult segítségért.
Ők szemügyre is vették a tücsök nyomorát, és úgy döntöttek, hátrányos helyzetűnek nyilvánítják tücsök komát. Tücsök koma megörült, örömében be is rúgott a kocsmában a kapott segítség egy részéből, majd a többit a játékgépbe dobálta. Gyermekei otthon várták az élelmet, meleg ruhát, egyikük éhen is halt.
Tücsök koma ismét a hangyákhoz ment, ismét kapott segítséget. Nem ám szépen megköszönte, toppantott egy nagyot. Kikérte magának az alamizsnát. Hiszen ő is teljes jogú tagja a rét közösségének, ezért neki több jár!
És mivel hátrányos helyzetű, gyermekei sem lehetnek mások:
- Tessék szépen kiszámolni, mennyi is jár nekem, és gyermekeimnek! -rendelkezett.
A hangyák sóhajtottak egy nagyot. Igyekeztek intelligensen kezelni a helyzetet, így hát megadták a tücsöknek, amit kért. Tücsök koma úton hazafelé ismét jól berúgott, majd másnap reggel magához térvén elgondolkodott, hogyan tehetne szert még több segítségre:
- Hohó! Saját magamat nem sokszorozhatom meg... , no de a gyermekeimet...! - rikkantotta.
Így hát féktelen és felelőtlen szaporodásba kezdett, hiszen gyermekeinek sanyarú sorsa jó érvnek bizonyult, valahányszor visszament a hangyákhoz. A hangyák megadóan bólintottak, ismét segítettek, ám néhányan közülük elégedetlenkedtek a kialakult helyzettel:
- Miért adunk a tücsöknek? Miért nem teremti elő magának, ha szüksége van rá? Erre a tücsök agresszívan visszavágott:
- Mit mondtál? Tücsöknek neveztél??? Az én nevem ízeltlábú hegedűvirtuóz! Jó, ha megjegyzed, barátom! - mondta fenyegetően, majd útjára indult.
Napokig forrongott magában.
- Még hogy tücsök..., teremtsem elő..., nem tudják ezek, ki vagyok én! Ezzel útnak indult, megkereste fajtársait.
- Össze kell fognunk, meg kell védenünk magunkat ellenségeinkkel szemben! - duruzsolta társai fülébe.
Így is lett. Megegyeztek, ki lesz közülük a szószóló. Neki nincs más dolga, csak fülelni. Ha azt meri mondani valaki, hogy tücsök, rá kell vágnia hogy rasszista és kirekesztő.
Taktikájuk bevált. A buta hangyák nem akartak rasszistának tűnni, így mind több és több segítséget nyújtottak. Közben dolgoztak keményen, hogy a saját számláikat is be tudják fizetni. Fel is tűnt ez a tücsköknek.
Úgy gondolták, nem szép dolog a hangyától, hogy csak magára gondol,amikor pluszműszakot vállal. Valahogy ezt is el kéne venni tőle... Így hát elkapták a hangyát az éjszakás műszakból hazafelé, kifosztották,és jól elverték.
A hangya, a törvények szerint a rét rendfenntartóihoz fordult:
- Segítsenek, kirabolt egy csapat tücsök!
A rendfenntartók csak csóválták a fejüket:
- Honnan tudod, hogy tücskök voltak? Annak vallották magukat?
A hangya inkább legyintett, és hazament. Napokig emlegette barátainak,hogy csúnyán elbántak vele a tücskök. A barátok csak bólogattak, hiszen velük is ugyanez történt. A rémhír gyorsan terjedt a rablókedvű tücskökről, míg az éppen mulatozó tücskök fülébe nem jutott:
- Miiii? Már megint tücsköznek? Tanítsuk móresre őket!
Ezzel elindult egy soha nem látott erőszakhullám a réten.
A tücskök raboltak, fosztogattak, vagy puszta kedvtelésből verték félholtra a hangyákat. De erről nem szólhatott a fáma, mert a tücskök szószólója résen volt, valahányszor felröppent egy kósza hír, ő habzó szájjal üvöltötte: RASSZISTAAAA!
A hangyák mindenféle dologgal próbálkoztak. Megalapították a hangyagárdát, de ezt még saját fajtársaik is lehurrogták. Fegyveresen egy hangya sem merte megvédeni magát, hiszen egy tücskökkel teli börtönben nem sok jó várt volna rá.
A tücskök (hm, elnézést ízeltlábú hegedűvirtuózok) senkit sem kíméltek. Öreget, fiatalt, nőt, gyereket egyaránt megtámadtak, szemrebbenés nélkül. Még egy köztiszteletben álló hangyatanárt is meggyilkoltak sok más hangyával együtt. A hangyák csak tűrtek, dolgoztak, hiszen a rét komoly gazdasági válságba sodródott.
Közben a tücskök csak szaporodtak, egyre több volt az éhes száj. A hangyák etették őket, míg a kis éhes szájakból kifejlett tücsökbűnözők fel nem cseperedtek. (cserepedtek?)
A hangyák egyre demokratizáltabban és haladóbban élték hétköznapjaikat. A tücskök egyre többen lettek. Végül az egész rét fölött átvették az irányítást. Elszennyezték a rétet, feléltek minden tartalékot, büntetlenül kaszabolták le az utolsó hangyát is.
Minden La Fontaine mesének van tanulsága. Ennek is. Nem mondjuk ki, nem vagyunk rasszisták.
Ellenkezőleg: hatalmas haladásként fogják elkönyvelni, hogy Medgyessy még olvasni sem tudott angolul, Vica pedig jobban tud, mint az angol anyanyelvűek.
Pont akkor hallgattam a Bolgárt amikor a M. bejelentette hogy a pátkai eset miatt feljelent minket Brüsszelben. Ez még az egyik bolgár nagyinak is sok volt...
Követelőzik, hazudik, vádol, félremagyaráz törvényeket, hamis képet fest - de nem utál. Magad is mondod. Fejni akar, nem elsöpörni.
Ez még nem zárja ki a gyűlöletet szvsz, persze a közömbösséget sem, mint ahogy maga a balliberális jogvédő project sem. A magyarországi fehérek domesztikálása bizonyára sok beteg lelkű szadista renegátot is vonz, akik örömüket lelik a cigány háziállatok öncélú kínzásában. Bár most még van miből facsálni, ezt tekinthetik járulékos veszteségnek.
Az meg, hogy Funárhoz hasonlítottam, azért van, mert Mohácsi szintén fajvédő. Csupán annyi a különbség a mi szempontunkból, hogy míg Funár dúvadként tekint ránk, addig Mohácsi haszonállatként kezeli a magyarokat (is).
Lbera valszeg ezzel akarja kifejezni az együvétartozásukat, sőt ezzel azt is sugallja, hogy valami személyes érintettsége is van a dologban. Nem is kicsit sznobisztikus dolog, persze ő valszeg tiltakozna ez ellen:)
"ami egy ÁSZ/Apeh vizsgálat alatt val.szeg azonnal megrogyna..."
Örülnének az ÁSZ-nál, mint majom a farkának, hogy végre megvan valami a felzárkóztatásra szánt 120milliárdból - a fehér gallér számlája ugyan nincs meg, de mint a csillagászatban, a meglétének következményei kimutathatók.
