Vannak többen akik sok szeretet tudnak adni.
Előbb odabarátkoznak, édesgetik magukat valahova, aztán egy idő után elkezdik bizonyos anyagi ellenszoláltatásokhoz kötni a szeretet adását.
A hozzászólásom nyilvánvalóan irónikus volt, szerintem senki nem vette komolyan. :-)))
A kérdésedre. A gyűlölet elutasítás, a szeretet (napi értelemben) vágy. A kettő egymás ellentéte.
Van a nagybetűs SZERETET, Isten, kinek napja jóra, rosszra lesüt egyaránt (!!!!) és esőjével enyhet ad igaznak és hamisnak.
Az Atya, aki várja vissza tékozló fiát, a Jó Pásztor, aki keresi az utolsó elcsatangolt juhot is, az asszony aki boldogan ujságolja megtalált tizedik drachmáját.
De kinek mondom ezt? Te sokkal jobban tudod nálam! :-))))
"a szentek embertelenek. nem emberiesség, hanem szenvedés van bennük.
nézd csak meg a freskókon a sok kifordult szemű szentet, van valami iszonyatosan sötét bennük."
Az az extasytól van te okos. Szt. Teréz szobra is azé ollan, megmonta az esperes úr is.
Nemtom mennyire vagy járatos a festményszettbe', de nézzed má meg a H. Boschnak a Szent Antal megkísértése című képít, osztán beszéjjé má rúlla egy kicsit, mitet látol rajta. Főleg a Toncsit milennek látod. Érdekünnye a vílemínyed, perce, csak ha képes vagyol illesmire is.
Tudom, hogy nem Te szóltál az imént, hanem a védőburokként kreált Gépezeted.
Hogy ki kiváncsi?
Az a kis emberke, aki ott ül az általa felépített Nagy Gépezet mögött, ami olykor legyőzhetetlennek tűnik. De elég egy bántás, s bár a Gépezet automatikusan visszaüt, az embert már meg nem mentheti a sebektől.
Mindenki, még a legvagányabbak is érzik, ha valami gond van. Habár strucc módjára megpróbálják a lélek műszereit kiiktatni, az vagy nem sikerül, vagy ha el is nyomják azokat - nem tudván, hogy amiről nem veszünk tudomást az attól még létezik - , egyszer csak "kirobban" a fájdalom tőreivel átdöfött düh/hiányérzet.
Azt hívják a bandázó kissrácok Janinak, a csapat fejének, akinél a legjobban működnek ezek a mechanizmusok, mert azt hiszik, legyőzhetetlen, kemény.
Ugyanakkor legbelül mindenki, még egy Jani is kisgyerek lenne (maradna) legszívesebben, akinek nem kell állandóan versengeni a megbecsülésért. Nem kell produkálnia magát azért, hogy észrevegyék. Hogy azt mondják: ő valaki, amikor tudja, hogy egy senki és hogy a többiek ugyanolyan gyengék, mint ő. Nem szereti, ha becsapják.
Egyszerűen csak azt akarja, hogy szeressék. Nem azért, HOGY ezt és ezt kelljen érte cserébe adni... Nem azért MERT ilyen és ilyen... Hanem csak úgy. Azért, hogy ő is szerethessen. Sőt, legszívesebbenő kezdeményezne. Ha hagynák (a Gépezetek azonban ezt is visszautasítják :( ). Viszontszeretete nem kényszerből van, mint pl. Karácsonykor. Önmagától ébred, és a kölcsönös szeretetet erősíti, ami összeköt.
Titokban mindenki erre vágyik.
A boldogságra.
Még ha nem is merik sokan kimondani.
a szentek embertelenek. nem emberiesség, hanem szenvedés van bennük.
nézd csak meg a freskókon a sok kifordult szemű szentet, van valami iszonyatosan sötét bennük.
A szentek valóban embertelennek tűnnek. De ne felejtsd el, hogy neki a környezete is embertelen volt. Kalkutta nem humanistáknak való hely. Egyébként valóban van, aki Istent a fájdalomban találja meg. Teréz anya ott hibázott, hogy ez nagyon intim dolog, és valóban csak és kizárólag Istenre és a szenvedőre tartozik. Nem lehet valakit erőszakkal Istenhez vonszolni.
Miféle magára hagyatottság? Hát az, hogy valamennyi élőlény közül az egyedülember tűnik
képtelennek arra, hogy megtalálja a helyét a környezetében. Ezért fabrikál magának eszméket,
amikben hihet.
Ha olyan kiváló szónok vagyok, mint Kossuth Lajos, vagy Martin Luther King-el együtt hirdetem, hogy "van egy álmom", de szeretet nincs bennem, olyan vagyok, mint egy leomlott templomtorony megrepedt harangja.
Ha futurológusként, a jövő mérnökeként, vagy csalhatatlan közvélemény-kutatóként előre látom is a jövőt, szeretet pedig nincs bennem, olyan vagyok mint egy összelapított üres kólásdoboz, mit unottan rugdosnak a kamaszok.
Ha akkora hitem van, mint Assisi Szt. Ferencnek, Luther Mártonnak, és egy dunántúli parasztasszonynak együttvéve, de szeretet nincs bennem, olyanná lettem mint a szél által cibált ördögszekér.
Ha önfeláldozóan támogatok alapítványokat, vagy tizedet adok minden jövedelmemből, szeretet pedig nincs bennem, olyanná lettem, mint aki követ ad kenyér helyett és skorpiót hal helyett.
Ha két végén égetem is a gyertyát, hajnaltól késő estig robotolok, éveken át nem megyek szabadságra, ám szeretet nincs bennem, olyanná lettem, mint egy üres belű hagyma.
Ha naponta végigjárom a damaszkuszi utat, ha rongyosra olvasom a Bibliámat, és halálomra is bizakodó hittel, betegek kenetével és szent útravalóval megerősítve készülök, ha szeretet nincs bennem, semmi hasznom abból.
A szeretet jelentéktelen, mint amikor szamárháton vonul be valaki a városba.
A szeretet nevetség tárgya, mint amikor valakinek nádszálat és töviskoronát adnak.
A szeretet balek, mint amikor valaki kínzóiért imádkozik.
A szeretet esendő, mint amikor valaki azt mondja "Szomjazom".
A szeretet meglepő, mint amikor valaki szelíden megszólít egy gyászoló asszonyt a hajnali kertben.
A szeretet játékos, mint amikor valaki tanítványai előtt megy Galileába.
A szeretet nem fúj egy követ a bennfentesekkel, nem kacsint össze a hatalommal, nem bizonygatja önmaga fontosságát, nem örül a pártok és politikusok acsarkodásának, de együtt örül az asszonnyal, aki megtalálta elgurult drachmáját.
A szeretet nem örül az ügyeskedéssel szerzett vagyonnak, de együtt örül a rét madaraival és a mező liliomaival.
Nem örül a doppingszerrel elért világcsúcsnak.
A szeretet nem szűnik meg soha. Nem veszíti el szavatosságát, el nem évül, nem lesz unalmas mint a tegnapi újság.
Legyenek bár Istentiszteletek, véget fognak érni, legyenek bár egyházak, meg fognak szűnni, legyen bár ökumenikus mozgalom, el fog töröltetni.
A szeretet nélküli felelősség figyelmetlen,
A szeretet nélküli igazság kemény,
A szeretet nélküli okosság gőgös,
A szeretet nélküli barátság hűvös,
A szeretet nélküli rend kicsinyes,
A szeretet nélküli hatalom kíméletlen,
A szeretet nélküli birtoklás fösvény.
A szeretet nélküli adakozás képmutató,
A szeretet nélküli vallásosság bigott,
A szeretet nélküli hit vakbuzgó,
A szeretet nélküli remény fanatikus,
A szeretet nélküli élet értelmetlen.
nos, olvastam egy-két dolgot a VALÓDI Teréz anyáról. lehangoló volt.
például az, hogy nem adott a betegeknek fájdalomcsillapítót, mert a szenvedés visz csak közel Jézushoz és Istenhez.
le volt írva egy párbeszéde közte és egy haldokló közt.
a beteg fájdalmában felordított, mire Teráz anya így szólt:
-Te most szenvedsz, ezt azt jelenti, Jézus megcsókolt téged!
-Mondd meg a Jézusodnak, hogy ne csókolgasson tovább. -nyögte a haldokló.
talán azért kell hinni, mert hit nélkül az emberek esetleg találnának valami igazit, megtalálnák önmagukat és, és jól éreznék magukat, ami pedig tűrhetetlen dolog. :-)
mesékben még oké, de mi értelme van elvont fogalmakban hinni?
Szerintem a nem elvont fogalmakban nem hiszünk, mert tudjuk, mik azok (legalábbis ezzel ámítjuk magunkat, pedig dehogy!)
Ha már valaki mindenáron hinni akar, mi más marad neki erre, mint az elvont fogalmak?
Amúgy meg:
Mi az hogy hinni?
Mi az hogy értelem?
Mi értelme van bármiben is hinni?
Mi értelme van értelmet keresni bármiben?
Mi értelme van?
Mi értelme?
Mi?
?