Ekkor még a hegyekben rejtekeztek a vlachok, a barbár sztyeppei népek elől ... Csak a magyar állam konszolidálása után kezdtek leereszkedni a dák bércekről. És biztonságból, régészeti nyomokat sem hagytak. De valahogy a balkanizmusok utat találtak hozzájuk ...
Persze hogy nem, mert ehhez kellene hiteles ősmagyar nyelvemlék, például Attila korábol. De ősmagyar nyelvemlék nincs, az első 1055-ös (vagy aki vitatja a 7- századi bodrogi fuvoka).
Utána meg hun nyelvemlék (milyen irással is irtak?) ami ősmagyarul vagyon irva.
"Azt a földet végül, amely a Maros folyótól egészen Orsova váráig terül el, egy bizonyos Galad nevű vezér, aki Bodony várából jött, foglalta el a kunok segítségével. "
Értelemszerűen, itt a "kunok" is Vidinből, azaz Bulgáriából jöttek, és akkor bolgár-törökök (onogurok) lehettek (bár Anonymus külön is említi őket: "azonkívül még kun, bolgár és blak segítséggel"). Akik a KM-ben is laktak (volna, ha bejöttek volna 670-ben). A Kijev alatt a magyarokhoz csatlakozott "kunok" is akkor lehettek onogurok, KM-i névvel "ungri"-k, lásd 860-ból a mai Burgenland környéki "Marcha Uungariorum"-ot.
De hát akkor a Bajor/Nagy Alfréd Ungare-re/Hungerrei-re (840/870/880) azaz a KM-én kívüli leendő honfoglalókra csak (valamikori) kinti onogurokról háramolhatott e népnév, mégpedig akkor/ott, amikor/ahol a magyarok a szlávokkal összetalálkoztak (mert az "ungri" szlávos alak). Ez pedig csak Etelközben lehetett, ha a Volgán túlról egyenesen idevonultak a nyelvi elődeink (840-850 k.) És valóban, északi szomszédaik itt a szlávok lettek, akiket aztán megfelelően gyötörtek is, lásd arab tudósítás.
Kérdés: az itteni szlávok (szeverjánok, ulicsok) "emlékezhettek-e" az egykori kuvrat-i onogurokra, azaz éltek-e itt szlávok Kuvrat előtt/alatt? Ha ezt határozottan kizárhatjuk, akkor és csak akkor a KM-ből (csak 800-810 után) keletre költözött, és szláv nevüket/szlávokat is magukkal hozó (már szlávul beszélő) onogurok őrizhették meg e nevet a nemsokára ideérkező magyarok számára. És lettek a Kijevnél Álmoshoz csatlakozó kunok, mint a KM-be visszatérő "ungri"-k.
Továbbá: az "ungri" elnevezés nem keletkezhetett egynél több helyen, a jelölt pedig a KM, hiszen innen a honfoglalás előttről ismeretes ez a forma, mégpedig a Német Lajos féle oklevél alapján 860-ra már szépen rögzülve, földrajzi tájékozódási pontként.
Ergo a Dado-levél "öregektől hallott" története az avarok (= onogurok) "meótiszi" kivonulásáról valós alapokon nyugodhatott.
És akkor az ungrikat fogadhatták ungrik a KM-ben a honfoglaláskor.
Egy ilyen KM-i "onogur" (avar) keletre vonulás/ottani becsatlakozás, mint "közös rész" Kézai és Anonymus krónikájában, a Dado levélben, ill. a KM régészetileg igazolható 9. századi drasztikus népességfogyásában, akár meg is alapozhat egy ilyen felvetést (no meg az említett ellentmondások feloldása), csak régészeti igazolás is jól jönne hozzá, azaz "9. századi avar" (tehát a KM-ivel megegyező) hagyaték Etelköz (tágabb) környékén.
De az igazi baj csak ekkor jönne: N. fórumtárs ezeknek az "onoguroknak" szignálná ki a magyar nyelvet ...
Boba már a 60-as években megírta (Nomads, Northmen and Slavs, Eastern Europe in the ninth century 1967) azt az elméletét, hogy a honfoglalást tulajdonképpen egy kárpát-medencei eredetű "onogur" és egy keletről jövő "magyar" csoport együttesen hajtotta végre. Eszerint a túl korai magyargyanús említések (pl. a 838 körüli al-dunai harctevékenység) az "onogurok" számlájára volna írandó pl. Ez a teória nekem azért tetszik -- némi módosítással --, mert ellentmondásokat jól föl lehet vele oldani.
Mármint a (Hölbling-féle) keletről a honfoglalókkal "visszatérő" avar ("hun") komponens? Anonymus "kún"-jai is egyben? Meg a Dado-levél említette Avariából a Meótiszhoz kivonult/visszajött elem?
Sajnos színtévesztő vagyok, az ábrát nem tudom vizsgálgatni, de ahogy a leírásból következtetem, a hunok "nyugat-eurázsiai komponense a szakákból jöhet", azaz egy iráni népességből, így uráli komponens (jelen vizsgálattal) nem mutatható ki náluk.
Akkor már csak az ugorok hunokkal történt nyugatra "sodrása" marad, mint "utolsó" elvi lehetőség Hunornak.
A török nyelvi elemek védhetően elsőként a hsziungnu nomádok – több nomád törzs szövetsége, akik a keleti steppét lakták a Kr. e. 3. századtól -- közt jelentek meg(*15). Úgy hiszik róluk, hogy keletázsiai leszármazásúak lehettek(*16, *17), bár az ősi Y-kromoszóma adatok heterogén, a középső steppei nomádokkal keveredett népességre utaltak.(*18) A hunokról (Kr. u. 3-5. sz.) korábban azt állították, hogy közvetlenül a hsziungnuktól erednek(*19), bár mások szerint nincsen bizonyíték a két csoport összekötésére. (*20) Általános a vélekedés, hogy a hunok nyugatnak terjeszkedtek, s ezzel az iráni nyelvek rovására Közép-Ázsia szerte elterjesztették a török nyelveket. Ismert, hogy a hsziungnu nomádok expanziója hatással volt más kulturális csoportok mozgására, a Tien-san hegység délkeleti oldalán, úgymint a vuszun és a kangcsü, akiknek a genetikai származása eleddig ismeretlen maradt. A régészeti adatok alapján felvetésképpen azt javasolták, hogy az indoeurópai nyelvcsalád iráni nyelvű ágába tartozhattak. (*21)
D-statisztikát alkalmaztunk (kiegészítő információs szakasz 3.7), hogy kivizsgáljuk a vaskori nomádok és a kelet-ázsiai hsziungnu valamint a tien-sani korai hunok közti genetikai kapcsolatot. Úgy találtuk, hogy a hunokban megnövekedett közös genetikai sodródás volt a nyugat eurázsiaiakkal, szemben a hsziungnukkal (6. ábra a bővített függelékben). Teszteltük a hsziungnuk és a vuszunok, a megelőző szakák és a kissé későbbi hunok (Kr. u. 2. sz.) közti közös sodródás mintáit. Azt találtuk, hogy mind a korábbi szakákban mind a későbbi hunokban több kelet-ázsiai leszármazás volt mint a vuszunokban. Ez ugyancsak kitűnik a modellalapú halmazképzésből (model-based clustering) és a főkomponens elemzésből is. (7. ábra a bővített függelékben) Hasonló eredmény látható a kortárs és a későbbi kangcsü csoportok esetében is, akik – a vuszunhoz hasonlóan – a Tien-san hegységtől délkeletről bukkantak föl a középső steppén. Továbbá mindkét csoportnak neolitikus iráni forrásra is szüksége van az ősi arányok modellezéséhez a qpAdm keretrendszerében (7. kiegészítő táblázat), a későbronzkori pásztorkodók és a délszibériai vadász-gyűjtögetők mellé. Következésképp azt gyanítjuk, hogy a vuszun és kangcsü csoportok olyan bronzkori pásztorkodók leszármazottai, akik interakcióban álltak a dél-üzbegisztáni és kelet-türkmenisztáni Baktria-Margiana régészeti komplexum civilizációjával, ám a kelet-ázsiaiakkal sokkal kevésbé kevertek maradtak a vaskori steppe szakáihoz képest.
Főkomponens elemzések (PCA) és D-statisztikák arra utalnak, hogy a hsziungnu egyének két különböző csoporthoz tartoztak, az egyik kelet-ázsiai eredetű, a másik pedig jelentős keveredési szintet mutat nyugat-eurázsiai forrásokkal (2. ábra és a bővített adatfüggelék 1 és 5; a 2. ábrán ezek ’xiongnu’ és ’western xiongnu’ néven szerepelnek). Úgy találtuk, hogy a középső szakák elfogadhatóak ezen ’nyugati keveredésű’ hsziungnuk forrásául egy egyszeri-hullám modellben. Egyezve ezzel az eredménnyel, nem található keleti-ázsiai génáramlás a középső szakákkal összevetve, mivel ezek kládot alkotnak a kelet-ázsiai hsziungnukkal egy D-statisztikában, és egymáshoz közel halmozódnak a főkomponens elemzésben. (2. ábra)
Összességében adataink azt mutatják, hogy a hsziungnu szövetség genetikailag heterogén volt, és a hunok az általuk megtámadott korábbi szakákba tartó kismértékű férfi vonali kelet-ázsiai génáramlást követően jelentek meg (lásd a kiegészítő információk 3.6 szakaszát a nemi torzulási keveredési arányokért). Mint olyan, az eredményeink azt az állítást támogatják, hogy a belső-ázsiai szkíták és szarmaták eltűnése mintegy kétezer esztendővel ezelőtt kulturális átalakulással történt, ami egybeesett a hsziungnu nyugati vándorlásával. Ez a hsziungnu invázió ugyancsak elvezetett – a későbronzkori pásztorkodókhoz kapcsolható -- elszigetelt maradvány csoportok elűzéséhez, akik a Tien-san délkeleti részén maradtak korábban.
