Ha már az összes nemzetgyűlölő kihalt, egy új nemzet születhet:
DNS-vizsgálatok alapján egyértelművé vált, hogy mintegy 3,5 millió askenázi zsidó e négy asszonynak a leszármazottja, s ez lényegében meg is felel a zsidó nép vándorlásával kapcsolatos írásos dokumentumoknak, illetve legendáknak. Az askenázi zsidók körülbelül ezer éve vándoroltak el a Közel-Keletről."
"A vizsgálat során, amelybe 67 nemzet több mint 11 ezer polgárát vonták be, az úgynevezett mitokondriális DNS-t, a sejtanyagcserében, illetve az energiaháztartásban fontos szerepet játszó, nagyrészt fehérjékből álló szemcséket vizsgálták" - írja az American Journal of Human Genetics című folyóirat. A kutatást Karl Skorecki professzor vezette haifai Technion-Israel Institute of Technology kutatócsoportja végezte.
A mitokondriális DNS lényeges tulajdonsága, hogy anyai ágon öröklődik, és csak elvétve, s akkor is jól meghatározható rendszer alapján mutálódik. Ezért alkalmas az idők folyamán bekövetkezett genetikai változások nyomon követésére.
A kutatók megállapították, hogy az askenázi zsidó nőkre jellemző mitokondriális DNS tulajdonképpen ismeretlen az európai nem zsidó származásúak körében, és a szefárd, vagyis a Közel-Keleten élő zsidók körében is csak csekély arányban fordul elő. Ez utóbbi viszont így is bizonyítja az askenázi és a szefárd zsidók közös származását.
A vizsgálatot végző kutatók szerint körülbelül egy évezreddel ezelőtt, a közel-keleti térségben létezett egy meghatározott genetikai közösség, és a ma élő askenázi zsidók mitokondriális DNS-e egyértelműen e közösség négy asszonyának genetikai örökségét hordozza.
E négy asszony, vagy leszármazottaik a későbbiekben eljutottak Európába, és ott - valamikor a 13. század táján - egyfajta demográfiai robbanás következett be e családoknál. A demográfiai folyamatok számítógépes modellezése nyomán a vizsgálat kiderítette: a négy, tágan értelmezett nagy család lélekszáma a 13. századi 30 ezerről a második világháború előtti évekre 9 millióra nőtt.
A genetikusok előszeretettel tanulmányozzák az askenázi zsidókat. Ennek oka, hogy tradicionálisan a közösségen belül házasodtak, így évszázadokon keresztül őrizték genetikai érintetlenségüket. Ennek következtében több, recesszíven öröklődő betegség előfordulási gyakorisága is magasabb körükben.
A mostani kutatást vezető Skorecki professzor is több genetikai vizsgálatot végzett már a zsidók körében. Nemzetközi hírnévre akkor tett szert, amikor 1997-ben genetikai bizonyítékokat talált arra nézve, hogy a papi tisztséget betöltő koheniták, akik generációról generációra adták át hivatásukat, mind egy férfi leszármazottjai. Ez a felfedezés egybevág azzal a vallásos feltételezéssel, hogy a koheniták Áron utódjai. A Biblia szerint Áron főpapi tisztséget töltött be és Mózes idősebb testvére volt.
* A szomszédos országokban élő magyar iskoláskorúak száma is évről évre csökken illetve csökkenni fog.
* A magyar kormányok milliárdokat fordítottak a határon túli oktatásügyre. Ám a magyar iskolákba beiratkozók létszámának fogyatkozását ez ideig jószerével nem sikerült fékezni.
* Az Európai Unióban alapérdek a munkaerő szabad mozgása. Nem vagyunk felkészülve arra, hogy rövid- és középtávon az EU a „helyben maradás” ellenében hat, a munkaképes népesség milliói mozdulnak meg, boldogulásukat szülőföldjükön kívül remélve. A legfontosabb kérdés az, hogy érvényes-e még a „szülőföldön maradás” doktrínája?
* Mivel nincs víziónk arról, hogyan képzeljük el magunkat a Kárpát-medencében, pl. 30 év múlva, így arról sincs elképzelés, hogy ehhez mit kell tennünk. A „szülőföldön maradás” szlogenjével.
* Vajon érdemes-e magyar nyelven tanulni a szomszédos országokban, ha az egyéni érvényesülés, a munkaerő piaci lehetőségek felől közelítjük meg a kérdést? Alacsonyabb fokon érdemes magyar nyelven tanulni, az egyéni életstratégiák függvényében a magyar nyelven tanulás értelme az oktatás szakképzettséget adó, magasabb fokán dől el.
* Magyarországnak a nagy európai versenyhelyzetben nyilvánvaló érdeke, hogy csökkenő népességét aktív korú, szakképzett, magyarul beszélő népességgel pótolja.
* A jövőben az oktatás minden szintjén és szegmensében a szórványmentésnek olyan horizontális céllá kell válnia, amely elsősorban nem újabb intézmények létrehozását és rendkívül költségigényes, mindenáron való fenntartását jelenti, hanem tervszerű, fegyelmezett kivonulást, ha tetszik: embermentést.
* A támogatási rendszer sem a támogató intézmények, sem a programok tekintetében nem rendszer; végrehajtó szervezetei és megvalósítandó programelemei aktuális rögtönzések eredményei.
* A támogatási rendszer Magyarországon és a határon túl egyaránt rendkívül átpolitizált. A támogatási rendszer széttagolt, kompetencia problémákkal küzd. A rendszer intézményei önjárók, az összes forráselosztó intézményre előírt egységes pályáztatási és ellenőrzési minimum követelmény nincsen meghatározva. Hiányzik a középtávú programokban való gondolkodás.
„A magyar egyetem kérdése színtiszta demokrácia"
Kedden Kolozsvárra látogatott Nicholas F. Taubman, az Egyesült Államok bukaresti nagykövete. Sajtóértekezletén újságírói kérdésre válaszolva kijelentette: a Babes-Bolyai Tudományegyetem esetleges kettéválasztása „színtiszta demokrácia": - A demokrácia a világ legkaotikusabb politikai rendszere, de lehetőséget biztosít annak a jognak a gyakorlására, hogy a kisebbség kifejezze azt, amit akar - mondta a nagykövet anélkül, hogy kitérne a részletekre. Az ismételt kérdésre csak annyit válaszolt: - Döntsön ebben a demokrácia!
Koncentrálni és mérni
A megmaradáskirály - de egyre kevesebb rajta a ruha - Egyre kevesebb diák iratkozik magyar iskolába: a fogyást pesti támogatásmilliárdok sem fékezték - A Transindex interjúja Csete Örssel
* Javaslat a magyariskola program kimunkálására c. esszékiáltványában több taburomboló állítást fogalmaz meg. Például arról beszél, hogy a szülőföldön maradás szintagma nem több mint egy kényelmes politikai fétis, amely arra szolgál, hogy biztonságos retorikai távolságban tartsa a döntéshozóinkat a valós helyzettel való szembesüléstől. Jól értettem?
Válaszol a szerző, Csete Örs, az Apáczai Közalapítvány irodaigazgatója:
- A „szülőföldön maradás" szókapcsolatot a Trianon-szindrómára adott egyfajta rendszerváltás utáni összmagyar válasznak vélem. A határon túli oktatásfejlesztésről gondolkodva szembesültem azzal, hogy több, a „határon túlisághoz" kapcsolódó fogalom már-már hitkérdés, amely elsősorban kitartásra buzdít és így erőt, fogódzót ad azoknak, akiknek belső magyarázat kell arra, hogy miért vannak/élnek éppen ott, ahol.
„Magyarország forrásai olyan határon túli célokra is fordíthatók, amelyekre a helyi magyar (politikai) érdekérvényesítő képesség nem elegendő, vagy amelynek megvalósítását - és szerintem ez a gyakoribb - taktikai okokból nem tudja felvállalni. Feladatmegosztásra van szükség" - mondja Csete Örs.
Az információ, az anyagi javak, az emberek szabad áramlásának világában azonban ezen a királyon - sajnos úgy tűnik - mind kevesebb a ruha. Európa expresszvonata elszáguld azon szavaink mellett, amelyek a 90-es évek elején igaznak tűntek. Ami a magyarországi döntéshozókat illeti, ők jelenleg a választóik foglyai: 2004. december 5-e óta tudjuk, hogy van 63 százalék választópolgár, akik el se mentek szavazni, akiket nem érdekel ez az egész. Az arcvonalak megmerevedtek.
A magyariskola programot az „élhetőbb szülőföld" kifejezés jegyében terveztem, mert az áramlás szerintem nem a horgony lebocsátásával, hanem a vitorlák megfoltozásával és szélirányba állításával fog segíteni az itt élőkön.
* És ebben a kontextusban mi értendő az élhető szülőföld alatt?
- Mi a helyzet? Kutatások bizonyítják, hogy 2020-ra a magyar 18-22 évesek száma Erdélyben - a jelenlegi születési trend mellett - az 1990. évinek 55 százaléka lesz, illetve az Európa más tájaira irányuló munkaerő migrációja Románia EU csatlakozásával vélhetően növekedni fog. Csökkenő magyarság, megnyíló kapuk - ezek azok a kihívások, amelyekre az „élhetőbb szülőföld" ad választ: ez a kifejezés ugyanis nem a személyes kitartásra teszi a hangsúlyt, hanem a jobb körülményekre. Ennek érdekében az oktatás területén két fő stratégiai célt látok. Egyrészt a jelenleginél több gyermeket kell bevonni a magyar óvodán, elemi iskolán keresztül az erdélyi magyar oktatás rendszerébe. Másrészt minőségibb képzést kell kínálni a jövő nemzedékének a közoktatásban. Minden törekvésnek arra kell irányulnia, hogy a magyar intézmények választhatósága megerősödjék. Az oktatás hosszas folyamat, ezért óhatatlan fáziskéséssel reagál a környezet változásaira. A fenti hasonlatot továbbfűzve úgy érzem, bár látjuk a felénk tartó hatalmas hullámot, hajónk mégsem áll irányban, így oldalba kap a víztömeg, s további embereket veszítünk.
* A szövegben az áll, hogy Magyarországnak érdeke, hogy csökkenő népességét aktív korú, szakképzett, magyarul beszélő népességgel pótolja. Ellentmondást látok abban, hogy ennek ellenére a „határon túliak témája" a választók túlnyomó többségét nem érdekli.
- Miért lennének Magyarországon az emberek tisztában mindezzel? El kell választani egymástól két dolgot: azt, hogy mi az ország stratégiai érdeke, és a határon túli ügy közérdeklődési, érzelmi aspektusát. Az a bizonyos szerencsétlen népszavazás (azt hiszem, ez már állandó jelzője lesz ennek) úgy alakult, hogy akik szavaztak, azok elsősorban politikai preferenciáik mentén tették azt. Az egész kérdéskört az érzelmi megközelítés uralta. Amikor a programot készítettem, természetszerűleg törekedtem arra, hogy az anyag „száraz" legyen. Így is nehéz volt kimondanom, hogy „a szórványból tervszerűen ki kell vonulni" - ilyen mondatot egész egyszerűen nem lehet érzelmek nélkül leírni.
A programot vitára bocsátottuk, a beérkezett 250, álláspontját írásban megfogalmazó oktatási szakember, kutató, egyházi vezető, politikus többsége pragmatikus válaszokat, megjegyzéseket küldött. Rendkívül tanulságos a vélemények régiónkénti elemzése, az ebből készült összefoglaló egyébként február elején kap nyilvánosságot.
* Tényleg jelentős reformlépés lenne, hogy a felsőoktatás helyett most inkább a közoktatásra kerüljön a hangsúly. A középiskolák minőségfejlesztését hogy lehet kivitelezni, ha például a romániai/erdélyi egyetemeken nem különül el a tanárképzés, alig vannak ilyesmire szakosodott főiskolák, és a pedagógus-életpálya amolyan „ezt is elviselem, ha más nem jön össze" karriernek látják a végzős hallgatók.
- Pontosítok: úgy fogalmaztam, hogy a magyar nyelvű felsőoktatás hallgatói utánpótlását a közoktatás súlyozott fejlesztésével kell biztosítani. Ezt bárki beláthatja, aki megnézi a demográfiai előrejelzést. Ami a minőségfejlesztést illeti, az nem csupán számítógépeket, tanári ösztöndíjrendszert, gyermekek iskolába eljutásának támogatását, tornatermet stb. jelent.
Ez olyan komplex folyamat, ahol az iskolában műhelymunka, tananyagfejlesztés, házi konferenciák folynak, ahol a diák nem csak feladat, hanem partner is, ahol a hagyományok megőrzése mellett tág tere van az innovációnak, ahol következetes számonkérés van, ahol minőségbiztosítási rendszert működtetnek, ahol versenyképes tudásra oktatnak, ahol a tanárok és diákok önmegvalósítását segítik, és folytathatnám. Ha ezek a magyar iskola jellemzői, a szülő szívesen választja azt. Ennek kimunkálása persze nem kizárólag Erdélyben szükségszerűség, ez Magyarországon és másutt is a helyben élő szakemberek feladata; a magyariskola program csupán a magyarországi eredetű állami források irányát kívánja újragondolni. A toldozás-foldozás, a koncepciótlanság, a döntésképtelenség zátonyra viszik a hajót. Európa szelét a magunk vitorlájába kell fordítanunk.
Ha már az önrendelkezésnél tartunk, megkockáztatom a kérdést: mit szól az országban élő kisebbségek, elsősorban a magyarok hasonló igényére?
„Van saját országuk, ott azt csinálhatnak, amit akarnak. De ha jól hallottam, a mi magyarjainkról odaát sem akarnak tudni.”
Valóban nem, idézem fel magamban a tavalyelőtti, kettős állampolgárságról szóló népszavazás eredményét, hagyva a jövő év első napjáig nyugodni a témát. Hátha találok addig egy embert, aki végre elmagyarázza, miért is jó nekünk.
Csend
Népszabadság • Kis Tibor • 2005. december 29.
Nemcsak az anyaország mutat szinte teljes közönyt a honosítási szabályok januári lazítása és a nemzeti vízum bevezetése iránt; maguk a határon túli magyar közösségek sem adják különösebb jelét annak, hogy érdekelné őket e budapesti gesztus.
<!--
var ord=Math.round(Math.random()*100000000);
document.write('');
//-->
Pedig eléggé valószínűtlen, hogy az esemény elkerülte volna a hazai és a kisebbségi pártok figyelmét. Sokkal inkább az a benyomása az embernek, hogy ha mindegyikük hallgat, erre jó okuk van. Ráadásul ez az ok minden szereplőnél más és más. A magyarországi ellenzék például most elhallgatni akar, egy kormányzati sikert igyekszik a szőnyeg alá söpörni. A határon túliak (némelyik talán Orbán karmesteri pálcájának intésére) látványosan duzzognak, és mindent csak a kettős állampolgárság szemüvegén át hajlandóak nézni. Ami pedig a koalíciós pártokat illeti, ők alighanem ezúttal sem igazán képesek felmérni annak a horderejét, amit egyébként véres verejtékkel vittek keresztül a törvényhozáson.
A jövő év elején hatályba lépő két jogszabály ugyanis nyilvánvalóan új kezdetet jelölhet majd a magyar-magyar viszonyban - ha minden érdekelt így akarná. Könnyű belátni, miért. Eddig az anyaország nemigen kínált más alternatívát a szomszédos államokban élő magyar közösségeknek, mint hogy boldoguljanak, ahogy tudnak a szülőhelyükön. A nemzeti identitás őrzéséhez legfeljebb - elhanyagolhatónak azért nem mondható mértékű - erkölcsi és anyagi támogatást adott. Szinte konszenzusos pártközi megállapodásnak mondható a rendszerváltozás óta, hogy alapvető magyar érdek a határon túliak szülőföldjükön való megtartása. Amiből persze az is következett, hogy egyetlen jelentős hazai párt sem bátorította a szomszédos országokban élő magyarokat az áttelepülésre - még a délszláv háború legviharosabb hónapjaiban sem. Érzelmi megfontolásokból éppúgy nem, mint praktikus okokból. A szempontok - ha keveset beszéltünk is róla - nyilvánvalóan döntően befolyásolták az egy évvel ezelőtti népszavazás kimenetelét.
Csakhogy ezzel a határon túliak ügye még nincs elintézve. Ezt ők sem érzik így - és az anyaország sem dughatja a fejét a homokba. Ráadásul nem is vindikálhatja magának a jogot, hogy mások fejével gondolkozzon, mások helyett döntsön, vagy netán bárkit, aki magyarnak vallja magát, kirekesszen az anyaország életéből. E tekintetben a szóban forgó két új jogszabály jó irányban tett lépésnek látszik. Mert liberálisabb az eddigi törvénykezésnél, rést üt a falon azzal, hogy az eddigieknél többet bíz a határon túliak szabad választására. Nagyobb lehetőséget teremt számukra - döntsenek csak ők maguk a saját sorsukról. Arról, hogy maradni akarnak-e otthon, vagy inkább ide jönnének hozzánk. Nyilván a túlnyomó többség az előbbire szavaz. Legalábbis, ha a jobb életre reális esély kínálkozik számukra a szülőföldön is. Aki pedig valami máshoz, másutt akar fogni, arra a jövőben több lehetősége lehet, mivel az anyaország nagyobb nyitottságot mutat majd.
Ennek éppen ideje volt. Az igazság ugyanis az, hogy a magyar közvélemény valójában nagyon keveset tud a szomszédos államokból áttelepült magyarok életéről, az újrakezdés kínjairól, buktatóiról. Arról, hogy ezt a gyakran hosszú évekre nyúló várakozást a kettős gyanakvások és a kettős hontalanság állapota jellemzi. Otthonról a hűtlenség vádja éri őket, itthon pedig nemritkán idegent látnak bennük.
Ilyen szempontból a mostani jogszabályi lazítások még nem jelentenek igazi áttörést. De valami azért talán mégis elindulhat. Mégpedig valami olyasmi, ami szerves része lehet a nagy európai folyamatoknak. Hiszen Európa a határok nélküli lét felé halad - térségünk ilyen értelemben még nagyon is hátul kullog. De kimaradni nem tud belőle; a fogyó népességű Magyarország pedig végképp nem. Tetszik vagy sem: minden okunk megvan feltételezni, hogy belátható időn belül minálunk is nagyobb számban telepszenek majd meg bevándorlók. Tekintsük óriási szerencsénknek, hogy a potenciális jövevények zöme magyar ajkú lehet majd - már ha sikerül megteremteni ennek feltételeit, infrastruktúráját. Nem lesz könnyű. Mindenesetre a most életbe lépő új szabályozás e felé mutat. Ha az ellenzék fanyalog emiatt, érthető. De hogy a kormány miért hallgat, és miért nem magyarázza el a közvéleménynek a változások mibenlétét, rejtély. "
Orbán csak tudhatott valamit, mert tényleg azonnal lepadlózta a MVSZ-t...
Én ezzel együtt nem dobálóznék a hazaáruló névvel. Akik Patrubányt odatolták, lehetnek tök jóhiszemű, megtévesztett emberek is, nem kell róluk ártó szándékot feltételezni. Hazaárulást pedig kiváltképp nem. De abban is igazad van, hogy nagyon botrányos körülmények között lett megválasztva ez a kókler.
olyan vagy, mint egy óvodás. Amikor nem tudod bizonyítani bombasztikus állításodat, előállsz valami teljesen mással. Engem történetesen nem érdekel, hogy Patrubány és szekus barátai mit minek vélnek. Fölhívtam csupán a figyelmedet, hogy nem igaz, amit leírtál ("szerte a világon a hazaárulás napjaként tartják számon december 5-ét")
Nem jártam utána, a pletykákra pedig egyre kevesebbet lehet adni, de ha igaz, hogy Patrubány a román titkosszolgálat felderítő tisztje, akkor ki eröltette őt rá a MVSZ-re?
Merthogy megválasztása is botrányos volt. És Orbánék azonnal meg is vonták a Világszövetségtől az addigi pénzjuttatásokat.
Most vagy csak rágalom az egész, vagy igaz, de akkor Orbán mégiscsak jófiú lehet és az erőszakolók a hazaárulók.
Már írtam korábban, hogy szó nincs hazaárulásról! Akkor lehetne esetleg hazaárulásnak nevezni Patrubány szarkavarását, ha magyar ember lenne, olyan, akinek Magyarország a hazája. De, mivel román ember, és Románia polgára, továbbá a román titkosszolgákat fedett tisztje, ezért a Magyarország elleni cselekményei nem számítanak hazaárulásnak! A december 5-ben kicsúcsosodó aljasságát munkaköri kötelességből, román vezetői utasítására követte el.
Remélem, végre felfogtad, és befejezed ezt a hazaárulózást egyszer és mindenkorra.
//".....A liberálisok célja az, hogy a "magyar" ne legyen kirekesztő és kizárólagos identitás, hanem csak részidentitás...."//
Ezt az EU-ra lehet vonatkoztatni, feltéve, ha ugyanilyen vehemenciával szorgalmazzák a "célt", a többi nemzetre vonatkoztatva is. De Magyarorországon nem lehet evvel az elvárással uralkodni. Országon bévűl ugyanis ez maga a szándékos nemzetmegsemmisítés. Főleg így összevonva a "kirekesztőt" a "kizárólagossággal". A magyar ugyanis kezdettől fogva befogadó nemzet, nem kirekesztő, de az ország területén kezdettől fogva jogosult a kizárólagosságra. A magyar identítástól lenne ugyanis a magyaroké legalább a maradék Magyarország.
A birodalom identítása pedig akkor lesz minden nemzet és kultúra számára elfogadható, ha nem a Szadisták és Deviánsok Pártja szebje meg benne az ilyen "célokat", hanem a népek, nemzetek és a területi kultúrális sajátosságok hordozói egymás közt kialakított védelmi-és kapcsolati rendszere.
Te még nem vetted észre, hogy 1918-19-20-21 ben úgy táncoltak a franciák, angolok, svédek, 1945-46-47-56-68 stb oroszok, kinaiak, japánok, járták a táncot a román zene ritmusára. Ameriak most is a románokat nyalja egy ki Feketetengerparti kikötöért. Söt Amerika az EU-t is a románokon keresztül fogja irányitani.
Mindenesetre a romanoknak nem sikerult megoldaniuk, hogy a "kettos allampolgarsag" nevu trojai faloval sikeruljon befolyast gyakorolniuk a magyar belugyekre. Remelheto hogy ezutan nem a "ha nem megy esszel, old meg erovel" sema kovetkezik.
Igaz, nem ünneplést írtál, hanem hogy a hazaárulás napjának nevezték ki. Most már tényleg türelmetlenül várom, hogy megnevezd, mely földrészeken, országokban történt mindez?
P. szarkavarása akkor lett volna eredményes, akkor teljesítette volna román megbzói parancsát kielégítően, ha neadjisten győz a népszavazáson a KÁP. ez nagyon lejáratta volna hazánkat a térség, és tágaban a világ országai előtt.
OK, nem zárom ki, hogy Románia lesz hamarosan a világ közepe a Fekete-tengeri kikötőjéért. De továbbra is várom a részleteket arról az állításodról, hogy szerte a világon a hazaárulás napjaként ünneplik december 5-ét. Mondatod nem arról a (feltehetően hamarosan) bekövetkező helyzetről szól, amikor Románia átveszi a világhatalmat, hanem egy jelenlegi eseményről ("ünneplik"). Szóval hol?
fenet mondott kudarcot, Mo.-nak KAP-ozni kellett az autonomia szorgalmazasa helyett, de hat ilyen a magyar virtus es ha jol ertem, akkor most a trendi autonomiat Romaniaban elo magyar allampolgaroknak