Mikola István a Fidesz miniszterelnök-helyettes-jelöltje. Én meg emlékszem ennek a jómadárnak azokra a megnyilatkozásaira, amelyek szerint a megerőszakolt nőnek is szülnie kell (tapló!). LEgutóbb az abortusztabletta ügyében nyilatkozott meg a nemzet orvosa, nagy bölcsen.
Jelenleg a korszerű technikának köszönhetően (és mert a művi abortusz már rutineljárássá vált) még a meddősség kockázata is nagyon alacsony, nem hogy a halálozásé! Egyébként pedig a 21. századról van szó, nem a 16. században elvégzett műtéti beavatkozásokról.
Az abortusz-tabblettáról pár sor: az Egészségügyi Minisztérium támogatja a tabletta forgalmazását Magyarországon, mivel szerintük kevésbé terheli meg a női szervezetet, mint a műtét, melynek következménye lehet akár a meddőség is.
Csak azt a tényt felejtették el, hogy a világon már 11 nő halt meg a tabletta szedésének következtében. Kanadában már betiltották a tablettát, és számos európai országban nem engedélyezett a forgalmazása.
Ennyit szerettem volna hozzászólni a témához! Sziasztok
Ezek ugyanolyan "hagyományok", mint az utód elpusztításának joga.
Csak, míg ezt a jogot régebben az apák gyakorolhatták a születés után, ma az anyák gyakorolhatják a születés előtt. És ez nagyjából a jogalkotóktól függ.
Ugyanúgy, mint a fizetésbeli különbségek, amik azért talán kezdenek kiegyenlítődni.
A politikai részvétel ma már csak az elszánás kérdése.
Családon belüli erőszak. Ez olyan szinten jogos, hogy általában a férfiak erősebbek. Bár, a válópereknél meg általában ők vannak hátrányban.
Végül is, selyemfiúk is vannak.
A női ill. gyermekszegénységről Ferge Zsuzsa készített érdekes tanulmányt. Érdekes dolog az, hogy manapság az átlag magyar család két gyermekkel a létminimum felett kb. 20%-kal van. A harmadik szinte garantálja. Innentől fogva ismételten érdekes a jogalkotók felelőssége...
Akkor az apának volt joga akár utóelhajtást is gyakorolni, most pedig az anyának van. Láthatod, hogy semmi sem új a nap alatt, csak a szokások változnak időről időre.
A római társadalomban kialakult gyermekkép sok tekintetben nagyon hasonlított a görög társadaloméhoz. Ez a hasonlatosság nem meglepő, mert jószerint a görög kultúra - irodalom, filozófia, tudomány, művészet - alkotta a római civilizáció alapját. Két vonatkozásban azonban a rómaiak jelentősen eltértek hellén elődeiktől: (1) az elméletileg abszolút és totális ellenőrzés, melyet az apa gyakorolt családja és gyermekei fölött, a patria potestas - apai hatalom; és (2) a római társadalom felsőbb osztályainak (és talán alsóbb osztályainak is) a folytonos, majd egy évezreden át tartó küzdelme azért, hogy újratermeljék önmagukat. Olybá tűnik, a római kultúra e két arculata oly régi keletű, mint maga Róma.
Igen, a római apa nagy hatalommal bírt. Szinte minden ókori társadalomban az apa ítélkezett újszülöttek életéről vagy haláláról. Más társadalmakban azonban - ha már egyszer az élet megtartásáról született döntés - megszűnt az apa törvényes joga ahhoz, hogy megölje gyermekét.Nem így Rómában: a római apák a Birodalom léte során egészen hosszú ideig megőrizték törvényes jogaikat gyermekük megöléséhez, még akkor is, amikor a gyermekek már a felnőttkorba léptek.
A római történelem hosszú folyamatában fokozatosan korlátozódott az apa hatalma: egyre kevesebbet bántalmazhatta gyermekeit. Az i. sz. második században Hadrianus elrendelte, hogy száműzni kell azt az apát, aki megöli felnőtt fiát. Azonban csak i. sz. 374-ben tették meg a döntő lépést az apának a leszármazottai élete-halála kérdésében gyakorolt hatalma korlátozására, mikor is birodalmi rendeletet bocsátottak ki, mely szerint büntetéssel kell számolnia annak, aki kisgyermekét akár csak sorsára hagyja.
Az ilyen korlátlan hatalom, mint a patria potestas, visszataszítónak és veszélyesnek hat számunkra. S mintha a rómaiak is felismerték volna e gyalázatos fonákságban rejlő veszélyeket. A szokással csaknem egykorú a visszaélések ellenőrzésére tett első kísérlet. A római hagyomány a városalapító Romulusnak tulajdonítja azt a törvényt, mely korlátozza az újszülött gyermek élete-halála fölött gyakorolt apai hatalmat. Romulus arra kötelezte a családokat, hogy felnőttkorukig neveljék fel valamennyi fiukat és legalább elsőszülött leányukat.
A hosszú küzdelem, hogy korlátoztassék az apának a nemkívánatos gyermekek megöléséhez való joga, egyidejűleg folyt azzal a hasonlóképpen hosszú küzdelemmel, mely a római felsőbb osztályok létszámának fenntartására irányult. Romulus célja a patria potestas ellenőrzése alá vonásával nyilvánvalóan az volt, hogy több fiúgyermek - majdani katona - legyen. A római társadalom mindig katonai jellegű volt, és nagyon is tudatában volt annak, hogy fennmaradása és virágzása fiai létszámától és a csatamezőn tanúsított vitézségétől függ. A törvény azonban azt is magában foglalja, hogy a családoknak ösztönzésre volt szükségük a sok gyermek felneveléséhez. Hogy miért, azt egészen egyszerűen nem tudjuk. Azt viszont tudjuk, hogy tovább élt a nagy családtól való idegenkedés, és Róma hosszú történelme során ez mindig is gondot jelentett az uralkodó osztályok számára.
Ezt a két témát veszem szemügyre: az apa rendkívüli hatalmát, és a rómaiak elterjedt és szívós igyekezetét felnevelendő gyermekeik számának csökkentésére, mivel ezek jól szemléltetik, hogy a rómaiak valószínűleg némi nehézség árán tudták csak elfogadni szülői szerepüket, s továbbhagyományozni társadalmukat (és így önmagukat is) a következő nemzedéknek. A rómaiak alighanem valami olyat érzékeltek a gyermekekben - valóságosan vagy jelképesen -, mely elrettentette őket attól, hogy családjuk újratermeléséhez elegendő gyermeket neveljenek fel.
Csak éppen súlyos következményei vannak ennek a "módszernek". A katolikus egyház csupa képmutatás. Nem haragból mondom, mert akár katolikusnak is mondhatnám magamat, ha nem volnék ateista: katolikus templomban kereszteltek meg, katolikus környezetben nőttem fel, kulturálisan és erkölcsileg biztosan minden gondolatomban ott van egyfajta "keresztény", vagy keresztény nyelvre is lefordítható háttér. De a hivatalos katolikus egyház nem teheti meg azt, hogy jajveszékel az abortuszok nagy száma miatt, és közben mossa a kezeit, mint Pilátus. Azaz nem vállal felelősséget a hülye tanításai súlyos konzekvenciáiért.
Van pár ötletem, de azok között egyáltalán nem szerepel az ab. szigorítása.
A 70-es években évi 240ezer volt a megszakítások száma, mára kevesebb mint a fele. Szigorítások nélkül.
-Felvilágosítás
-fogamzásgátlók olcsóbbá tétele
- gyerekbarát közállapotok
-családi pótlék emelése
- távmunka, részmunkaidő, rugalmas munkaidő általánossá tétele a gyermeket nevelő embereknek (ha a férfi neveli egydül, neki is természetesen)
-örökbefogadási procedúra leegyszerüsitése
-meddőségi kezelések ingyenessé tétele
- béranyaság stb lehetősé tétele.
Csak így kapásból ennyi. De nem akarok eről vitatkozni, mert azonnyomban ideugrik egy csomó szentfazék, aki elkezdi a magzat is ember dumát, én megy mászom ettől a falra rendesen.
Az utóbbi fél évszázadban Magyarországon óriási számú abortuszt hajtottak végre. A meglévő adatok csak a legális művi terhességmegszakításokra vonatkoznak, nem számolva bele a törvénytelen beavatkozásokat és a spirál, valamint gyógyszeres abortív hatást előidéző szereket. 1950 és 1980 között összesen 4 528 240 abortuszt végeztek, azaz átlagosan naponta 325-öt. Az abortusz hirtelen 1956 után hatalmasodott el. Ekkor engedélyezték államilag, miután a Ratkó-törvényt feloldották. 1957-1966 között 1 642 417 abortuszt végeztek, az évenkénti átlagos szám 140-180 ezer közötti volt. Az abortuszok száma ezen a magas szinten állandósult 1973-ig, majd a fogamzásgátlók hatására csökkent és 1977-től a teherbeesés elleni védekezésnek a hormonális fogamzásgátlók szedésével történő gyakorlata terjedt el. 1967-1976 közötti tíz évben az abortusz 1 616 787 volt. Ebben az időszakban voltak évek, amikor az abortuszok száma kétszázezer fölé emelkedett, majd 1974-től 100 000 alá csökkent. 1977-1987 évek közötti abortuszok összes száma egymillió alatt maradt: 902 286, az éves abortuszok száma pedig 78 000-90 000 között ingadozott. Az utóbbi években átlagosan 120 000 abortuszt végeztek Magyarországon.
Szerintem is lehet beszélni az abortuszról pro és kontra. Csak éppen Mikola ehhez gyáva. (Az meg, hogy Semjén mer erről beszélni, és szidják, nem egy ügy, hiszen nem kell vele egyetérteni: vannak, akik az abortusz legalitása mellett vannak. A többség.)
Pedig beszélhetne róla. De, nem mindegy, hogy hogyan teszi. Bár, emlékezzünk csak amikor Semjén szólt az abortuszról itt a Zindexen megcincálták rendesen.
Pedig ha végiggondoljuk a dolgot, miért is végeztetnek abortuszt?
1. Gazdasági okokból. - Ez állami felbujtásra végrehajtott szimpla kivégzés..., mert ugyebár le lehet adni, ha minden kötél szakad, és mások meg évekig állnak érte sorba...
2. Mert véletlenül sikerült teherbe esni. - Ez megint érdekes dolog, mert akkor hol is van a felvilágosultság, amit pl. a drogliberalizációval kapcsolatban mindig odadörgölnek az ellenzők orra alá? Ismerjük a drogokat, ismerjük a szexet... De a végkifejlettel is tisztában vagyunk? De, le lehet adni a végterméket, ami a drogos következményekre nem mindig igaz...
3. Mert a gyerek erőszak terméke. - Le lehet adni... Itt mondjuk kegyetlenül hangzik, de igaz. Ha nem támogatjuk az erőszaktevő kivégzését, az erőszak ügyében teljesen ártatlan személy kivégzését miért is támogatjuk? Kb. olyan, mintha a tanúkat súlyosabban itélnénk el, mint a tetteseket.
4. Mert súlyos fejlődési rendellenességgel fog születni... - Itt lehet rajta gondolkozni, végül is a Taigetosz anno hasonló céllal működött.
Téged mint liberálist, teljesen hidegen hagy hogy az Szdsz elment valami elképesztő irányba, és hogy a régi liberális eszméket az egy szál Fodoron kívül már szinte egy vezető sem reprezentálja?
Ez igaz, szerintem is túl sokat népszerűsködött - főleg az elmúlt ciklusban - Kuncze. Csak éppen nagyságrendekkel kevesebbet, mint a Fidesz vagy az MSZP.
Volt valamelyik nap a Napkeltében Dr. Akula, kérdezték is tőle az abortuszt, de sunyin kikerülte a kérdést. Nem kellett volna hagyni. Viszont a kórházprivatizációról csak meg kéne interjúvolni, hogy a mellrákszűrés az lehet magánkézben? Konkrétan az ő magánkezében?
