Évtizede megy a nyílt és az alattomos propaganda, hogy a marihuána nem káros, nem okoz függőséget és ezért legyen szabad. Itt szeretném összegyűjteni az ellenérveket.
A bevezetesrol Mo-n kar is beszelni, ez mara mar nem orszagos hataskor, de meg nem is Brusszeli.
Az Unionak oriasi elonyei vannak, de van kis mellekhatas is, pl. egy orszag nem donthet ennek a bevezeteserol, mert szabad kereskedelem van, nincsenek hatar ellenorzesek. Ugyanaz mint USA, egy allam nem vezetheti be.
Az Unio lenyege, hogy minden olyan ugy-issue, amely hatassal van mas orszag eletere kozponti dontes hatasa ala tartozik.
Ez a mariska ugy meg az sem, mert olyan rizikos, hogy meg a kozpont sem donthet onmaga, hanem csak a tagorszagok 100%-os beleegyezese mellett lehetne. Tehat ha minden orszag minden parlamentje mgszavazna az Igent, es mondjuk Luxemburg nem, akkor nincs mariska semmilyen formaban. Ez pedig szinte kizart hogy ilyen kerdesben 100%-t lehessen elerni egy Unioban.
USA detto, itt is igy kell ehhez a kerdeshez hozzaallni, mert akarmelyik allam megengedne, rogton nagy mariska gyarto farmok jonnenek letre, elindulna nagykereskedelem, es jo nagy veszekedes torne ki. A masik, a vezetes kozbeni hatasa olyan mint az alkohole, de nehezebben detektalhato. Elterjedese ezert sem ajanlott.
Szal, ez nem egy ember dontese, es nem egy Kozpont dontese. Ezert kar rola abrandozni.
Egy dolgot azonban erdemes lenne megcsinalni. A fajdalomcsillapitok jok, de egy bajuk van, hogy nagyon terhelik a belso szurokat. A mari meg a tudon keresztul konnyen a verbe jut szuro nelkul. Jo lenne egy elszivhato Aspirin. Mind ugyanazt csinalja, a kozponti idegrendszert tompitja le, csak kellene cigi formaban is arulni.
A marinal egy ut van csak, illegalis, a disztribucio tilos, de enyhe buntetest kapnak a hasznalok. Kb a mai allapot jo.
Mindennek lehetnek nemkívánatos mellékhatásai, főleg, ha rosszul használják. Nem ez a különbség a dolgok között. A különbség az, hogy van-e normális kultúrája. Abból kell kiindulni, hogy mire jó, és hogyan lehet úgy használni, hogy megérje használni.
Ha a kultúra építése helyett kultúra-romboló stratégiákhoz ragaszkodunk, az elrettentő ártalom-fokozás stratégiájához, akkor csak azt kapjuk, amit az ilyen öngyilkos hozzáállással kiérdemlünk.
Így tovább, Pettkó! Köszönjük, Rétvári! Értjük, SZDSZ!
A Kábítószer-terjesztők Érdekvédelmi Szövetsége (KÉSZ) üdvözli Pettkó András (MDF) országgyűlési képviselő február 24. beszédét, amelyben kiállt a legalizációs törekvésekkel szemben. Mi, a drogmaffia képviselői tudjuk a legjobban, milyen káros következményekkel járna, ha az állam átvenné a bűnszervezetektől a pszichoaktív szerek szabályozását: megfosztana minket tetemes adómentes jövedelmünktől, amit később olyan hasznos üzletágakban fektethetünk be, mint az ember- és fegyverkereskedelem. Vajon hogyan tudnánk továbbra is támogatni a harmadik világbeli diktátorokat, gerillákat és terrorista csoportokat, ha elvennék tőlünk az ENSZ becslése szerint évente 500 milliárd dollár – a mi számításaink szerint még több - forgalmat bonyolító kábítószer-kereskedelmet, amelynek működtetésére joggal lehetünk büszkék? Az utóbbi időben jelentős befektetéseket foganatosítottunk ezen a területen, például tengeralattjárókat építtettünk kolumbiai barátaink számára, akik ezentúl már a víz alatt is Európába szállíthatják a kokaint. Gondoljanak bele, hogy a legalizációval hány gerillát, verőlegényt, drogfutárt kellene elbocsátanunk, hány korrupt rendőr, politikus veszítené el kiegészítő jövedelmét?
Ráadásul a legalizáció után fogyasztóvédelmi előírásokkal is bíbelődnünk kellene, és nem üthetnénk fel kedvünk szerint a drogokat mindenféle mérgező és szennyező anyaggal. Felháborítónak tartjuk, hogy egyesek orvosilag felírt metadonnal vagy heroinnal helyettesítenék a visszaeső heroinfüggők számára a tőlünk vásárolt bizonytalan minőségű, felütött utcai heroint. Milyen jogon veszik el a vásárlóinkat? Köszönjük Pettkó Andrásnak, hogy bátran kiállt a drogfüggők gyógyszeres kezelése ellen és a kábítószer-kereskedők érdekei mellett!
Hálával tartozunk Rétvári Bencének (Fidesz-KDNP) is, amiért azt követelte, hogy szigorúan büntessék meg a drogtilalmat nevetségessé tevő aktivistákat – a Kendermag Egyesület már régóta bosszantó szálka a szemünkben.
Köszönjük az SZDSZ képviselőinek is, hogy nem jelentek meg a vitán – ezzel tudtunkra adták, hogy a dekriminalizációs kampányuk csak lufi, nem kell komolyan venni. Pedig egy pillanatra már elbizonytalanodtunk.
Követeljük, hogy azonnal tiltsák be a szélsőliberális TASZ által indított kampányoldalt, ahol egy holland pszichiáter rámutat, hogy Hollandiában, ahol a felnőttek coffee shopban vásárolhatják a füvet, kevesebb fiatal próbálja ki azt, mint sok szigorúan tiltó országban: http://www.daretoact.net
Több büntetőjogi szigort, több embert a börtönökbe, kevesebb egészségügyi ellátást követelünk – hiszen ez szolgálja a mi érdekünket!
Hát, ne igyál reggel, délben és este. Ha meg egyetemista vagy és tanulni akarsz, akkor meg szintén ne szívjál reggel meg délben. Meg este se sokat. Egykét éve olvastam, hogy meg akarják Angliában szüntetni a hegyes konyhakéseket, mert szerintük ok nélkül hegyesek és emiatt veszélyesek. Jöjjenek a hegy nélküli kések, amiknek csak élük van. Ha a terrorveszély még nagyobb lesz, akkor majd az él nélküli kések is eljöhetnek :D Miért is kéne a hülyékhez igazodni? Akik egész nap isznak meg szívnak, aztán csodálkoznak boci szemmel, hogy lecsúsznak? Nem értem...
Lehet vitatkozni, de én a saját bőrömön tapasztaltam a negativ hatásait. Egyetemen kezdtem. Harmadikig simán ment minden, ötödikben kicsaptak. Ok, velem lehetett a baj. Viszont kapásból 5 embert tudok magam körül, aki előbb elkezdte és egy évet sembirt ki a suliban, vagy ugyanúgy lecsúszott. Nyugodtan használja, aki akarja, nekem elég volt. Benyomva minden nagyon OK, mert az ember nem veszi észre, hogy elhalad mellette a világ. Aki mértékkel csinálja, annak gratuálok. Anno én is azt mondtam, hogy csak heti egyszer. Aztán 2x, 3x,4x... A végén ki sem tudtam menni a házból anélkül, hogy ne csapjak. Az tény, hogy az alkohol károsabb, csak hát ugye amig részegen azért durva lenne buszra szállni, addig a fűnél egy napszemüveg, és senki nem vesz észre semmit. Mert aki reggel, délben, este iszik, az alkoholista.
egynyari te liberalis vagy es azt mondod-mondottad hogy a drogliberalizaciot nem kene kiterjeszteni??Tehat TILTANI kell a drogokat...ez aztan LIBERALIS...Uhh erdekes..Vagy en ertettelek felre es nem is vagy liberalis? Liberalizmus=A allam/kormany nem tilthat semmit ami nem serti masok allampolgari szemelyi jogait....Es nem is buntethetne...
Ha azzal céllal olvasnád mások hozzászólását, hogy javíts azon az emberen vagy a helyzetén, még rendben lenne, de Te inkább kötözködsz. Azt keresed, hogy mibe köthetsz bele. Érveid pedig nincsenek, nem bizonyítod, hogy a betegek kezelésén túl miért kéne a drogliberalizációt kiterjeszteni. Miért kéne a személyeskedő gyalázkodásodat végigolvasni?
Vicces. Tudod, épp olyan a szakmám, amiben folyton beszélni és hallgatni kell. Jókat nevetek rajtad, "kétbalkezes pszichológus". Nem frusztrált vagyok, hanem más állásponton, mint te. Mi lenne, ha belátnád, hogy aki másképp gondolkodik az nem beteg? Semmi. Akkor lennél tényleg liberális, addig csak gúnyt űzöl a világ legszélsőségesebb ideológiájából: a liberalizmusból.
Funk Sándor, a Nyírő Gyula kórház addiktológusa szerint a magyar társadalomban ma sokkal jelentősebb és nagyobb kárt is okoz az alkohol és a dohányzás, mint a kenderszármazékok. Előbbi kettő évente 70-80 ezer halálesethez vezet. "Az alkohol sokkal súlyosabb függőséget okoz, mint a marihuána. Az alkoholbeteg nem tud a napi adagja nélkül funkcionálni, remeg a keze, látomásai, hallucinációi vannak, bizsereg a bőre. (Magyarországon hatmillió alkoholfogyasztó van, tizedük abuzív ivó, drogként veszi magához az italt.) A marihuánafüggő a szer nélkül is tud működni, főként pszichés tüneteket produkál, viszont szinte lehetetlen kezelni. Nincs ugyanis motivációja arra, hogy ne szívjon – mondja az addiktológus. A marihuánafüggőség kis számban fordul elő, körülbelül ezer esetből egynél alakul ki.
A marihuánaszívók depressziósak? Egy új amerikai vizsgálat szerint a marihuánafogyasztók között kevesebb a depressziós.
Mitchell Earlywine neve nem cseng ismeretlenül a fűtémában járatos hazai olvasóknak sem: „Marihuána: a tudomány álláspontja” c. könyve egy-két éve magyarul is elérhető a könyvesboltokban. Dr. Earlywine, az Albany Egyetem pszichológia professzora a Dél-Kaliforniai Egyetem kutatójával, Thomas F. Densonnal közösen kérdőíves vizsgálatot folytatott a kannabiszfogyasztás és a depresszió kölcsönhatásának megvilágítása céljából.
A meglehetősen nagy (4400 fős) vizsgált mintát három csoportra osztották: napi fogyasztók, heti fogyasztók és soha nem fogyasztók. Earlywine saját bevallása szerint arra számított, hogy nem vagy csak minimális különbségek lesznek a csoportok között a depresszióhoz vezető, arra jellemző gondolatok, érzelmek tekintetében – az eredmények ezzel szemben őt magát is meglepték. Az online kérdőíveket a pszichiáterek által a depresszió diagnosztizáláshoz használt skála (Center for Epidemiologic Studies Depression Scale) segítségével elemezték, az elemzések pedig arra engedtek következtetni, hogy a rendszeres marihuánafogyasztók kevésbé depressziósak. Az eredményeket az Addictive Behaviors c. szaklapban publikálják.
A kutatás eredményei kellemetlenül érintették a Fehér Ház Kábítószerügyi Irodáját (ONDCP), amelynek szóvivői gyakran hivatkoztak olyan kutatásokra, amelyek szerintük a marihuána depressziókeltő hatásait igazolják. A Fehér Ház egyik drogszakértője, David Murrey ezért máris kijelentette, hogy a kutatást elfogultnak tartja, mivel a mintaválasztást manipulálták, Earlywine pedig köztudottan szimpatizál a legalizációs mozgalommal. Murrey szerint a napi szintű fogyasztók valóban úgy érezhetik, hogy jól vannak, de amikor abbahagyják a szívást, akkor szánalmas állapotba kerülhetnek.
Maga Earlywine mindenesetre sietett leszögezni, hogy a kutatás eredményei semmiképpen nem jelentik azt, hogy a marihuána elűzné a depressziót, inkább azt, hogy a marihuánát szívó emberek kevésbé hajlamosak depresszióba esni, „lazábban” fogják fel az életet.
Mérgezi-e az agyat a kannabisz? Agykutatók szerint a kannabiszt fogyasztó tinédzserek agya nem kevésbé egészséges, mint a kannabiszt nem használó fiataloké.
Széles körben elterjedt az a nézet, miszerint a kannabisz aktív hatóanyaga, a THC a zsírszövetekbe ágyazódva valósággal „beépül” a szervezetbe és ott lappangva fejti ki hosszú távú roncsoló (pl. agykárosító) hatását. Amióta kifejlesztették a modern agyszkennelési eljárásokat, a kutatók képesek arra, hogy ezeket az elméleteket tudományosan is igazolják vagy cáfolják. Korábban csak felnőtt kannabiszhasználók agyát vizsgálták meg ezekkel az eljárásokal, legutóbb 2000-ben és 2005-ben, amikor a kutatók arra következtetésre jutottak, hogy a gyakori kannabiszhasználók és a kannabiszt soha nem használók agyának szürke- és fehérállományában nem észlelhető különbség. Sőt, egyes kutatások ennél is többet fedeztek fel: mégpedig hogy a kannabisz bizonyos esetekben egyenesen megvédi az agyat, így például csökkenti a sejtek elhalását vagy lassítja az agydaganat terjeszkedését.
Cerebrális atrophia: az agy jellegzetes megbetegedése, melynek során jelentős számú neuron (idegsejt) pusztul el.
MRI (mágneses rezonancia képalkotás): az a módszer, amelynek segítségével az élő szervezetek beljső felépítését vizualizálni lehet, egyes esetekben geológiai képződmények víztartalmának kimutatására is alkalmas. Erős külső mágneses hatásra ugyanis a vízben található hidrogénatomok protonjai felvesznek egy bizonyos irányt. Rövid magas hullámú rezgés hatására rezonancia alakul ki. A protonok által kibocsátott elektromágneses jeleket ún. kontrasztanyagok segítségével erősítik fel.
DTI (diffúziós tenzor leképzés): az 1990-es évek közepén kidolgozott új mágneses rezonancia képalkotáson alapuló eljárás, amely képes az agy fehér- és szürkeállományának vizsgálatára. Gyakorlatilag az agykötegek közötti víz áramlásának leképezésén alapul.
Az amerikai Nathan S. Kline Pszichiátriai Kutatóintézet (NKI) és a new york-i Orvostudományi Egyetem kutatói a mágneses rezonancia képalkotás egyik legfejlettebb módszerével, az ún. diffúziós tenzor leképzéssel (DTI) vizsgálták meg olyan fiatalok agyát, akik saját bevallásuk szerint 18 éves életkoruk betöltése előtt hosszú éveken át rendszeresen használtak kannabiszt, illetve olyan fiatalok agyát, akik soha nem fogyasztották a szert (kontroll-csoport). A két csoportot természetesen úgy állították össze, hogy ne legyen számottevő különbség a nemi arányokban, az életkorban és a társadalmi helyzetükben. A Harm Reduction Journal c. online szaklapban publikált cikkükben a következő konklúziót olvashatjuk: „nincs bizonyíték cerebrális atrophiára vagy a fehérállomány integritásának megbomlására.”
Kannabisz a cukorbetegség ellen? Izraeli kutatók szerint a kannabisz egyik hatóanyaga csökkenti a cukorbetegség előfordulását.
A jeruzsálemi Hadassah Egyetem Kórházának kutatói azt vizsgálták, hogy a kannabiszban található egyik nem-pszichoaktív hatóanyag, a kannabidiol (CBD) milyen hatással van a cukorbetegség előfordulására. Az egerek egyik csoportjának naponta 5 mg CBD-t injekcióztak be, a másik csoportnak pedig semmit. Azt találták, hogy a két csoport között jelentős (56%) különbség volt a cukorbetegség előfordulásában. Míg a kontroll-csoportba tartozó egereknél átalgosan a kísérlet után 17 héttel fejlődött ki a cukorbetegség, a CBD-vel injekciózott egereknél a betegség átlagosan 26 hétig nem jelentkezett.
A kutatók ezenkívül arra is következtettek, hogy a CBD jelentősen csökkentette az ún. proinflammatorikus citokinok szintjét (ezek a proteinek elősegítik a gyulladás kialakulását), illetve az insulitis (fehérvérsejt-rendellenesség a hasnyálmirigyben, amely erős izzadást eredményez) lefolyásának súlyosságát. Virginiai kutatók az American Journal of Pathology c. amerikai tudományos folyóiratban nemrégen publikált cikke hasonló következtetéseket tartalmaztak: az állatkísérletek során a CBD csökkentette a cukorbetegség olyan negatív hatásait, mint például a neurotoxicitás, gyulladások és a retina sejtjeinek vaksághoz vezető elhalását. A kutatások azzal a reménnyel kecsegtetnek, hogy a jövőben a kannabidiol fontos szerepet játszhat majd a cukorbetegség kezelésében.
Kannabinoidok az agytumor ellen Egy új kutatás eredményei szerint a kannabinoidokra nagy jövő várhat a rákellenes gyógyászatban.
Korábbi állatkísérletek pozitív eredményeit igazolta az a madridi kutatás, amely szerint a THC képes megfékezni az agydaganatok legagresszívabb, legrosszindulatúbb típusának, a gliobastoma multiformé-nak (GBM) a terjedését. A madridi Comlutense Egyetem kutatói intratumorális THC injekciókat adtak olyan pácienseknek, akik korábban nem reagáltak a hagyományos kezelési módszerekre (sebészeti beavatkozás vagy kemoterápia). A páciensek közül kettőnél jelentős csökkenést tapasztaltak a tumorsejtek burjánzásában. A kutatók nem nyilvánítottak véleményt abban a kérdésben, vajon a kannabisz pozitívan befolyásolta-e a páciensek túlélési esélyeit, mindenesetre a két személy egy évvel élte túl a terápiát (az átlagos túlélési idő a GBM betegeknél diagnózis után legfeljebb hat-tizenkét hónap). A frissen diagnosztizált betegek ennél jobban reagálhatnak a kezelésre.
„A gliobastoma multiforme a gliomák legrosszabb indulatú típusa, igen agresszív, gyorsan növekedő, legkevésbé differenciált, változatos megjelenésű és terápiásan nehezen befolyásolható daganat. A gliomák több mint fele ilyen daganat. Bármely életkorban jelentkezhet, de 35-45 éveseknél a leggyakoribb. Előfordul, amikor a glioma kezdettől ilyen rosszindulatú formában lép fel, gyakrabban viszont a jobb indulatú gliomákból fokozatosan alakul ki ez a típus. Rendszerint a nagyféltekében, leginkább a homloklebenyben keletkezik. Az agyban elhalások, bevérzések láthatók. Sajnos a beteg életkilátásai a leírtakból eredendően nem jók. E daganatféleség a jelenleg elérhető onkológiai kezelési módok kombinált alkalmazásával sem igazán befolyásolható.”
Dr. Lapis Károly, A központi idegrendszer daganatai, 18. old.
A vizsgálat kiderítette, hogy a THC-nak jelentős antiproliferatív hatása van, tehát gátolja a laboratóriumi körülmények között tenyésztett GBM sejtek burjánzását. „A THC alkalmazásának meglehetős biztonságossága, illetve a tumorsejtekre gyakorolt potenciális antiproliferatív hatása, amit ez a kutatás és más kutatások is kimutattak, megalapozhatja a jövőbeni vizsgálatok szükségességét, amelyek a kannabinoidok potenciális tumorellenes hatását vizsgálják,” következtettek a kutatók. 2005-ben a san fransisco-i Pacific Medical Center kutatóintézet tudósai számoltak be arról, hogy THC gátolja a rákos sejtek burjánzását illetve a GBM sejtek elhalásához vezet. Az egészséges sejtekre ezzel szemben a THC semmilyen hatást nem gyakorolt. Ezek az új felfedezések annak fényében tovább növelik a kannabinoidok gyógyászati alkalmazásának potenciálját a rákos betegek kezelésében, ha egybevetjük őket a THC eddig is közismert hányinger-csillapító és étvágynövelő hatásával, ami fontos szerepet tölt be a végső stádiumban lévő betegek pallitatív gondozásában.
A sajtóhisztéria ellenére a brit kormány nem szigorít és a fű nem okoz szkizofréniát.
Charles Clarke, a brit belügyminiszter úgy döntött, még sem sorolja vissza a kannabiszt a veszélyesebb drogok osztályába. A brit kormány tudományos tanácsadó testületének (ACMD) véleményével összhangban arra a következtetésre jutott, hogy a kannabisszal kapcsolatos jogszabályok szigorítása rossz ötlet volt. A belügyminiszter valószínűleg azért változtatta meg álláspontját, mivel az ACMD egyes tagjai azzal fenyegetőztek, hogy ha a kormány tanácsuk ellenére is szigorít, akkor lemondanak posztjukról (lásd korábbi cikkünket), ezenkívül a Királyi Pszichiátriai Szakkolégium is a változtatás ellen foglalt állást. „Úgy döntöttem, elfogadom az ACMD ajánlását a kannabisz jelenlegi szabályozásának fenntartásáról, ezzel a rendőrség, a drog- és pszichiátriai kezelők nagy része is egyetért,” indokolta döntését Clarke. Bejelentette ugyanakkor, hogy nagyszabású tájékoztatási kampányt tervez a kannabisz veszélyeinek tudatosítása céljából.
A magyar sajtó egyes orgánumai az elmúlt hetekben kész tényként tárták az olvasók elé, hogy a brit kormány elhatározta a kannabisszal kapcsolatos jogszabályok szigorítását, mivel a szakmai vélemények már a 2002-es reformokat is ellenezték (sic!), „a legújabb kutatások eredményei” szerint pedig a kannabisz elmebetegséget okoz. A Nethírlap független híroldal például a következőképpen számolt be erről:
„Hatalmas vita alakult ki a Cannabis veszélyességéről és besorolásáról Nagy-Britanniában - adta hírül a Krónika Hírszolgálat. Az ok egyszerű: karácsony előtt Tony Blair brit miniszterelnök kezébe került egy, a brit pszichiáterek közlönyében megjelent cikk, amely a vadkender használatának káros hatásáról szól. A kutatást dán tudósok végezték olyan embereken, akik rendszeresen használták ezt a hangulatjavító szert. Korábban semmilyen pszichiátriai gondjuk nem akadt. Az ötéves vizsgálat után igen meglepő eredményt állapítottak meg. A vizsgált csoport majdnem 45 százalékában skizofrénia alakult ki, és mintegy 77 százalékuknál, a szaklap szerint, pszichotikus epizódokat figyeltek meg. A férfiak és a fiatalok nagyobb veszélyben vannak, mint a társadalom többi csoportja. A kutatók határozottan kimondták, hogy igen erős kapcsolatot fedeztek fel a rendszeres Cannabis használat és a különböző betegségek, skizofrénia és depresszió között.”
A „Cannabis” és „vadkender” elnevezések helyett a Cannabis Sativa és Cannabis Indica növények helyes magyar elnevezése kender vagy kannabisz. A „vadkender” (Cannabis Ruderalis) elnevezés Magyarországon az út szélén természetes környezetében megtalálható, rendkívül alacsony pszichoaktív hatóanyagtartalmú (tehát tudatállapotmódosításra nem alkalmas) kender növényt jelöli. Ezzel szemben a cikk témája egyértelműen a magas THC tartalmú, elsősorban fejlett indoor technológiákkal termesztett kannabisz növény, illetve annak virágzata (marihuána) és gyantája (hasis). A „vadkender” elnevezés következetes használata azokra az újságírókra jellemző, akik a kannabiszt a közvélemény által allergiás hatásai miatt rettegett parlagfűvel keverik.
Az említett dán kutatás [1] valójában nem mutatta ki azt, hogy a kannabisz egészséges fiatalembereknél skizofréniát okozhat. A Drogriporter megkereste a kutatás vezetőjét, Dr. Mikkel Arendtet, aki elküldte nekünk az eredeti cikket. Maga Arendt egy a BBC-nek adott interjúban is kijelentette, hogy a kutatás nem mutatta ki, hogy a kannabisz és a szkizofrénia kialakulása között oksági kapcsolat állna fent, ugyanis számos olyan tényezőt nem voltak képesek megvizsgálni (pl. szociális háttér, más drogok használata stb.), amelyek mindegyike felelős lehet a szkizofrénia kialakulásáért.
A vizsgálat: a Dán Központi Pszichiátriai Nyilvántartó adatainak feldolgozásával készült. Kiválasztották azokat a személyeket, akik 1994 és 1997 között kannabisz következtében fellépő mentális zavarokkal kezeltek, és korábban nem álltak kezelés alatt, majd nyomon követték a kórtörténetüket 3 éven keresztül. Az 535 vizsgált személy 44,5%-át diagnosztizálták szkizofréniával a következő három év során, 77,2%-uknál pszichotikus epizódokat figyeltek meg. A páciensek mintegy felénél a szkizofrénia kialakulása legalább egy évvel azután történt meg, hogy a kannabisszal kapcsolatos panaszaik miatt jelentkeztek egy kezelőhelyen. Módszertani nehézségek: a központi nyilvántartó nem szolgáltatott adatokat a vizsgált személyek egzisztenciális és családi hátteréről, arról, hogy fogyasztottak-e más drogokat a kannabiszon kívül, illetve hogy a kannabiszt milyen intenzitással használták, hogy voltak-e olyan lelki problémáik korábban, amelyekkel nem fordultak szakember segítségéhez, hogy genetikailag hajlamosak voltak-e a szkizofréniára. Ugyanezen kutatók egy korábbi kutatásából [2] kiderült, hogy a kannabisszal kapcsolatos pszichotikus zavarok elsősorban marginalizált (szegénységben élő vagy hajléktalan) fiataloknál jelentkeztek, akik a rendkívül intenzív kannabiszhasználat mellett egyéb drogokat is használtak. Ezen tényezők mindegyike komoly szerepet játszhat a szkizofrénia kialakulásában. A kutatók maguk is elismerik ezen kívül, hogy a szakirodalomban vita folyik arról, hogy a „kannabisz-pszichózis” létezik-e egyáltalán, lehetséges az is, hogy a kezelőhelyeken a szkizofrénia korai tüneteinek jelentkezéseit diagnosztizálták „kannabisz-pszichózisként”. Eredmény: a kutatás gyakorlatilag azt igazolja, hogy a kannabisz fogyasztása siettetheti a szkizofrénia kialakulását/kiteljesedését azoknál a személyeknél, akik erre hajlamosak.
"A szkizofrénia egy olyan pszichiátriai betegség, amely az észlelés, a gondolkodás, a viselkedés és az érzelmi élet komplex zavarával járhat együtt. A betegség általában pubertás vagy fiatal felnőttkorban jelentkezik először." (mimi.hu)
A dán kutatók is elismerik, hogy a kannabisszal kapcsolatos súlyos mentális zavarok („kannabisz-pszichózis”) csupán a kannabiszfogyasztók törpe kisebbségénél jelentkeznek. A hivatalos dán becslések szerint évente minden 100000 emberből 2,7 szembesül kannabisz indukálta pszichotikus zavarral. A 2003-as statisztikák szerint a dán 16-24 év közötti lakosság mintegy 40,9%-a használt már kannabiszt, mintegy 20%-uk az elmúlt hónapban is. Még ha el is fogadjuk, hogy minden 100000 emberből körülbelül 1 személynél a kannabisz fogyasztása felelős a szkizofrénia tüneteinek kialakulásáért (tehát eltekintünk az egyéb tényezők vizsgálatától), akkor is ki kell jelentenünk, hogy ez a jelenség rendkívül ritka: a kannabisz fogyasztóinak túlnyomó többsége (több mint 99%-a) nem találkozik hasonló mentális problémákkal. Az ilyen esetek túlságosan ritkák ahhoz, hogy jelentősen befolyásolják a szkizofrénia általános előfordulásának alakulását. A statisztikák szerint az olyan időszakokban, amikor a kannabisz-fogyasztás rohamosan növekedett, a szkizofrénia előfordulása csökkent [3]. A Guardian beszámolt róla, „a lakosság 1%-a szenved a szkizofrénia valamely formájától. Az ACMD becslése szerint ezt a mentális zavart 10%-al csökkenthetnénk, ha a kannabisz fogyasztását teljesen megszüntetnénk. Más szavakkal, a kannabisz, amelyet mintegy 3,6 millióan használtak az elmúlt évben, a lakosság egy ezrelékét fenyegeti.” [4]
Az is rendkívül ritka a jogalkotásban, hogy 100000 emberrel szemben büntetőjogi elrettentést alkalmazzunk csak azért, mert egy ezreléküknél egy bizonyos magatartásforma súlyos egészségügyi következményekkel járhat. Egy ilyen megoldás szögesen ellentétes a büntetőjog szükségességi-arányossági és költséghatékonysági alapelveivel:
1) nem indítható büntetőeljárás egy magatartásforma miatt, ha azzal az elkövető kizárólag a saját egészségét veszélyezteti (bizonyítani kell, hogy az adott magatartás puszta előfordulása szükségszerűen vagy nagy valószínűséggel veszélyezteti mások egészségét is, lásd például a magyar Alkotmánybíróság 56/1995. határozatát);
2) meg kell bizonyosodni arról, hogy a büntetőjog valóban végső eszközként (ultima ratio) kerül alkalmazásra, tehát a jogalkalmazónak nincs más eszköze arra, hogy az adott problémát kezelje;
3) meg kell bizonyosodni továbbá arról is, hogy a büntetőjogi beavatkozásnak nem lennének olyan káros hatásai, amelyek aránytalan terhet rónának a társadalomra a kívánt cél elérése érdekében, illetve hogy a büntetőjogi beavatkozások valóban hatékonyan segítik a kitűzött célok elérését;
Ebben az esetben egyik feltétel sem áll fenn. Bár kétségkívül szörnyű kockázatnak számít az is, hogy akár egyetlen embernél kialakulhat a szkizofrénia a kannabisz fogyasztása következtében, ez egyáltalán nem szolgáltat elegendő indokot az összes kannabiszfogyasztó büntetőjogi üldözéséhez. Nagy-Britanniában a kannabisz 2004-es újraosztályozása a kevésbé veszélyes drogok közé azt eredményezte, hogy a fűfogyasztók ellen a rendőrség csak különleges esetekben járt el (ha nyilvánosan, közrendet zavaró módon hódoltak szokásuknak). A kormány becslései szerint ez 200.000 munkaórát spórolt meg a rendőrségnek, amelyet a veszélyesebbnek ítélt bűncselekmények üldözésére fordíthattak (a rendőri munkaóra ugyanis drága kincs, mivel a közbiztonság Angliában sem tökéletes). A szigorításpárt érvelése szerint természetesen ez sem elég drága annak a nemes célnak az elérése érdekében, hogy a fiatalokat megmentsük a kannabisz „poklától”. De vajon a büntetőjog az egyetlen eszköz a nemes cél érdekében, és egyáltalán: közelebb visz-e a büntetőjog a célhoz?
A büntetőjog jelenleg képtelennek bizonyul arra, hogy a kannabisz fogyasztását csökkentse (a dán fiatalok majdnem fele például már szívott kannabiszt, a kannabisz hozzáférhetősége minden európai államban magas). Az Eurobarometer 2004-es felmérése szerint az EU-ban élő 16 és 25 év közötti fiatalok 63%-kuk szerint lenne könnyű kannabiszt vásárolniuk a közvetlen lakóhelyük közelében, 79%-uk szerint szórakozóhelyen [5]. Ha a büntetőjog jelenleg ilyen hatékonysággal védi meg a a fiatalokat a kannabisztól, akkor van-e értelme a kannabiszt szívó diákokat börtönnel vagy pénzbüntetéssel fenyegetni a „saját érdekükben”? Vajon nem kellene-e felfedezni azokat a büntetőjogon kívüli eszközöket, amelyek valóban hatékonyan felvértezik a fiatalokat a megfelelő ismeretekkel, önbizalommal és támogatással ahhoz, hogy helyes döntéseket hozzanak a saját életükről?
Ebben az esetben a megfelelő politikai beavatkozás kézenfekvő: a társadalomban tudatosítani kell a kockázat létezését, és hatékony prevencióval lehetőleg meg kell akadályozni, hogy a különféle genetikai vagy szocio-pszichológiai tényezők miatt a szkizofréniára hajlamos egyének kannabiszt fogyasszanak. Az elrettentés, a hisztériakeltés viszont nem szolgálja a probléma megoldását. Úgy gondoljuk tehát, a brit belügyminiszter helyesen döntött.
