Szvsz nem használok értelmező kéziszótárt mert egyenlőre még képes vagyok egy fogalmat tartalommal megtölteni magam is.
2. Jelen esetben még ehhez sem kellett folyamodnom, csak összegeznem a dzsentri az elmúlt százötven évből megismert tulajdonságait és néhány mondatban leírnom azt a struktúrát amibe ez illeszkedik.
Szvsz te rossz helyen ütetted fel az értelmezõszótárt, a dzsentrinek ehhez semmi köze. A dezsntri elszegényedett nemes, földbirtokos volt anno. Amirõl te beszélsz az a tekintélyuralmi rendszer / diktatúra. Igen, ez utóbbi általában hatékonyabb is lehet, de ez erõsen függ attól hogy mennyire tisztességes/tehetséges a diktátor és a körülötte lévõ holdudvar. Ilyenre volt pozitív és negatív példa is a történelemben. Sajnos manapság inkább a gazember és tökkelütött diktátorok (és a tökkelütött gazember demokratikusan üzemeltetett politikusok) a jellemzõk.
Jó kérdés. Gondolkodtam a definíción, de nincs neki pontosan körülírható képlete. Ezért inkább megpróbálkozom a leírással.
A dzsentri ott él, ahol a társadalmi életben a személyes kapcsolatok a döntőek, ahol nem létezik a rokoni, haversági szinttől független politikai fórum, agóra, ahol a közösség egymásnak ismeretlen tagjai egy absztrakt jogi, vagy morális elv mentén intéznék az ügyeiket. Egy erősen patriarchális társadalomban amely afféle hűbéri rendszerként a maga szintjén egyenrangú de egymásnak alárendelt1 mikrotársadalmakra2 oszlik, melyek élén egy tekintélyes férfiember vagy patrón3 áll. A latin-amerikai patrón megnevezés találó, mert a lényegre tapint, patronál. Hozzá fordulnak az alatta állók támogatásért, az ügyük kijárásáért, mert más fórum nincs. A maga területén ő az atyaúristen és erre felettébb ügyel is, a támogatásért, szívességekért cserébe elvárja, hogy az ő ügyét, mint afféle kliensek az alatta állók magukénak vallják. Ezt az alárendeltek készséggel teljesítik is, mert megéri nekik szívességre, ajándékra, számíthatnak. Felettébb féltékenyen vigyáz a hatáskörére, gyakran kicsinyes módon: Ha nem én, akkor senki, mert itt az én szavam számít! Jól írtad alant, ez feudális. Csak ott bomlott fel jelentős mértékben a világon ez a rendszer, ahol a városiasodás és a polgári tehát racionális szemlélet olyan előrehaladott állapotba jutott, hogy a falusias ember és életforma lényegében eltűnik. Magyarországon ez soha nem történt meg. Ezért az emberi önszerveződés e patriarchális mintája évezredek óta természetes formában maradt fenn nálunk (is).
Ám e dzsentrire épülő társadalom bizonyos időkben jelentős anyagi gyarapodást mutatott, míg máskor épp az ellenkezője történik. Nos, ha megnézzük, hogy magyarország az elmúlt évszázadokban mikor fejlődött, akkor azt tapasztaljuk, hogy, ezek az időszakok egybeesnek valamiféle abszolutizmussal. Ilyen volt az Anjouk, Corvin Mátyás, vagy a Habsburgok abszolutizmusa. És ilyen abszolutikus rendszer volt a szűk és összetartó arisztokrácia uralta kiegyezés utáni rendszer, a Horthy rendszer és a Párt szűk és összetartó elitje vezette Kádár rendszer is. Amikor nincs erős antidemokratikus központi hatalom, akkor az ország anarchiába süllyed, amely végül elvezet a klasszikus feudális anarchiához, amelyben egyes bárók országnyi területeket rendelnek maguk alá és az ország lényegében tartományokra szakad. Ilyen időket élünk ma is, csak a bárókat a végül talponmaradt két pártnak nevezik és a tartományok virtuálisak.
A dzsentrire épülő rendszerben a demokrácia a dzsentri jogait jelenti.
A dzsentrikre épülő rendszer előnye, hogy: -miután nincs helyi politikai élet, nincs helyi agóra, ezért a központ -ha van ereje- könnyen irányíthatja az országot. -könyen és gyorsan lehet modernizálni, ha a dzsentrit érdekeltté tesszük benne, de csak gazdasági, infrastrukturális szinten, mert a modernizáció természetesen nem vezet társadalmi változásokhoz. -a politikai rendszer stabilitása tartós, mivel nincs semmi -a dzsentri kivételével- ami veszélyeztethetné azt.
A rendszer hátrányai: -ha nincs erős és antidemokratikus központi hatalom, akkor anarchia van, a közügyekkel a dzsentri nem törődik, mert az "ország" fogalma alatt a saját területét, hatáskörét érti. -több hátrányt nem tudok felsorolni, bár önmagában ez is elég súlyos, gondoljunk csak arra, hányszor hordozták itt körbe a véres kardot hiába...
1 lefelé parancsol, felfelé nyal 2 egy választókörzet, egy téesz, egy település 3 a mi dzsentrink latin-amerikai megfelelőjének a neve
Kár azon siránkozni, hogy a rendszerváltás csődőt mondott, inkább örülni kéne, hogy a magyar népet ez a rendszer sem bírta elviselni, (Hamvas Béla azon siránkozott, hogy a dzsentrik elkezdték rázni a térdüket, és bár a régi rendszer értsd szocializmus csődjét látnokian meglátta, arra már ő sem gondolt, hogy egy újabb rendszer fog befuccsolni, hál isten) és lassan eljön az ideje annak is, hogy ezt a szégyenteljes agy és népnyomorító demokráciát is kipenderíthetjük az országunkból. Ha van evangélium akkor ez mindenképen az.
Tényleg nem tűnt föl, hogy mindegy mit mondasz, magyarországon dzsentrizmus van, volt és lesz is? Az elmúlt százötven év romantikus hite, hogy majd polgári társadalom, vagy szocialista társadalom, vagy demokrácia lesz itt csúfosan belebukott a rögvalóságba. Ezen az ugaron a polgár, a szocialista, vagy a demokrata nem él meg, mert ez itt a dzsentrié. Legföljebb a dzsentri polgárnak, szocialistának, vagy demokratának vallja magát. Mint ahogy a magyar dzsentrinek osztálynak lesz valami hangzatos a nyugattól kölcsönvett neve a XXIII. században is.
De a dzsentrinek semmi köze a lumpenhez. Inkább be is fejezem az OFFolást.
Hogy mi kell nekik? Hát az, amit negyvenöt évig a kommunizmus helyett, tizenöt éve a kapitalizmus helyett felépített magának a nép, és ami ezek előtt a kisérletek előtt működött pár száz éve. A dzsentrizmus. Ez az egyetlen realitás magyarországon! El se tudom képzelni, hogy gondolták egyes ábrándoslelkűek, hogy a magyar megérti azt, hogy a dolgait maga intézze, ha egyszer ott a patrón aki dönt helyette és aki kijárja neki!? Ez legszebben most a gazdatüntetésen nyilvánult meg, amikor azt se tudták miért vannak kinnt az utcán, ám egyszer csak szólt a magosz főnök, hogy győztek és akkor könnyes szemmel ünnepeltek. Hogy mit azt továbbra se tudták, de a patrón monda, akkor pedig úgy van...
Lényegében mindegy, hogy dzsentri, párttitkár, vagy vállalkozó, ugyanarról beszélünk magyarországon. És ez egy olyan realitás, amivel szembemenetelni lehet, csak minek. Százötven éve nem sikerült modernizálni ezt az országot, a jövőben se fog. Mert ami idegen ettől a rendszertől az idegen a magyarságtól, akár tetszik, akár nem.
És imádják a hideg virslit, a meleg sört, a télen-nyáron banánt, kocka Ladáért és hétvégi telekért eladták a lelküket, fröccsért megvehető senkiháziak, pontyszemű idióták. De most meg kell őket érteni, nem szabad szidni a homo kádáricusokat, mert jövőre kellenek a szavazataik a JEL-nek.
A jól mûködõ kapitalista rendszer nem lenne rossz. Csakhogy azt nem lehet 15 év alatt felépíteni. Másrészt mostanság az eddig jól mûködõ kapitalista rendszereknek is vannak problémái egy bizonyos globalizáció nevû jelenség miatt.
Igen, ebben igazad lehet: nagyon sokan jöttek a fővárosba vidékről, többségében becsületes, dolgos agrár-prolik, volt cselédek is, természetesen jöttek romák is, akik vagy dolgoztak sm-ként v. betanított munkásként, vagy nem. Azért a csőcseléket általában nem ők töltik fel...- legfeljebb a börtönökben is ücsörögnek belőlük - is.
Abban azért igaza van neki, hogy régebben, amikor mindenkinek megvolt a saját helye a társadalomban, és azt el is fogadták a dolog jobban mûködött mint most amikor ugyan szintén megvan az egyénnek a saját helye, de ezt valahogy nem igazán látja be.
Szvsz az csak az egyik forrása. A másik a mezõgazdaságból kikerült, vidékrõl a városba áramlott, de aztán megkapaszkosni nem igazán tudó emberek. Plusz, szvsz ide sorolható a roma népesség egy jelentõs része is.
Szegény Czakó, aki egyébként igen okos és becsületes ember, végtelen jobbos elfogultságában már olyan butaságokra ragadtatja magát, mint a kasztrendszer apológiája.
A lumpen önmagában alkoholista, munkakerülõ, lezüllött embert jelent - ez persze lehet lezüllött értelmiségi is. A lumpenproletár pedig egy lumpen életmódot folytató, proletár (azaz szegény, fizikai munkás) társadalmi rétegbõl származó személyt jelent. Legalábbis szvsz.
