Gyakran használjuk a kifejezéseket, jó ember-rossz ember, jó lélek stb stb, de létezik e univerzális mércéje az erkölcsösségnek? Ebben a kultúrában mennyiben meghatározó az etika, erkölcs tekintetében a kereszténység? Más kultúrákban? TE jó ember vagy?
Most belakmároztam a megsemszületett szarvasocska májából. A Huntertöl kaptam.
A Bushmaster hasította fel a lövedéket, csak kicsit!, ami a vemhes szarvast leterítette, ö fente a jó acélt, ami világra segítette a borjút.
Ezek jó emberek.
és ha thought mégecceeeee azt bégeeeeeeti, hogy "fasz" a vitapartnere, akkó küdön a Saktert. Ha ráér. Ha nem és addig is, elküldöm a jó kurva anyjára a thought birkát, ott vergödjön. Csupaszeretettel, persze.
Bushmaster is intézkedik, nem keeeee féni, jön ö is. Csak most összerakja magát, habár szédszedhetetlen, a szakértök szerint. Itt etty jó péda az empiriára. Zárójelbe.
Meg Édes Anna, AjAj, csak ö ne jöjjön, mert akkor macsekkal vág végig a birkákon. Kibírhatatlan szokott lenni a hanzavar....Meg a fosás jobbra-balra.
De Dr.frójd majd jegyzetel. A BOARD visszaengette. Velünk van!
A Millaum is! Ö versben fogja megénekelni a csatát (mészárlást?), Muallim barátunkat, netán Prucika barátnönket is inspirálva. Fakadjanak ki!
Csak a Kö. Ö már nincsen. Béke poraira! Méhecskék zümmögik a halotti himnuszt.
és most eszkalálunk! Kicsit csak! Versfélében, szabad?
Ezért én szólítalak benneteket Carnap oltárához, birkácskáim, akik a SZOLIPZIZMUSBAN leledzetek!
Majd megmonngyuk, mi a hellzet a macsekkal!
Csak nem akarunk tolakodók lenni.
Van tehát macsek?
Mi a macsek létének jellemzöje, in genere?
Mi tuggozónak a léte?(thought magyarú)
In specie mi?
Hugyan tuggya a tuggozó léte in specie értelmezni a macsekét, in genere, és továbbá in specie, azét a szerencsétlen állatét, akit 4 évig gyötört a szobában, mire megérteni vélt valamit, aminek a NEVÈT se tuggya. Mert mi a név, testvéreim, subsztancia nékü? Csak betük! Így van ez a tuggozó szolipzismusáva is. Az övével, hiszen szolipszista az áldott barom, maga ugatta. A többiét megbeszéjük.
Ezért mennyetek most és elmélkeggyetek! Van e a macsek, van nincsen?
Elhitethetem-e, hogy van macsek? Általában? A MACSEK? hát azza a nyomorútta mi van, aki csak macsek vót, kisbötüveeeee 4 évig a tuggoló szobájába zárva?
Majnem az elözö hsz-hoz tódottam, de itt van a helye.
Mármint, hogy:
Ott van a macska vagy nincs?
Hogy döntötted el?
Általánosítható?
kezzgyük ezze, filozófus! Szépen kérdeztünk ugye?
(amint mondottuk volt, próbálunk tereeeeni a deduktív argumentácijó irányába, de hiába, eddig. Te a gatyádad tolod le untalan, teeeeee buta birka.
Ez így nem mehet tovább! Tessék a nyelv logikai konstansainá maradni, merr úgy baszunk szájba, hogy ottmaracc! Fuck off! Ebbe volt szép anyanyelvünkre jellemzö logikus összefüggés vagy nem? Majd a válaszodbó MEGÍTÉLi A BOARD!)
A zárójeles rész egy az opponennt korábban konstatált visszaéléséhez mért reakció lett volna, ha arra a baromságra lehetne reagálni egyenértékü kontraargumentummal. Mivel ez önellentmondáshoz vezetne, ugyanis állíjuk, hogy az argumentum ad hominem egy , ebben a környezetben elvetendö érvelés, így a kérdéses szövegrész egy igen visszafogott reflexió mindössze.
Baszd az anyád! Ez egy erösebb kontextus, tagadhatatlanul...
Arra gondoltam, hogy ha ( az egymás számára többé-kevésbé elfogadhatóvá tehetö, személyes gyakorlattól eltekintünk), akkor tisztázzunk néhány olyan 3000 éves fogalmat, ami, ha ismerjük naggyából és naggyából állást tudunk foglalni, talán megkönnyíti a "kommunikációt". (Utálom a szót, mert ITT katyvaszos, hiszen csak a bötüket látjuk)
Ezek szerint: metafizika többé-kevésbé a létezés elemi feltételeiröl szól (Arisztotelesz).
Késöbb az ontológia szakfilozófiai ágába megy át.
(minden létezö, tudatos lény számára mindennapi kérdés, csak nem így híja, azé nem szakfilozófia, ott...)
Ami a megismerés feltételeit illeti (episztemológia): erröl beszélsz Te, meg az embim.
Ahogy kiveszem...
Hiszen számodra valami különös élményt jelentett tisztázni(?) önmagadnak, hogy a kérdéses macsek, "valóban" ott van-e. Viszont állítod, hogy embimet meg tudod gyözni, csak úgy, lényegében azonos tapasztalatokról, viszont nem fogadod el, hogy ö meg ezt kétli és vica versa. Ez valahogy nem O.K.
Ott van a macska vagy nincs?
Hogy döntötted el?
Általánosítható?
Ha valaki erre aszt monngya, menny a francba (és akkor választékos volt), akkor hallani szeretném az érveidet, a macska mellett, vagy hogy nincs is, vagy döntsd má el, baszod!
Eszt a szolipzizmussal egyre kevésbé értem. Mostan kinek a tudatán múlik a macska?
Ha azt állítod, hogy a tieden, akkor mit vitatkozol a zembimmel, merr ö is ezt kapiskálja. Akkó nincs mirö gyösszkönni egymást.
Ha meg nem, azaz az ellenkezöjét állítod, nos akkor hol jön ide a szarba szúrt bot, amit a zürböl lehet nézni szatelliton?
Attó, hugy valami szatellit lehugyozza a zembim mónitorrjára, attó még az csak egy kép, amit ökelme vagy valósnak fogad el vagy nem.
Teszek én ide képet, szatellitem sincs, csak szaros botom, amirö má én se tudom igaz-e.
Monndok valamit! Ha jól pofánbaszlak, ha hagyod, úgy hogy a fogad kiesik....csak egy példa...aszt elfogadod "valósnak" vagy nem?
Oszt a zembim képire kenem a véred, a kezibe meg belerakom a kivert fogaidat, szerinted elfogadja-e meggyözö érvként, hogy 1) létezel 2) Ö is létezik 3) valaki kiverte a birka "gondolkozó" fogát és a markába tette...na mitgondóssz?
a metafizika szempontját még értem, az episztemologiaiét már kevésbé. most komolyan! segíts kérlek! (mind2ben, mert a metafizikairól bár tudom, hogy fizikán túlit jelent, azt már nem tudom mit jelent.) kössz!
a macskám és a szolipszizmus közti összefüggést a messze nem kérdéses 92es hsz tisztázza.
abban, hogy ha a macskát a szobában látom sem lehetek az ottlétében 100%ig biztos, mert lehet, hogy hallucinálok. hallucinálhatom a macskát, a szobát, de az is lehet, hogy épp álmodom...
'szerintem ez még mindig nem a tudat kategóriája, hanem a megtapasztalás.
Talán arra gondolsz, hogy a következtetés a tudatos.'
szerintem a megtapasztalás és a következtetés is a tudat kategóriái. mármint mindkét folyamatban jelen van a tudat. ebben a pillanatban a monitorom megtapasztalásának túlvége a tudatom, a mondat elei "ebben" szó pillanatában pedig ez a pont volt a következtetés túlvége emitt jobbra.
'Még erről se tudlak meggyőzni, hogy nem akarlak.'
nem.
'Az enyém az, ahogy én látom.'
és hogy látod?
fölötte, alatta, vagy beleszúrva?
'az én igazságomat önmagam helyett be tudja valaki bizonyítani, mert közel áll egymáshoz az ő és én igazságom.'
Most arra gondolok, hogy a meggyőződés, akkor van, mikor már valami megtörtént utána, nem közben. Ha elmosogatok egy bizonyos mosogatószerrel, akkor győződtem meg róla, hogy az tényleg oldja a zsírt rendesen, ha már leoldotta a zsírt, és látom a szememmel az r-edményt.
Ha azt mondom egy emberre, hogy segítőkész, azért mondom, mert tudok róla, meggyőződtem róla, hogy nekem vagy általam ismert embereknek segített. De szerintem ez még mindig nem a tudat kategóriája, hanem a megtapasztalás.
Talán arra gondolsz, hogy a következtetés a tudatos. Ez jogos. Akkor viszont abban egyetérthetünk, hogy a meggyőződés tapasztalat és tudatos következtetés.
Kedves T. Nem akarlak meggyőzni. Még erről se tudlak meggyőzni, hogy nem akarlak. :)
Ez az igazságom.
A bot és a föld...
Az is egy igazság. A bot igazsága, és külön a föld igazsága. De nem az enyém. Az enyém az, ahogy én látom.
Vajon miért nem tudjuk egymást meggyőzni?
Nem tudom. Én azt figyeltem meg magamon őszintén, hogy csak akkor tudnak meggyőzni, ha valahol én is úgy gondolom, érzem, és az én igazságomat önmagam helyett be tudja valaki bizonyítani, mert közel áll egymáshoz az ő és én igazságom.
'Ezek szerint az a jó, ha nem vagyunk biztosak semmiben.'
szvsz.
'akkor a meggyőződés mögött tudatosságot feltételezel ezek szerint?'
igen.
ha megcsinálok egy egyenletet, akkor az ellenőrzéssel győződőm meg róla, hogy helyes. ez egy tudatos lépés, a meggyőződés érdekében tudatosan még x elméleti lépést teszek.
'tudatos önmeggyőzést?'
nem voltam elég pontos.
az önmeggyőzés alatt a struktúra felépítését értem, ami a meggyőződést hozza magával. mindezt csak azért mondtam, mert nagy különbséget állítottál a meggyőzés és a meggyőződés közé. de egyébként ahogy így agyalok egyre inkább az jön le, hogy a meggyőződés talán tényleg tapasztalati dolog. mármint tényleg mondjuk valakiről, vagy valamiről lehet meggyőződni az ajtó mögött... ...de NEM! mégiscsak: egy egyenlet eredményének a helyességéről is meggyőződünk, nem?
'Miről akarod, hogy meggyőzzelek?'
az igazságodról!
'eszerint meggyőzés már az is, hogy elgondolkodom azon, amit mondasz, akkor is, ha egyáltalán nem értek vele egyet?'
nem. az elgodolkodás.
meggyőzés akkor lenne, ha az elgondolkodás az építmény újrastruktúrálására késztetne.
'Mert az igazság az olyan, hogy Neked is igazad van, meg nekem is, meg neki is, meg mindenkinek igaza van.'
nem.
ha leszúrsz egy botot a földbe, akkor azt körbeállhatjuk. néhetjük páholyból, fölüle, vagy alóla egy barlangból röntgennel. nézhetjük focipályányi távolságból távcsővel, vagy a Holdról teleszkóppal. végtelen szemszögből nézhetjük, mindez mit sem változtat a bot és a föld relációján...
'Vagy pedig olyan meggyőzést szeretnél, ami belsőmben hat?'
Ezek szerint az a jó, ha nem vagyunk biztosak semmiben.:)
"egy elméleti dologról az "önmeggyőzés" útján tudsz meggyőződni."
akkor a meggyőződés mögött tudatosságot feltételezel ezek szerint? tudatos önmeggyőzést?
Ha kinyitom az ajtót, és meggyőződöm róla, hogy ott van, mondjuk mittomén Pisti, akkor nem önmeggyőztem magam, hanem láttam, megtapasztaltam.
Az "Úrról" mai napig nem győződtem meg. Volt velem régen valami, ami olyasmi volt, mint az előbb említett Pistis tapasztalat, ez igaz. De valahogy az a tapasztalat másmilyen volt, magam se hiszem el, és nem vert bennem gyökeret.
"és ha kérlek rá?"
De kedves vagy.:) Miről akarod, hogy meggyőzzelek?
"a másik fél motiválása a gondolatom önmagában való felépítésére."
eszerint meggyőzés már az is, hogy elgondolkodom azon, amit mondasz, akkor is, ha egyáltalán nem értek vele egyet? Mert végül is ez a meggyőzés alapja. Hogy nem engedem el a fülem mellett?
"4 évig voltam biztos abban, hogy a macska a szobában van, ha ott látom, amikorra eljutott a tudatomig a szolipszizmus lényege."- akkor miért kérdeztél rá nálam, hogy miként gondolom a fogalmak magam köré építését?
Most kérdezek én is egyet. A meggyőzést úgy gondolod, hogy észérvekkel győzködjük egymást, és aztán előbb-utóbb egyikünk azt mondja, hogy igazad van. Mert az igazság az olyan, hogy Neked is igazad van, meg nekem is, meg neki is, meg mindenkinek igaza van.
Vagy pedig olyan meggyőzést szeretnél, ami belsőmben hat? Mert azt észérvekkel nem tudod. Pedig okosakat írsz, de a tudat nem az egész ember, és egymás egészét képtelenek vagyunk meggyőzni.
Számomra a tapasztalat az egyetlen út. Vagyis nem a meggyőzésben hiszek, hanem a meggyőződésben. Csak egyszerű példákat tudnék mondani: hogy hiába mondják, ne járj ezzel-azzal, mert kihasznál, amíg én magam nem érzem.
"az elméletem alapköve, hogy kellő apparátussal bármikor bárki meggyőzhet."
Kedves T.!:)) Akkor a legrosszabb embert választottad, mert én nem tudlak, és főleg nem akarlak meggyőzni.
Te hogy vagy ezzel?
Számodra mi a meggyőzés?
Tudsz írni olyasmi példát, amikor legjobb, legbeváltabb tudásodat is elvetetted, mert valaki meggyőzött az ellenkezőjéről. Én meg azt kérem, hogy erre írj példát. Közben gondolkodom, velem volt-e egyáltalán ilyen.
