Két tündéri kisfiú anyukája vagyok. Szeretnénk bőviteni a családot egy kislánnyal. Tavaly nyáron a kormány indított egy sms.kampányt a 3. gyermek nemének a megválasztásáról. Azóta nem foglalkoznak ezzel a dologgal, ezért szeretném kézbevenni az ügyet.
Ha érdekel benneteket a téma, irjatok nekem!
A negatív véleményeket is szívesen olvasom, de a támadó hozzászólásokat légyszi fogjátok rövidre, inkább azok véleményét várom, akiknek hozzám hasonlóan az a vágya, hogy a harmadik(vagy akár többedik)baba nemét megválaszthassa!!!
Bár én még egyáltalán nem vagyok kompetens ebben a kérdésben, a véleményemet mégis megosztom veletek.(Az utóbbi időben foglalkoztat a terhesség, a gyermekvállalás és nevelés, bár számomra még hosszú ideig nem esedékes.) Szerintem természetes, ha valaki x db egynemű gyermek után szeretne egy ellenkező neműt is. Én is szeretnék majd kisfiút és kislányt is. Csakhogy, ezért orvosi beavatkozást végezni? Én nem hinném, hogy megtenném, csak akkor, ha fennállna nemhez kötött genetikai rendellenesség veszélye. Ettől függetlenül, nem feltétlenül ítélem el azokat, akik ilyesmire adják a fejüket. Azért felmerült bennem, hogy hogyan mondaná el valaki a gyerekének, hogy annó beavatkozott a nemébe? Én úgy gondolom, a gyerekben elsősorban azt kell látni: egy új élet, önálló személyiség, akinek majd lesz kedvenc étele, színe, filmje, könyve, lesz egy hivatása, családja. Szóval, hogy ő egy önálló ember, aki általatok jött a világra. Szerintem ez a legfontosabb. A személyiségét pedig bizonyos szinten a neme is meghatározza. Jó-e ezt befolyásolni? Ami azt illeti, hogy "bármi legyen, csak egészséges". Beszélgettem egyik rokonommal a gyerekvállalásról( neki van) Azt mondta, az elsőnél el sem tudta képzelni, hogy ne fiú legyen. Amikor megtudta, hogy lány, elszomorodott, majd feltámadt a lelkiismeretfurdalása. Most két kislány anyukája, és egyáltalán nem bánja, hogy nincs fia. A mamámék két fiút és egy lányt neveltek fel. Mamám bevallotta, hogy ő "lányos" ennek ellenére apuékat is nagy szeretetben nevelte. Szerintem elfogadható, ha valaki szeretne egy adott nemű gyereket. Az nem, ha ezért rideg a más neművel, és nem szereti.
siman lehet feltetelnek kotni, hogy adok petesejtet/embriot, de tudjanak rola a gyerekek, hogy ok genetikailag testverek. szamomra semmi nehez nem lenne sem egyikben, sem masikban. nem en szulom, nem en hordom ki, nem en nevelem, tehat nem az en gyerekem.
Ha tudni akarok róla, ha tudomást veszek róla, hogy közöm van hozzá, akkor nevelni és szeretni akarom, mert nem vagyok annyira önzetlen, hogy csak úgy "odaadjam". Azaz csak úgy menne ez, ha elhitetném magammal, hogy nem más ez, mint pl spermadonornak lenni, pedig nyilván sokkal-sokkal több annál. Felejtős tabletta, az tényleg jó lenne!
De igen, több... ha én adhatnék ilyet, akkor egészen biztosan utána bevennék valami felejtő tablettát hogy soha többet ne jusson eszembe ez a dolog, mert azért az a más által kihordott gyerek mégis csak az enyém, az én génjeimet hordozza és én tudom legjobban mi lenne neki a legjobb... á ezt nehéz megmagyarázni. Fura dolgok ezek.
Nekem egy ilyen parám van ezzel kapcsolatban, h ez a gyerekem és a velem élő között lehetne szeremi viszony pl. egy nyáritáborban, vagy bárhol, ne adj' isten duplán lennék nagymama. Olan furcsa dolgokat csinál az élet, simán előfordulhat...
Nem tudom, igazából nem sokkal több, mint petesejtet adományozni. Én nem biztos, hogy kérnék évi 2 fényképet, bár biztos jó érzés a párnak tudni, hogy mi lett az "adományból". De ezenkívül nem lenne semmi érzelmi kötelék, hisz nem én hordtam ki, nem én ölelem, szeretem. Az meg, hogy szembejön a gyerekkori képmásom, az előfordulhat rokoni szálak nélkül is. Vagy hogy az egyik helyi boltban az eladó esküszik, hogy a huga pontosan úgy nézett ki kicsinek mint a lányom.
Hát a kisfilmben is arról volt szó, hogy főleg rokonok meg közeli barátok tesznek ilyesmit. Csak úgy elgondolkodtam, hogy, mondjuk nekem már nem kellene több gyerek, viszont megsajnálok egy házaspárt, és erre vállakozunk a férjemmel, aztán egyszercsak szembe jön velem mondjuk a gyerekkori képmásom, nem tudom hogyan reagálnék rá. Fura dolgok ezek...
Ha már adományozok, akkor azt hiszem azonnal el is kéne felejtenem ezt az egészet, nem bírnám ki ha minden évben folyaatosan küldenének róla fényképeket... ténylegolyan fura volt, mert a megszületett kislány (meg később egy kisfiú egy másik párnál) annyira hasonlított az egyik adományozó szülőre, hogy az nem igaz...
Szerintem nagyon szép és tiszteletreméltó dolog, de én nem lennék képes rá. Egyetlen kivétel van: ha a lányomról lenne szó (mármint ő szülné meg a gyerekemet). De gondolom, ilyen esetben mindenki megtenné.
Tegnap késő este volt egy kisfilm a spectrumon, embrió örökbefogadásról volt szó. Olyan pároknál alkalmaznak ilyet (Angliában), ahol már minden beülttetés stb kimerült. Ilyenkor egy termékeny házaspár vállalkozik arra, hogy a megtermékenyült petesejteket odaajándékozzák valakinek. A lombikban létrehozott megtermékenyült petesejteket ültetik be egy meddő nőbe, aki aztán - ha szerencséje van - kihordja és megszüli.
Az így született gyerek akkor is "idegen", ha az anya maga hordja ki, és maga szoptatja stb, ugyanis teljes egészében egy másik házaspár génjeit hordozza. A kisfilmben egy olyan párt mutattak be (többek közt), aki ilyet sikeresen ajándékozott, és az egyik embrió életre is kelt, egy kislány képében, és a fogadó szülők minden évben kétszer küldtek fényképeket a megfogand és megszületett kislányról a donor házaspárnak.
Hát nem is tudom... én ezen nagyon elgondolkodtam, hogy én tudnék e ilyet csinálni, mármint adományozni. Ha belegondolok, hogy a férjemmel megtermékenyített petéimet odaadom valakinek, és aztán minden évben kapok oylan fényképeket, amin a gyerek mondjuk teljes egészében rám hasonlít vagy a férjemre vagy az egyik gyerekemre vagy a nagyanyámra mindegy... akkor nem tudom, hogy tudnék e nyugodtan aludni. Ti hogy vagytok ezzel? Ez nem ugyanaz mint a petesejt adomáynozás - bár nagyon hajadzik rá - vagy a spermadonorság - bár arra is hajaz... de mégsem ugyanaz nem?
Egyetértek veled. Az ivarsejtes szerintem is ok, de bárkinek aki belevág tudni kell hogy nem 100%os sikerű. Vigasz legyen az a biológiában semmi nem 100%.
Most tényleg nem értem. Az embrió szelektáció sztem is durva, magam sem támogatnám... De az ivarsejt szelektáció tudtommal egy egzakt és bevett eljárás, hiszen a fiú hímivarsejtek nehezebbek, a lányok könnyebbek, forgatáskor kiszédülnek a fiúk:)) Nyilván_nem_100% ez sem, hiszen iszeminációkor egy nagy csomó sejtet fecskendeznek fel, és lehet benne hiba, de ezzel az eljárással sztem_nagyban rá lehet segíteni az esélyekre. Én nem valószínű, h vállalkoznék egy inszeminációra ilyen okból, de 3 lányom van és mindig is szerettünk volna fiút, ugyan már nem hiányzik, de átérzem azoknak a 2-3 gyerekeseknek az indítékát, akik szeretnének másneműt.
Viszont mondok egy nagyon vicceset: az eddigi gyerekeimre, sőt a testvéremére is 100%-osan bejött a kínai fogamzási naptár. (Utólag néztem meg, és nagyon nem hiszek az ilyen marhaságokban.)
De igen így hallottam az saját orvosomtól. és ő azt mondta hogy semmivel nincs nagyobb esély arra hogy fiú vagy lány lesz a gyerek az ivarsejt szelekcióval, mintha egyátalán nem csinálnának semmit.( Ezzel ellentétes amit Czeizel mond-mert ugye ő 80-90% siker arányt mondott több interjúban is. Illetve többször hangoztatta, hogy Amerikában, Izraelben, Ausztráliában, Belgiumban stb. ha megcsinálják vkinek az szelekció (ivarsejt!) a kívánt nemű gyerek igenis 80-90% valószínűséggel megszületik.)
És Vik-nek igaza van abban hogy az egyetlen biztos a nem megválasztás esetén ha már az embriókat szelektálják(hiszen kromószómaink a megtermékenyüléskor véglegesek már..) --de ez meg elítélendő--szerintem.
Persze mindenki magánügye hogy mit gondol erről. Én ezt gondolom.
Nem 50-60%. Annál kicsit több állítólag, 60-70%. Viszont a teherbeesés aránya a beavatkozás során 8-10% körül van. Az eljárás pedig nagyon költséges, többszázezer forintba kerül jelenleg.
Éppen arról beszélek, hogy sajnos nincs ilyen lehetőség, mert nincs még nagyjából megbízható orvosi módszer sem a megoldására. Követelhetnénk azt is, hogy hozzanak törvényt arról, hogy mindenki megválaszthassa, hogy kék- vagy barnaszemű gyereke szülessen. (Lombikbébi-módszerrel, az embriók kiválogatásával elvileg ez is megvalósítható.)
Tudod, egy lehetőségnek akkor van értelme, ha több a haszna, mint a kára.
Semmi gond nem volt az orvossal és a felszereltséggel. A jelenlegi módszerek teljesen megbízhatatlanok. Csak olyan eseteket ismerek, akiknek szintén nem sikerült. (Persze megvan rá az esély, hogy akiknek sikerült, nem verik nagydobra.) Tudod, százezreket költeni arra, hogy az eleve meglevő 50% helyett 60-at érjünk el, szerintem butaság. Főképpen, ha figyelembe vesszük, hogy egy csomó teljesen természetes módszer van, amik jobb esélyeket adnak a gyerek nemének megválasztására.
Persze, azzal én is egyetértek hogy elvetetni egy nagy valószínűséggel beteg babát más lapra tartozik.
Nem is erre gondoltam. Csak azt próbáltam leírni, hogy csak! azért elveteni, mert fiu lett lány helyett vagy épp fordítva---nem etikus és emberileg elítélendő. Mert az emberfia-lánya többnyire nem azért szereti a gyerekét mert Fiú, vagy mert Lány. Hanem mert az Ő gyereke.
Azért mert ez egy lehetőség--és biztos van aki kipróbálná--hiszen ezért indult a topic.
Lehetne élni és nem élni a törvény adta joggal.
Egyébként az eljárás sikerességéről több variáció kering.
Nyilván ha az eljárás sikeressége 99% lenne, de te épp az sikertelen 1%ba tartoznál. Az neked-a te szemszögedből--nem javítja a kedved.
Mert sajnos a biológia márcsak ilyen. Az 1 % vagy ezred vagy akármennyi esély a sikertelenségre ---vki számára mindíg 100%.
A többi számára viszont sikeres beavatkozást jelent.
Az eljárás sikerességéről már én is hallottam 50-60% siker, de hallottam 80-90% siker arányról is (lásd: Czeizel több nyilatkozata).
Szerintem ezt a dolgot érdemesebb úgy megközelíteni--ha egyszer törvényes lesz Magyarországon--akkor lesz egy plusz esély a vágyott nemű baba megszületéséhez.
És aki belevág ebbe annak tudnia kell hogy a biológiában nem létezik olyan hogy 100%. Vagyis igenis fel kell készülni lelkiekben az eljárás sikertelenségére is.
A gond az az egésszel, hogy semmivel sem több az esély a sikerre az orvosi beavatkozás segítségével, mint a sokak által ismert természetes módszerekkel.
