"Kit akartatok ellenfélnek? A Plovdivot? Vagy a Tiranát? Megveritek, aztán holnapra elfelejtik… Erről a meccsről 30 év múlva is beszélni fognak. Aki ma játszik, az a Real Madrid ellen volt a pályán, és egy életre része lesz a tatabányai futballtörténelemnek. Itt van 22 000 ember. Ebből 20 000 egy életet húzott le a föld alatt. Fáj a dereka, vizes a térde, cukros, magas a vérnyomása, az asszony csalja, a gyerek megbukik az iskolában. Egyetlen öröme az életben, ha titeket, a Bányászt, győzni lát. Adjuk meg nekik ezt az örömet! Ez a minimum, amivel tartozunk… Lehet kimenni!" - mondta dr. Lakat Károly 1981. szeptember 16-án. Az ajtóból visszaszólt: úgy állunk fel, ahogy vasárnap, Békéscsabán, kezdtünk. Eredmény: Tatabányai Bányász SC-Real Madrid CF 2:1, 1981. szeptember 16.) - (köszönöm Marika néni!) 💝
Nap végén, már túl vagy két edzésen, lefektetted a gyerekeidet, sok volt a két edzés, ledőlnél már te is, de holnap is teljesíteni kell, muszáj regenerálódnia az izmaidnak, elmész gyuratni a sporttelepre este 8-ra. Fekszel a padon, gyakorlatilag meztelen vagy, próbálsz ellazulni, miközben gyúrnak. Valamikor bejön egy edző erősen befolyásolt állapotban. Igen, itt minden normális ember fejében el kellene kezdjen vadul berregni egy vészcsengő. Megnyugtatok mindenkit, nincs itt semmi látnivaló: ebben a sportágban ez "normális".
Elkezd verbálisan molesztálni és sértegetni a legkülönfélébb módokon. Magát valószínüleg viccesnek találhatja, de igazából pont olyan mint egy aluljáróban egy sokadig lepukkant, suttyó alkesz. Persze, ott lépsz két nagyon és soha többet nem látod. Szeretnék lépni én is két nagyot, de kb meztelenül fekszem a gyórúpadon. Nagyjából a fejemet sem tudom felemelni, mert az erre kialakított mélyedésben van. Lehajtott fejjel, védekezésképtelen pózban kell eltűrnöm a megaláztatásokat. Szerencsére ebben jó vagyok, a sportban megtanulsz kussolni is. Megtanítanak.
Persze eljön az idő, amikor felteszed magadnak a kérdést, hogy kell-e ez neked? De vannak céljaid, vannak kötelezettségeid, soha nem adtál fel semmit, miért most kezdenéd el? Egy eltorzul személyiségű, évtizedek óta súlyos beteg miatt? Nevetséges lenne.
Két hét múlva válogató. Indulni fogok egyesben, párosban és négyesben is (az más kérdés, hogy ez után a poszt után ki fog mögém ülni vagy inkább állni). Reális vagyok 37 évesen, két év kihagyás után, két gyerekkel egyesben nem fogok nyerni. Ne is várja senki. De el tudok érni egy jó eredményt és tudom, hogy a jelenlegi magyar mezőnyben - és talán a nemzetköziben is - én vagyok a legjobb vezérevezős. Csipes Ferenc kb 3 hete bomlasztja és idegeli a tájékoztatót megnyert csapathajók versenyzőit, beleértve a sajátjait és a saját lányát is.
Szerintem van (lenne) két nagyon rendben lévő csapathajónk. Az elmúlt két évben a magyar női kajak szakág szerintem soha ilyen gyenge nem volt: párosban két éve döntőbe sem jutott magyar egység – ilyen szerintem soha nem volt, mióta kajak-kenu világbajnokság létezik. Hasonlóan rekord, hogy két éve érem közelében (6-7 hely) sincs a magyar női négyes, ami még Tokióban olimpiai bajnok volt.
A Magyar Kajak.Kenu szövetség, a Magyar Olimpiai Bizottság, a Budapesti Honvéd SE évtizedes és a Hadügyminisztérium Sportért Felelős Államtitkárságának jelenlegi asszisztálásával, munkavégzésre teljesen alkalmatlan állapotban tevékenykedő edzővel a mai naptól semmilyen formában nem áll módomban érintkezni. Illetve kérem a fent említett illetékes intézmények felelősségének kivizsgálását. (Bruhahahah – ó, igen: egy ilyen poszt végén még vicces is tudok lenni.)
És tud, és tud. Mármint egyre szemetebb lenni. Mert hiába támadta bárki, ő akkor is kanadai istenhozottat kapott. Persze ha nekik dolgozott, akkor jogosan.
„A komárommegyei falvak pálinkásboltjaiban amellett mindenütt paprikás-dobozokat láthat az ember, amelyekből az emberek, sőt a gyermekek is kanálszámra hintik a maró, erős paprikát pálinkájukba, eltompítják ínyüket már a legfiatalabb korban. Ez a paprikás pálinka, amelyre különben a komáromi parasztok ráfogták, hogy nélkülözhetetlen orvosság a láz ellen."
"Tisztelt és számomra oly kedves magyar emberek határon innen és túl! Most Önökhöz szólok. Nem a politikusokhoz, a politikacsinálókhoz, hanem azokhoz, akiknek a szolgálatára két évvel ezelőtt felesküdtem.
Azért vállaltam ezt a feladatot, mert szenvedélyesen szeretem Magyarországot, a hazánkat, és mert hiszek Önökben. Hiszem, hogy egy békés, szeretettel teli, egymásra odafigyelő nemzet a miénk. Hiszek a csendes többségben, a minden nap keményen dolgozó emberekben, a becsületben, az egyenes tartásban és a szeretet erejében. Ezeket az értékeket nagyszüleinktől, szüleinktől kaptuk, és gyerekeinknek, unokáinknak szeretnénk továbbadni.
Hoztam egy olyan kegyelmi döntést, mely sokakban értetlenséget és békétlenséget váltott ki. Érthető, hogy magyarázatot várnak.
A kegyelmezési jogkör mind közül talán a legérzékenyebb. Mert egy ember életéről kell dönteni a kegyelmi kérvény és a rendelkezésre álló információk alapján. Tavaly áprilisban abban a hiszemben döntöttem a kegyelem mellett, hogy az elítélt nem élt vissza a rá bízott gyermekek kiszolgáltatottságával. Hibáztam, mert a kegyelmi döntés és az indokolás hiánya alkalmas volt arra, hogy a pedofiliára vonatkozó zéró tolerancia kapcsán kételyeket ébresszen. Márpedig itt nincs, és nem is lehet kétely. Soha nem adnék kegyelmet annak, akiről azt gondolom, hogy fizikailag vagy lelkileg gyermekeket bántalmaz. Így volt ez akkor és így van ez ma is.
A köztársasági elnök alaptörvényből is fakadó feladata megjeleníteni a nemzet egységét. A gyermek a legfontosabb kincsünk. Hiszem, hogy ebben egységes a nemzet - minden véleménykülönbség ellenére. A gyermekek védelme közös kötelességünk. Három gyermeket szültem, így személyesen is átéltem, mekkora szüksége van egy védtelen, kiszolgáltatott életnek a biztonságra, a védelemre.
Magyar emberként azt várnám a köztársasági elnöktől, hogy ne hibázzon. Ha mégis, akkor nézzen szembe azokkal, akiknek elszámolással tartozik, és vállaljon felelősséget. Akár azzal, hogy lemond a köztársasági elnöki tisztségről. Bocsánatot kérek azoktól, akiket megbántottam, és minden olyan áldozattól, aki úgy érezhette, nem állok ki mellette. A gyerekek és a családok mellett voltam, vagyok és leszek.
Államfőként ma utoljára szólok Önökhöz. Lemondok a köztársasági elnöki tisztségről.
A döntés nem személyes okból volt nehéz. Azért volt nehéz, mert esküt tettem. Arra a kérdésre kellett most választ találnom, hogy eskümhöz híven képes lennék-e a köztársasági elnöki tisztséget továbbra is a magyar nemzet javára gyakorolni? Rendelkeznék-e azzal a mozgástérrel, amely ahhoz kell, hogy szuverén államfőként jól teljesítsem a feladatomat? Nem a válaszom mindkét kérdésre.
Bocsánatot kérek azoktól, akik most úgy érzik, cserben hagyom őket. Akik most úgy érzik, hogy a gyűlölet legyőzte a szeretetet.
Azt a kérdést kellett feltennem magamnak: mit üzenek döntésemmel a gyerekeinknek, a magyar fiataloknak? Én arra biztatom őket, hogy szolgáljanak minden erejükkel, tehetségükkel, ne adják fel a nehéz pillanatokban sem, tartsanak ki, amíg lehet, a hibáikért vállalják a felelősséget, és ha úgy érzik, hogy fel kellene áldozniuk szuverenitásukat, akkor legyenek képesek méltósággal átadni a helyet valaki másnak. A szuverenitás drága kincs. Az embernek, a nemzetnek egyaránt. Vigyázzunk rá!
Köszönöm! Köszönöm Önöknek, hogy célt és értelmet adtak a köztársasági elnöki feladatnak. Köszönöm a találkozásokat, amelyek a legnagyobb ajándékai voltak ennek a két évnek. Köszönöm, hogy leülhettem a sámlira, hogy sikerült oda is figyelmet irányítani, ahova a hétköznapokban kevesebb jut. Azoknak, akikkel együtt dolgozhattam, köszönöm a magas színvonalú munkát, az elhivatottságot, az emberséget. Köszönöm a családomnak a mindenkor biztos hátteret. Köszönöm Istvánnak, hogy huszonöt éve együtt lehetünk a szép és a nehéz pillanatokban. Köszönöm, hogy segített megmutatni, hogy egy férfi ugyanúgy tudja támogatni a társát, ahogy egy nő. Köszönöm Ádámnak, Tamásnak és Katának, hogy az édesanyjuk lehetek, és hogy célt adnak életem közélet után következő szakaszának is.
A politika kemény, olykor kegyetlen világ. Vannak, akik azt gondolják, hogy nekünk, nőknek ezért nem is való. Ezzel nem értek egyet. Ne hagyjuk magunkat! Kellenek a nők a közéletbe is, mert hitem szerint akkor idővel méltányosabb, békésebb és bizonyára tartalmasabb lesz ez a világ.
Hálás vagyok azért, hogy a magyar nemzetet szolgálhattam.
Isten, áldd meg a magyart! Mert a TIÉD az ország, TIÉD a hatalom és TIÉD a dicsőség."
Te mondtad el neki, hogy te vagy cs. Szokásod szerint rossz nicken írtál. Nem egyszer, csak én egymás után vagy háromszor próbaltam gyorsnak lenni, de nem voltam az. Látták elegen.
Az öreg Sigmund biztos szétmarcangolna (nekem is menne, de tilos) mikor elmélázom azon, hogy nem, nem az édesanyám kapcsán jöttem rá, mennyire gyönyörűség édesanyának lenni, hanem akkor, amikor először fogtam fel, én nem lehetek az, akiből testből a test, én nem élhetem át a a belőlem-születés férfinak felfoghatatlan érzését, én nem adhatok (enni) magamból gyermekemnek.
Megpróbálom elmagyarázni, bár mocsokmód kéne hozzá a nonverbalizmus. Azon vannak meghökkenve, hogy engem nem zavar a gombom elvesztése, képes vagyok ugyanúgy fórumozni tovább. Náluk ez nem bevett gyakorlat, ők nem mennek vissza gyökérnek oda, ahol már lombkoronák voltak. Ahhoz ugyanis a megalázkodást kéne gyakorolniuk - szerintük. Ez a családon belüli judaizmus, a bánki nevelés lényege. Inkább elmennek (Gala, somi, Wúr, Jagodek stb), de más nem gyakorolhatja rajtuk azt,. amit ők gyakorolhattak máson. Mégpedig a hatalmat. Mert nekik lombkoronának (modinak, adminnak) lenni=hatalom. Nekem, nekünk, s nem csupán a fórumon: szolgálat. Ez az, amit nem tudnak megérteni, ezért hiszik, sőt, tudják(!), hogy én azért vagyok a fórumon, mert vissza akarom venni. Érted, vagyok annyira empatikus, hogy megértem gondolatmenetüket, le is izézem őket érte. Na most ebben az az érdekes, hogy néha-néha felismerik, de be nem vallják. Még maguknak is csak suttogva, talán.
És itt jön a válasz a szabálybanemtartásukra. Be kéne ismerniük, hogy rossz(ak) a szabály(ok), de az nem megy..
Az alábbi képen Başbakanlık Müşaviri Yusuf Yerkel, Erdogan elnöki tanácsadója rugdossa az egyik tüntetőt, akinek az egyik rokona
Szép neve van szerinted, baszod. Kár, hogy az eleje ennyit jelent: miniszterelnöki tanácsadó, mert Erdogan nem elnök, hanem miniszterelnök. Na mindegy. Én meg elmegyek stukatúrbíbelőnek.
A sprotticket.org oldal látványos akcióval indítja májusunkat! Nyerj ingyenjegyet a focivb döntőjére Csak az alábbi videót kell elküldened 3 jóbarátodnak, hogy megnyerhesd fődíjukat: az utazást a Varig segítségével, szállást teljes ellátással a Hilton csoport jóvoltából és a 2 jegyet a szamba fővárosában, Rioban, július 13-i, a Maracanã szentélyben rendezendő Real - Atlético vbdöntőre.
Adolf Lu Hitler Marak (*1948. április 20.) indiai politikus Meghálaja szövetségi államban.
A Hazafias Kongresszusi Párt tagjaként erdészeti és környezetvédelmi miniszter volt E.K. Mawlong kormányában, majd együttműködési miniszter F.A. Khonglam kormányzása alatt. 2003 februárjában a választásokon nem került be a Nemzetgyűlésbe. 2003. június 27-én az Achik National Volunteers’ Council nevű betiltott bűnbandával való kapcsolatai miatt letartóztatták, de egy hónappal később óvadék fejében szabadlábra helyezték.[1] Jelöltette magát a 2008-as választásokon a törvényhozásba való bejutásért, de szoros küzdelemben ellenfele, Zenith M Sangma legyőzte. Marak 300 szavazattal lemaradva lett a második legtöbb voksot kapott jelölt.[2]
Érdekesség, hogy Meghálajában nem ő az egyetlen politikus különös névvel. Lenin R. Marak, Stalin L. Nangmin, Frankenstein W. Momin, illetve Tony Curtis Lyngdoh is politizál az államban.
Hozzávalók (4-6 személyre): 2 db nyúl mellhús, 2 db nyúl lapocka, 10 dkg zsír, 20 dkg vöröshagyma, 10 dkg zöldpaprika, 5 dkg paradicsom, 2 dl tejföl, 3 dkg liszt, pirospaprika, só. Sonkás galuska: 10 dkg főtt sonka, 40 dkg liszt, 2 db tojás, só. A házinyúl csontos melle részét a csonttal együtt darabokra vágjuk, majd jól megmossuk, hogy az esetleges csontszilánkok eltávolodhassanak. A lapockát kicsontozzuk, és pörkölthús nagyságúra vágjuk. Zsírban vöröshagymát pirítunk, megszórjuk pirospaprikával és beletesszük a húst. Megsózzuk, és fedő alatt pároljuk, szükség szerint mindig öntünk alá egy kevés vizet. Amikor a hús félig puha, hozzáadjuk a szeletekre vágott zöldpaprikát, paradicsomot. Végül hozzáadjuk a jó sűrű tejfölt, amelybe egy kevés lisztet keverünk, és még néhány percig forraljuk. Közben a főtt sonkát ledaráljuk, vagy apróra összevágjuk. A liszthez hozzáadjuk a tojásokat, megsózzuk, majd annyi hideg vizet adunk hozzá, hogy összekeverve lágy tésztát kapjunk. Belekeverjük a sonkát is, majd a szokásos módon a sós, forrásban lévő vízbe szaggatjuk. Amikor megfőtt, leszűrjük, jól lecsepegtetjük és egy kevés zsíron, jól átforrósítjuk
...nemlabancinfó linkelésért tettétek végleg ki drzyx-et Ááááááááááááááááááááááááááááá! :-D
