Vannak olyan adások, amelyeket rengetegen néznek, pedig szerintem nagyságrendekkel gyatrábbak a Heti Hetesnél. Nem hangoztatom a véleményemet a nézőiről, egyszerűen nem nézem azt a műsort , és kész.
A Heti Hetest rendszeres nézőjeként pedig meg kell védenem: néha határozottan nézhetőre, sőt élvezhetőre sikeredik.
OFF (?) Nem tudom emlékszel-e Oláh Ibolyának arra a mondatára, ami úgy kezdődött, hogy „Halványlila fingom sincs…”? Sejtheted mit kapott ezért mindenféle fórumokon. Nos a Heti Hetes diplomás „sztárjai” adásonként kb. 1 millót kapnak ugyanezért. És ők elvileg értelmiségiek, Ibolya meg „csak” egy árvaházban felnőtt takarítónő.
Ha csupán a bántás a cél, az persze az eszköztől függetlenül ronda dolog.
De ma, amikor nem lehet gátat szabni az információ terjedésének, csak öncenzúrával lenne elkerülhető, hogy ne mondjunk olyat, ami eljut olyanokhoz, akiknek aztán sérti a meggyőződésüket.
Szerintem az a helyes, ha az embernek a meggyőződése rezzenéstelenül kiállja azt a próbát, amit a világban létező bármely más meggyőződés megismerése jelent. Legfeljebb majd az enyém is változik, átalakul. Gazdagodik, ha akarom.
De az az elgondolás, hogy nem szabad tudomást szereznem egyébként létező jelenségekről, mert különben sértve leszek, és másokat fogok vádolni ezért, nagyon veszélyes. Ha nem vagyunk hajlandók a valóságos világot megismerni, akkor jobbá tenni se fogjuk tudni.
Mérhetetlenül fontos, hogy ne bántsuk egymás meggyőződését, incl. kerüljük azokat a helyzeteket, ahol meggyőződések közötti küzdelmet kell folytatnunk.
Ha cselekvési szabadságunkat, esetleg lényegi dologban való kiállásunkat mások meggyőződése korlátozza, akkor ne finomkodjunk, vívjuk meg a csatát, s akár a másik bántása árán is legyünk hatékonyak. Mindazonáltal azt hiszem, hogy erkölcsi alapállásában támadni valakit semmiképpen sem kulturált dolog.
Nem is 'szeressük egymást gyerekek' móka két különböző alapállású ember találkozása. De mivel az egyes kérdésekben képviselt álláspont sokszor abszolút, egy másik álláspont szükségképpen sérti az egyik világát. Természetesen ölni nem kell.
A szankcionálás erkölcsi formáit én elfogadom, a többi a jog dolga.
Mi a véleményed a vérengző mimózákról? Akik a sértődékenységükkel terrorizálják a környezetüket?
Vannak értelmetlen korlátok, meg értelmes korlátok. Az értelmes korlát, hogy ne bántsuk egymást fizikailag. Az viszont értelmetlen korlát, hogy ne bánthatnánk egymás meggyőződését.
A modor egész más, önálló téma. Attól függetlenül, hogy mi hangzik el tartalmát tekintve, jó dolog lehet egy barátot ugratni, de pl. szándékosan félelmet kelteni aljasság.
Az erkölcsbe (akármilyenbe) bele kell férnie, hogy ne bántsa mások erkölcsi/hitbeli meggyőződését. Ennek hiánya nem más erkölcs, hanem az erkölcs hiánya (szerintem).
Alapesetben egyetértek, de ezt a valóságban nehéz összehozni. Eklatáns példája ennek az abortusz megítélése. Ha az általam favorizált etika szerint az nem bűn, akkor valahogyan mégsem tudom megérteni, hogy mennyiben sértem egy például katolikus ember erkölcsét csupán azzal, ha én alkalomadtán elvégeztetem magamon a küretet. A másik sarkalatos kérdés pedig a szankció. Az én értékrendem szerint ha valaki erkölcstelen, azt lehetőleg el kell kerülni, de semmiképp sem kivégezni, vagy hasonló varieték. Ezt valahogy elvárnám vice versa is.
A börtönben, zárt közösségben, mindenféle női érintkezés nélkül, meg egy csomó más befolyásoló tényező mellett azért ez nem ilyen egyszerű. Mondjuk én se tudnám elképzelni, hogy akármilyen hatásra önként vállalkozzak ilyesmire, a jelenség azonban tényleg közismert.
Amúgy csak nem arról szól a topic, hogy valaki homokos vicces nyögött be? Öööö és akkor mi van?
