Én tegnapelőtt álmodtam egy csomót. Felébredés után még fektemben végigfuttattam az agyam az emlékeken, de már szavakkal kommentáltam őket. Így 3 álomra még most is tisztán emlékezem.
vannak gyakorlatok, amik segitenek abban, hogy felebredes utan minel jobban emlekezzunk az alomra. Azt, hogy mitol kovetkezik be egy tudatos alom, azt csak sejtem. Magas belso szellemi szinten kell lenni. De inkabb tapasztald meg te. Ne higyj senkinek. A te utad a te utad. Mindenkinek mas az utja. :-)
bocsi ha nem teljesen a témához kapcsolódó kérdést teszek fel de úgy gondoltam hogy a topic-hoz kapcsólodik:P
sztem:)
Szóval az lenne a kérdésem hogy az ember az életében legalább egyszer átesik azon hogy tudatosan álmodik? mert hallottam már olyanról sőt az egyik legjob btom aki elég gyakran álmodik tudatosan és olyanról is aki már elég idős és még nem álmodott így.
Én is ki szeretném próbálni de tudom ez nem attól függ hogy szeretném-e.
Mindenesetre aki tudna ehhez vmit hozzáfűzni azt kérem irjon ha van egy kis ideje;)
Gondolom racionalitás alatt azt érted, hogy csak azt hiszed el amit a két szzemmeddel/füleddel látsz/hallasz stb. Nos én olyanban is hajlandó vagyok hinni, amire van logikus magyarázat, vagy lehet rá következtetni. Isten létére eddig ilyen bizonyítékot nem találtam, lehet h nem is fogok. Eddig a káoszelmélet volt a legmeggyőzőbb, de az se 100%. Mindemellett Isten nemlétét sem sikerült bizonyítani (én legalábbis nem hallottam róla), szal addig én hiszek, remélek :) Persze nem vagyok elvakult hívő, Jézus is több mint gyanús nekem ;) Tehát szerintem van vmi a halálon túl és van vki aki okosabb nálunk valahol. Olyan sz@r lenne csak úgy meghalni :(
Sajna csak a könyvből, tehát bizonyítékom nincs. Egy darabig valszeg nem is lesz, mert azóta sem sikerült előidézni a jelenséget, ill. számomra az lenne a bizonyíték, ha valakinek én is belecsíphetnék a fenekébe, mint a könyv írója. Azért ha érdekel átküldöm az aznapi feljegyzésem.
De butus vagyok, látom nem írtam újdonságot ami a tudatos álmot illeti. Nekem kb (főleg az utóbbi időben) az álmaim 50-60%-a az (t.á.). Nah de mostmár kussolok és előbb olvasok. De sajnos az ilyen ezoterikus és egyéb boszorkánykodások nem érdekelnek, nem hiszek bennük, keresztény vagyok és racionálisan gondolkodom, bár fogékony vagyok mindenféle újdonságra és hiszek Istenben. Nah ennyit rólam. Este nagyon pörgök, elnézést ha vkit zavar a viharos stílusom :) (holnap majd bittos megrökönyödök h mennyi baromságot írtam ide :)
Nah. Jobban beleolvasva a topicba, úgy tűnik rendszeres látogatója leszek...:) Számtalan érdekes dolgot szoktam megélni álmomban (főleg gyerekkoromban). A legtöbbször előforduló motívumok az ún. "rossz" álmokban: futni akarok, de nem tudok (ezt mások is mondják, nem új), előrehajolok, taposom a földet és csak így tudok némi sebességet nyerni. Fel akarom kapcsolni a lámpát, mert félek, de az izzó szép lassan elhalványul. Felkapcsolom a másik lámpát, szintén elhalványul. Égőcsere, de uez eljátszódik ismét. Van nálam egy pisztoly, amivel lőnöm kéne, de vagy nincs benn golyó, vagy ha van is, nem fog az "áldozaton". Rakok bele másik töltényt, azt gondolván h ez majd biztos műxik és műxik is, de még annyira se, mint egy légpuska. Nagyobb kaliber következik, majd AK-47-es is, de semmi. A "jó" álmokban szintén vannak visszatérő élmények, és olyanok is, amelyeket álmomban annak hiszek, de mégsem azok. Ilyen pl, hogy iszonyatos gyorsan tudok futni. A táblák, fák, csak úgy suhognak el mellettem. Van, amikor akkorára tudok nőni, amekkorára akarok. Ez kb olyan 5-6 méteres magasságot jelent. Nálam is előfordul, hogy tudok repülni. Egyensúlyozni nem kell, csapkodni se a kezeimmel, egyszerűen koncentrálok és emelkedem. Úgy rémlik, hogy olajra lépni szoktam ezen a módon, persze mindenki nagy ámulatára és felháborodására. De nálam úgy szokott lenni, hogy amint tudatába kerülök ezen csodálatos képességeknek, elmúlnak. A magasság csak max fél méterrel nő meg, repülni pedig hatalmas erőfeszítéssel pár ceti magasan tudok :(
Megfigyeltem, hogy nagyon sokszor a vágyaimmal álmodom, de mindig elérhetetlen messzeségben vannak és amint elérhetők (a való életben) már álmomban is hódolhatok a szenvedélyeminek. Ilyen volt például, hogy kiskoromban állandóan vezetni akartam álmomban, de sohase tudtam (nagy autómániás vagyok ám :). Az autó száguldott, a vezetűülésen senki, vkinek pedig előre kellett másznia a volánhoz és persze sose én voltam az :( Viszont tanulóvezető koromtól fokozatosan egyre egyre nagyobb kalandokban lett részem. A szexuális kalandok terén is hasonlóan alakult a dolog, de ezt nem kell magyaráznom :)
Nah olvasok tovább, aztán ha eszembe ötlik vmi, befirkantom ide, szétzúzva a topic szerkezetét (bocsesz :)
Én nem hiszek semmiféle álmokkal kapcsolatos hókuszpókuszban (előző élet, jövő, jóslás, stb), szerintem csak annyi történik, hogy az agy "random" üzemmódba kapcsol és mindenféle érzéseket, emlékeket, történeteket generál, de mivel vmilyen szinten működik, van összefüggés a történések között és tükrözik a közelmúltban megélt esményeket, az ember vágyait, hangulatát. Abból is gondolom ezt, hogy gyakran nem tudom eldönteni, hogy éppen úszom, repülök, vagy járok-e és még számtalan dolog van, amit szavakkal nem lehet kifejezni, de még képekkel sem.
Másik érdekes dolog, nem tudom ki hogy van vele, de én legtöbbször tudom hogy álmodom, de vhogy mégse :) Sokszor van úgy, hogy érzem hogy mindjárt felébredek, de nem akarok, mert éppen "jót" álmodok, de persze sose sikerül :( Ilyenkor szétoszlik az álom, mint a köd, vagy a szétfolyt vízfesték. Az is furi, hogy ha tudatában vagyok annak, hogy álmodom, tudom irányítani a cselekedeteimet, sőt, fel is tudok ébredni, ha már nem bírom a gyűrődést. Hasznos dolog :) Az embert pont elkapná a főgonosz, de akkor vhogy koncentrálok, és hipp-hopp az ágyban találom magam, kezdem érezni hogy fekszem és lassan felébredek.
Pár hónapja pedig még egy furi dolgot szoktam átélni: Felébredek, fekszem az ágyban csukott szemmel és mintha el akarnék ájulni, érzem hogy, mint vmi roham, rámjön vmi, de elmúlik, ha kinyitom a szemem. Sokáig nem volt merszem csukva hagyni a szemem, mert éreztem hogy vmi rossz fog következni. Aztán 1szer csukva hagytam. Ekkor mintha epillepsziás rohamom lenne (még nem volt :), a végtagjaim bizseregnek és nem tudok megmozdulni, beszélni se, még a szememet is nehéz kinyitni. Nehéz leírni milyen érzés, mindenesetre sz@r. Aztán láttam a National Geographic-on egy műsort az ufók-ról, amiben azzal magyarázták az "elrablások" nagy részét, hogy az agy egy különleges hormont juttat a testbe, ami lebénítja a szervezetet, hogy alvás közben ne tudjunk kárt okozni magunkban. Ekkor az ember ébren álmodik és teljesen valóságűnek érzi amit éppen lát (álmodik). Ennek, mint kiderült, számtalan népcsoportnál komoly háttere van, ami a népi hiedelmeket illeti (szorítómanó, bénító démon, boszorkány stb.) Azóta gyakran ébredek így és tudatában is vagyok ennek, de mégis azon izgulok, nehogy hallucináljak vmi hülyeséget. Besz@rás. Múltkor pl halálra rémültem a párnámtól :D
Szóval rendkívül érdekes és rejtélyes dolgok az álmok, bár szerintem semmi természetfeleti dolog nincs bennük.
Jah és kiváncsi vagyok arra, hogy ki élt már meg hasonlókat, mint én? Remélem nem egyedül vagyok ilyen csodabogár :) (biztos nem)
Az egyik legjobb gyakorlat, amit barátunk leir, igen igen hogy álmodba, ill. elalvásod előtt, repülsz, amihez most még annyit, kezdetbe, mint mikor valami verset, unik verset amit szeretel, de nem kényszer, hanem szeretem kivülrül - belülrül, s főleg a magyar édesanya nyelv, (nem sovinivázva) most vagy szárnyakat, vagy egyszerü légi - repülőbe, repülsz, amikor most ha büntelen vagy, felrepülsz, ha nem, lezutty... vagy ijjen eszedbe se juthat?
Valahogy, akik lélegzik, annak oly egyszerü lélegzeni, hogy nem is lehet kimondani, hhhhhh...he?
ui. elharaptam, mintha verset tanulnál, vagy dalt, s azok szárnyán reülsz?
Elektromos áramhoz hasonló érzést éreztem, mikor sikerült a minap kilépni kissé a testemből. A lábamat belenyomtam az ágyba. Erről beszél R.A. Monroe: Testen kívüli élmények könyvében. Megemlíti, h. sokan azért hagyják abba a kísérletezést, mert amikor átlépnek a "második állapotba", olyan, mintha meghaltak volna, ijesztő. Nálam is a félelem miatt szűnt meg a hatás. Azt írja, h. kb 20 kísérlet után szedte össze a bátorságát annyira, h. néhány s-nál tovább kint merjen maradni.
