Én a demokrácia híve vagyok. Igaz, hogy demokrácia van, de ami nemzetellenes, az ellen tenni kell. Éppen ezért azonnali hatállyal be kéne szüntetni az szdsz-t. Mint írtam, én a demokrácia híve vagyok, de ugyanakkor a veszéllyel szemben tenni kell a nemzet érdekében.
Én ebben a topikban rengeteget vitáztam. Főként igen7-tel. Vissza lehet olvasni. Akár hiszed, akár nem, voltaképp még élveztem is. :) Természetesen eleinte úgymond bele kellett jönnöm a vitába, hisz új volt számomra ez a fajta vita, de aztán belejöttem, és nem az hogy élveztem, ez nem jó kifejezés, hanem építő jellegűnek tartottam a vitát, továbbá izgalmasnak is. Bevallom, voltak események, melyek mélyen megráztak, de ez a vitából adódóan történt. Én itt sokat vitáztam. És nem csupán írogattam. Mindkettő nagyban jelen volt a topikban. Azonban én megadtam témákat, és azok mentén próbáltam haladni. Nem úgy mint egyesek, akik szándékosan provokáltak, és nem a témának megfelelően írtak. Igen, a topik engem minősít, és bár tudom, hogy van még miben fejlődnöm, de mégis büszke vagyok a topikra. A topik célját én tudom leginkább, hisz én indítottam, én voltam a topikgazda, és az én elmémben, szívemben volt a cél, kérlek ne Te akard értékelni, minősíteni, elemezni a topik küldetését. Én itt sokat vitáztam, és hajlandó vagyok a továbbiakban is vitázni.
Vártam jobboldaliakat...Egyébiránt úgy érzem sikeres volt a topik, mindenről beszéltem amiről akartam. Néhány témát azonban még írtam volna. Kár, hogy a 200 nevű nem tett be néhány jobboldali nicket, megtehette volna. Ha normális vitázók lettek volna a másik oldalakról, én is vitáztam volna a többi jobboldalival együtt. Rosszul csinálta a 200 nevű, kreálhatott volna vitákat a jobboldaliakkal és baloldaliakkal. Ebben bíztam a topik elindításakor. De a lényeg, hogy elmondtam amit akartam, és ha csak egy valaki elgondolkodik rajtuk, már sokat számít..Mert nyilván nem magamnak írogattam. :))
Nos, a női mivoltodra szerintem kár hivatkozni, itt az interneten elsősorban nickek vitatkozása folyik. Ha a topikod célja az volt, hogy elmond, amit gondolsz, akkor valóban sikerrel jártál, de akkor, ha másokkal vitatkozni akartál, a teljesítményed kettes alá.
Nem tudod értelmezni a topikcímet sem... Egy nővel mindig könnyebb elbánni. A topik működését sikeresnek tartom, szinte mindenről beszéltem amit fontosnak véltem, már csak néhány kiegészítés kellett volna. A topik sikeresen teljesítette a küldetését.
hoyg érted azt hogy rendbe tenni? engem nem kell megtéríteni semmilyen ideológia számára, vagyok elég értelmes ahhoz hogy legyen sokmindenről önálló véleményem....
Nem értek egyet, de máshova nem tudom tenni. Talán ott lesz az új többségből valaki, aki rendbe tesz titeket. Egy nővel mindig könnyebb...Talán ott majd nem lesz az. Isten áldjon.
"Ennek okán, kérném, hogy a liberális oktatás elemzését az erre szakosodott topikban tegyék meg. Ez itt a nemzeti."
csak te hozhatod fel a témát, és más nem írhat róla? lehet hogy elkerülte a figyelmedet, de viminalis ot. a TE hozzászólásodra válaszolt...
"Ha a liberális oktatás köztudottan lesúlytó eredményeiről kívántok beszélgetni, úgy tudok ajánlani szakembereket, egyetemi docenseket, akik ezzel foglalkoznak, akár nemzetközi szinten."
köszi, de nem szorulunk rá szakemberekre.
"A topik nemzeti témákkal foglalkozik."
tehát nem történelmiekkel? akkor mégis mit keres a történelem fórumon?
ha a liberális oktatás csak ennyit jelent, akkor szerintem nem különbözik lényegesen attól ami előtte volt, ugyanis ezekben az elvekben nem látok semmi gyökeresen újat. :)
"A liberális elvekre épülő oktatás legfontosabb gondolata az, hogy az ember szabadon, képességeinek megfelelően választhatja meg azt, amit tanulni szeretne."
ezzel az elvvel az a fő probléma, hogy itt gyerekek oktatásáról beszélünk, akik nem feltétlenül tudják mit akarnak. a szabad iskolaválasztás önmagában persze jó, de most éppen ennek a korlátozása van napirenden.
"A liberális oktatás eredménye például az, hogy a tanulók szabadon megválaszthatják, hogy melyik nyelvet szeretnék tanulni. "
hát ööö. ez általában az angol és esetleg egy másik nyelv (német). nem éppen nagy választék. :)
"A liberális szemlélet nélkül ma az iskolákban általános lenne a fizikai erőszak alkalmazása a diákokkal szemben, ami a régebbi konzervatív oktatási rendszerben, de még az ötvenes-hatvanas években bevett szokás volt."
hát fizikai erőszakról nem beszélnék, max 1-2 pofonról. lehet ezen vitatkozni hogy ez jó volt e, de jelenleg átestünk a ló másik oldalára, a tanároknak kvázi semmilyen eszközük nincs a fegyelmezésre.
"Az értelmetlen, a tanulók szellemi, és lelki fejlődését visszafogó alsó tagozatos buktatásoknak is sikeresen vette elejét a liberális oktatáskormányzat."
ez nem volt értelmetlen. nincs értelme továbbengedni az a diákot, amelyik nem sajátította el megfelelően a szükséges tananyagot. az más kérdés, hogy vannak más eszközök is a felzárkóztatásra, de önmagában a buktatás szükséges. aki nem érett mondjuk a 3. osztályra, azt hülyeség odaengedni.
"A kisebbségi megkülönböztetés elleni harc manapság egy fontos része az oktatáspolitikának: a konzervatív tanárok ugyanis rendszeresen szándékosan utalták kisegítőosztályba a roma gyermekeket, és ebben a mai konzervatív politikusok hallgatólagos támogatását is élvezték."
ezt nem a rasszizmus motiválta, hanem az , hogy sokkal alacsonyabb teljesítményre voltak képesek mint a korosztályuk. az más kérdés, hogy ezt más módon kellene megszüntetni, de bizonyos jelenlegi törekvésekkel (pozitív diszkrimináció, ill. a szabad iskolaválasztás korlátozásának felmerülése) ismét a ló másik oldalára történő átesés tapasztalható.
"Ennek a liberális oktatás igyekszik elejét venni, ahogy az is egy fontos törekvése, hogy a szellemi problémákkal küszködő gyermekeket, akik alkalmasak az oktatásban való részvételre, azok vegyenek részt is az oktatásban, és ne különítsék el őket."
ezt sem értem hogy miért jó. a fogyatékosok nyilvánvalóan különböznek a többségtől, másfajta segítséget igényelnek, akkor miért kell úgy tenni , mintha nem különböznének? ez nem szégyen, ez egy adott helyzet, amelyhez alkalmazkodni kell.
"A PISA-felmérések is azt mutatják, hogy a konzervatív oktatáspolitikán nevelődött generációk írni-olvasni tudásával(!) is komoly probléma van."
na igen, csakhogy ennek nem a konzervatív oktatáspolitika az oka önmagában, hanem a tananyag és a képzés jellege, ezen viszont gyakorlatilag nem változott semmi az elmúlt évtizedekben. a jelenlegi oktatás fő problémája ez, és nem pedig a fenti elvek, amelyek lássuk be, igazából mellékesek az oktatás teljesítménye szempontjából. a másik fő probléma meg a tanárképzés, ugyanis az még mindig a régi, poroszos rendszerre képzi a tanárokat, nem beszélve arról, hogy az egyetemi tanárképzés pedagógiai és pszichológiai része elég erősen konvergál a nullához.
A topik címe: Nemzeti kultúra értelme és fejlődéstörténete.
Ennek okán, kérném, hogy a liberális oktatás elemzését az erre szakosodott topikban tegyék meg. Ez itt a nemzeti. Ha a liberális oktatás köztudottan lesúlytó eredményeiről kívántok beszélgetni, úgy tudok ajánlani szakembereket, egyetemi docenseket, akik ezzel foglalkoznak, akár nemzetközi szinten. Mi is az egyenlőség híve vagyunk, a szeretet és egyenlőség híve. Ezt minden érelmes ember tudja.
A topik nemzeti témákkal foglalkozik. Csak azoknak mondom, akik nem tudnak olvasni.
Tanulásban akadályozottak "gyógyítása" adminisztratív módon avagy liberális oktatásszemlélet magyar módra (a pénz a fontos nem a gyerek)
"Beléptünk az Unióba. A fogyatékosok aránya országunkban magasabb, mint az Unió többi országában. Ez nem gond. Mi sem egyszerűbb, politikusaink, "szakembereink" kiadták gyorsan a Tanulási Képességeket Vizsgáló és Rehabilitációs Szakértői Bizottságoknak, hogy tartsák a 3%-os arányt, tehát a 2004. évtől Magyarországon sem lehet a fogyatékosok aránya 3%-nál magasabb.
Nem is lesz. Így a tanulásban akadályozottak száma radikálisan csökkent. Rájöttek, milyen gyors költségvetési spórolást lehet ezzel produkálni. Hogy ez a gyakorlatban mit jelent, kit érdekel!?
A fogyatékosok normatív támogatása 464.000 Ft, míg a többségi oktatásban részt vevő általános iskolás tanulóké 212.000 Ft.
Nem kell fenntartani a fogyatékosok szegregált intézményeit;
nem kell az önkormányzatoknak a normatívát kiegészíteni;
nem kell annyi pedagógus bért fizetni, nem kell annyi pedagógust képezni és továbbképezni;
nem kell annyi gyereknek tankönyvtámogatást adni, hogy ingyen tankönyvük legyen;
nem kell annyi gyereknek az 50%-os étkezési támogatás;
nem kell annyi gyereknek az utazási költségét támogatni;
nem kerül annyiba a fogyatékosok sport, tanulmányi és művészeti találkozója, versenye;
nem kell annyi emelt családi pótlékot kifizetni és még sorolhatnám.
Az első lépés következménye, hogy a szegregált gyógypedagógiai intézményekben oly módon csökkent az értelmileg akadályozottak létszáma a 2004/2005, tanévtől, hogy meg kell őket "gyorsan" szüntetni valamilyen módon.
Ötletek vannak. Az egyik városban például az első körben kitalálták, hogy az összes fogyatékos gyereket gyorsan bedugják elszórva az általános iskolai osztályokba és meg van oldva a probléma. A jól képzett szakembereket, gyógypedagógusokat szélnek eresztik. Az iskolaépület hasznosítására jöttek is jobbnál jobb ötletek. Igaz, hogy sem a fogyatékosokat fogadó intézmények, sem a pedagógusok erre nem lettek felkészítve, de majd csak valahogy megbirkóznak a problémával. Merthogy probléma lesz bőven, az biztos, de hol van az a megspórolt pénztől! Az oktatásügyben is, mint mindenhol, első a pénz. Aztán mégis nagylelkűen hagyták, hogy "kifussa magát" egy pár év alatt.
Már nem helyeznek át fogyatékos gyerekeket (mert már nincs!?), és a létszám csökkenésével "ügye fogyottak" (sic!) lesznek a gyógypedagógiai intézmények. Az általános iskolában sem kellenek a gyógypedagógusok (nincs szükség a szakértelmükre sem), mert a fejlesztő foglalkozásokat és a dyslexia, dysgraphia, dyscalculia reedukációt ellátják kötelező óraszámban az alsó tagozatos tanítók. A felső tagozatos fejlesztő-felzárkóztató órákat pedig ellátja a fejlesztő pedagógusi képesítéssel rendelkező pedagógus. Az önkormányzatok nem adnak (nem tudnak adni) több státuszt, bért.
Mi lesz a sok szakképzett gyógypedagógussal? A világhírű magyar gyógypedagógiával? 140 országgal van kapcsolata főiskolának. Idejárnak tapasztalatot gyűjteni. Megszüntetik a gyógypedagógusok képzését? Mi lesz a már végzett gyógypedagógusokkal? Ki gondoskodik az átképzésükről és miből? Az ötvenévesekkel? A pályakezdőkkel? Akiknek még 10-20 évük lenne a nyugdíjig? A hosszú évek alatt, sok küzdelemmel és "harccal" megszerzett intézményi feltételekkel, eszközökkel, felszereléssel? Nemcsak egy településen jelentkezik a gond, az ország többi településén, az önálló iskolákban és a tagozatokon. Megalkottuk a Pedagógiai Programokat, a Házirendet, a Helyi tantervet, a Minőségbiztosítást, kiadják az új Irányelveket, stb. - érdemes volt?! A felszabaduló oktatási intézmény épületek hasznosítására azonnal van több koncepció.
A Bárczi Gusztáv Gyógypedagógiai Tanárképző Főiskola továbbképzésén a gyógypedagógiai szakon végeztünk. Képesítést szereztünk az olvasás- és írásnehézséggel küzdő (dyslexia-dysgraphia) gyermekek segítését, prevencióját és reedukációját szolgáló Meixner-módszer elsajátítására. Az életünk, volt a gyógypedagógia és pár év múlva már nincs ránk szükség, sőt lehet, hogy munkanélküliek leszünk (nyugdíjig van pár évünk). És azok a kollégák, akiknek még 10-20 éve van a nyugdíjig? Képezzék át magukat évi kétszáz ezer forintos tandíjért, és ki fogja engedni, hogy tanuljanak, hiszen nincs rájuk szükség. Az általános iskolai szakos tanítóknak, tanároknak sem tudnak munkát adni.
A rádióban hallgatjuk országgyűlési képviselők nyilatkozatában (Filó Pál), hogy "17%-os a pályakezdő munkanélküliek aránya. Nincsen elég munkahely. Az állam nem hozhat létre tízezrével munkahelyeket." De megszüntethet? Mi lesz a diplomás pályakezdő gyógypedagógusokkal? "A legtöbb forrást arra kell fordítani, hogy új munkahelyek jöjjenek létre pályakezdőknek, 50 év felettieknek. Nem szabad megengedni, hogy az emberek kiszolgáltatottak legyenek?" Most hogy van ez? "Bort iszunk és vizet prédikálunk?" Tízezrével képeztünk ki gyógypedagógiai asszisztenseket. Most jutottunk el odáig, hogy az intézmények tudták is alkalmazni Őket. Velük mi lesz? "Majd alkalmazza a többségi iskola." - hallom a választ. Ez nem igaz, mert az önkormányzatoknak nem lesz rá keretük a szűk költségvetésben. Ők is munkanélküliek lesznek.
Ez nem integráció. A fogyatékosokat és hozzátartozóikat ki kérdezi meg, hogy ez jó-e így nekik? Ilyen gyorsan döntünk a sorsuk és a helyzetük (az anyagi helyzetük) felett? A Szakértői Bizottságoknak (amit "felfelé" úgysem mernek bevállalni, mert Ők is féltik az állásukat) kiadták, hogy mennyi lehet a fogyatékosok aránya. Ez integráció? Ha érdeklődünk a Tanulási Képességet Vizsgáló Szakértői Bizottságoknál, mereven elzárkóznak a válaszadástól, de azt már most kijelentik, hogy a 2005/2006. tanévben nem lesz tanulásban akadályozott (F 70) tanuló.
Az integráció azt jelenti, hogy vannak tanulásban akadályozottak, akik az épekkel egy osztályban tanulnak gyógypedagógus segítése mellett, a fogyatékosok irányelve szerinti oktatásban és követelményekkel. A gyakorlatban erre semmilyen feltétel nem adott. Az oktatási intézményeknek finanszírozni kell a gyógypedagógus bérét, helyiség kell a kiscsoportos fejlesztésre. Ez a gyakorlatban úgy valósul meg (ha egyáltalán van tanulásban akadályozott gyerek), hogy végy 10-15 fogyatékos tanulót különböző osztályfokokról és a tanáriban, vagy egy "sufniban" semmi nélkül töltsd el velük az órádat, a szakmaiságot felejtsd el, mert különben munkanélküli leszel! Persze egyszerűbb, ha a gyermeket nem "pecsételjük meg" a fogyatékos státusszal, akkor még erre sincs szükség. Különben is a bajok négy évig úgysem derülnek ki, mert most már a gyerek automatikusan továbbhalad a felső évfolyamra. Az általános iskolai pedagógus azt mondja: "nincs nekem ehhez jogosítványom". "Csak hagyja gyerek, hogy tanítsam a többieket és ne zavarja az órát". De, nem fogja hagyni!, mert Ő sajátos nevelési igényű tanuló.
Az általános iskolai tanulók vajon fel vannak készítve a befogadásra? Hogyan fogadják el a mi súlyos magatartásproblémákkal küzdő kisfiúnkat, akit még a saját szegregált osztályában is nehezen tolerálják az osztálytársai. Az állami gondoskodásban részesülő apróságot a szorongásaival. Egyik pedagógus kolléganőm fia részképességzavaros az általános iskolában. Nap, mint nap megéli, hogy csúfolják, megverik, belekötnek. Az édesanyjának a sérülései kezelésére orvoshoz kell vinnie egy-egy kiadós "verés" után. A többségi oktatásban így a perifériára szorulnak. - Nem egy példát láttunk, amikor "meggondolatlanul" visszahelyeztek egy tanulót az általános iskolába. - Felerősödnek a védekezési mechanizmusok: a deviáns magatartásformák.
Azt a variációt is kipróbálták már a "radikális" statisztikai módszer következményeként, hogy a nem fogyatékosnak, csak részképességzavarosnak nyilvánított tanulókat egy (nem szegregált), de külön osztályba (un. fejlesztő kislétszámú osztályba) tették az első évfolyamon. Persze a többségi oktatás tantervével és követelményivel. Az osztály még úgy sem tudott haladni, mint a gyógypedagógiai osztály első évfolyama. És mi lesz velük később? Bekerülnek a többiek közé a második, vagy harmadik osztályba? Negyedik osztályig "tovább mennek", és utána? Azelőtt is volt, hogy a falu általános iskolájában maradt a fogyatékos gyermek, hogy ne kelljen utaznia minden nap a gyógypedagógiai intézménybe. A törvény úgy mondja, hogy az az intézmény vállalhatja az integrált oktatást, amely tudja ehhez biztosítani a személyi és tárgyi feltételeket. Na, a falusi iskolában nem volt ehhez szükség sem a személyi, sem a tárgyi feltételekre. Na, és ha nincs, ki ellenőrzi azt? Az önkormányzat örült, hogy emelt normatív támogatást kapott a gyermek után.
Nem értem, nem értjük, szinte azt hiszem álom az egész és mindjárt felébredek. Ki magyarázza ezt meg nekünk és ki fog magyarázkodni négy év múlva, amikor kiderül, hogy valaki nem elég körültekintően döntött az oktatáspolitikában. Mi van, ha tévedtünk, nem volt az intézkedés elég körültekintő?"
"Ennek a liberális oktatás igyekszik elejét venni, ahogy az is egy fontos törekvése, hogy a szellemi problémákkal küszködő gyermekeket, akik alkalmasak az oktatásban való részvételre, azok vegyenek részt is az oktatásban, és ne különítsék el őket."
Bravó! És micsoda lenyűgöző eredményeket ér el ebben a liberális oktatás kies hazánkban! Lássunk néhány példát:
"Az értelmileg sérült gyermekek integrációja azt jelenti, hogy a speciális iskolákból áthelyezik őket az általános iskolába, vagyis ez az integráció az emberi együttélés normális formája.
Tőlünk nyugatra évek óta, sőt évtizedek óta sikeres ez a tanítási forma. Az az iskola, ahol integrált gyermekeket tanítanak, főállású gyógypedagógust kap, aki az ismereti tárgyakból saját, képességeihez és igényeihez szabott tananyagát speciális módszerrel megtanítja. A készségfejlesztő tárgyaknál (rajz, ének, technika) együtt tanulnak ép társaikkal. A tornához van főállású gyógytornászuk, mert a sérült gyermekeknél gyakoriak a mozgásszervi vagy szívproblémák (ha nincs ilyen gond, természetesen együtt tornázik a többiekkel).
2005-ben hasonlóképpen ismertette az integrációt Magyar Bálint oktatási miniszter úr.
De nézzük a magyar példát!
A Speciális Általános Iskolában (régen: kisegítő iskola) 10-14 gyermek van egy osztályban. Az alsó tagozatban a gyógypedagógus mellett gyógypedagógiai asszisztens is működik, aki munkájában segíti. A hangulat a kis létszám miatt és a gyógypedagógus személyiségének köszönhetően családias. Gyógypedagógusnak lenni több, mint bemenni és tanítani egy osztályban. A sérült gyermek önállósága, viselkedése, szeretetigénye más. Itt bizony még negyedikben is előfordul, hogy segíteni kell az öltözködésben, ha kimennek az udvarra. Az sem ritka dolog, hogy a gyógypedagógiai asszisztens folyamatosan jelen van a mosdóban, hogy azok a kezek valóban tiszták legyenek, s a csapok el legyenek zárva mosakodás után.. Az ebédlőben tudják, ki mit szeret, mi az, amit nem lehet erőltetni. Az asztal sem feltétlenül kifogástalan az étkezés után, itt-ott kiloccsan-kipotyog valami a tányérból; de segítenek, s megfogják a kisebbek kezét, ha inog benne a kanál, s összevágják a húst, ha ő nem képes rá. Az étkezési időt nem az óra mutatja, hanem az, hogy a gyermekek befejezték-e az étkezést.
A tanítási órák alatt folyamatos segítséget kap. Ha nehezen megy az írás, a tanár is, az asszisztens is készen áll a segítségre. Az osztályokban nyugalom van. A gyermekek mindegyikről, szinte mindent tudnak, s a szülőkkel folyamatos a személyes kapcsolat.
A gyermekeket nem csúfolják, nem bántják. Persze ez a környezet szegregált (hiszen külön vannak az ép értelmű gyerekektől), de ezen belül minden értük, az ő fejlődésüknek van alárendelve.
De az anyukát, apukát könnyű meggyőzni, hogy vigye a közeli általános iskolába. Hiszen nagy dolog, hogy nem kell a kerület túlsó végébe, a Speciális Iskolába vinni gyermekét; ez bizony nagy könnyebbség.
S a gyermek? Van az iskolában főállású gyógypedagógus, aki mellette van, akihez érzelmileg kötődhet, aki biztos pont abban az idegen világban, ahová került?
A heti két alkalommal odalátogató gyógypedagógus aligha tudja betölteni ezt a szerepet. Az ép gyermekek játéka szabályoktól zsúfolt, amiket ő akkor sem ért meg, ha be akarják vonni a játékba. Itt minden időre megy; tud elég gyorsan öltözködni, kezet mosni, enni-inni? Mi lesz, ha folyamatosan lemarad? Meddig van türelme a társaknak, s mikor kezdik sürgetni, amitől ő persze begörcsöl, s még lassabban mennek a dolgok.
Mi történik azokon az órákon, ahol nincs ott a gyógypedagógus? "Ez már nem is tanítás, hanem szervezés kérdése" - hangzik el egy konferencián a tanítónő megállapítása. Dicsekedett vagy panaszkodott?
"Tőlünk is integráltak három gyermeket, de annyira szerettek bennünket, hogy néhány hónap múlva visszajöttek hozzánk" (MTV Fogadóóra)
Vidéken megszüntettek egy jól működő speciális osztályt, mert ha járhatnak törvény szerint az általános iskolába, akkor járjanak oda. Budapesten lassan elfogynak a gyermekek a speciális iskolákból, mert az integráció jó ürügy arra, hogy feltöltsük az iskola fogyatkozó létszámát. A szülőknek joga van oda vinni gyermeküket, ahová csak akarják. Joguk van minderről nem tudni.
S a gyermeknek joga van vergődni az integráció csapdájában."
A liberális elvekre épülő oktatás legfontosabb gondolata az, hogy az ember szabadon, képességeinek megfelelően választhatja meg azt, amit tanulni szeretne. A liberális oktatás eredménye például az, hogy a tanulók szabadon megválaszthatják, hogy melyik nyelvet szeretnék tanulni. A liberális szemlélet nélkül ma az iskolákban általános lenne a fizikai erőszak alkalmazása a diákokkal szemben, ami a régebbi konzervatív oktatási rendszerben, de még az ötvenes-hatvanas években bevett szokás volt. Az értelmetlen, a tanulók szellemi, és lelki fejlődését visszafogó alsó tagozatos buktatásoknak is sikeresen vette elejét a liberális oktatáskormányzat. A kisebbségi megkülönböztetés elleni harc manapság egy fontos része az oktatáspolitikának: a konzervatív tanárok ugyanis rendszeresen szándékosan utalták kisegítőosztályba a roma gyermekeket, és ebben a mai konzervatív politikusok hallgatólagos támogatását is élvezték. Ennek a liberális oktatás igyekszik elejét venni, ahogy az is egy fontos törekvése, hogy a szellemi problémákkal küszködő gyermekeket, akik alkalmasak az oktatásban való részvételre, azok vegyenek részt is az oktatásban, és ne különítsék el őket.
A PISA-felmérések is azt mutatják, hogy a konzervatív oktatáspolitikán nevelődött generációk írni-olvasni tudásával(!) is komoly probléma van.
A könyvtáros mára már megszűnt "a minden titkok tudója" lenni. Napjainkban presztízsét megtartani csak az a könyvtár és az a könyvtáros tudja, aki megfelel a folyamatosan változó igényeknek. A naprakész tudás mellett fontos az új közvetítői attitűd: hivatás-és feladattudat, műveltség, segíteni akarás, és persze az alázat.
A könyvtár jövője - a jövő könyvtára című írását Beély Gábortól, érdemes elolvasni.
Nálunk keresztényeknél (judeokereszténységre gondolok), a pozícióm Krisztusban van. Ez az én helyzetem. És csak utána vagyok magyar vagy akármilyen más származású vagy nemzet tagja. Én ugyanúgy európainak is ézem magam. A kettő nem üti egymást.
Egyszer voltam egy konferencián, melyen Dr. Korzenszky Richard tihanyi perjel beszélt arról, hogy mai világunkban sajnos az anyagi javak váltak elsődleges céllá, továbbá beszélt a közösségről is. Kiemelte az autókat: ha autókat teszünk egymás mellé, kaphatunk egy autószalont vagy egy roncstelepet, de ha embereket teszünk egymás mellé, akkor valami sokkal értékesebbet nyerhetünk: család, barátok, közösség, nemzet...
Beszélt arról is, hogy különbség van a gyönyör és boldogság között. Gyönyör úton-útfélen van és csak egy pillanatig tart, de a boldogság távlatokat ad.
